Daniella utánam kiáltott valamit, de nem fordultam vissza, csak egyenesen megindultam, hogy az elhatározásomnak eleget téve megmondjam neki, hogy ezt így nem folytathatjuk tovább. Lizike esküvőjén, miközben a tánctéren mindenki önfeledten mulatott és ünnepelt, én komor arccal léptem oda. Tomihoz.

– Beki! Fantasztikus volt a… – kezdte, de félbeszakítottam.

– Tudunk most beszélni? – néztem mélyen a szemébe. Tomi bólintott, de abban a pillanatban váltott a zene, amitől megváltozott az arckifejezése, és derűsen nézett rám.

– Imádom ezt a számot! Táncoljunk! – ragadta meg a karomat, és magához húzva átölelte a derekamat, lehetőséget sem adva arra, hogy kibújjak a szorításából.

Esetlenül hagytam, hogy vezessen, miközben az addig szólóban tipegő vendégeket leváltották a párok, betöltve a színpad és az asztalok közti táncteret. A sötét teremben fények cikáztak a ruhákon és arcokon, Tomi a derekamon pihentetve a kezét mosolyogva nézett le rám, mire kínosan elkaptam a tekintetem és körbefordultam. A tánctér körül állók a mobiljukkal a kezükben videózták és fényképezték a történéseket, a legtöbben Lizit és az újdonsült férjét vették, de néhányan minket is, illetve a többi táncoló párt. Balogh úr, a BPRP kiadó igazgatója fátyolos tekintettel figyelte az unokahúgát, aki idegbetegen rácsapott a férje mellkasára, amiért az véletlenül rálépett a lábára. Daniella értetlenül, a karját széttárva nézett rám, amolyan „most mi a szar van?” nézéssel, mert nem pontosan az történt, amire számított, és ettől összezavarodott. Anti fotózgatott, Aszádék a pincér tálcájáról kettesével szedték le a poharakat, Lili gondterhelten kapkodta a fejét, az ölében Körte kiskutyáját, Madzagot fogva. Körte sóhajtva bólintott, azt üzenve a pillantásával, hogy marhára megijesztettem, mert már azt hitte, hogy valami hülyeségre készülök… Aztán, ahogyan Tomi vezetésével fordultunk egyet, elkaptam az ő tekintetét is.

Nagy Márk a koszorúslányok gyűrűjében állt, és amíg a lányok egymást lökdösték a közös szelfi reményében, Márk egyáltalán nem is érzékelte a jelenlétüket, kizárólag minket nézett Tomival, halvány mosollyal az arcán. Nyitottam a számat, hogy üzenjek neki valamit, hátha le tudja olvasni a hangzavarban, de Márk csak óvatosan megrázta a fejét, jelezve, hogy ne is próbálkozzak, mindent ért, majd a legközelebb álló lány kezébe nyomta kiürült pezsgőspoharát, és elindult a kijárat felé."