Noel's Bookland: napló

Fülszöveg:

„Megdöbbent, felkavar, magához láncol.” – Anarchia Könyvblog

Te mit tennél, ha a saját emlékeidben sem bízhatnál?
Sophia Santillo látszólag nyugodt és egyhangú életet él Nápolyban, ám a felszín alatt megannyi szörnyű titkot őriz. A csontig hatoló fájdalom és rettenet még annyi év után is uralja életét. Egészen addig, amíg nem találkozik a sármos üzletemberrel, Nico Bellonival. Vajon a férfi méltó lesz rá, hogy a lány megossza vele riasztó múltját?
Sophia biztos abban, hogy soha többé nem kell szembenéznie a szörnnyel, aki tönkretette az életét, ám egy telefonhívás minden reményét lerombolja: bántalmazója újra szabad. Hiába szentelt éveket arra, hogy feldolgozza a történteket, minden újra összeomlik körülötte. Főleg, miután fény derül a valódi igazságra.
Ki a titokzatos szörnyeteg, és mi köze a lányhoz? Mi zajlik egy pszichopata fejében, és hogyan lesz egyáltalán valakiből gyilkos? Milyen mértékben befolyásolja a környezetünk, hogy mivé válunk?
Ludányi Bettina legújabb regénye megmutatja, hogy nem hihetsz a szemednek és nem bízhatsz az emlékeidben. Egy izgalmakkal, titkokkal és kérdésekkel teli világba kalauzolja el az olvasót, ahol semmi sem valódi, semmi sem igaz. Csupán egy hazugság része. Egy meghasadt valóság.
Húzd ki magad, szegd fel az állad és küzdj! Különben összetör a valóság.

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK

Értékelésem:

Ludányi Bettina magyar kortárs író, főként a pszichothrillerek és a romantikus krimik világában találja meg saját magát. A Meghasadt valóság című könyve még 2018-ban került a magyar könyvpiacra az Álomgyár Kiadó gondozásában, de ennyi idő alatt nagyon sok ember kedvence lett. Elvárásaim nemigen voltak a könyvvel kapcsolatban, mikor nekikezdtem, habár ezen kívül még csak egy könyvét olvastam a szerzőnek, ami viszont nem pszichothriller. Be kell vallanom, hogy ennél a könyvnél megtettem azt, ami nemigen szokásom, borító alapján ítéltem. Ám meg kell mondjam, nem csalódtam. Egy kicsit sem. A történetünk főhőse Sophia és Nico. Sophia egy bátornak látszó csaj, azonban ő is mélyen hordozza magában a sebeket hordoz magában. Nápolyban él, szüleivel nemigen tartja a kapcsolatot a múlt sérelmei miatt, egy nap azonban felbukkan Nico és mindent felforgat. Igenám, megjelenik Nico, oké,... de nem sokkal később felbukkan az a személy is, akit a legjobban várt volna. Sophiának ugyanis van egy bátyja, aki disszociális személyiségzavarban, ismertebb nevén pszichopátiában "szenved". Azért írtam idézőjelbe, mert a köztudattal ellentétben ennek a betegségnek is van egy spektruma és nem mindegy, ki hol helyezkedik el. Persze ténylegesen vannak azok a pszichopaták, akikre ráhúzható a "gyilkos" és egyéb jelző, azonban vannak köztük jól funkcionálóak is, akik remekül tudják élni a mindennapjaikat. Éppen ezért a könyv főbb témája a pszichológiai feszültség, identitásválság, traumafeldolgozás és az emberi kapcsolatok.

"Az érzelmeknél jobban csak a gyerekeket utáltam, és míg az előbbi kezdett megváltozni, addig az utóbbira nem láttam egy csepp esélyt sem." - 178. oldal

A könyv stílusa és nyelvezete gördülékeny, nagyon könnyen olvasható. Izgalommal és feszültséggel megtűzdelt történet, amit minden olvasó örömmel vesz a kezébe. Hangulata néhol borzongató, izgalmakkal teli, hiszen egy percig sem untatja az olvasót. A történet pörgő cselekményekkel van tele, de nem annyira, hogy mindezeket ne tudja követni az olvasó. Mondhatnám úgy is: kellemesen pörögnek az események. A főhős fejlődése könnyen követhető, de nem olyan látványos, mint ahogy azt eddig néhány regényben megszokhattam. A mellékszereplők nem igazán kapnak fontos szerepet, kivéve persze Sophie testvérét, bár ő se nagyon lényegesen. Az emberi kapcsolatok a történetben ugyanúgy fontos szerepet játszanak, hiszen ott van például a főszereplőnk kapcsolata a szüleivel vagy éppen a barátaival, de ne menjünk olyan messzire, elég csak a testvéréig mennünk.

