Fülszöveg:

 Atya... Úr... Isten... Na, jó. Fújjuk ki a levegőt és kezdjünk neki újra. ÁÁÁ! Na jó, befejeztem, mielőtt felakasztanátok magatokat tőlem. 

 Nem is tudom, mit mondhatnék. Sokkal jobban szerettem, mint a Fogadj el!-t, bár mind a kettőnek meg van az a része, ami megfogott benne. Míg a Fogadj el! című regény Petra szemszögéből egy tragikus életet mutat be, Dávidéból pedig egy gazdag, duci kissrácét, addig a Túl szép című regényében Márk és Olivér története teljesen más. Ugye abból indult ki az egész történet, hogy Olivér doppingbotrányba keveredik a volt csapattársa, Ricsi miatt és egy évre eltiltják az úszástól. Ezek után persze gondolom az, aki olvasta a regényt végig arra számít, hogy egy év után visszamegy a csapatba és kimegy az olimpiára Rióba, de... Jó, nem akarok spoilerezni. Egyszerűen imádtam. A történet egyszerűen olvastatta magát, alig bírtam letenni és bevallom, tűkön ülve várom Tibi új regényét, ami ugye egy spinin-off lesz Dávidék életéről. 

 A történetben ugye két szemszögből ismerjük meg ezt a "rövid" időszakot, amit átélnek és itt szó szerint tényleg minden van. Szex (nyugi, nem 18+-os -annyira :D -), szerelem, barátság, veszekedés... Minden, ami egy jó regénybe kell. Imádom az író stílusát, azt ahogyan ír, és csodálom azért, hogy mer ilyen témákról írni.

Kedvenc idézet:

"Te vagy az első fiú, akit kedvelek. Fogalmad sincs, milyen sokat jelentesz nekem. Nem érdekel a csomagolásod. Te érdekelsz. Az enyém vagy. Hozzám tartozol!"

Kedvenc karakter: 


Olivér. Nekem ő valamiért szimpatikusabb volt, mint Márk. Lehet, hogy csak az úszás miatt, mert imádok úszni. Nem tudom. De lehet. hogy azért, mert olyan vagyok, mint a többi lány és az általam elképzelt karakter kinézetét néztem.

Kedvenc jelenet: 

Amikor Olivér rájön arra, hogy nem minden a külső és Márknak igenis nagy szíve van.

Kedvenc idézet: 

"Te vagy az első fiú, akit kedvelek. Fogalmad sincs, milyen sokat jelentesz nekem. Nem érdekel a csomagolásod. Te érdekelsz. Az enyém vagy. Hozzám tartozol!"

Borító: 

Egyszerűen imádom. Bár csak a történet felét jelképezi, de akkor is. Valami fantasztikus. 

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2015

Szerző: Rácz-Stefán Tibor

 Azok után, amilyen véleményeket olvastam róla, és csillagozásokat láttam a könyvről a moly.hu-n a legrosszabb LOL könyvre számítottam, de rájöttem, hogy tévedtem. Jó, talán lehet, hogy nem a megszokott, mert négyszáz oldalnál rövidebb és nem olyan vicces, mint a többi, (mondom ezt úgy, hogy még csak két LOL könyvet olvastam ezen kívül) de minden könyvnek megvan a maga szépsége és én úgy vélem, hogy ezáltal Eliza és Cooper történetének is. 

 Maga a történet engem az elején nem nagyon kötött le, de aztán egyre jobban megfogott, ahogy jöttek az események. Nem nagyon volt benne szerelmi szál, amit eleinte hiányoltam a könyvből, hiszen én szeretem a romantikus tini történeteket, de talán ebbe a történetbe nem is kellett. 

