Fülszöveg:

Tiéd a választás

Fanni, egy fiatal, ambiciózus lány, aki hiszi, hogy sikeres életet élhet, amiért érdemes megküzdenie. Azonban a sors váratlan fordulatai miatt megváltozik a boldogságról alkotott képe.

Amikor Dominik, a magabiztos és lehengerlő vállalkozó belép az életébe, egy csillogó, ígéretekkel teli világ kapuja tárul ki előtte. Szinte szárnyal a karrierje. De a siker valóban egyenlő a boldogsággal?

Fanni megismerkedik a szabad szellemű Olivérrel. A hedonista szépfiú különös
érzelmeket ébreszt a lányban, aki hiába vonzódik hozzá, valami mégis taszítja benne.

Fanni megreked. A szálak összekuszálódnak, a lányt a választás terhe egyre inkább feszíti belülről. Ráébred, a döntések jelentős következményekkel járhatnak. A jövője a tét, de merre induljon tovább?

Anne L. Green Szentendre színes kavalkádjába csábít minket, ahol az élet írja a forgatókönyvet, de a végszó az olvasóé.

 KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Véleményem:

Anne L. Green neve mára már összemosódott a romantikus-erotikus műfajjal és ez ebben a regényben sincs másképp. A regény bátran olvasható, hiszen egy önálló kötetről beszélünk, hiszen ha az olvasó a könyv végére ér tudni fogja, nem kell folytatás. A szerző ezen regényét erős női karakter és szenvedélyes románc jellemzi (na meg idegesítő férfi karakter, de hát az alap). Mikor elsőre megláttam már a borítóval teljesen magával ragadott, majd elolvastam, hogy ez az első olyan regény, ahol mi olvasók döntünk arról, hogyan alakuljon a főszereplő sorsa és ez felkeltette az érdeklődésem. Azonban amennyire csábítónak tűnt annyira stabilan és határozottan mondom, hogy nem szeretnék ilyen regényt olvasni. Ugyanis én pont azért szeretem a könyveket, mert nem az én fantáziám, hanem az íróé. Maga a borító is azonban egy kellemes, nyugodt kikapcsolódásra hívja az olvasót.

„Csak a testünket szégyelljük, pedig a legtöbbnek az agyát vagy éppen a lelkét kellene.” - 56. oldal

Na, de hogy miről is szól? Főszereplőnk Fanni Magyarország egyik turistaközpontjában, Szentendrén él. Boldogan éli egyedül a barátai társaságában az életét, mígnem beköszön az életébe Dominik, a sármos vállalkozó, aki persze azonnal meg akarja kaparintani magának Fannit, amint meglátja a munkahelyén. Nem sokkal később egy baráti társaságnak

köszönhetően Fanni megismerkedik Olivérrel, a hedonista szépfiúval. De vajon tényleg igaz a mondás? Nem minden arany, ami fénylik? Anne L. Green nagyon jól érezte, hogy melyik az a pont, ahol választás elé kell állítania az olvasóját. Ám az, hogy jól döntesz-e csak a legvégén derül ki. Bevallom őszintén, tényleg izgalmas volt így olvasni a regényt. Emellett azonban a regény mélyebb mondanivalókat is hordoz magában. Olyanokat, mint például a múltbeli sebek, az újrakezdés vagy a bizalom kérdésköre. Örültem, hogy ezekre is nagy hangsúly lett fektetve egy ilyen vékony regényben. A legfontosabb szerintem – legalábbis engem ez fogott meg nagyon – a gyászfeldolgozás kérdése. Ugyanis a regényben van egy ezzel kapcsolatos gyönyörű jelenet. Szerintem ha azon az úton mész végig mint én, te is elolvashatod, melyikre gondolok.

„Ideig – óráig hibáztathatjuk a sorsot a minket ért szerencsétlenségek miatt, ám egy idő után muszáj talpra állni, és továbbmenni az úton.” - 279. oldal 

A könyv a szórakoztatás mellett, mint említettem olyan fontos témákra helyezi a hangsúlyt, mint a megbocsátás, a gyászfeldolgozás, az újrakezdés és a döntéseink súlya. Valamint egy nagyon fontos kérdésre keresi a választ: Mindig van visszaút? 

