A ​népszerű e-könyv sorozat alapján

Az egykoron kicsapongó életű Liza és vőlegénye, a fényes politikai karrier előtt álló Sándor a kívülállók szemében tökéletes álompárnak tűnik, ám színlelt boldogságukat kínos titkok tartják egyben. Mikor a lány egy félreértés folytán találkozik egy sármos idegennel, aki darabokra töri a testi és érzelmi nélkülözés miatt már megrepedt álarcát, a botrány elkerülhetetlen. Vajon Liza képes kiköszörülni a csorbát, vagy az édesapja politikai hírnevével együtt a saját jövőjét is beszennyezi?

Szentesy Igor vagy ahogy a barátai hívják, Szigor keresett reklámszakember, a kormányzó párt újonnan felfogadott propagandistája. Kreativitása, komolysága és keménysége előtt nem csak a politika zárt ajtói, de a női combok is sorban kitárulnak. Ritkán mosolyog, utálja az ellenkezést, de imádja heccelni a sorsot.

Liza és Szigor őrült vágyaktól hajtva félelmetes játszmába kezd, de vajon melyikük a dörzsöltebb játékos ezen az erotikus sakktáblán? Mennyit érnek a titkok? Te képes lennél gyilkolni értük?

Az Aranykönyv-díjas Lakatos Levente a Bomlás, a Szeress jobban!, és számos egyéb sikerkönyv szerzője eddig e-könyvben kiadott népszerű sorozata vadonatúj részekkel kiegészítve végre papírkötésben is a rajongók kezébe kerülhet.
Figyelem, a politikai zsarolással, érzelmi játszmákkal és buja jelenetekkel fűszerezett történet néhol egészen szókimondó!

Értékelésem:

 Régóta halogattam ezt a regényt. Bár valahol megértem saját magam, mert azért valljuk be 15 évesen kézbe venni a Barbibébi első kiadását és elolvasni az első két oldal történéseit durva volt. Huszonhárom éves fejjel (na jó, 22 voltam, mikor elolvastam az első Lakatos Levente könyvemet) folytatni merten a könyveit. Így került most a kezembe a Szigor első kötete, amit a beszerzése után szintén nagyon kerülgettem, de mindenképp tudtam, hogy el szeretném olvasni, mert kíváncsi voltam, mit szeretnek benne az emberek. Hát... Választ kaptam. Igaz, Levente célközönsége inkább a cisz heteró nők körére kiterjeszthető, de én is élveztem. Pedig én egyik se vagyok. De annyira beszippantott és magával ragadott az első oldalaktól kezdve az utolsóig, hogy az valami hihetetlen. 

 Az első regényéhez (amit fentebb említettem, arra a kiadásra célzok) ég és föld Levente stílusa. Sokkal kifinomultabb és letisztultabb. Egy erotikus jelenetet simán meg tudott úgy írni egy férfi szemszögéből, hogy az egy tipikus könyvbeli férfi szereplőé legyen, mégse durva. Nem mellesleg pedig nem tolja az olvasó arcába a 18+ jeleneteket, hanem csak annyit ír le, amennyit a jelenet megkíván. 

 Nem egyszerű könyv, az egyszer biztos. Ténylegesen magával ragadja az olvasót. Minden fejezetben és minden oldalon történik valami olyan, ami miatt az olvasó csak lapoz és lapoz. Aztán hirtelen azt veszi észre, hogy „hoppá, túl vagyok a felén” (saját tapasztalat).

 Liza és Igor története nem átlagos. Liza egy politikai fejes lányaként és egy miniszterjelölt ál-menyasszonyaként, míg Igor az ellenséges párt egyik emberének szerepében van jelen a történetben. Már izgalmas a felállás. 

 Ez a könyv hatalmas titkokat és sok fájdalmat, na meg érzelmet rejt a lapokban a sorok mögé rejtve. Nagyon szerettem Liza és Igor történetét. A néha előforduló csipkelődéseiket, a velük járó izgalmat és sok vicces pillanatot. Ténylegesen olvastatta magát a könyv. Ha tehettem volna, szerintem egy nap alatt kiolvasom az egészet. De hát sajnos az olvasásért nem fizetnek. Pedig valljuk be, jó lenne egy ilyen munka, nem?