 Mielőtt lezárnám a bejegyzést szeretném megköszönni a Móra kiadónak a könyvet, ugyanis nekik köszönhetem, hogy elolvashattam és részem lehetett ebben a történetben is, illetve, hogy megismerhettem Eliza-t, Coopert, Claricet, Marissa-t, és még sok más szereplőt. :) 

Kedvenc idézet: 

"– Na mindegy – folytatta Clarice –, a lényeg, hogy ebből támadt az ötletem. Hogy hogyan kerülj ki a bajból.
– Lopjunk el egy malacot? – kérdeztem.
– Neeeem! Dehogy!"

Borító:

Szerintem nem nagyon illik a történethez, de azon kívül szerintem egész jó lett. 

Fülszöveg:

Márk vagy Tomi? Bexi sokáig azt gondolta, hogy ez a kérdés nem létezik: Márkkal való kapcsolata már a múlté. A legutolsó szakításuk óta eltelt időben Bexi élete végre nyugvópontra jutott, és ebben fontos szerepe volt Tominak is az Üres Utcák együttesből. A nyári turné azonban felforgatott mindent a zenészek életében.
Fesztiválok, koncertek, fülledt turnébusz, őrült bulik Aszádékkal, zsarolás… Valahol a Balaton-parton.

Vélemény:

Nem is tudom, mit mondjak. Olyan volt, mint minden jó könyvnél: siettem, mert tudni akartam, hogy mi lesz a vége, de nem akartam az utolsó oldalára érni a könyvnek, mert fájt belegondolni abba, hogy ez az utolsó előtti rész. Nemsokára pedig jön az utolsó. :( De Laurának hála a jó égnek még lesznek könyvei és amilyen mázlink van, így csak egyre jobbakat várhatunk tőle.

 Na, akkor a cselekményről egy kicsit. Az elején még ugye benne van Tomi, akit annak, aki olvasta eddig a sorozatot nem kell bemutatnom, aki engem a kezdeteknél még nem irritált, de aztán egyre jobban kezdett.

 Nem tudom, hogy melyik Leiner Laura olvasó hogy van vele, de nekem ez és az első rész tetszett a legjobban, mert én valahogy nem csak a szerelmes szálat néztem ebben a sztoriban, hanem a szakmai részt is, így azon tépődök, hogy mi lesz Bexi karrierjével a következő részben. Remélem jól dönt. 

 Na, mindegy. A kedvenc szereplőm az egész sorozatban - különösen ebben a részben - Nagy Márk volt. Egoista "majom". Hiányozni fog, ha vége a sorozatnak, de legalább jön valaki a helyére. Hopp. Remélem ezt Márk nem olvassa, vagy kitekeri a nyakam. :D 

 Amikor belekezdtem a könyvbe egy ugyan olyan, mondhatni laza részre számítottam, mint az eddigiek, de nem. Ez sokkal jobb volt. A cselekmény, a poénok... De most komolyan. Én szinte minden második oldalon röhögtem, ha nem mindegyiken. Jó beszólások voltak. A másik kedvenc szereplőm pedig Lili volt. Tíz éves és olyan jó beszólásai voltak néha, hogy csak néztem, hogy egy tíz éves kisgyereknek, hogy lehet ilyen jó a humora. Ezek is csak könyvben történhetnek meg. Márkban viszont nem csalódtam. (SPOILER!!!) Tehát, amikor magával cipelte a szupermarkettből vagy honnan a karton-Nagy Márkot azon szétröhögtem magam. 

Balogh úrtól viszont agybajt kaptam. De komolyan. Ha nem szeretném úgy a könyveimet, mint a saját családtagjaimat, akkor nem tudom, hogy hányszor dobtam volna földhöz idegességemben. Szegény Bexit már tényleg megértettem, hogy fontolóra vette, amit ajánlottak neki. Remélem helyesen cselekszik és ott marad ahol (vagy aki mellett?) kell lennie.

Kedvenc szereplő:

Márk

Kedvenc idézet: 

"– Jó, mert csak arról van szó, hogy ő a volt barátod, akinek írtál egy rakás számot, aki megnyerte a műsort, amit én elbuktam, aki folyamatosan versenyez velem, és akiről ma azt hallottam, hogy olyan rohadt nagy volt a szerelem köztetek… De miért érdekelne? – nevetett lazán.
– Tudod, milyen aranyos vagy, amikor féltékeny vagy? – mosolyogtam rá."