„A múlt döntésein már nem változtathatunk, ám a jövőnk még rejtegethet új lehetőségeket.” - 349. oldal 

A történetben a karakterábrázolás igen jelentőségteljes szereppel bír, hiszen a végén mi olvasók választjuk ki, ki mellett kössön ki Fanni. Fanni az elején egy picit gyávább női karakternek tűnt nekem, de aztán rájöttem, hogy nem olyan gyáva, mint látszik. Megállja a helyét a helyzetekben, amiket a sors elé rakott. A két férfi főszereplőnket ahogy megismerjük őket mindenki máshogy látja, hiszen nem vagyunk egyformák. Mindenkinek mások a preferenciái. Azonban pont a

„Ha te magad sem hiszed, hogy győzhetsz, ergo eleve vesztesként indulsz, ne is számíts győzelemre!” - 249. oldal 

Mindenkinek ajánlom, aki egy könnyed kikapcsolódásra és izgalmas helyek felfedezésére vágyik (ha olvassátok a történetet, meg fogjátok benne találni a Fantázia Lángosozót. Mindenképpen menjetek el oda. No meg szerepel a regényben a Levendula fagyizó, azt se hagyjátok ki, ha már nyár van). Nálam kellemes és nyugodt érzéseket hagyott maga után a történet annak ellenére is, hogy nem éppen jól döntöttem. Te hogy döntenél?

Reggie ​Reynolds a Las Vegas-i rámenős csirkefogók gondtalan életét éli: szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Bellagio kaszinó játékasztalainál. Az életet játéknak fogja fel, elszántan hiszi, hogy kivétel nélkül mindent ő irányít. Hozzászokott a fényűzéshez, és ahhoz, hogy neki senki sem mondhat nemet.

Értékelésem:

Szép borító, szép élfestés. De vajon a történet is ennyire tetszett?  

Anne L. Green a kortárs magyar romantikus-erotikus irodalom egyik kiemelkedő írója. Soha nem hagyja ki műveiből a forró, igen pikáns jeleneteket, melyek az olvasó érdeklődésének fenntartását is szolgálják. Az Ördögi kísértéssel sincs másképp. A regény egy sötétebb hangulatú, bűnnel és szenvedéllyel teli történet, ami inkább a rosszfiúk kedvelőinek szól. Én azért választottam ezt a könyvet, mert érdekelt a téma és kíváncsi voltam, a szerző hogyan rakja össze ezt az igen komplikált dolgot egyetlen könyvbe. Korábban is olvastam már a szerzőtől, de ez most nem ütötte meg nekem azt a szintet, mint a korábbiak. A főszereplők Reggie Reynolds és Vicky akiket egy kaszinó köt össze. Női főhősünk Vicky erős, de egy megtört múlttal rendelkező karakter, ami a történetben hosszabb-rövidebb ideig említésre is kerül. A férfi főhösünk Reggie már az első oldalakon nem volt szimpatikus. Egy nárcisztikus, egoista személyiségnek jött le, ám ez a véleményem a végén elkezdett leomlani, de még akkor se teljesen. A történet fő iránya a vonzalom és az, hogy Reggie megszerezze magának Vicky-t. De vajon sikerül neki? A történetben a belső vívódások is nagyon szépen papírra vannak vetve, ez különösen tetszett, emellett van egy pont, mikor a múlt traumái nem engedik a továbblépést.

„-… Állandóan a visszapillantóba nézünk, ahelyett hogy az útra koncentrálnánk. Ha valaminek vége szakad, valami más elkezdődik.” - 555. oldal 

A történetre azt mondanám, hogy szenvedélyes, de mégsem annyira, mint én vártam. Számomra elmaradt a folyamatosan építkező erotika, a lehető legváratlanabb helyzetekbe voltak odaszúrva az ilyen jelenetek. Emellett azonban az írónő stílusa igen olvasmányos, amit nagyon szeretek. Vicky belső harcait azonban néhol sablonosnak véltem. Értem mi volt ezzel a szerző célja, egy bizonyos ponton át is jött, de nem nőtt a szívemhez. Reggie vonzereje viszont lehet, hogy más olvasónak hatásos, de nekem nem jött át. Próbálta az írónő a rosszfiú szerepét ráölteni, de én láttam a történetben – és ezt most a történet javára mondom –, hogy neki is megvannak a belső vívódásai. Akárcsak beszéljünk a családjáról, akik megpróbálják eltenni láb alól csak azért, mert nem nekik megfelelően hozott döntést. A mellékszereplőket nem mondanám teljesen „dísznek”, de számomra nemigen volt nagy szerepük. Persze voltak olyan jelenetek, ahol igenis jó és fontos volt a jelenlétük, de ez nem az egész történet során volt így. 