 A történet elején Lizával indulunk, aki elkíséri egy barátnőjét a leánybúcsújára, ahol a táncosfiúk között felbukkan egy rejtélyes idegen, avagy ha úgy jobban tetszik. Hisz minden azzal egy hecceléssel kezdődött. Akkor Lizának még fogalma sem volt, mibe keveredett. Csak a telefonját akarta visszakapni, ami súlyos titkokat őriz, akárcsak ő maga.

Azonban az első rész egy olyan „fordulattal” (ha nevezhető annak) zárul le, ami után én egyből kezdtem volna a második részt, de közben hívogatott Levente új regénye is, így inkább annak kezdtem neki. Ám nagyon remélem, hogy a második részben választ kapok néhány dologra, ami még érdekelne. 

 Összességében annyit mondhatok, hogy talán kellett az idáig való halogatás. Talán most lettem kész erre a könyvre. Mostanra tudtam egy olyan véleményt alkotni, ami tényleg megállja a helyét és én is értelmesen össze tudom rakni. Hiszen ha megértem a történetet és élvezem, akkor egy jó és érzés lesz olvasni és írni is róla. Így voltam én is. Még a könyvhéten is olvastam minden szabad pillanatomban (majdnem még menet közben is). Szóval alig várom, hogy nekikezdjek a második résznek. Te pedig, ha még nem olvastad, csak ajánlani tudom. Merj belevágni, mert szerintem úgy fogsz járni, mint én. Higgy nekem, én se hittem el, mielőtt olvastam.

A tizenkilenc éves Zoé nyári munkát vállal egy állatparkban, ahol a flamingókerttel szemközti pultnál árusít pereceket a látogatóknak. A monoton napok fénypontját eleinte csak a reggeli HÉV-ezés jelenti számára, ahol megtetszenek egymásnak egy vele egy időben utazó, de eltérő megállónál leszálló sráccal. Az idő előrehaladtával azonban Zoé a reggeli utazáson túl egyre több örömét leli az állatparki munkájában is. Zárkózottsága ellenére szép lassan összebarátkozik az állatparki dolgozókkal, különösen Szakóval, aki egyediségével és különleges gondolkodásmódjával tökéletesen kiegészíti az érettségi után megrekedt lányt, és segít tisztán látni önmagát.

A felnőtté válás előtt álló két fiatal útjainak kereszteződéséből egy nem mindennapi kapcsolat alakul ki, ami nem csupán végigkíséri, de nagyban meg is határozza Zoé állatparkban töltött negyven nyári napját.

Véleményem:  

 Hosszú egy utazás volt, mert szerencsétlen regényt nagyjából tavaly nyár óta olvasom, hiszen mindig közbejött valami, egy új könyvhöz volt kedvem, stb. Ám most végre befejeztem. 

 Maga a történet egy a végzős éveit befejező, diákmunkás lányról szól, aki az utolsó egyetem előtti nyarát egy állatpark pereces standjánál tölti el. Zoé azonban akkor még nem tudja, mekkora élményben is lesz ott lesz. 

"[…] Nem. Ott a különbség, hogy minden magányos ember egyedül érzi magát, de nem minden egyedül lévő ember érzi magát magányosnak…"

90. oldal

 Az első nap ismerkedik meg Szakóval és az ő húgával, na meg Tibivel a perecek szállítójával. A nyár sok-sok kalandot (na meg idegbeteg vásárlót) tartogat Zoé számára. Azonban a szerelem az ilyen stílusú regényekben egyáltalán nem maradhat el. Aki olvasott már Leiner Laurát, nektek nem árultam el nagy spoilert, meg úgy alapjáraton senkinek sem. 

