1. Miért kezdtél el írni? 

Az alkotás – legyen szó írásról vagy rajzolásról – gyerekkorom óta a mindennapjaim része. Mindig is szerettem világokat alkotni, tovább gondolni egy kérdést. Idővel megpróbáltam nemcsak a fejemben megélni a képeket, hanem úgy leírni, ahogy én láttam őket. Ez a nehezebb része, leülni és papírra vetni a gondolatokat. Ez egy folyamatos lecke az alázatról, a türelemről és a kemény munkáról.    Rengeteget tanultam a nyelvről, másokról és önmagamról. Ezért kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással, hiszen mindamellett, hogy kikapcsol, tanít is.

2. Hogy jött az első megjelent regényed, az Osztálykép ötlete?

Szerettem volna egy erős hangulatú, őszinte ifjúsági regényt írni. Először a nyitójelenetet láttam magam előtt, a falgrafikás fiúöltözőt, Leventét és Ákost, a rúzst és a döbbenetet – ezzel mutatkozott be az Osztálykép, és később minden sorral, minden fejezettel többet mesélt az iskoláról,
a gyászról, az erőszakról és az elfogadásról.

3. Mesélj egy kicsit magadról! Ki is vagy te?

Író, blogger, álmodozó, tanár és diák. Imádok olvasni és új világokat megismerni, rajongok a Harry Potter-sorozatért, a Scott Pilgrim-képregényekért és a Star Wars filmekért. Szeretem az esőt, a ködöt, a parkokat, a buszmegállókat és a tömegközlekedést. Ezek éppúgy megihletnek és megnyugtatnak, mint az elalvás előtti tíz percek és az írás.

4. Mi késztetett rá, hogy beküld a [bekezdés]-pályázatra?

Két dolog, az elhatározás és a kíváncsiság. Elhatározás, hogy elinduljak egy nyílt pályázaton, és ezzel többet tanuljak önmagamról és másoktól, és kíváncsiság, mert érdekelt, milyen szinten állok, miben kell még erősödnöm. Miközben szerkesztettem és megosztottam másoknak az Osztályképet, rábukkantam a [bekezdés]-pályázatra a Moly.hu oldalon. Szimpatikus volt a kiírás, tetszett a mentorprogram és a fejlődés lehetősége. Ezért is küldtem el a regényemet a pályázatra. 

5. Miket tervezel a továbbiakban írás terén?

Jelenleg gyűjtöm az ötleteket, feljegyzem őket egy füzetbe, hogy tovább gondoljam őket. Figyelek, olvasok és igyekszek a pihenésre is kellő időt fordítani, hogy újabb lendülettel folytassam az elkezdett vagy szerkesztésre váró történeteket. Van ugyanis egy szerelemgyerekem, Pandóra arcai munkacímen fut, és már csak azért is közel áll hozzám, mert ő törte meg a jeget, ez volt az első, önálló világú regényem. Terveim között van a szerkesztése, a cselekmény átgondolása.

6. Maga az, hogy belevitted az LMBTQ+ témát, miért fordult meg a fejedben?

Keveset beszélünk a közvetlen valóságunk kérdéseiről, a kisebbségekről, noha a társadalmi sokszínűség körbevesz minket. Az irodalom – jelenesetben a kortárs ifjúsági regények – szerepe abban fontos, hogy a könyvekben megismert szemléletek által az olvasók toleránsabbá és elfogadóbbakká válhatnak más társadalmi csoportokkal szemben. Ezért is lényeges az LMBTQ-szál, értelmez és ismertet, új nézőpontot hoz a történetbe.

7. A Könyvfesztiválon debütál a regényed. Milyen fogadtatást vársz?

Nem tudom, hogy milyen fogadtatása lesz a regénynek, de bízok benne, hogy az olvasók nyitottak lesznek és kialakul egy párbeszéd.

8. Megbántad, hogy beküldted a műved? 

A lehető legjobb döntés volt beküldeni az Osztályképet a pályázatra, örülök, hogy így tettem. A Twister Media Kiadó mindenben támogat és segíti a munkámat. Rengeteget tanulok tőlük.

9. Mit üzensz azoknak a leendő olvasóidnak, akik tervezik elolvasni a regényed?

Először is azt, hogy köszönöm. Hálás vagyok az érdeklődésükért, és remélem, hogy az Osztálykép adni fog nekik egy útravalónyi gondolatot.

Köszönöm az interjú lehetőségét!

