Amikor az első alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást.
Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról.
Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas partneremhez.
Később – elhaladván az asztalunk mellett – Chase kajánul vigyorgott, én pedig a pimaszul szexi, kemény fenekét bámultam, miközben odament a lányhoz, akivel együtt vacsorázott.
Képtelen voltam megállni, hogy néha lopva ne pillantsak rá erre a beképzelt és lekezelő modorú alakra, aki a terem túlsó végében ült a barátnőjével. Természetesen többször rajtakapott, hogy nézem, és mindannyiszor rám kacsintott.
Amikor ez a szívdöglesztő fazon és a hasonlóképpen szexi barátnője hirtelen ott termett az asztalunknál, megrémültem, hogy ez a jóvágású idegen be akar árulni a pasimnak.
Ehelyett azonban úgy tett, mintha régóta ismernénk egymást, majd leült az asztalunkhoz a párjával, és mindenféle kiagyalt és rám nézve módfelett kínos történettel szórakoztatta a társaságot a nem létező közös gyermekkorunkról.
A fickó – aki mellett addig halálra untam magam – furcsa módon izgalomba jött a tolakodó ismeretlen sztorizásától.
Amikor az este véget ért, elváltunk egymástól, én pedig sokkal többet gondoltam erre a vonzó idegenre, mint azt valaha is be merném vallani. Még annak ellenére sem voltam képes kiűzni a fejemből, hogy tudtam, sosem látom újra.
Úgy értem, mi az esélye annak, hogy csupa véletlenségből ismét belefutok valakibe egy nyolcmilliós nagyvárosban?
A véletlen mégis úgy hozta, hogy egy hónap múlva ez a szexi pasi lett az új főnököm…

Vélemény:

  A regényben az írónő két megtört lelket mutat be nekünk Chase és Reese személyében. Egyikőjük múltja sem "átlagos", a sors talán pont ezért is akarta, hogy találkozzanak. Azon a napon, mikor Reese elindult állást keresni fogalma sem volt, hogy ez lesz a vége. Ám úgy őszintén: Te számítanál rá? Számítanál arra, hogy egy ember, - akivel akkor találkoztál, mikor a pocsék randid közepette kimentél a mosdóba - a főnököd, lesz, majd később teljesen más irányba mentek? Teljesen hétköznapi. Nem?
 Mindkét személy szerzett lelki sebeket a múltban, melyeket csak hosszú idő után tárnak fel egymás előtt. Addig pedig egy csomó kérdés marad mindkettőjükben a másikkal kapcsolatban. Vajon miért van ennyi zár Reese ajtaján? vagy Chase miért tart gitárt a nappalijaban, ha nen tud rajta játszani?
Örültem, hogy Reese élete mellett Chase múltját is megismerhettem és szép lassan választ kaphattam az engem érdeklő kérdésekre. Vagyis arra: Miért lett ilyen Chase? Minden oldalát faltam, imádtam minden egyes sorát. Az pedig egy külön öröm volt, mikor a szerzővel találkozhattam, hiszen már jóval a regény közepén jártam. Igen, tudom, lassan haladtam.
 Na, de egy szónak is száz a vége: Ha nem tetted meg, bátran ajánlom az elolvasását, hiszen felemelő élményeket szerezhetsz vele. Hidd el, imádni fogod Chase stílusát és Reese karakterében is fel fogod magad ismerni.

Kedvenc idézet(ek):

"– Ch… Ch… Ch… – képtelen voltam kimondani a nevét.
Természetesen Chase ki nem hagyta volna az alkalmat, hogy égessen. Önelégült vigyorral az arcán odahajolt hozzám és azt mondta:
– Aranyos kis mozdony vagy, Mogyis Kosárka."

– És Bridget? – vágtam vissza.
– Fogalmam sincs, nem feküdtem le vele. De visszatérve a témára, biztos vagyok benne, hogy te akkor sem horkolnál, ha az ágyamban feküdnél.
– Mi vagy te? Mobilos hangapplikáció kisbabák számára?
– Egy percet sem aludnál."


Kedvenc karakter:

Owen: Igaz, hogy csak mellékszereplő volt, de szimpatikus karakter lett számomra. 