„Aki egyszer fájdalmat okoz, az megteszi újra.” - 84. oldal

A férfi főszereplőnk múltja nem mondható éppen makulátlannak és bűntől mentesnek. Pont ez eredményezi a történet során a családi viszályokat. Hiszen Reggie ki akar szállni mindebből és nem akarja tovább folytatni mindazt, amibe a családja – vagyis inkább csak a testvére és az apja – belerángatták. Az írónő szerintem nagyon jól kezeli az érzelmi és a fizikai határokat egyaránt. Ha viszont visszatérünk Reggie és Vicky kapcsolatára, valahol az ő kapcsolatuk se a tényleges vonzalmon alapul véleményem szerint. Azt viszont biztos állíthatom, hogy ha szereted az ilyen történeteket, akkor egy szenvedéllyel teli történetet kapsz. Más kérdés, hogy én miként látom ezeket, nem kell velem mindenkinek egyetértenie. Habár erotikus irodalomról beszélünk véleményem szerint megmutatkozik a nők túlzott szexualizálása, ami nekem nagyon nem tetszett. Hiszen a nők nem használati tárgyak. Hihetetlen, hogy a 21.században ennek hangot kell adni (ez nem a szerző ellen szól csak egy vélemény). Visszatérve a történetre nekem néhol kiszámítható volt, de a történet végére kialakult történésekre nem számítottam. 

"„Amit elkezdek, azt be is fejezem.” - 57. oldal

Összességében ezt a történetet mindenkinek ajánlom, aki rajong az erotikus-romantikus irodalomért és a sötétebb hangvételért. Remélem ti megtaláljátok benne azt, amit nekem nem sikerült. Hiszen mint tudjuk, nem vagyunk egyformák.

Fülszöveg:

Te ​képes lennél megölni a legjobb barátodat?

Képzeld el, hogy az új diáktársad egy gyilkos a világ egyik vezető felsőoktatási akadémiáján, ahova csak a legkiváltságosabbak kerülhetnek be. A Carnivora Akadémia előkészítője látszólag egy elit iskola, de hamar kiderül, a falai között évek óta szunnyadó, szörnyű titkok rejtőznek.
Egy nap érkezik egy rejtélyes üzenet, melyben sötét játékra invitálnak. Felelsz vagy mersz?
Habár mindenki megveti és kerüli a kitaszított diákot, a sors fintora, hogy neked szükséged lesz a segítségére. A játék és a nyomozás alatt közel kerülsz a gyilkoshoz, és ráébredsz, hogy talán mégsem ő a tettes.
Vajon mi történhetett öt évvel ezelőtt az akadémia falai között? A múlt árnyai kísértenek, és hirtelen mindenki gyanússá válik. De vajon tényleg bízhatsz valakiben, aki a megtévesztés és az érzelmek manipulálásának mestere?
Egy múltban elkövetett gyilkosság.
Egy titkos társaság.
Rejtélyek.
És elfojtott vágyak, melyek akár a vesztedet is okozhatják.
A játék nem engedi, hogy kiszállj, és amikor kiderül az igazság, megsemmisítő pusztítást mér majd rád.

Diana Hunt a dark romance műfajain belül alkot, azt is mondhatnánk, hogy a dark romance egyik koronázatlan királynője. Történetei sokszor provokatív jellegüek, ugyanakkor a pszichológiai mélységükkel tabudöntögetők. Prédák háza egy sötét, bezártságra épülő regény, ahol a félelem és vágy összefonódik. Azért választottam jelen olvasmányomnak ezt a regényt, mert amit eddig olvastam tőle az egy picit más vonalúbb volt, kíváncsi voltam, hogy a szerző hogyan állja meg a helyét egy ilyen történetben. A történet alapszituációja egy iskola, ahova nagyon sok ember szeretne bekerülni, ám mindez keveseknek sikerül. Főszereplőnk Elizabeth sikeresen bejutott a Carnivora Akadémiára. Már csak két dolga van: jól teljesíteni, ezáltal elérni, hogy bent maradjon. Az első nap azonban már a kiközösítés határára lép, ahogy bemegy az osztályterembe. Hiszen ott egyetlen diák mellett van hely, aki nem más, mint az, aki megölte a legjobb barátját. De ez igaz? Vagy tényleg valós, amit William állít? Tényleg ártatlan lenne? Vigyázz, mert ebben az iskolában semmi és senki nem az, aminek látszik. 

