„A szemed becsukhatod, hogy ne lásd, amit nem akarsz látni, de a szívedet nem csukhatod be, hogy ne érezd, amit nem akarsz érezni.”
Néha a szerelem dönt helyetted
Fülszöveg:
A szerelem nem ismer határokat…
Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.
Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem
folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem
fogható…
Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.
Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem
folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem
fogható…
Vélemény:
NEM! NEM, NEM, NEM ÉS NEM!!! HOGY LEHET... Hogy lehet így vége egy könyvnek?
Az eleje nem indul rózsásan, a közepe fantasztikus a vége pedig... Kész vége. Meghaltam.
A végére teljesen megértettem, hogy miért a rázós könyvek kategóriájába sorolták. Nem csak azért, mert a testvérszerelem témáját boncolgatja. Nem csak azért, amilyen a főszereplő családnak az élete. Hanem a vége miatt is.
Én őszintén, minden hazugság nélkül megmondom, hogy éjjel háromkor ott bőgtem a konyhában, amikor befejeztem. Nem bírtam tovább. Fantasztikusan lett megírva ez a regény, csak gratulálni tudok az írónőnek. 🙂 Az volt az érdekes, hogy én sokszor nem is úgy tekintettem rájuk, mint egy olyan családra, akit elhagyott az anyjuk, mert minden nap a sárga földig issza magát. Nem, hanem egy olyanra, ahol van egy kamaszgyerek (természetesen Kit) és két kisebb (Tiffin és Willa), na meg a szülők (Lochan és Maya).
Én magam két szóval tudnám jellemezni a könyvet: érzelmi hullámvasút.
A karakterfejlődés is hatalmas volt, de ez főleg Lochenen látszott meg, aki egy félénk fiúból lett normális beszélő (nem antiszociális) ember. A végén pedig megkaptam azt a választ, amit az elején kerestem. Miért lett ilyen Lochan? Hát azért, mert valami sokk érte. Mint ahogy a rendőr kapitányságon is.
Hallottam néhány olyat, hogy nem tetszett nekik a regény, meg ilyenek. Az szerintem azért volt, mert nem megfelelő idegállapotban olvasták. Én viszont pont beletaláltam. Pont akkor olvastam, amikor a legnagyobb katyvaszok borították be az életemet. És így teljesen át tudtam érezni a történetet.
A másik, amin még meglepődtem, hogy ennek a regénynek a családi háttere az elmenne pszichológia tankönyvnek. De nem? Ha a tragédiákat nézzük: az alkoholista anyát, aki inkább lelép a stricijéhez, csak ne kelljen otthon lennie. Az öt "árván" maradt kisgyereket. A két "felnőttet. Szerintem egy pszichológusnak is nagyon sok kérdés merül fel a fejében a könyv olvasása közben. Na, még egy gyereknek.
Egyszerűen nem tudom hova rakni ezt a könyvet. Baromi nagy igazságokat mond ki a regény. Hogy sok ilyen helyzet van, mégsem vállalják fel, pont a törvények miatt.
Jó vérfertőzés. Bevallom, nekem sem tetszik a gondolat, meg most így leírva kicsit lesokkolódtam. De akkor is. Tetszik, nem tetszik, ez is egyfajta szerelem. Ugyanúgy, ahogy a homoszexualitás. Az is egyfajta tabutéma a mai világban. De azt végképp nem értem miért.
Nekem a történetben az anya szerepe (és gondolom mindenki másnak is). Annyiban volt jelentős, hogy volt egy anyjuk, aki hébe-hóba adott nekik pénzt, hogy ne haljanak éhen. Ennyiben ki is merült. Ezzel az írónő azt is bemutatta a gyerekeknek, hogy milyen egy igazán rossz szülő. Olyan, aki nem törődik a gyerekeivel. Hogy a sorsára hagyja őket.
Bevallom, hogy amikor elkezdtem olvasni a történetet úgy voltam vele, hogy ez a történet is (mint mindegyik) kiszámítható lesz és happy end. Aha. A nagy fenét. A történet olvasása közben két véglet volt előttem a jó és a rossz. És én mindig a rosszra gondoltam, de még annál is rosszabb lett. Én mondjuk arra sem számítottam, hogy az anyjuk annyira be fog rúgni, hogy képes lesz Lochan fejéhez vágni, hogy csak azért dolgozik, hogy a "nem kívánt gyerekeit" ellássa.