1. Hogyan és mikor jött neked az írás ötlete?

 Szeretném azt mondani, hogy már gyerekkorom óta írogatok, de az hazugság lenne. Igazából sosem szerettem sem olvasni, sem írni. Otthonülő kisgyerekes anyukaként tévét néztem és a facebookon lógtam. Úgy 4 évvel ezelőtt jött a változás, mikor is egy véletlennek, vagy inkább a kíváncsiságomnak köszönhetően, képbe került E. L. James nagysikerű könyve A szürke ötven árnyalata. Én is elolvastam és teljesen rabul ejtett akkor. A trilógiát követően egyre több romantikus és erotikus könyvet olvastam. Megszerettem ezt a műfajt, mást nem is nagyon olvastam. Talán innen jött, hogy ugyanebben a műfajban tevékenykedem. Olvasás közben sokszor kaptam magam azon, hogy azt latolgattam, hogy az írónő helyében én ezt tettem volna, én úgy csináltam volna... így jött az ötlet, hogy leírjam azt, amit én gondolok, ahogy én szeretném a történetet alakítani. 

2. A Fekete bárány c. első regényed ötlete, hogy fogant meg a fejedben?

Ez egy vicces történet. Igazából nem ez az első sztori, amit elkezdtem írni. Az első írásom már félig kész volt, amikor egyik vasárnap ebédfőzés közben szöget ütött a fejemben két mondat. Ez a két mondat annyira piszkálta a fantáziámat, míg végül már egy jelenet játszódott le a fejemben. Nem akartam elfelejteni, így elzártam a leves alatt a tűzhelyet és leültem a gép elé írni. Bár aznap délután 3 órára tolódott ki az ebédünk ideje, de örökké hálás leszek annak a döntésemnek (no meg a családomnak, hogy nem tették szóvá :) ) Úgy egy óra alatt megszületett a Fekete Bárány első két oldala, ami végül maradt is a történet első két oldala. A többi már jött magától.

3. Hogyan jutottál el addig, hogy úgy döntöttél, kiadod?

Nem terveztem kiadni a történeteimet. Egyszerűen csak magamért írtam, azért, mert minden percét élveztem. Jobb volt, mint olvasni, mert így az én szereplőim tették azt, amit én akartam, hogy tegyenek (na jó, ez néha nem igaz, az író kollégák biztosan tudják milyen az, amikor egy karakter önálló életre kel és még csak véletlenül sem azt teszi, amit elterveztem vele). Miután megmutattam egyik kolléganőmnek a félig kész történetet, azt elolvasva ő közölte velem, hogy azonnal menjek haza és fejezzem be, mert tudni akarja a végét. Ez az egyetlen vélemény indított el a kiadás felé.

4. A karakterek, hogy születtek? Csak leültél, írtad a történetet és nevet társítottál egy karakterhez?

Igen. Igazából semmit sem terveztem előre. Még azt sem, hogy pasi szemszögből fogom írni a teljes történetet. Egyszerűen így tűnt jónak. A női főszereplőm nevét közvetlenül kiadás előtt változtattam meg. Az eredeti neve Amy Potter volt, de aztán rájöttem, hogy ott van Harry Potter, így lemondtam erről a névről, bár csak egyetlen betűt változtattam meg benne. De az összes szereplőm magától jött. A névválasztás sem okozott gondot, mert én élvezem, ahogy elnevezhetem őket. Mindig próbálok a karakterhez illő nevet adni.

5. Most dolgozol valamin? Ha igen, min? Tudsz mesélni róla egy kicsit?

 Igen. Jelenleg egy komolyabb hangvételű regényen dolgozom. Amíg a Fekete Bárányban sok a humor, addig a most íródó könyvemben a humorra kevesebb hangsúlyt fektettem. "A bosszú ára" mindkét főszereplő szemszögéből íródik. Fontos szerepet kap benne a függőség (alkohol és drog), a nemi erőszak, a kegyetlenség, de persze ebben is lesz bőven romantika és erotika is, és azért a humort is igyekszem belecsempészni, mert azt nagyon fontosnak tartom, még egy komolyabb hangvételű könyvben is.

6. Nekem volt egy olyan érzésem a történet vége fele, mintha kezdene átmenni krimibe. Ezt szándékosan így írtad? (amúgy férre ne értsd, nagyon jó lett)

A  válaszom újra az, hogy igen. Kell az izgalom, még a romantikus történetekbe is.