Szeretettel,

Emma

Az Osztálykép egy LMBT ifjúsági történet a felnőtté válásról, a gyászról, az emberi gonoszságról és az elfogadásról.

Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.

Az Osztálykép elsősorban az útkereső kamaszokhoz szól, de bárkit elgondolkodtat, aki nyitott az őt körülvevő színes világ mozzanataira, az első szerelemre, csalódásokra és újrakezdésekre.

Mi késztetett arra, hogy írj?

Szüleim jóvoltából széles spektrumú ARTibiotikummal oltott vagyok. :) Ez azt jelenti, hogy apukám reneszánsz ember volt elhunytáig, anyukám pedig billentyűguru a mai napig is. Kettejük közül ugyan csak apukám írt könyvet, de már nálam is látni lehetett, hogy előbb fogtam ceruzát és tollat, mint iskolatáskát. Egész életemen végigkísért ez, hogy hiába kerülgetem, de csak írni fogok egyszer, mert amúgy is grafomán vagyok.

Mit jelent számodra az írás?

Az önkifejezést leszámítva túlélés, ezáltal nagyon sok nehéz időszakon juthattam át úgy, hogy kibírtam beleőrülés nélkül. Jó, hazudtam, a beleőrülés meglett, de legalább életben maradtam. :D

Milyen stílus az, amiben te a regényeidet írod? Mert mint észrevettem, nem hétköznapi.

Nem, ez valóban nem, ahogy én sem vagyok az. :) Ezt mások sem tudták jobban meghatározni: Robin O'Wrightly-stílus. Nincs rá jobb szó. :D Egyébként úgy néz ki, hogy anyja helyett anyja lehetek egy jellegzetes stílusnak is, amit narrációs szatírának neveztem el. Az Erelem vagy az Andrea & Andrea ebben íródott. Eddig még nem találtam a létezésére hasonlót a magyar irodalomban, ettől függetlenül simán lehet, hogy van már, és akkor maximum a "meleg vizet" sikerült feltalálnom. Azért nekem már jó, mert "lezuhanyozhatok ebben a meleg vízben", és élményemet megoszthatom másokkal is, hogy "nem vagyok büdös". :) Viccet félretéve: nincs még egy ilyen, mert belőlem is csak egy van. Mindenki szerencséjére. :D

Az Andrea és Andrea története, hogyan jött?

Ez egy nagyon vicces sztori, örömmel mesélem el. Mint mindenki, hozzám is járnak reklámszemét levelek, ezeket én arra használom, hogy a feladók neveiből szereplők nevei lesznek, ha arra érdemesek. Egyszer azonban engem címeztek félre, mivel az eredeti nevem Borbála - de így csak az hív, aki azonnal meg akar halni -, ők ezt Kedves Borbéla formában írták. Ezt posztoltam poénból a Face-re, hogy Bor Béla lettem. A barátnőm, aki Andi, rögtön reagált, hogy ez most coming out? Mondom, röhögsz, röhögsz, de a te nevedet Olaszországban meg férfiak hordják. Elvonultunk röhögni. Visszajött, és addigra megírtam: vajon milyen lehet, ha egy magyar Andrea és egy olasz Andrea összejön? Kommentelt: most köpte ki a cigijét, mert neki is eszébe jutott, és röhögőgörcsöt kapott. Mondtam neki, ezt a romisztorit meg kéne írni, de én kihagyom. Mire ő: nem, te megírod. Mert kijön, aminek ki kell jönni. Egy szó mint száz: megírtam. 15 nap alatt sikerült, rekordgyorsasággal. Andi lett a hivatalos múzsám. :)

Először azt hittem, hogy csak rossz a memóriád. Miért pont Olaszországban játszódik a sztori?

Azt mondtam már, hogy rossz a memóriám? Várj... Miről is beszéltünk? :D (Rémes a memóriám, de azért ennyire nem. Viszont imádok a nevekkel játszani.) Olaszország Andrea Rigo, a milánói nyomozó miatt játszódik Olaszországban, és mert szeretem, mint helyszínt. Sajnos csak 5 napig lehettem Trentóban, napra pontosan húsz évvel ezelőtt, de nagyon élveztem. Remélem, még eljutok abba az országba. Itálián keresztül pedig egy külföldre rekedt hazánk lányát is szerettem volna bemutatni, izgalmasabb kihívás kint élni, mint itthon, bárki bármit mond.

Előre eltervezted, hogy ez a sztorid sci-fi lesz, vagy csak úgy jött?

