Tegnap délután a 2. Író *Blogger* Olvasó találkozón három íróval és egy olvasóval beszélgettem.Témánk pedig a "Hogyan lesz valakiből író?"

Elsőként Krencz Nóra szerző húzott a kis borítékból, a kérdés pedig az volt, hogy: Mi kell ahhoz, hogy valaki az írást válassza hivatásának?

Nóra válasza: Én... Én saját magamból indulok ki. Magány. Az mindenképpen, meg szerintem... Én azt tapasztaltam, hogy minden író valamilyen szinten belül sérült. A legtöbb. Tehát... Aki megtapasztalta, hogy én egyedül lennék a világban... Most jól elmondtam, hogy milyen vagyok. (nevet). 

Fantázia is kell hozzá, hogy... ezt a magányt valami betöltse. 

Laci válasza: Én... Őszintén fogalmam sincs mi kell ahhoz, hogy valaki az írást válassza hivatásnak. 

Era: Te miért? 

Laci válasza: Én speciel... Nekem már voltak más jellegű írásaim, az ott kezdődik. 

Nóra válasza: Ha írsz, akkor már vagy valaki?

Laci válasza: De... De nagyon egyszerű volt nálam, mert volt egy... Volt egy novellapályázat, amire úgy volt leírva, hogy akármilyen jellegű írást beadhatnék. Onnantól már csak írnom kellett, mert... Mert jólesik. 

Nóra válasza: Igen. Nálam is ez egy nap alatt indult el. Tehát egyszer leültem és elkezdtem. És onnantól kezdve.

Laci: Általános iskolában kezdtem el írni, de akkor még csak verseket írtam, de voltak kihagyások is ebben az egészben. Bezzeg mióta megírtam a novellapályázatra azt az egy szem novellát azóta...

Nóra: Hova adtad be? Melyik pályázatra?

Laci: Kortárskapu vagy mi az isten a neve. Volt az indexen egy cikk, hogy Berlinben elszabadult egy hőlégballon és azzal kapcsolatban kellett írni egy novellát. És ez lett az első Afférok novellám. Aztán... Azóta elszabadult a pokol ugye egy könyvem már kint van, három írás alatt van, úgyhogy... Azóta nincs megállás. 

Én: Három? Nem csak kettő?

Laci: Van ugye a... Írom az Afférok-novellát, A testem a börtönöm és Az ujjbegyes gyilkos nyomában. 

Következő kérdés: Amit az olvasó szeret. Mennyire befolyásolja az írót?

Laci válasza: Semennyire. Érdekel is engem, hogy mit szeretnek. (nevet)

Nóra válasza: Az az igazság, hogy én azt tapasztaltam, hogy a legtöbb jelenlegi olvasó nagyon szereti a sablonokat. Ami már egyszer befutott és nagyon jó volt, akkor azt keresse. És nem akar újat olvasni. De én nem akarok sablont írni. 

Era: Milyen az a sablon?

Nóra: Például már a vámpíros könyvek. Az már egy sablon. És ha most én vámpírost írnék, akkor mindenki az alkonyathoz hasonlítaná. 

Én: De ha azt nézzük, akkor már nem lehet olyat írni, ami nem sablon. Legalábbis alig. 

Laci: Attól, hogy a téma egy picit sablonosabb, meg lehet úgy írni, hogy az ne érződjön. 

Nóra: Például szerelmi szál az manapság már mindenbe kell, mert különben nem olvassák. Az egy sablon. Tény, de kell bele. De amúgy lehet újat kitalálni. 

Laci: Nem egy egyszerű szakma.

Én: Hát nem. 

Laci: Most ismét magamból fogok kiindulni. Az Egy űrállomás takarító naplója az... A sci-fiknek megvannak a saját maga kis sablon felépítései. Én megnéztem, hogy mi jellemző az összes sci-fire és fogtam, kidobtam, És emiatt olyanok szeretik a könyvet, akik alapvetően a kezükbe nem vennének egy sci-fi regényt. 

Nóra: Én is úgy álltam neki ennek, hogy én olyan fantasyt fogok írni, amilyen még nem volt és... Halhatatlanok a szereplőim, de nem vámpírok. 

Era: Mitől halhatatlanok?

Nóra: Húha. Ők... Ők így születnek. 

Következő kérdés: Mi szól a szerzői kiadás ellen/mellett?

Én: Nekem lenne ehhez egy sztorim. Ugye én a Publionál vagyok (elvileg), amit az egyik ismerősöm ajánlott. Eleinte úgy voltam vele, hogy tök jó a kiadó. Aztán az anyukám átnézte a szerződést... Hát... Ebbe jó sok buktató van. Csak hogy akkor már aláírtam, tehát leszerződtem velük, mert itt ilyen netes szerződés van. És én mint ugye - akkor még tizenöt éves -...

Nóra: Aláírhattad egyáltalán?