"…amikor belemerültem az olvasásba, a szívem szabadon szárnyalt egy másik világban, és egy pillanatra megmenekülhettem abból a pokolból, ahol éltem." - 22. oldal

Az a kérdés, hogy mennyire sikerült pszichológiai mélységekbe mennie a történetnek, nem vitatott. Vitathatatlanul azt mondom, hogy nagyon is sikerült, hiszen pont emiatt egy percre sem tudtam letenni a könyvet. Ugyanis a fogalom, hogy "valóság" a könyvben elgondolkodtató, hiszen az egész történet, ahova a vége kifut, elgondolkodtató, hiszen a valóságban nemigen történnek meg ilyenek. Legalábbis itthon biztos nem, külföldön lehetséges. A könyv a műfaj sajátosságaiban remekül megállja a helyét, nagyon átjön a történet és beleilleszthető mind a thriller, mind a pszichodráma fogalmába. Mindezek mellett erős karakterábrázolás és kiváló hangulatteremtés jellemzi a könyvet, aminek kifejezetten örültem, hiszen emiatt volt igazán élvezhető a könyv. A fordulatokról pedig ne is beszéljünk.

"Mindig azt mondtam, hogy sose fogadj el tanácsot másoktól, én azonban mégis adnék egyet: húzd ki magad, szegd fel az állad és küzdj!" - 11. oldal

A történet során nincsenek kiszámítható és túlírt részek, pont megfelelően hozta az elvárásaimnak a dolgokat. Egyes karaktereket - inkább a mellékszereplőket, de néhol a főszereplőket is - kidolgozatlannak éreztem, de ez csak egy mellékes dolog. A lezárás azonban ténylegesen fantasztikus volt, megdöbbentett a vége. Imádtam minden sorát. Ezt a könyvet főleg a pszichothriller kedvelőinek ajánlom, hiszen ők találhatják meg benne azt a hangulatot, amit igazán keresnek, de persze bárki másnak is, hiszen semmi sem késő, bármikor rá lehet kapni egy új műfajra, nem igaz?

8/11/2025 No megjegyzés

Fülszöveg:

Ha 2020, akkor karanténnapló. Nem is az a fontos, ki írja, hanem hogy kiről írják.

Andrea Rigo egy teljesen átlagos olasz férfi, foglalkozására nézve rendőrhadnagy a gyilkossági csoportnál. Átlagon kívülivé viszont a magyar felesége teszi, Rigó Andrea, akit a férje a névazonosság miatt, a nem hivatalos harmadik nevén Zsófiának, azaz Sofiának szólít. Fél esztendős ikreikkel, Tonióval és Leonával együtt a milánói lakásukban rekednek, a kijárási korlátozás miatt, a 2020-as év koronavírus-járvány időszakában. Mindketten tandemben állnak neki naplót írni: Andrea mobilon, Andi/Sofia füzetben. Mert még csak akkor kezdődik igazán az egyébként sem unalmas életük…

Ez a keserédes narrációs szatirikus naplóregény, az Andrea & Andrea mellékszálon való folytatása nem akarja megváltani a világot. Egyrészről szeretne picit jókedvre deríteni mindenkit, aki olvassa a Rigók mindennapi balfékségeit és az íróval, a főrigó Robinnal folytatott betűcsatáit. Másfelől tisztelettel adózik a híres olasz életszeretetnek és családi összetartásnak. Mert valljuk be, ha ez az időszak elmúlik, a világon már semmi sem lesz ugyanaz.