Igazság szerint a narrációs szatíra stílusban íródó paródiáimat mindig spontán lineáris formában írom. Azaz, ahogy jön, úgy jön. Nyilván vigyázok a logikai bakikkal, de nincs szoros szinopszis. Szeretem röptetni a szereplőimet. Azért az fontos, hogy mivel a cselekmény és a jellemrajz nagyon reális a szereplők szemszögéből, én szeretem megcsavarni valami fantáziahasogató dologgal, például sci-fivel a valóságot. Annyi minden van, ami egy kaptafára mehet a történetekben, ez így nem lesz unalmas, sokadszori sztori. Kell bele valami, ami felrázza a könyvet és az olvasót is. Na jó, meg az írót! :D Ugyanis ez nagyon szuper agymunka, mindig kitalálni, merre mennek a szereplők, hova jut a történet, ha belerakunk ezt is, azt is. Én is izgulhatok írás és újraolvasás közben. Valószínűleg azért van ez a gondolkodásmódom így, mert nekem azt mondták, bármi lehetek, így aztán tényleg bármi is lettem.

Rólad, mint a mű szerzőjéről, mit érdemes tudni?

2015-ben publikáltam az első könyvem, de csak 2017 óta vagyok főállású, hivatásos író. Civilben kétgyerekes családanya, de én is elég gyerekes vagyok, szóval velem együtt már hárman vagyunk, és ha a férjem is beszáll, az négy. Viccet félretéve, több személyiséggel rendelkezem, de ennek inkább szakmai oka van. Ugyanis az eredeti foglalkozásom grafikus, így a Szabó Borka-énem illusztrálja a Robin O'Wrightly-énem könyveit. De szerkesztőként, lektorként és korrektorként is tevékenykedem. Komplett könyvkiadást végig tudok vinni (nyomdám nincs, azt kivéve), és ez magával hozta azt is, hogy a saját könyvtáramat is magam menedzseljem. Szeretem ezt a sokrétűséget, apámtól láttam és kedveltem meg, valószínűleg. Persze az írásaim is tükrözik, egyelőre még nincs két egyforma zsáner. Összesen ötöt adtam ki eddig. Közöttük van nem humoros is, hanem elgondolkodtató, megható vagy épp sokkoló regényem is. Illetve ifjúsági tudományos fantasy regénysorozatba is belekezdtem, most jött ki ennek is az első része.

Mit jósolsz, mekkora sikere lesz a könyvednek az olvasók körében?

Amit eddig látok, az pozitív. Megmondom őszintén, az első könyvemnek nem jósoltam sokat, és meglepődtem, mert sokan olvasták, és többen értették és szerették, mint gondoltam volna. Az Andrea & Andreánál is pozitív megdöbbenésem van eddig, és remélem, ez csak folytatódni fog. :)

Ennél a stílusnál leszeretnél maradni, vagy esetleg átmész valamikor olyanba, amit többen ismernek?

Ez csak egy stílusom a sok közül. A narrációs szatíra stílusú paródiáim ilyenek, ez a lelkük. Ilyen az Erelem (eszetlen szerelem), ami három részes lesz és az Andrea & Andrea. A többi könyvemben (az Emlékkönny - Egy igen-zet története, a #Wetoo - Kettős kereszt címűekben és a Tripiconi sztori-sorozatban) már inkább igazodom a fősodri irányzatokhoz, de nyilván benne hagyom a lenyomatomat, hiszen én írom őket. :)

A karakterek, hogyan születnek meg a fejedben?

Általában ők is hasonlóan fogannak meg, mint maga az ember, egyszer csak találkozik két agysejt, vagy elmeszikra, és az alatt fejlődnek igazából, ahogy írom. Őket én is úgy ismerem meg, ahogy alakul a történet. Vannak persze olyan könyveim, ahol valós személyekről mintáztam a szereplőket, de ilyen nincsen a narrációs szatíráimban. Rigó Andrea és Andrea Rigo mindketten a fejemből kipattanva, a papíron (monitoron) fejlődtek ki és születtek meg a végére. Hagytam őket nőni, mint a virágot, csak öntözgettem szavakkal, ötletekkel őket.

Csak egy kötetet terveztél belőle?

Eredetileg igen, hiszen az volt a feladat: hozzunk benne össze két hasonnevű, de különnemű humán entitást. Ennek ellenére igény támadt folytatásra, mivel engem is érdekelne, hogy Tonióval és Leonával, a két másik főszereplővel mi a helyzet? Honnan jöttek és merre jutottak, azon túl, ami a könyvben van? Én persze már tudom, és jól meg is fogom írni. :)

Tonionak és Leonának csak az volt a céljuk, hogy beleavatkozzanak Andreáék jövőjébe?