7. Továbbiakban is maradsz hasonló vonalon?

 Imádom a romantika/erotika műfaját, így biztosan ugyanebben a műfajban fogok továbbra is írni, de az biztos, hogy mindegyikben lesz akció-jelenet is, szerintem az feldobja a történetet.

8. A végén azt a jelenetet, hogyan írtad meg, amikor Jonathan és Tony beszélgetnek a Mennyországban? Mármint hogy hogyan jött, hogy azt oda belerakd?

 Ez egy személyes történet. Már írtam a regényem, amikor egy súlyos betegség következményeképpen elveszítettem az anyukámat. Nem terveztem beleírni ilyen szomorú részt egyáltalán, de akkor úgy éreztem, hogy muszáj kiadnom magamból a fájdalmamat. Amit Tony az édesapja halálakor érez, az részben a sajátom... És igen, az a jelenet talán azért íródott, mert szerettem volna én is egy ilyen találkozást az anyukámmal, amikor megbeszélhettük volna mindazt, amit nem tettünk meg, amíg élt. Jó lenne tudni, hogy jól van és boldog. Nekem csak a remény maradt. Tonynak viszont megadtam azt, amit én nem kaptam meg.

9. Tervezel ennek a kötetnek 2. részt, vagy ezt már így késznek érzed?

Nem terveztem folytatást, nem akartam sorozatot írni belőle. Ha egyszer mégis rászánnám magam, akkor azt Natalie szemszögéből írnám. De ez egyelőre csak egy kósza gondolat, mivel a jelenleg íródó könyvemen kívül is van még legalább két ötlet a fejemben.

10. Mit üzensz az olvasóidnak?

Anthony Jonathan Edwards egy a harmincas évei elején járó fiatal építész, aki az apja cégénél dolgozik, meglehetősen szabad szájú, nem veti meg az alkoholt és imádja a nőket, akik többnyire egyetlen éjszakára ejtik rabul. A szex ugyanolyan fontos számára, mint másnak a víz vagy a levegő, de érzelmileg képtelen kötődni. Egy nap teljesen váratlanul betoppan az életébe valaki, aki fenekestül forgatja fel Tony életét és romba dönti eddigi jövőképét. Múltbéli kalandos élete hamar visszaüt, amiért nagy árat kell fizetnie.

Vélemény: 

 Az elsőkönyves szerzők nálam mindig nagy figyelmet szentelnek, hiszen általában az embernél az a könyv dönti el, hogy fog-e továbbiakban is olvasni a szerzőtől. Legalábbis nálam így van. Mimi Taylor könyvénél sem volt ez másképp. De nem csalódtam. Örültem, hogy elolvastam, még akkor is, ha nem a saját példányomként kaptam a könyvet, hanem utazókönyvként jött hozzám. Élveztem minden egyes sorát, a karaktereket egyszerűen imádtam (volt egy-kettő akit nem, de róluk lejjebb). Maga a cselekmény először nekem kicsit furcsa volt, annak ellenére is, hogy mostanában inkább erotikus könyveket olvasok. Furcsa volt egy olyan a harmincas éveiben járó férfiról olvasni, aki csak eszközként használja a nőket, aztán egyszer csak bombarobbanás szerűen megváltozik minden körülötte.
 Megismer egy lányt, Amy-t, akiért tényleg úgy érzi az első pillanattól kezdve, hogy érdemes küzdeni. Jól érzi. Pont ezért nem adja fel. Még úgy se, hogy az élet és Amy is akadályok elé állítják. Küzd azért, hogy boldog legyen és megkapja az igaz szerelmet. Hogy ne legyen az a f*szfej, aki eddig egész életében volt egy r***c miatt.
 A cselekményről picit röviden annyit, hogy ugye Tony egy épitkezési vállalatnál dolgozik, egyszer pedig elmegy bulizni, ahol találkozik ezzel a bizonyos Amy-vel. Először sajnos elutasítja, de Tony nem adja fel és küzd érte. Melynek aztán megvannak az eredményei. Amy beavatja szép lassan a titkaiba, elárulja, hogy van egy lánya, aki mindennél fontosabb neki, és ő csak akkor jön össze egy férfival, ha őt a lánya is elfogadja. Ezzel viszont egyáltalán nincs gond. Amy lánya Lucy azonnal megkedveli Tonyt. 
 