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK
AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET

Véleményem:

Fogalmam sincs. Hogy miről? Arról, hogy mivel érdemeltem ki másodszor is ezt a lehetőséget, no meg arról sem, hogy hogyan csinálja ezt az író. Hogy mit? Hogyan csinálja azt, hogy kihúz egy embert a magánéleti problémáiból akárcsak ideig-óráig egyetlen könyvvel.

"Sofia szerint nem alszom hangosan, csak este nem kapcsolom ki a Darth Vader-effektet." - 63. oldal

Ismételten nagyokat nevettem és nem

Kedvenc rajzom a
könyvből.

bírtam letenni. Szinte magához láncolt a kötet és a két Andrea nem engedett el (kivéve, mikor töltőre raktam a telefonomat, mert akkor kénytelenek voltak.) Imádtam a szerzőnek a már megszokott stílusát azt, hogy beszélget a szerzőkkel írás közben. Néha nagyon vicces szituációkat szültek ezek a helyzetek a regényben.

„Tényleg, mi értelmük a híreknek úgy egyáltalán? Tudunk változtatni rajtuk, ha nem tőlünk függ mások sorsa?” - 122. oldal

Ez a kötet a mostani koronavírusos helyzet hatására íródott meg úgy ahogy. Ám talán pont emiatt (is) születtek bele ilyen vicces jelenetek. Miközben olvastam szó szerint levetítődött a szemem előtt a könyv, miközben - a szerzőt idézve - "maszkban f*szban" mászkáltak a bolt és a lakás között. Na meg a két lurkó sem utolsó említésre méltó dolog. Ők mégjobban feldobták ezt az amúgyis fenomenális olvasmányt.

"Oké, bevallom, most képtelen voltam betartani a jó öreg macsószabályzatot: „Férfiember nem sír! Maximum, ha mellbe lövik… Bár akkor meg nem tud.” - 157. oldal

Szokás szerint a kedvenc karakterem Andrea (a pasi) volt, hiszen akkora beszólásai voltak, hogy néha sírva fetrengtem. Persze csak képletesen, mert itthon kicsit nagy szemekkel néztek volna rám, hogy mi bajom van (ami bevallom őszintén, most pont nem hiányzik). Imádtam, beszólásait és a gondolatait, na meg a kiborulásait olvasni. Igazából... Az egész könyvet imádtam, de ha csak ennyit írnék, akkor túl rövid lenne az értékelés. Akkor talán csak molyra kéne írmom. De... Jobb szeretem bővebben kifejteni.

"(Uhh, te aztán ízig-vérig nő vagy!)

Miért, mi legyek? Autó?" - 230. oldal

Megmondom őszintén szívesebben élnék a Rigó család köreiben, hisz' ahogy olvastam ezt a könyvet rájöttem: baromira nem unatkoznak. Remélem valamilyen formában olvashatok még a kalandjaikról, habár így is egy kerek egész történetet kaptam és nincs okom panaszra. Viszont bevallom azért élveztem Andrea és a szerző szócsatáit. Sírva nevetős részek voltak.

"Vajon mennyi idő múlva jövünk rendbe lelkileg a karanténhelyzet után?" - 235. oldal

Az egyetlen, ami nagyon furcsa volt elsőre az a napló forma, hiszen nagyon ritkán olvasok naplóregényeket, (bár könyvmoly pályafutásom is azzal kezdődött) ám ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy rossz volt ebben a formában. Hiszen akkor hazudnék, annak meg mi értelme? Szerintem így jobban átjött a történet.

Megjelenésének várható időpontja: 2020. november 30.

11/24/2020 No megjegyzés

Hogyan jött egyáltalán Brooke története?

Eredetileg ez nem könyvnek indult. Az Egy űrállomás-takarító naplóját igyekeztem befejezni, még 2016 decemberében, de valahogy nem akarta az igazságot. Kipróbáltam, hogy sikerül-e bebikázni az ihlet gépet úgy, hogy írásgyakorlatként firkálok valamit. Ez az írásgyakorlat lett végül a Brooke alapja.

Tehát nem kiadásra tervezted a kezdetkor. Hogy szántad végül rá magad?

Nemhogy nem kiadásra, de még csak nem is könyvnek. Eredetileg csak arra szolgált, hogy tudjak írni. Csak aztán Brooke elszabadult, kialakult a fejemben a története, így már muszáj volt megírnom.