Igen. De ez is egy nemes cél, tekintve, hogy miért tették.

Miket szeretnél elérni az írásban? Mik a céljaid vele?

Hamar rájöttem, milyen pára az élet, mert az elmúlásommal én is eltűnök. A könyveimben tovább fennmaradok, sőt, még az apám-anyám is fennmaradhat, ha úgy akarom, mert megírom őket is (sőt megírtam, tehát már úgy lesz). A betű túlél mindent, így benne én is.

Mit üzensz az olvasóidnak, akik tervezik beszerezni valamelyik regényedet a könyvfeszten?

Azt, hogy szeretettel várom őket az Imádom a Könyveket standján, a Millenáris B épület galériáján, a G4-en, április 21-én, 17-18 óra között a dedikálásomra. A könyveim pedig egész idő alatt 19-22 között ugyanott lesznek elérhetőek. Elfogyás esetén a Mogul Kiadónál lehet megrendelni is.

Hogyan jött egyáltalán Brooke története?

Eredetileg ez nem könyvnek indult. Az Egy űrállomás-takarító naplóját igyekeztem befejezni, még 2016 decemberében, de valahogy nem akarta az igazságot. Kipróbáltam, hogy sikerül-e bebikázni az ihlet gépet úgy, hogy írásgyakorlatként firkálok valamit. Ez az írásgyakorlat lett végül a Brooke alapja.

Tehát nem kiadásra tervezted a kezdetkor. Hogy szántad végül rá magad?

Nemhogy nem kiadásra, de még csak nem is könyvnek. Eredetileg csak arra szolgált, hogy tudjak írni. Csak aztán Brooke elszabadult, kialakult a fejemben a története, így már muszáj volt megírnom.

Miért pont egy kómában lánynak a gondolatairól írtál?

Ez volt talán a legelborultabb dolog, amit éppen ki tudtam találni. És az írásgyakorlathoz mindenképpen valami elborultat akartam. Valamit, ami nem hétköznapi, ami megmozgatja a fantáziám. Elvégre ez az egész gyakorlat lényege.

Így megjelenés előtt mit jósolsz? Szerinted tetszeni fog az olvasóidnak? Mert azért valljuk be, teljesen más, Mint Max története.

Jósolni elég nehéz, de szerintem igen (és az eddigi vélemények is ezt mutatják). Max története eléggé réteg zsánerben készült, ezzel szemben Brooke előtt egy szélesebb közönség áll. Bízom benne, hogy megtalálja a közönségét.

Szélesebb közönség alatt, mit értesz?

Sokkal többen olvasnak new adult könyveket, főleg ha kicsit romantikus, van benne némi erotika stb, mint a sci-finek azt a változatát, amiben Max készült.

Miket tervezel még a jövőben (írás terén)?

Írás terén a jövőben. Hát, most egy pályázatra kéne megírnom egy kisregényt, a sztori meg is van, de még nem állt rá az agyam. Utána még nem tudom melyik sztorimat veszem elő. Megírtam már úgy 30 oldalt egy krimiből, valószínűleg az lesz a kiválasztott, de kb előlről kezdem teljesen.

Ahogy nézem, nem tervezel egy stílusnál maradni. Jól látom?

Se stílusnál, se zsánernél. Nem szeretném egyrészt, hogy "beskatulyázzanak", másrészt mindenben ki szeretném próbálni magam

Az olvasóidnak mit üzensz, akik tervezik esetleg a Könyvfesztiválon megvenni a Brooke-ot? Valamint: Hol találnak meg?

Egyrészt, hogy igyekezzenek, nehogy elfogyjon :P 

Viccet félretéve, érdemes lesz most megvenni a könyvet, ugyanis jó ideig nem lesz újra akciós. Ezenfelül, ha a nyomda is úgy akarja, akkor minden egyes könyvhöz ajándék lemosható tetoválást is adok, hogy együtt legyünk menők.

Korlátozott darabszámban poszter és energia ital is kapható lesz a könyv mellé, a borító grafikájával, szóval lesz minden, mint a búcsúban.

Az egész könyvfesztivál ideje alatt kint leszek, ha a B épület galériáján, az Imádom a Könyveket standjánál járnak, jó esély van rá, hogy belém botlanak. Szombaton 2-3 között főleg, hisz' akkor lesz a dedikálásom. Nem kell félni tőlem, nem harapok.