A főhősnőnk egy kemény újságíró, egy igazi kopó, aki nem fél a veszélyes helyzetektől sem, ha így lebuktathat egy-két mocskos bűnözőt. Korábban is voltak már összetűzései az alvilággal, de az élet a jövőben sem lesz túl kegyes hozzá. Azért érkezik Barcelónába, hogy új életet kezdjen (a múltban ért sérelmek, és egy csúnya szakítás után), de a hírneve még a spanyol városba is elér. Több kétes alak is megkörnyékezi, ám csak az egyikükbe szeret bele. Érzelmek, bonyodalmak, titkok, hazugságok egy izgalmas és veszélyes vázra felfűzve.


Vélemény:

 Kezdjük ott, hogy a történet elejétől, a végéig úgy játszadozott velem, hogy úgy néztem ki, mint egy EKG jel. Természetesen csak belülről.
 Annak ellenére, hogy én a kéziratot olvastam, nagyon magával ragadott a történet. Bár volt benne pár hiba, ami természetes, hiszen az ember nem veszi észre írás közben a hibáit, csak hosszú idő után, amikor visszaolvassa. Viszont pont erre jó az íróknak, ha bloggerekkel bétáztatják a kéziratot. Én most ezért nagyon hálás voltam Bettinek, hogy nekem is odaadta a kéziratot. Ugyan az első regényét még nem olvastam, de már tudom, hogy be kell szereznem, mert fantasztikus a stílusa.
 A hibák alatt ne óriásiakra gondoljatok, mert semmi olyanról nem volt szó. Csupán vesszőhibák, melléütések és egy-egy betű kihagyása volt az, ami hibának számított ebben az esetben. Viszont meglepően kevés észrevehető volt. Őszintén megmondom, alig várom, hogy beszerezzem.
 Maga a történet hozzám nagyon közel állt, mivel - ti még nem tudjátok, de - imádom Spanyolországot, azon belül Barcelona a kedvenc városom. Pont ezért, amint megláttam, miről szól azonnal jelentkeztem előolvasásra. Hülye lettem volna kihagyni. Na, szóval. A történetünk fő helyszíne úgy Barcelona, ahova Bella elutazik, mert szeretné elfelejteni a volt barátját. Ez idővel sikerül is, de semmi sem úgy alakul, ahogy tervezi, ugyanis újságíróként mindig vonzza a bajt, ezáltal nincs - vagyis van, de alig - oldal, ahol nem keveredik bajba. De no spoiler. Aztán pedig felbukkan egy rejtélyes férfi. Na, de vajon ki ő?

Az üres hely, a borító helye.

Szerintetek lesz valami köze a főszereplőnkhöz, vagy mi a fészkes fenéért kerül ő oda? Ezután a főszereplőnk rejtéjesen mindig belebotlik, és így a harmadik-negyedik találkozásukkor már te is megkérdezed magadtól: "Ez vajon véletlen volt"?
 Maga a történet néhol egy kis krimivel megfűszerezett, romantikus, humoros regény, melyet nagyon jól sikerült megalkotnia a szerzőnek. Annak ellenére is, hogy szegény telefonomat egyszer-kétszer majdnem ledobtam az emeletről, amikor a drágalátos "férfink" felbukkant. Amikor viszont Betti behozta a szerelmi háromszöget (vagy legalábbis nekem annak tűnt), azzal együtt pedig egy kicsit krimis irányba vitte a történetet, annak egyszerre örültem, és őrültem meg tőle. Annyira elkaptam már ezt a romantikus szálat a könyvben, hogy nem akartam felvenni a maffia vonalát is. Kicsit későn sikerült megtenni, viszont nagyon is élveztem ennek ellenére is a regényt, mert egy izgalmas világba vezetett el. Viszont az a szerelmi háromszög (ami lehet, hogy csak nekem tűnt annak, na, de mindegy) nagyon bökte a csőrömet.
 Annyit viszont megjegyeznék nektek, hogy már csak a vége miatt is megéri elolvasni. Imádtam a végét, viszont nektek nem akarok spoilerezni. Egy dolgot sajnálok csak, mégpedig, hogy szerintem nem olyan véget kapott, amit nem muszáj folytatni. Pedig ha lenne folytatása, szívesen olvasnám azt is. Ezt mondom úgy, hogy még az első sincs kint.
 Mivel én általában a könyvekben valamiért mindig a cím okát keresem, így ennél a könyvnél sem tettem másképp. Bár megvallom az őszintét, nem volt nehéz dolgom. Az első fejezettől az utolsóig, ott volt a szemem előtt a válasz.

Kedvenc karakterek:

Bella: Hihetetlen mekkora karakterfejlődésen ment át a történet alatt. Imádtam a kezdetektől fogva.

Eric: Ahhoz képest, hogy az egész történet alatt a belsőm gyakorlatilag EKG jelként nézett ki miatta... Imádtam.

Unszimpatikus karakterek:

Tulio: Ő volt az egyetlen, aki végig bökte a csőrömet, viszont nem mondok semmit.

Kedvenc idézetek:

Szándékosan olyan részeket írtam csak, amik nem árulnak el cselekményt, de nekem nagyon tetszik.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Tudom, hogy nem ostoba, hisz egy kicsit minden író átadja magát a könyveknek. Nála alapból úgy éreztem, nyitott könyv vagyok a számára, ha elolvassa a regényemet, összerakja a képet a fiatal lányról, aki sosemlehetett teljes."