309.oldal

A főhősünk Elizabeth a történet során vajon a túlélő vagy az áldozat szerepét tölti be? Ugyanakkor ott a másik főszereplőnk Wiliam. Rá melyik igaz? A főszereplőinknek a történet során érzékelhető a személyiségfejlődésük, amit nagyon értékeltem és pont emiatt is volt az, hogy szinte faltam az oldalakat. A regény központi kérdése, hogy vajon meddig lehet elmenni a túlélésért? A végsőkig? Vagy van egy határ? És mi történik, ha a hatalom megszokássá válik? A regény alaphangulata sötét, nyomasztó, de erotikával fűtött. Nem mondom egy szóval se, hogy én ezt egy percig is bántam. Nagyon jó hangulatot adott a történetnek. A történet kiemelt témái a kontroll és a behódolás, a mentális és fizikai túlélés, valamint a trauma feldolgozása vagy szőnyeg alá söprése.

"A jelenünk és a jövőnk a múltbeli döntéseinkből következik. A múlt megértéséhez fel kell tárni a meghatározó eseményeket." - 59.oldal 

A regényben a karakterábrázolás is szót kell, hogy kapjon, hiszen az is egy nagyon fontos eleme a történetnek. Hiszen, ha a szereplők nincsenek jól ábrázolva, ott veszett ügy a történet. A főszereplők karakterfejlődése mint említettem látványos. Áldozatból túlélővé válik, a férfi karakterek pedig… Nem mindenki olyan, amilyennek látszik. Azonban azt meg kell hagyni, hogy az emberi gyengeség, ami igenis valós egy életben, remekül van ábrázolva. 

"Annyira vágyok a szerelemre, akár egy betegségre." - 237. oldal 

A történet erotikai szálát viszont voltak olyan helyek, ahol nem értettem, aztán mégis. Hiszen a történetben az erotika, a szexuális vonzalom egyfajta manipulációs eszköz egyes karakterek részéről. Az intimitás mértéke kezdetben nem igazán, de aztán a szereplők akaratán kívül egyre többször van jelen. A cél viszont mint említettem nem az, aminek lennie kéne. Egyoldalú dominancia jellemzi ezeket az együttléteket és semmi változatosságot nem tapasztaltam. A könyv nyelvezete nyers, de mégis szépen van megfogalmazva, nem száraz szöveg. Pont olyan, amilyet egy mai fiatal felnőtt vagy tini szívesen olvas. Ugyanakkor a szerző nagyszerűen ért ahhoz, hogyan és mikor érzékeltesse az olvasóval a hátborzongató jeleneteket. Ezért is imádtam olvasni és kérdés sem volt, hogy az első befejeztével azonnal nekikezdek a másodiknak. A történetben még különösen tetszett az, hogy bár a történet Elizabeth szemszögéből lett az olvasók elé tárva, fekete lapon itt-ott egyes szereplők is hallatják a hangukat és mesélnek el hiányt pótló dolgokat. Ezáltal pedig a szerző szándékosan fokozta az olvasó izgalmát. Hiszen a történet beli feszültségeket se egyszerre zúdította rá az olvasóra, hanem szépen apránként eloszlatva. 

"A szerelem nem egy döntés, a szerelem az, amikor elveszíted az eszed. Ezt nem lehet befolyásolni." - 145. oldal

Az író rettentően jól ért ahhoz, hogy egy könyvben sok igenis fontos témát érintsen és itt nem csak a tabutémák bátor, de provokatív feldolgozására szeretném fektetni a hangsúlyt, hanem mindenre. A szexuális dolgokra, a család, valamint a bizalom kérdésére. Ám ez csak pár dolog mindabból, amit ez a történet tartalmaz. A történet ugyanis tele van az olvasó érzelmi határait feszegető jelenetekkel, amiket be kell valljak, én rettentően élveztem, hiszen ez is egyfajta feszültségkeltés volt. A történet szerintem méltó lezárást kapott. Olyat, ami után az olvasó azt mondja „Úr isten, ez meg mi volt?! Kell a második rész.” (megtörtént események alapján) Számomra teljesen kielégítő volt a lezárás, kíváncsi voltam, hogy a második rész milyen izgalmakat tud nekünk még tartogatni.