Kedvenc idézet(ek):

„Hogy bírtam megdugni ezt a piszkafát?”


Kedvenc karakter(ek):

Amy:

Hihetetlen karakter. Erős, bátor, és a gyerekkorában történtek ellenére sem rogyott össze. Nem úgy, mint a testvére, aki a drog vígaszába menekült.

Max:

Nincs nagy szerepe a történetben. De amit a végén tett az... Hát fogalmazhatunk úgy, hogy csodálatos. Pici spoiler: Tudom, az nem csodálatos, hogy meglőtte Tony-t, de az viszont igen, hogy ezzel mit és kiket adott vissza neki. Hacsak egy kis időre is.

Kedvenc jelenet: 

- Pici spoiler: -

Amikor a végén találkozik az apjával, aki akkor már két hónapja halott és a meg nem született lányával. Bár azt nem értem, hogy ott hogy írhatta le tizenkét-tizenhárom évesnek, mikor akkor még csak kisgyerek lehetett maximum.

Borító:  

Nem túlzottan értem a borítót, de lehet, hogy csak én vagyok ilyen lökött. Ettől elvonatkoztatva viszont tetszik. 

Fülszöveg:

Egy lánynak háromfajta srác létezik az életében. Az egyik az, aki miatt azt fogja hinni, hogy a hiba benne van, és sosem lesz elég jó senkinek. A második az, aki a csillagokat is lehozná neki, de mégsem lobbant lángra benne semmilyen tüzet. És lesz a harmadik, aki nem lesz tökéletes, aki nem meseszerűen bukkan majd fel, hanem akkor, amikor már lemondtál róla. Akivel a tökéletlen dolgok is tökéletesek lesznek, akivel a percek éveknek tűnnek, akire a szívét minden félelem nélkül, bármikor rábízhatja.

Véleményem:

 Bevallom, már nagyon régen olvastam a könyvet, de még ma is tisztán emlékszem, hogy nagyon szerettem

 A story egy lányról szól, aki egy egy éjszakás kalandból kifolyólag utálja azt a fiút, akivel aznap aludt, így mindent megtesz, hogy ne lássa őt, de aztán kiderül, hogy a barátnője ismeri azt a "fiút" és így... Hááát. Hogy is mondjam? Kicsit kiakad. Legalábbis én így láttam. 

 Nagyon kedveltem a történetet és magát az írót is. A végén meg is kérdeztem az írónőtől, hogy nem lesz-e folytatása, annyira tetszett a történet, de mivel (SPOILER) happy end lett a vége, így nem nagyon lehetett volna tovább folytatni. Helyette viszont megjelent azóta két újabb könyve.
 Nekem az egész történetből a kedvenc karakterem a főszereplő lány, na, meg a fiú, aki a barátja lesz.
 Aki nem olvasta a könyvet, szerintem azzal se fogok ezzel túl sokat spoilerezni. Az egyik kedvenc részem az egész történetben az volt, amikor azt hiszem sítáborba voltak és ott volt Adam a barátnőjének a rokona és a lányok belopóztak a szobájába, hogy elolvassák, mit is írt Adam, (a könyv végén megtudjátok, mi az, ha elolvassátok) de hirtelen meghallják, hogy jönnek a fiúk, ezért bebújnak a szekrénybe.

Könyv: Veréb Emese: Segítség, már megint egy gyökérrel járok!
Kiadó: Colorcom Media
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 192
ISBN: 9786158016001

A Happy End után fülszövege:

Négy évszak években fülszövege:
Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.

 Ha nem tudod, milyen az, az érzés, amikor összetörik a szíved, (bár szerintem olyan nincs) akkor mindenképp olvasd el, mert nagyon aranyos történet, aranyos, kedves szereplőkkel és megnevettető címmel. 

Ha elnyerte a tetszésedet a könyv bátran rendeld meg, mert nem fogod megbánni. 

Tőlem maga a könyv ötből öt csillagot kap, mert egy tényleg nagyon jól megírt történet és annak ellenére is lehet érteni, hogy nem vagy egy idős a szereplőkkel. :)