A fiú szereplőnk karakterében vettem észre először azt, hogy elkezd valamit érezni a húga iránt, aztán nemsokára Mayában is felfedeztem ugyan ezt.
Gondolom, hogy mindenki, aki nem olvasta még ezt a regényt úgy van vele, hogy csak azt látja, hogy mi a témája ennek a regénynek. De nem. Ebben sokkal több van, mint maga a témaválasztás. Sokkal több. Érzelem és pszichológia.
Kedvenc idézetek:
"– Kiskorunkban elválaszthatatlanok voltunk. Tizenhárom hónap
különbséggel születtünk, de mindenki azt hitte, hogy ikrek vagyunk.
Mindent együtt csináltunk. Szó szerint mindent. Egy nap Lochan
mandulagyulladást kapott, és nem mehetett iskolába. Apa nem engedte,
hogy én is otthon maradjak. Egész nap bőgtem. Még titkos nyelvünk is
volt. Néha, amikor a szüleink egymást ölték, úgy tettünk, mintha nem
értenénk angolul, és egymáson kívül senkivel sem beszéltünk. Ebből aztán
sok bajunk lett az iskolában. A tanárok azt mondták, nem tudunk
beilleszkedni, nincsenek barátaink. Mekkorát tévedtek. Hiszen végig ott
voltunk egymásnak. Lochan volt a legeslegjobb barátom. Még ma is az."
"... fáj, hogy hiába csókolom ilyen szenvedélyesen, nem szabad... nem szabad..."
163.oldal
169.oldal
"– Nem csókolt meg! – ordítom, azzal karon ragadom, hogy életet leheljek
belé. – Jó, bepróbálkozott, de nem engedtem neki! És tudod, miért nem?
Megmondjam neked, miért nem? Megmondjam neked, egészen őszintén, hogy
miért nem? – két kézzel markolom Lochan karját, aztán előrehajolok, és
ezt lihegem, miközben könnycseppek forró, kövér könnycseppek gurulnak
végig az arcomon: – Ezért… – puszilom meg zokogva Lochan arcát. – Ezért…
– Elcsuklik a hangom, az ajkam finoman érinti Lochan szája sarkát. –
Ezért…! – Lehunyom a szemem, és szájon csókolom Lochant."
163.oldal
"Felkapja a gombócba gyűrt lepedőt az ágy végévből, és maga köré tekeri. A
fehér anyag megmosolyogtatóan hullámzik a bokája körül. Felveszem az
alsógatyámat, az ablakhoz lépek, és puszit nyomok az arcára.
– Igen.
Maya kérdőn néz rám, majd a lepedőre sandít, és kuncogásban tör ki.
– Egészségben, betegségben? – kérdezi. – Míg a halál el nem választ?
– Még azon is túl – rázom meg a fejem. – Örökké."
– Igen.
Maya kérdőn néz rám, majd a lepedőre sandít, és kuncogásban tör ki.
– Egészségben, betegségben? – kérdezi. – Míg a halál el nem választ?
– Még azon is túl – rázom meg a fejem. – Örökké."
289.oldal
Kedvenc szereplő(k):
Lochan, mert... Egyrészt azért, mert egy két ponton felfedeztem benne az általam megalkotott fiú főszereplőt, másodrészt pedig azért, hogy így kiáll a családjáért.
Kedvenc jelenetek:
- Amikor Lochan és Maya elkezdenek táncolni, miután elmentek a testvérei vidámparkba.
- Amikor Maya elmondja Lochannak, hogy miért nem csókolta meg a randin DiManco-t.
- Amikor a réten fekszenek, amit Maya mutatott Lochannek.
Borító:
Szerintem pontosan jelképezi a történetet. Mármint az, hogy nincs semmi más a borítón, csak egy szögesdrótból alkotott szív. Ennél jobb borítót szerintem nem lehetett volna találni. Letisztult, mégis kifejezi a történet lényegét. A tiltott és kimondhatatlan szerelmet.
Extra:
A testvér szerelemre vonatkozó törvények a btk-ban:
- Btk. 199. § (1) Aki egyenesági rokonával szexuális cselekményt végez, büntetett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
- (2) Aki testvérével közösül, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
- (3) Az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény miatt nem büntethető a leszármazó, ha a cselekmény elkövetésekor tizennyolcadik életévét nem töltötte be.