Miért pont egy kómában lánynak a gondolatairól írtál?

Ez volt talán a legelborultabb dolog, amit éppen ki tudtam találni. És az írásgyakorlathoz mindenképpen valami elborultat akartam. Valamit, ami nem hétköznapi, ami megmozgatja a fantáziám. Elvégre ez az egész gyakorlat lényege.

Így megjelenés előtt mit jósolsz? Szerinted tetszeni fog az olvasóidnak? Mert azért valljuk be, teljesen más, Mint Max története.

Jósolni elég nehéz, de szerintem igen (és az eddigi vélemények is ezt mutatják). Max története eléggé réteg zsánerben készült, ezzel szemben Brooke előtt egy szélesebb közönség áll. Bízom benne, hogy megtalálja a közönségét.

Szélesebb közönség alatt, mit értesz?

Sokkal többen olvasnak new adult könyveket, főleg ha kicsit romantikus, van benne némi erotika stb, mint a sci-finek azt a változatát, amiben Max készült.

Miket tervezel még a jövőben (írás terén)?

Írás terén a jövőben. Hát, most egy pályázatra kéne megírnom egy kisregényt, a sztori meg is van, de még nem állt rá az agyam. Utána még nem tudom melyik sztorimat veszem elő. Megírtam már úgy 30 oldalt egy krimiből, valószínűleg az lesz a kiválasztott, de kb előlről kezdem teljesen.

Ahogy nézem, nem tervezel egy stílusnál maradni. Jól látom?

Se stílusnál, se zsánernél. Nem szeretném egyrészt, hogy "beskatulyázzanak", másrészt mindenben ki szeretném próbálni magam

Az olvasóidnak mit üzensz, akik tervezik esetleg a Könyvfesztiválon megvenni a Brooke-ot? Valamint: Hol találnak meg?

Egyrészt, hogy igyekezzenek, nehogy elfogyjon :P

Viccet félretéve, érdemes lesz most megvenni a könyvet, ugyanis jó ideig nem lesz újra akciós. Ezenfelül, ha a nyomda is úgy akarja, akkor minden egyes könyvhöz ajándék lemosható tetoválást is adok, hogy együtt legyünk menők.

Korlátozott darabszámban poszter és energia ital is kapható lesz a könyv mellé, a borító grafikájával, szóval lesz minden, mint a búcsúban.

Az egész könyvfesztivál ideje alatt kint leszek, ha a B épület galériáján, az Imádom a Könyveket standjánál járnak, jó esély van rá, hogy belém botlanak. Szombaton 2-3 között főleg, hisz' akkor lesz a dedikálásom. Nem kell félni tőlem, nem harapok.

4/10/2018 No megjegyzés

Fülszöveg:

Egy baleset, ami mindent megváltoztat. Brooke emlékek nélkül a saját testének börtönébe kerül. A kezelések hatására lassan visszatérő emlékei meggyötrik a lelkét. Vajon miként viseli ezt az időszakot? Ugyanaz az ember lesz, aki volt? Van még bármiféle jövő Brooke számára?

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK
AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET

Véleményem:

Hékás, Laci! Erről nem volt szó. Kérek még pár oldalt. Méééég. Most. Na, de viccet félretéve. Az író egy humoros, de mégis tragikus és egy picit elborzasztó történetet csepegtetett ki a tollából. Ami iszonyúan rövid, de sebaj. Így is jó. Amikor megláttam a "VÉGE" feliratot, majdnem megszólaltam, hogy "Itt nem lehet vége". Na! Laci. Egy második részt is kérek. Tudom, hogy nem vagy romantikus alkat, de kíváncsi vagyok, mi történt Brooke-ékkal.

Maga a történet annyiról szól, hogy Brooke egy rejtélyes balesetben megsérül és hónapokig tartó kómába esik. Onnantól kapcsolódunk bele a történetbe, hogy már se az elején, se a végén nincs akómának. Olyannyira, hogy magában bizonygatja az orvosoknak, hogy, "de igen, én ébren vagyok". Aztán pedig egy másik orvos átviszi a magánklinikájára, bebizonyítva ezzel, hogy ő igenis tud gyógyítani az ő módszereivel.