"Ha tudnám, hogy a szerelem méreg, én akkor is élvezettel innám meg. Te leszel a végzetem, mert bármit megtehetsz velem." - 153. oldal 

Minden tininek és fiatal felnőttnek ajánlanám, de szerintem még a felnőttek is megtalálhatják benne az izgalmat, ha szeretik a sötét és provokatív történeteket. Nekem ez a könyv egy jó történet és az izgalom mellett megmutatta, hogy nem szabad mindenkiben megbízni. Eddig is eléggé bizalmatlan voltam az emberek felé, de ez a történet megmutatta, hogy tényleg nem nagyon lehet bízni az embertársainkban, mert senki sem az, akinek látszik.

Mit adnál fel az álmaidért?

Áronnak a munkája az élete. Rengeteget dolgozott azért, hogy ügyvéd lehessen Amerikában, de minél feljebb kapaszkodik a ranglétrán, annál inkább kezdi elveszíteni a lelkét, különösen, amikor egy olyan férfit kell védenie, akiről biztosan érzi, hogy bűnös.

Van az a pénz, amiért megéri eladni a lelkünket?

Dávidot összeroppantja az unalom.

Hiába él a szerelmével Kaliforniában az óceán partján, akkor is boldogtalan, és nehezen viseli az Áronban végbemenő változásokat. Ráadásul van egy álma, amiről tudja, ha valóra váltja, könnyedén a kapcsolatával fizethet érte.

Áron és Dávid már tizenkét éve lángoló szerelemmel szeretik egymást. Amikor Magyarországra utaznak pár napra, előtörnek az eddig mélyre temetett problémáik.

Elég lehet a szerelem, ha mindketten mást remélnek az élettől, és más kontinensen képzelik el a jövőjüket?

Kövesd végig Áron és Dávid szenvedéllyel teli útját!

Véleményem:

  Rácz-Stefán Tibor művei sokunk számára ismerősek lehetnek. A Te vagy az életem című könyve romantikus műfajban íródott LMBTQ+ tematikával, mely az írótól már igen megszokott és sokak által emiatt vált kedvenccé a szerző. Rácz-Stefán Tibor 1988-ban született, marketing asszisztens és blogger. Művei kortárs problémákat feszegetnek, olvasmányos, fiatalok számára is érthető formában. Korábbi regényei, a Fogadj el!, a Túl szép, a Szállj a dallal! duológia, a Pokolba a jópasikkal! és az Éld át a pillanatot nagy sikert arattak a hazai könyvpiacon. Legújabb regénye, a Téged kérlek karácsonyra egy komoly témákat boncolgató, mégis szívdobogtató romantikus történet. Az író civilben népszerű könyves blogger, gondolatait havonta több ezren olvassák. Szabadidejében falja a könyveket, és nagy rajongója a minőségi sorozatoknak is. Írói pályafutásának fő témája az LMBTQ irodalom. Saját részről annyit mondanék, hogy kérdés sem volt számomra, hogy elolvassam-e az új könyvét, hiszen az eddigieket is mind-mind imádtam. 

"-Ne ügyvédkedj!-vágom rá. – Tudod. hogy ezt nem szeretem.
-Ugye tudod, hogy ilyen szó nincs is? Kettőnk közül nem elég, hogy én vagyok a szebb, még okosabbnak is kell lennem?" - 95. oldal 

"Szerintem az tesz minket emberré, hogy bennünk él a remény. És mindegy, mire vágyik a szívünk, egy pici részünk akkor is reméli, hogy megkaphatjuk. Ezt a részed kell dédelgetned és óvnod, hogy erősebbé válj általa." - 75. oldal

A karakterek ábrázolása és hitelessége szerintem teljesen helytálló abból kifolyólag is, hogy a szerző a történet nagy részét a valóságból merítette, Én nagyon szerettem a karaktereket, sőt néhol tudtam is velük azonosulni és bízom benne, hogy te sem leszel másképp, ha elolvasod a regényt. Szerintem a szerzőnek teljesen sikerült életszerűre megalkotnia a történetet. Pont ezért is szeretem a könyveit.