Én: Szülői beleegyezést kértek, amit nem adtam meg és így elvileg nem is állok velük szerződésbe. Viszont ők már megjelentették e-bookban. 

Nóra: Nagyon gátlástalan a Publio. Ismerkedtem egy csajjal, aki szintén Publios...

Én: Melyik?

Nóra: L.T. Ő is olyanokat mesélt, hogy a hajam eldobtam. Komolyan mondom. 

Én: Nem egy ember már el is ment tőlük. Például a Meczkó Vivi, aki Fekete Liza néven ír.

Nóra: Igen. Az a baj, hogy szerzői kiadás, rengeteg pénzbe kerül és neked kell mindent megcsináltatnod. Mert... Mert... Én nem azt mondom, hogy nincs dolguk, elhiszem, hogy van, csak akkor valamit kéne, nem csak beszedni a pénzt. 

Én: Norbival az az egyetlen gond, hogy ő csak a pénzt látja az összes könyvben, amit kiadott. Meg ráadásul olyan rosszul tördelnek, hogy az valami borzalom. Egy centis sorközökkel adják ki némelyik könyvet. 

Nóra: Az Adlibrum ilyen téren nagyon szépen dolgozik. Semmi gondom nem volt vele, mert küldtek mintapéldányt... Megnézhettem... Én... Én ebbe nem. Viszont fizetni kellett ez nyilvánvaló. 

Laci: Én ugye a Colorcomnál egy fillért nem fizetek. Viszont van egy úgynevezett nullpont, tehát el kell érnem egy bizonyos százalékot.

Nóra: Viszont a rendes kiadóknál, ha valaki bejut, akkor nagyon szerencsés. 

Laci: Fél év, amíg általánosságban válaszolnak.

Én: Libri az ilyen. 

Laci: Én azt értem, hogy nagyok, de mennyi ideig tart elküldeni egy sablon szöveget, hogy "menj melegebb éghajlatra".

Nóra: Hát... A Cicerótól válaszoltak nekem. Két e-mailt váltottunk és utána semmi. Küldjem be a szinopszist. Ennyi volt. Csókolom. Most hogy kint voltam ugye a könyvfesztiválon egy ismerősömmel körbejártunk és érdeklődtünk, hogy náluk milyen lehetőségek vannak egy kezdő írónak. És volt olyan, aki a kérdést sem értette. Olyan lesajnáló tekintettel néztek rám, hogy én éreztem magam rosszul, hogy ilyet mertem kérdezni. De volt aki adott névjegykártyát. Például a Főnix Könyvműhely. 

Ambrose ​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta
a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.

Vélemény:

Nem... Nem tudom, mit mondjak erről a könyvről. Egy biztos: Ha azt kérnék, hogy fogalmazzam meg egy szóban az egész regényt, biztos, hogy nem tudnám. Nem. Nen tudnám, mert ez a könyv nem egyszerűen csodálatos. Ez a történet egyszerre csodálatos, szívbemarkoló és szomorú. Nem hiába szeretik ennyien. Viszont ha te még nem olvastad, akkor olvasd el.
 Maga a történet tipikus olyan sztori, amivel ma már dunát lehetne rekeszteni, de ebben mégis van valami különleges. Bailey karaktere egy olyan szálat ad hozzá a történetet, melybe csak beleszeretni lehet.
 A többi karakter pedig minden regényben megtalálható, csak más formában. Nézzük csak:
Ambrose: Tipikus szépfiú, aki az elején észre sem veszi a lányt, majd rájön, milyen is ő valójában.
Fern: Béna, picit alacsony, csúnya kislány, aki szerelmes a nagymenő sportolóba.
Rita: A kicsit szerencsétlen barátnő, aki először rossz társat választ.
Becker: A rosszfiú, aki csak halássza kifelé a csajokat, akik csak arra kellenek, hogy az ágyba vigye őket.
Kedvenc idézet:

"Legyél önmagad, kovácsolj előnyt a hátrányaidból, és kerekedj felül az ellenfeleiden."
"Mi a jó a repülésben, ha nincs senki a zsinór másik végén?"