Ami viszont ténylegesen meglepett egyrészt az, hogy mi volt a múltjában, amiért a jelenben is küzdenie kellett, másrészt meg, hogy kivel jött össze. Na, nekem emiatt is hiányzott a végéről valami. Legalábbis nekem.

Furcsa volt magának a könyvnek a felépítése, mert egy idő után két fejezet között mindig emlékeket írt az író, amik Brooke fejében utat törtek magának.
A másik pedig, amit élveztem, amikor au exének odavávja, hogy már így is sokat volt nála, a pasi meg nem érti, honnan tudja. De többet nem mesélek. Zárom a szám.

A szerző ezzel a művével engem száz százalékosan megvett. Jobban imádtam, mint az Egy űrállomás takarítóját. Nem néztem volna ki belőle, hogy tud ilyet írni. Ezek szerint mégis. Remélem, mégtöbb ilyen történetet kapunk, mert tényleg fantasztikus a fantáziája.

Bátran ajánlom nektek, hogy a könyvfeszten szerezzétek be. Nem bánjátok meg.

Kedvenc karakter(ek):

Brooke: Imádtam a csajt, eltekintve a kóma előtti életéről. Imádtam a humorát.

Borító:

Fura. Ezzel a szóval tudnám illetni. Tetszik is, meg nem is. Egy egy képrészlet tetszik, van, ami pedig nem, összerakva, pedig csak ennyit mondok: fura.

4/01/2018 No megjegyzés

Fülszöveg:

Eliza teljesen kikészül, amikor eltűnik legértékesebb holmija: a lila notesza, amiben listát vezet mindarról, amit szeretne, de nincs mersze megtenni. Amikor megtudja, hogy a füzetet az expasija nyúlta le, akkor aztán totál bepánikol. És joggal. Mert Cooper és barátai – egy titkos fiúszövetség tagjai – megzsarolják: ha nem állja ki egyetlen éjszaka alatt a noteszben szereplő összes próbát, felteszik a füzetet a netre.
Csakhogy Eliza nem hagyja magát! Teljesíti ugyan a cikibbnél cikibb feladatokat, de közben két barátnőjével addig ügyeskednek, amíg meg nem találják a fiúk gyenge pontját. Mert hát mindannyiunknak vannak kínos titkai, amiket szeretnénk örökre megőrizni…

Vélemény:

Azok után, amilyen véleményeket olvastam róla, és csillagozásokat láttam a könyvről a moly.hu-n a legrosszabb LOL könyvre számítottam, de rájöttem, hogy tévedtem. Jó, talán lehet, hogy nem a megszokott, mert négyszáz oldalnál rövidebb és nem olyan vicces, mint a többi, (mondom ezt úgy, hogy még csak két LOL könyvet olvastam ezen kívül) de minden könyvnek megvan a maga szépsége és én úgy vélem, hogy ezáltal Eliza és Cooper történetének is.

Maga a történet engem az elején nem nagyon kötött le, de aztán egyre jobban megfogott, ahogy jöttek az események. Nem nagyon volt benne szerelmi szál, amit eleinte hiányoltam a könyvből, hiszen én szeretem a romantikus tini történeteket, de talán ebbe a történetbe nem is kellett.

Mielőtt lezárnám a bejegyzést szeretném megköszönni a Móra kiadónak a könyvet, ugyanis nekik köszönhetem, hogy elolvashattam és részem lehetett ebben a történetben is, illetve, hogy megismerhettem Eliza-t, Coopert, Claricet, Marissa-t, és még sok más szereplőt. :)

Kedvenc idézet:

"– Na mindegy – folytatta Clarice –, a lényeg, hogy ebből támadt az ötletem. Hogy hogyan kerülj ki a bajból.
– Lopjunk el egy malacot? – kérdeztem.
– Neeeem! Dehogy!"

Borító:

Szerintem nem nagyon illik a történethez, de azon kívül szerintem egész jó lett.

10/30/2016 No megjegyzés

Szűcs Vanda - Szerző

1. Miért kezdted el Zita és Luca életét írni? Mi inspirált?

Kicsi koromtól kezdve szerettem történeteket írni, és sokszor álmodoztam egy teljes könyv megírásáról, de nem mertem hinni benne. Az első könyv sem úgy született, hogy leültem az íróasztalhoz azzal az elhatározással, hogy most írok egy könyvet. Egyszerűen csak megtörtént. Megíródott gyakorlatilag bármiféle kézzelfogható inspiráció (legyen az napló vagy ikertestvér) nélkül.