"Felnéztem a hatalmas fákra, és körbefordultam a porban. Mindenhol turisták álltak és a szökőkutat fotózták. Régen én is egyike voltam az újonnan érkezőknek, de akkorra már az otthonomnak éreztem a várost; minden egyes madarat, minden egyes hullámot és pezsgést."

"Nincs mentség, nincs megbocsájtás és nincs engedékenység. Elegem volt abból, hogy az emberek úgy gondolják, hogy simán átgyalogolhatnak rajtam."

Zsanett, a Luthien könyvvilága bloggerinája hívott ki a Book Blogger Teszt kitöltésére. Az ő bejegyzését IDE kattintva elolvashatjátok. 

Anglia ​az 1910-es évek hajnalán.
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül.
Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük.
A dolgok aztán váratlan fordulatot vesznek, mikor Henry New Yorkba érkezve radikális, rendszerellenes szervezkedések és lázongások közepébe csöppen. Az egyre aggasztóbb történések után Henry kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy mindez csupán valami sokkal veszedelmesebb esemény előszele, mely így vagy úgy, de majd mindannyijuk életét megváltoztathatja.

Vélemény:

 Hatalmas köszönettel tartozom a szerzőnek, ugyanis ő volt az első, aki képes volt rávenni arra, hogy egy nem a huszonegyedik században játszódó könyvet végigolvassak és könyörögjek a folytatásért. Egyszóval: Imádtam. De talán még ez is gyenge szó rá. Viszont molyon azt hiszem néhányan hatalmas szemekkel néznek rám a négy és fél csillag miatt. Nos, ezt most meg is magyarázom. Azért adtam négy és fél csillagot, mert ugye Nóritól ez volt az első könyv, amit olvastam. Ez az egyik oka és talán a legfőbb is. Mint tudjátok én azokra a szerzőkre különösen nagy figyelmet fordítok, akiktől az első könyvet olvasom. Nóri könyvéből viszont mintha hiányzott volna nekem valami. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi, de valamit hiányoltam belőle. A másik, az viszont a lehető legkisebb, az a néhai helyesírási hibákért való levonás volt, de ez tényleg nagyon apró oka volt.
 Összességében a történetről annyit mondanék, akik nem ismernék és gondolkodnak rajta, hogy elolvassák: A történet ugye ott kezdődik, hogy megismerjük a szegény sorsú Henry-t és a barátját a n nemes George-ot. Ebből már észrevehetjük, hogy két külön társadalmi rétegből származnak, ennek ellenére mégis jóban vannak. Míg George papnak készül, addig Henry Londonba indul, hogy munkát keressen magának amiatt, mert szándékában áll elmenni George húgához, Sarah-hoz.
 Nagyjából spoiler-mentesen ez a történet lényege. Én megvallom az őszintét nem lehetett soha kiszámítani, mi lesz a vége. Én soha nem gondoltam arra, hogy az lesz a vége, ami. Ezért viszont egy dolgot üzenek a szerzőnek: Kérem a következő részt! 
 Egy mondatban röviden: Nem bánod meg, ha elolvasod.
 Egy dolgot hiányoltam még, de azt nagyon. A karakterfejlődés nagyon hiányzott. Alig fejlődtek a karakterek. Henry a végére alig változott. Ugyanolyan hiú és naiv maradt, mint a történet elején volt.

Első látásra kicsit érdekes volt és biztosan nem venném meg csak a borító alapján. Bár ahogy szokták mondani, nem a borító a lényeg, hanem ami belül van.

 Drága bloggerina társam Anna, a Lap Lap után bloggere kihívott a Kedvenc filmek book tag-re, ami a címéből ítélve azért is furcsa, mert nem igazán vagyok filmes típus. Inkább egy jó könyvet, vagy a barátokkal való időt választom. Esetleg kimenni a szabadba és írni. No, de akkor lássuk is.

1, Melyik volt az első meghatározó film, amit láttál?

 Nem nagyon szoktam filmeket nézni, pedig régen nagyon sokat néztem. Arra emlékszem, hogy nagyon szerettem a Kill Bill-t, meg az Amerikai pite első részét. Mindegyiknek megvan a maga külön kis sztorija részemről, de azt inkább most kihagynám. Régebben, amikor pedig még nagyon gyerek voltam, az viszont egy számomra nagyon szép emlék miatt maradt meg. Hét éves voltam éppen műtét előtt a kórházban feküdtem a szobába és egyszer csak azt vettem észre, hogy a szobatársam, aki akkor szerintem tizenhét körül lehetett, odarakott az asztalkámra egy A4-es lapot, amire Micimackó volt rárajzolva, ráírva pedig az: Sok szeretettel Laurának. 

 Azóta is keresem azt a rajzot, de sajnos nem találom. Remélem azért még meg van valahol. Valamiért nagyon sokat jelent még most is. :)

2, Mi volt az utolsó film vagy sorozat, amit láttál?

Film: Tegnap anyukám vasalt és megnéztük a Szuperzsaru című filmet, amit kicsiként én csak "repülőpoharas filmnek" hívtam. 

Sorozat: Az utolsó, amit néztem az a Skam című sorozat volt, de holnap tervezem előröl kezdeni az egyik kedvenc sorozatom, mert most jött ki a második évada és már rég láttam, így gondoltam újra megnézem.