 Na, de ott van egy titokzatos idegen minden reggel a HÉV-en. Vajon ki ő? Milyen szerepe lesz Zoé életében? Véleményem szerint amilyen unalmas regényre számítottam az elején (igen, Lauránál nálam ilyet is olvasni, de "sajnos" most se valósult meg) olyan jó lett a vége. Nem hittem volna, hogy egy sima diákmunkás sztorit meg lehet így írni. Az eleje igaz kicsit döcögősen indult, de a végére ténylegesen élvezhető és kalandos volt. Nagyon szerettem olvasni és nem bántam meg, hogy a kezembe vettem a regényt. Nektek is szeretettel ajánlom, ha szeretitek a nyári, lazább regényeket.

Nem emlékszem olyanra, amikor nem voltam komoly. Legjobb tudomásom szerint cinizmust harsogva és esőt kívánva jöttem ki az anyaméhből.

A nevem Tori Spring. Szeretek aludni és szeretek blogolni. Tavaly még voltak barátaim. A dolgok nagyon mások voltak, azt hiszem, de mindennek már vége.

Most itt van a Pasziánsz. És Michael Holden.

Nem tudom, mit akar a Pasziánsz. És nem érdekel Michael Holden. Tényleg nem.

Szereted Charlie nővérét a HEARTSTOPPER-kötetekben? Akkor van egy jó hírünk: ez a regény róla szól. Gyere, és ismerd meg, mi rejlik a hirtelen felbukkanó, mindig cukormentes limonádét iszogató lány fejében!

 Véleményem: 

 Ez a könyv sokak számára lehet kedvenc, akik szerették Tori karakterét a Heartstopper köteteiben és ugyanúgy a sorozatban is (aminek nemsokára jön a második évada). Én bevallom őszintén nagyon szerettem és kíváncsi voltam arra, mi is áll a viselkedésének a hátterében. Hát most megtudtuk. Nem szó szerint írta le a szerző, de szerintem mindenki rájött, mivel is küzd Tori a történet folyamán. Főleg mikor a belső monológjait olvashatjuk. 

"Csak hát a való világban társadalmilag nem elfogadott hangosan kimondani a szomorú dolgokat, mert az emberek azt gondolják, feltűnési viszketegséged van." -  32.oldal

 Véleményem szerint ez a könyv azonban nagyon megosztó tud lenni, de ugyanakkor tanulságos is lehet az olvasók körében. Hiszen a Heartstopperben nem mindenki szerette Tori karakterét. (bár belegondolva, akkor miért venné meg ezt a kötetet, hiszen ez nem mondható folytatásnak). Én személy szerint ténylegesen kíváncsi voltam arra, hogy Tori miért csendes, pesszimista és negatív. Nos, szerintem ebben a regényben sok mindenre választ találtunk mi, olvasók. 

"Az emberek felnőnek és továbblépnek. Ez az élet." - 40.oldal

"Létezik egy határvonal, amit átlépsz amikor az emberekkel kapcsolatot alakítasz." - 102.oldal 

 Imádtam Tori kalandjait. Azt ahogyan az átlagos sulis problémák mellett új feladat is vár rá. Ugyanis ki kellett derítenie, ki áll, az iskolát felforgató csíny mögött. Ez a regény olyan kalandokat tartogat az olvasók számára, ami egy percre se hagyja unatkozni. Hiszen ebben a regényben mindig történik valami. Hol a pasziánsz után futkosnak, hol egy mini fesztiválon vannak, hogy az iskolát gyúj.. Ja ez kicsit kora. Hol Torival, hol Charlie-ékkal, de mindig történik valami. Hiszen a 4. kötet után náluk se állt meg az élet. De vajon Charlie elindult a gyógyulás útján? Tori, hogyan viseli a kisöccsével járó "nehézségeket"? 

"Ekkor rádöbbenek.

Soha nem tudtam, hogy mit akarok az élettől. Mostanáig.

Valahogy szeretnék halott lenni." - 310.oldal

 Ezekre a kérdésekre mind választ kapsz, ha elolvasod a regényt. Ám a legfontosabb kérdés: Ki áll a Pasziánsz blog mögött? Tartsatok Torival annak érdekében, hogy megtudjátok.