"Tudod, nehéz, hogy benned éljen a remény, amikor ennyi csalódás ér. Hogyan látná valaki szépnek a jövőt, ha csak a rossz ömlik az életébe?" - 75. oldal

Maga a könyv mint említettem az LMBTQ+ és a kapcsolati nehézségek témakörét járja végig egészen a megoldásig. Hiszen az is van. Emellett nagy hangsúlyt fektet a személyes önelfogadásra, a család, a barátság, a szerelem és az identitás kérdéskörére. A könyv nagyszerűen kezeli az egyik legérzékenyebb témát, az LMBTQ-t, mint ezt már a szerzőtől oly sokszor tapasztalhattuk. Illetve a legnagyobb üzenetét is remekül átadja: minden megoldható. Legalábbis nekem ez jött le.

„Számodra is kell lennie valaminek, amiért boldogan és izgatottan kelsz fel reggelente. Amiért harcolhatsz.” - 70. oldal

A könyv nyelvezete és az író stílusa is szót kell, hogy kapjon ebben az értékelésben, hiszen úgy gondolom, hogy az nagyon is sokat ad egy könyv élvezetéhez. Rácz-Stefán Tibor stílusa egyszerű, de mégis szórakoztató, ami szerintem nem egy hátrány és szerintem ennek is köszönhető a nagy rajongótáborát, valamint a dedikálásain kialakult több órányi sort (tapasztalat, a könyvhéten már be se álltam). Illetve van itt még valami: az író humora. Zseniális és imádni való.

„Nagyon nehéz változtatni, belevágni egy teljesen új életstílusba, de… szerintem megéri. És aki szeret, az végül támogatni fog.” - 140. oldal

Egy dolgot azonban kihagytam. Az író mesteri szakértelmét az érzések kiváltásához. Hiszen ennél a könyvnél minden szóba jön. Meghatottság, öröm, düh és még sorolhatnám. Annyi érzelmet váltott ki a könyv, amit nagyon ritkán tapasztalok könyvnél. A szerző könyvei azonban mindig ennyi érzelmet váltanak ki belőlem, úgyhogy már igazán felkészülhetnék előre. Újat mondani nem tudott, de elgondolkodtatni elgondolkodtatott.

„Vannak olyan szerelmek, amiket senki és semmi nem téphet szét.” - 202. oldal

Bárkinek ajánlom, aki nyitott az LMBTQ témára, hiszen rettentően sokat tud adni nekünk, hiszen érezzük, hogy bizony nem vagyunk egyedül. Vagyis én ezt éreztem az olvasás során, bízom benne, hogy ha a kezedbe veszed és elolvasod, akkor Te sem leszel másképpen ezzel.

„A ​pszichothrillerek rajongóinak kötelező olvasmány.” – Library Journal
„Tagadj mindent!”
Eve-nek jó élete van. Mindennap csókkal ébreszti a férjét, Nathanielt, és elindul matematikát tanítani a helyi középiskolába. Minden úgy van, ahogy lennie kell. Leszámítva azt, hogy…
Tavaly a Caseham Gimnáziumban botrány tört ki, miután elterjedt a híre annak, hogy egy tanár és egy diák között viszony alakult ki. Állítólag Addie Severson ez a tanuló. Eve azonban tudja, hogy a pletykák mögött sokkal több van, mint amennyi látszik.
Addie-ben nem lehet megbízni. Hazudik. Bántja az embereket. Életeket tesz tönkre. Legalábbis mindenki ezt állítja róla.
De senki sem ismeri az igazi Addie-t. Senki sem ismeri a titkokat, amelyekkel tönkre lehetne őt tenni. És azt sem tudják, bármit képes lenne megtenni azért, hogy ezeket a titkokat örökre megőrizze magának…
A New York Times, USA Today, Wall Street Journal és #1 Amazon bestsellerszerző Freida McFadden hátborzongató és fordulatos története megannyi rejtélyt tár fel az olvasók előtt, és egy régóta tervezett bosszúról mesél.
„Tele van titkokkal, és útközben rengeteg meglepetést tartogat.” – First Clue
„Zseniális, lebilincselő.” – Publishers Weekly
„McFadden szabályosan halmozza a titkokat és hazugságokat.” – Booklist”

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Véleményem:

Freida McFadden A tanár című regénye első pillantásra izgalmas pszichothrillert ígér, de sajnos a történet hamar kifullad a klisék és a kiszámítható fordulatok súlya alatt. A könyv ugyan próbál feszültséget teremteni és morális kérdéseket feszegetni, ám ezek a próbálkozások többnyire felszínesek maradnak. A karakterek sablonosak, a cselekmény pedig inkább emlékeztet egy gyenge tévéfilmre, mint egy valóban jól megírt, lélektani mélységeket kutató regényre. Bár McFadden korábbi műveit eddig még nem olvastam, az eddigi visszajelzések alapján nagy népszerűségnek örvendtek. Pontosan ezért is nem mondom egy könyv után azt, hogy nem olvasom el a többit. Ez számomra azonban nem ütötte meg azt a színvonalat, amit az eddig olvasott pszichotrillereimtől kaptam. Teljesen mást vártam.