2. Mit tervezel a későbbiekben, most, hogy az Egy ikerpár titkos naplójából, ami eredetileg gondolom sorozatnak indult, abbahagytad?

Eredetileg nem sorozatnak indult, de az első kötet befejezését követően, éreztem, hogy szükség van egy másodikra, majd megszületett a harmadik is. Továbbra is szeretnék írni, bár elég nehéz így iskola és szociális élet mellett.

3. Lesz következő regényed? Ha igen, lehet már róla tudni valamit?

Mindenképpen lesz! Azt még nem tudom mikor, de már van pár ötletem.

4. Ugye sok támadás ért téged, hogy az Egy ikerpár titkos naplóját a Szent Johanna Gimiről másoltad? Mi a véleményed erről? Ez is közrejátszott abban, hogy befejezted?

Jézusom, dehogy játszott közre. Szerintem ez az egész az első kötet megjelenésénél volt érdekes, de azóta rég nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Főleg, hogy az első könyv megírása előtt nem olvastam, de később belenéztem, mert érdekelt a sztori, amely ekkora sikert aratott. Véleményem szerint elkerülhetetlenek a hasonlóságok, hiszen két ugyanazokban az években játszódó tinik életét megörökítő naplóregényről beszélünk.

5. Hány részesre tervezted volna?

Mint mondtam, nem terveztem részeket, de a három számomra tökéletes szám.

6. Mesélték nekem az Alexandránál, hogy kimentél külföldre tanulni? Ennek volt valamilyen oka? Ha igen, akkor mi? Azon kívül, hogy sok ihletet lehet szerezni egy új városban, ráadásul, ha nem is magyar a hely.

Csak nyárra mentem ki nyelvtanulás, nyaralás és tapasztalatszerzés céljából, mos tmár itthon vagyok. :) De egyébként imádok utazni, és külföldön mindig jobban jön az inspiráció is.

7. Mikorra várható a következő megjelenésed?

Az új könyvemhez sok időre van szükségem, úgyhogy az a helyzet, hogy fogalmam sincs.

Egy ikerpár titkos naplója 1. megjelenés

8. Az első könyveddel miért pont nagy kiadóhoz mentél? Hiszen minden első könyves szerzőnek azt ajánlják, hogy magánkiadással kezdjen.

Azért, mert a kiadó tulajdonképpen mindent jobban tud, ami a nyomtatással, reklámmal, gazdasági háttérrel stb. kapcsolatos. A magánkiadás sokkal bizonytalanabb szerintem. Egyébként az Alexandrához már egy nyomtatott, könyv formátumú kézirattal mentem, úgyhogy akár azt is nevezhetjük „a legelső kiadásnak”.

9. A családod, és velük együtt te is, mennyire fogadjátok jól, a negatív véleményeket a könyveiddel kapcsolatban?

Régen nagyon rosszul estek, ma már nem foglalkozom / foglalkozunk ezzel. Se időm, se energiám nincs arra, hogy irigykedő vagy névtelen engem ócsároló kommenteket olvassak. Ezek egyébként legtöbbször nem a könyv célközönségétől származnak - aki pedig nem tud azonosulni a karakterekkel, a nyelvezettel, vagy éppen egy szépirodalmi remekműhöz lenne kedve egy frappáns tiniregény helyett, minek olvassa egyáltalán?

10. Ki bátorított arra, hogy belevágj a kiadásba?

A szüleim. :)

11. Mit tanácsolsz kezdő íróknak?

Hogy sose adják fel!

12. Illetve mit üzensz az olvasóidnak?

Azt, hogy ne legyenek csalódottak, mert nem lesz negyedik rész! Egyszerre világos végkifejlettel és mégis kissé nyitott befejezéssel ér véget a 3. kötet, így ők maguk alakíthatják a történetet. :)

10/22/2016 No megjegyzés

Most olvasom:

Üdv itt!

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

Címkék

Blog Archive