" - Mit akarsz tőlem, Ambrose? - zokogta Fern a tenyerébe. Ambrose megragadta a lány csuklóját, mert látni akarta az arcát.
 - A testedet akarom. A szádat. A vörös hajadat. A nevetésedet akarom, és a grimaszaidat. A barátságodat akarom, és azt, hogy megoszd velem a bölcsességeidet. Shakespeare-t akarom, Amber Rose regényeit és a Bailey-vel közös emlékeiteket. És azt akarom, hogy velem gyere.
Fern leengedte a kezét az arca elől, és bár még nedves volt a szeme a sírástól, elmosolyodott, és belemélyesztette a fogát az alsó ajkába. A könnyes szem és a mosolygó száj különösen elbűvölő párost alkottak, és Ambrose nem tudta megállni, hogy ne hajoljon oda Fernhez, ne harapjon bele óvatosan az alsó ajkába, és ne szabadítsa ki a foga szorításából. Gyengéden megcsókolta, de aztán elhúzódott, mert szerette volna folytatni a beszélgetést.
 - Csak attól félek, hogy amikor legutoljára rábeszéltem valakit, hogy jöjjön velem egy olyan helyre, ahová amúgy nem ment volma, tragédia lett a dologból. - Ambrose az újja köré csavarta Fern egyik hajtincsét, és elmélázva lebiggyesztette a száját.
 - Azt akarod, hogy veled menjek az egyetemre? - kérdezte Fern.
 - Valami olyasmi.
 - Valami olyasmi?
 - Szeretlek, Fern. És szeretném, ha hozzám jönnél.
 - Tényleg? - sikoltott Fern.
 - Tényleg. Fern Taylornál nem találok jobbat.
 - Tényleg nem? - sikkantott a lány.
 - Tényleg nem. - Fern hitetlenkedő arckifejezése láttán Ambrose nem tudta megállni nevetés nélkül. - És ha hozzám jössz, életem hátralévő részét azzal fogom tölteni, hogy boldoggá tegyelek, és ha már nem bírod elviselni a fejemet, megígérem, hogy énekelek neked valamit.
 Fern nevetni kezdett, de olyan hangon, mintha csuklana.
 - Igen vagy nem? - tette fel a fiú komolyan a végső kérdést, és megfogta Fern kezét.
 - Igen."
Kedvenc jelenet: 

(AKI NEM OLVASTA MÉG, ANNAK EGY KICSI SPOILER)

Amikor kiderült, hogy nem Rita, hanem Fern írta a leveleket és miután beszélt Ambrose-val leül a padra. Erre Ambrose odamegy hozzá és odaadja neki a leveleket és mobdta, hogy tartsa meg.


Kedvenc karakter:

Bailey. Szerintem egy nagyon pozitív és kitartó karakter. Sokat tanulhat tőle az ember.

Borító:

Nem illik annyira a történethez, de nekem nagyon tetszik. ☺

Egy hűvös, márciusi napon beteges kisfiú születik Nagyszalontán. Senki sem hisz abban, hogy megéri a reggelt, és senki sem gondolná, hogy hazája egyik legnagyszerűbb költője válik majd belőle.

Vajon ki ez a különleges fiú?

Milyen vágyak űzték, milyen célok felé indult?

Mindenki tanul Arany Jánosról, de ismerjük az embert, aki az ikon mögött rejlik?

Hinnénk, hogy lázadó volt? Félbehagyta a Debreceni Kollégiumot, és vándorszínésznek állt. Önmagát kereste, sok művészeti ágat kipróbált, de a költészetet sokáig nem becsülte. Vajon mi vitte rá, hogy mégis írjon?

Hogy találkozott a nagyszájú Petőfivel?

Szenvedélyesen kereste lelki társát, a nőt, akit szerethet, és aki megérti őt. De vajon megtalálta az igazit?

Ez a kötet nem a megközelíthetetlen, nagy bajuszú panoptikumi alakról mesél, hanem az érző fiatal férfiről, aki megannyi nehézség és bizonytalanság után válik a nemzet aranyává.

Az író életrajza:

Cselenyák Imre 1957-ben született. Író, zenész, dalszövegíró, librettószerző, az Írószövetség, valamint a Történelmiregény-írók Társaságának tagja. Több mint harminc mű szerzője. Történelmi, korfestő regényei Jean-Pierre Montcassen néven jelennek meg.

Számos irodalmi esten, zenés rendezvényen szerepel mind az országban, mind a határon túli magyarlakta területeken.

Először is szeretném megköszönni a Fumax Kiadónak a recenziós példányt.

Másodszor pedig:

 Hát erről a könyvről nem sokat lehet írni, mert ami ebben a könyvben van, az maga az írásban kifejezhetetlen humor. :D

 Ennek a képregénynek két-három oldalát már láttam, amikor facebookon felbukkant egy-két könyves csoportokban, de még így is nagyon jókat tudtam rajta nevetni.

 Emlékszem, hogy a könyvfesztiválon a barátnőm letelepedett a Fumax standjához és egy ültő helyében kiolvasta. Akkor még nem nagyon tudtam, min nevet, mert csak egy-két oldalt mutatott vagy olvasott fel. Most már tudom, min nevetett ennyire és teljes mértékben megértem.

 Maga a történet tényleg a kamaszkor problémáit írja le, amin én magam is átmegyek és így meg is értem, amiről szól a regény és pont ezért nagyon jókat tudok röhögni.

 Ha még nem olvastátok, ajánlom. Mindenképp olvassátok el, mert ha tizennégy év körül vagy nagyon jól át tudod érezni a regényt.
 Mázli, hogy van második része. :D Ez a könyv tényleg az a fajta, ami a rossz napokban is mosolyt tud csalni egy tini arcára.

Tömören: Olvasd el, mert baromi jó. És vicces. És... Csak olvasd el és megtudod.