"Mert az igazság az, hogy bármennyire is rossz a helyzet most, mindig lehetne rosszabb is." - 20. oldal 

 A könyv három részre van bontva. Az elsőben történik mindaz, amiről most beszéltünk. A második részéhez lapozva azonban csak faltam az oldalakat, egyszerűen nem bírtam letenni. Egyedül azzal volt bajom, hogy az csak a regénynek a húsz százaléka nagyjából. Maga a történet jó lehetett volna és én tényleg próbáltam szeretni. Így nektek is ebben a tudatban ajánlom csak a könyv elolvasását.  

 Aliz ​mindent elért, amit egy fiatal sminkes csak kívánhat: egy népszerű televíziós műsor stáblistáján szerepel, stabil kapcsolatban él, és úgy érzi, hogy végre minden a helyére került. Egyetlen nap alatt azonban a magánélete összeomlik. Azt hitte, menyasszony lesz, csakhogy barátja eljegyzés helyett szakítással lepi meg.

A hirtelen jött csalódás elől Londonba menekül, hogy nővérénél töltsön néhány napot, amihez le kell győznie a repüléstől való félelmét. Ebben egy véletlenül mellé sodródó angol fiú segít neki – végigbeszélgetik a zökkenőmentesnek egyáltalán nem mondható utat.
A leszállás után útjaik különválnak, és úgy tűnik, hogy ez a rövid ismeretség itt véget is ér. Azonban Aliz nem számol azzal, hogy váratlan érkezése a nővére életében is átrendezi az eseményeket, és hamarosan teljesen egyedül találja magát Londonban. Egy ismerős marad a hatalmas városban: a repülőn megismert fiú.

A Londonsztori Leiner Laura régóta várt romkomja, amely humorral, érzelmekkel és váratlan fordulatokkal mutatja meg, hogy néha egy véletlen találkozás és egy ismeretlen város vezet el az újrakezdés lehetőségéhez.

Véleményem:

Igazi Laurás történet. Ismét jó volt látni, ahogy az írónő könyvről könyvre nő fel az olvasóval és ennyire inkább a felnőtté vállalást helyezi a középpontba a könyveiben. A Londonsztori egy olyan történet, ahol az írónő a valóságot mutatja be, ahol nem kezdődik minden tökéletesen. Hiszen az életben sem ékszem tökéletes minden. Ahogy Alíz életében sem. Hiszen melyikünk örülne annak, hogy eljegyzést vársz a barátodtól, helyette viszont egy szakítást kapsz? Én

Aliz viszont szerintem a lehető legjobban döntött. Hallgatott az első megjegyzésére és a legnagyobb félelmét legyőzve (spoiler: nem legyőzve) repülőre szállt és útnak indult London felé, hisz semmi mást nem akart, csak felejteni. 

375. oldal

Ebben nagyon nagy segítségére volt az elsősorban a nővére, másodsorban pedig Gavin a repülőn megismert srác, akiről azt hitte, hogy a repülőút után már soha nem találkoznak (és akinek a nevét egy kávézóban mindig Kevinnek írják). Azonban a sors kezébe kerültek és mégis keresztezték egymást az útjaik. A történetben a karakterfejlődés nagyon érzékelhető volt, főleg Aliz karakterén keresztül, hisz próbálta legyőzni a félelmét és bár annak ellenére, hogy tudta, valószínűleg nem fog sikerülni, nekivágott ennek a kalandnak és nem tántorodott

 Nekem nagyon tetszett ez a történet és ezek után felkerült a bakancslistámra London annak ellenére, hogy sokan azt mondják, a képek ellenére igen nagy csalódás. Ettől függetlenül a jövőben meg szeretném nézni a saját szememmel is. Bár az esős időt ténylegesen nem hiányzik. A Gavin-em pedig már megvan. Úgyhogy tényleg csak várost nézni mennék.