Kedvenc jelenet:

Amikor Balogh nyaralójában kimennek a partra beszélgetni (Márk és Beki) kettesben.

Borító: 

Nem túlzottan értem, hogy miért épp violinkulcs van rajta, de nagyon megörültem, amikor megláttam, mert nem sokkal előbb tetoválták a csuklómra ezt a mintát.

Kicsit röviden a könyvről:

Író: Leiner Laura

Oldalszám: 446.oldal

Kiadó: L&L Kiadó
Kiadás ideje: 2016 október 14. Péntek

A szülei halála után Lena Wall a bűntudatban fuldokolva utazik sosem látott nagybátyjához, hogy új életet kezdhessen. Mélyen magába zárja a titkot, amely fokozatosan felemészti: képes lett volna megakadályozni a tragédiát, ha hallgat az álmaira. A meggyötört lány nem tud felejteni, amit csak súlyosbít feltartóztathatatlanul éledező képessége, mely örökre az őrületbe taszíthatja. Megtagadja önmagától az emberi érintés melegét, mert retteg a következményektől, de új gondviselője ráébreszti, nem kell többé rácsok mögé bújnia. Lena lassanként erősebb lesz, és igazi érzővé válik. Egyetlen érintéssel belelát múltba, jelenbe, jövőbe. Biztos támaszra, barátra lel, majd ott, ahol nem is képzelné, a szerelem is rátalál.

Sokáig úgy tűnik, minden egyenesbe jön, de aztán történik valami.

Egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.

Vélemény:

Hát nem is tudom, mit mondhatnék. Sok olyan meglepetést tartogatott nekem ez a könyv, amire nem is számítottam, és olyanokat is, amire számíthattam volna, de mivel hülye voltam, így tettem meg. Na, de mindegy. Lényeg, hogy jó vége lett. Bár ezt valahogy gondoltam, csak azt nem, hogy MIÉRT lesz jó vége. A történetben Lena számomra egy nagyon szimpatikus ember volt és Zoe, a barátnője is egy tipikusan olyan lány, akit szerintem mindenki elfogadna magának. Victorral már más a helyzet, őt valamiért csak a kilencedik fejezet körül kedveltem meg, minek nem tudom, mi volt az oka. Na, és persze ott volt Alex. Nem tudom, ki, hogy van vele, de én elfogadnám. Lena is ezt tette, hála a jó égnek.

A történetről még annyit, hogy sok nem várt fordulat volt, emiatt is imádtam meg, pedig nem szerettem a fantasyt, de mostmár egy kicsit jóban vagyok vele, de még mindig nem a kedvencem. Amikor elkezdtem olvasni nagy izgalommal indultam neki, minden nap éjjel kettőig maradtam fent olvasni, annyira lekötött (de győzött a fárattság). Amikor viszont befejeztem örültem, hogy ott van a polcomon a második része és nemsokára nekikezdhetek, csak előbb kiolvasok még egy Leiner Laura könyvet.

Kedvenc karakter: Lena, mert sok mindent képes leküzdeni.

Kedvenc jelenet: Amikor (SPOILER) összejönnek Zoe testvérével.

Kedvenc idézet: 

"– Egyetértek – bólintottam, és átkulcsoltam a derekát. – Legalább lesz időm, hogy újra megkedveltessem veled a házasság gondolatát.
– Asszony, ha így nézel rám, már most beadom a derekam! – csóválta meg a fejét.
– Akkor gyere vissza az ágyba! – Hátráltam, és húztam magammal őt is."

Borító: 

Nem igazán értem, hogy miért egy levél van ott, de valamennyire már kezdem összeszedni az agyamban a gondolatfoszlányokat.

Néhány fontos infó a könyvről:
Írta: Helena Silencce
Kiadás éve: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző
Terjedelem: 356 oldal