Sam Wilberry: Rush
No igen. Ezt a történetet a mai napig emlegetem, pedig nem a legjobbkor olvastam. Fájdalmas, főleg, ha azonosulni tudsz valamelyik szereplővel. Én Alex-szel tudtam. Nem pont a droggal, de így voltam. A megjelenés óta tologattam ezt a kötetet, mert valahogy nem éreztem rá késznek magam. Vajon miért akkor vettem a kezembe, mikor a legnagyobb mélyponton voltam? Azóta is ezt kérdezem magamtól. Viszont alapjában véve egy fantasztikus történet és rettentő szívbemarkoló (és nem mellesleg furdal a kíváncsiság, hogy mi lett Alex-szel. Mert voltam olyan *** és belefutottam egy spoilerbe, amit az írónak meg is írtam csak szerencsétlenségemre mindezt a fotós instámmal tettem meg, utána meg azon töprengtem, vajon tudja-e, hogy én vagyok). Alex története tényleg egy hiteles történet, ami azért is volt furcsa számomra, mert az íróról tudtam vagyis gondoltam, hogy nem él vele. Aztán választ is kaptam a kérdésemre egy interjúban (az értékelésemet ITT találod az interjút pedig ITT találod)
Hajnal Kitti: Falak:
Ez a könyv számomra nagyon sokat jelent, de ezt az író is tudja. Ennek a regénynek a bemutatóján született meg a fejemben a második nagy történetem vázlata. Ezt a történetet nagy örömmel olvastam, mikor végre a kezembe vehettem, jó érzés volt megismerni a két főszereplő történetét. Jó volt olvasni, hogy nem minden a rózsaszín ködből állt és az is érdekes volt, hogy az író igyekezett átvezetni az olvasót a következő részhez, ami Patrik szemszögéből íródott. Legalábbis nekem egy-két elejtett mondat nagyon ilyen hatást keltett és az első részt befejezve alig vártam, hogy megismerjem Patrik történetét. (az értékelésemet ITT találod)
David Ebershoff: A dán lány
Ez a történet... A többség tudja, mennyit jelent nekem. Akik olvasták róla az értékelésemet tudják, ki vagyok. Tudják, miért jelent nekem Lili története annyit, amennyit. Ez a történet a film után olvasva olyan volt, mint egy villámcsapás. Teljesen más volt a könyv és a film. A filmből egy csomó jelenetet (egy két létfontosságú jelenetet is) kihagytak, ami viszont a könyvben nagyon szépen le volt írva és ki volt fejtve. Például azt is, hogy akkor most mi van Lilivel. Mert a mai napig vannak viták, hogy Lili interszexuális vagy trasznemű volt-e. A könyv erre is választ ad. (az értékelésemet ITT találod)
Sam Wilberry: Csillagvizsgáló
A Csillagvizsgáló egy rettentő aranyos, de mégis komoly történet egy fiatal fiú életéről, aki elvesztette édesanyját. Odavan a csillagászatért és erre a regényben a szerző sok utalást is tesz. Őszintén szólva amennyire vékony a könyv, annyira élvezetes. (az értékelésemet ITT találod)
Becca Prior: A tanítvány
Ez volt az a történet, amire már a megjelenésének évében felfigyeltem, de akkor még nem nagyon mertem ilyeneket olvasni, mert hát anyám vette a könyveimet, hogy nézne már ki, ha egy homofób szülőt kérnék meg arra, hogy ugyan vegye már meg. Aztán megszereztem és elolvastam. Jelenleg a várólistámon ott van a harmadik rész. Valamikor hozzájutok. Idő kérdése. Egyébként maga a történet egy tanár-diák szerelemről szól, ami néhány évvel ezelőtt nagy divat volt a netes írók és írópalánták körében. Ez a történet is ott indult, de ahhoz képest engem nagyon magával ragadott. (az értékeléseimet ITT és ITT találod találod)
Hayden Moore: Üvegkalitka
Erről a könyvről nagyon nehéz beszélni, mert pont abban az időszakban olvastam, mikor minden összeomlott körülöttem. Ennek ellenére viszont hatalmas kedvenc lett és mai napig hálát adok az írónak, hogy lehetőséget adott arra, hogy mint olvasó a kezembe vehessem a kötetet és megismerjem a történetet. Szívbemarkoló, fájdalmas, de ugyanakkor gyönyörű a történet. (az értékelésemet ITT találod)
Hajnal Kitti: Homokszemek
A Homokszemek két történetből áll, én az első novellát sorolnám a "kedvenc" kategóriába, melyről a kötet a címét kapta. A Homokszemekben egy meleg fiú édesanyjának Juditnak a szemén keresztül ismerjük meg a történetet. Azt, hogy ő hogyan bírkózik meg azzal, hogy a fia más, hogyan próbálja elfogadni. Azonban még mindig ott a nagy kérdés: Elfogadja vagy sem a történet végére? Bátran ajánlom mindenkinek legyen szülő vagy gyerek. Tanulságos. (az értékelésemet ITT találod)
Bálint Erika: Adj esélyt!
Na ez az a történet, amiről fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan került a polcomra. Tényleg. Mintha amnéziás lettem volna és ennek a történetnek a polcomra kerülése az így a sötétbe merült. De ez nem lényeg, mert elolvastam és imádtam. A történet nagyon szép és nagyon jól megírt viszont nagyon fájdalmas. Legalábbis nekem az volt. Főleg a vége.
Sam Wilberry: Égből hulló versek
Te jó ég. Ezt majdnem kihagytam. Pedig ez a történet annyira aranyos. Adott egy főszereplő Sebő a vers és a költészet megszállottja. A színjátszó csoportban kapnak egy nyári páros feladatot, hogy egy színdarabbal kell foglalkozniuk és a sulikezdésnél beszélni róla. Hát szegény Shakespeare jól elfelejtődött, amíg minden más előtérbe került... (az értékelésemet ITT találod)
