„A testem az enyém. Akkor miért mondja Mondjo folyton azt, hogy én az övé vagyok?”

Lili tizenöt éves. Lili tízéves kora óta Anna is. Lili nem akarta, hogy Anna beleköltözzön, és egyre jobban fojtogatja ez a kettősség. Emiatt gúnyolta ki és dobta Octave-ot, a jó fej, helyes Octave-ot, akivel pedig olyan jól érzi magát. Emiatt már Émilie-vel, a legjobb barátnőjével sem találja meg a közös hangot. Lili soha nem lehet már olyan, mint egy átlagos tizenöt éves lány, aki az első randiról ábrándozik.

Lilinek beszélnie kellene, mert szétfeszíti ez a titok. De hogyan? De kinek? Létezik számára tér és idő a feketén túl? Eljön valaha a pillanat, mikor fény fakad a sötétségből?

Összeszoruló gyomorral és ökölbe szoruló kézzel olvassuk Lili történetét. Egyszerre dermesztő és dühítő, de talán segít az áldozatoknak, akik itt vannak közöttünk, és eddig nem mertek beszélni.

Vedd a kezedbe ezt a könyvet!
Aztán döntsd el, a kezébe adod-e valakinek!
Jöjjön el a fény a feketén túl!

Értékelésem: 

Claire Castillon francia szerző, első regénye a Túl a feketén (2024, Könyvmolyképző), ami egy igen komoly témával, a pedofílával foglalkozik. A könyv mondhatni egy fél napos olvasmány vagy ha nincs időd befejezni egyik nap, másnap befejezed a másikat, hiszen a maga 152 oldalával nem mondható egy hosszú regénynek, inkább egy hosszú novellának. 

A történetünk főszereplője Lili, aki 15 éves, de a 10 éves kora óta egy másik személyiséggel, Annával kell osztoznia testén. Ezt azonban az édesanyjának párja Mondjo kényszerítette rá. A történetet lili belső monológ formájában mesélni el. A traumát, a kettősség kialakulását és folyamatos szorításen, amely akadályozza lili kapcsolatát a kortársaival, barátnőjével és az önazonosságát. A történet kulccsalemei a félelem, titkolózás és a szidentitás kettőssége, hiszen a történetben Mondjo nem engedi, sőt még meg is fenyegeti Lilit, hogy ha elmondja az édesanyjának, akkor megöli magát. Ez pedig egy akkor 10 éves kislánynak, aki mindent elhisz és fülig szerelmes a felnőtt férfiba, igen megrendítő és félelmetes, így persze hogy betartja a kérést, nem feltételezve hátsó szándékot mögötte. Ez azonban egy agresszív függősség ábrázolása, ami szerintem igen jól sikerült a történelem során.

Hatásos, intenzív pszichológiai belső monológ, my minimális párbeszéddel, belső céllal működik. A szöveg tömör, feszültség keltő, olykor megrázó és szelíden brutális. A történet során nincsenek hagyományos cselekmény voltak, nincs feloldás, ingyen dráma inkább identitásdrámává válik, az önazonosság állandó küzdelemmé.

Amikor én a fülszöveget először elolvastam, először azt hittem, hogy ez egy disszociatív identitászavarral élő lánynak a története, így nem is volt kérdés hogy beszerzem, hiszem mostanában nagyon érdekelnek a pszichológiai témával foglalkozó regények. Nem szakkönyvek. Regények. Amikor azonban elkezdtem olvasni a történetet Lili és "Anna" kettőssége ennyire folytogatóbb volt, ahogy közeledtem a végéhez, sőt lehet hogy én értelmeztem félre, de a végén volt azt hittem két olyan jelenet, ahol mintha Annát tényleges személyként láttam volna megjelenülni, mindezt Lilin belül. Nagyon sok mondott ragadt meg engem a történet során, bár a könyvben, amiket instagramon láttatok szeretleket, azok inkább azokat a részeket tartalmazzák, amit nagyon traumatizáltak. Engem. De hogy pár ilyen mondatot említsek:

"Kinek mondjam el, mi történik velem? Kinek mondjam el, hogy rámomlanak a házunk falai?"

"A fejemben újrakezdődik a pingpong: és mi van, ha Mondjo igazat mond? Ha anyád börtönbe küldik a titkunk miatt? És apát is? És én nevelő szülőkhöz kerülök? Legalább távol leszek Mondjótól. Szabad nem szeretnem már? Szabad nem akartam már hozzámenni? Szabad jobban kedvvel nem egy velem egykorú fiút?"

 Ez csak két mondat, de engem mélyen megrázott. Hiszen olyan mögöttes tartalmakkal bír, ami... Nem normális. Most jöhetnénk azzal, hogy "de akkor mi a normális?". Hát a pedofília nem az. Lili belső küzdelme nagyon is átjött, számomra a inkább szorongató érzést keltett mintsem felszabadítót, hiszen ebben semmi felszabadító nem volt. Hiszen a végén már ténylegesen akarat ellenére volt egy olyan börtönbe kényszerítve, amit... Amit ő nem akart. A végén viszont valahol egy picit felszabadultam a cselekmények miatt, de lehet, hogy én értelmeztem félre, nem tudom hogy ott mi történt... Ha az amit gondolok, akkor viszont annak nagyon is örülök.

Ha korosztálynak kellene ajánlanom, akkor én maradnék a borítón feltüntetett 13 éves korosztályt, hiszen én úgy gondolom hogy azaz a korosztály ahol már érti az ember az ilyeneket és ezeknek a súlyosságát. Remélem. Viszont az biztos, hogy aki esetleg elolvassa és hasonló problémákkal küzd, menedéket találhatsz a történet sorai között és esetleg erőt meríthet ahhoz, hogy később lépéseket tegyen. Kérlek tegyétek meg.

Pszichológiai szempontból ez az egész nagyon szeretett, hiszen ennek a traumának egyfajta személyiségbontó hatása van, disszociáció és identitás zavar formájában - Anna mint túlélő "énrész", Lili mint elnyomott én. A történet során azonban megjelenik a grooming és érzelmi/pszichés abúzus dinamikája: Mondjo manipulációja, Lili elszigetelése, identitásának átformálása. A kötet beszél az önrendelkezésért folytatott, csendes harcról, arról, hogy egy fiatal lány belső harca hogyan válik láthatóvá a legbelsőbb, önmagával folytatott párbeszédben.

A könyv elmondhatjuk, hogy rendkívül intenzív pszichológiai ábrázolással bír, amely mélyen bevonja az olvasót. A szerző merész témaválasztása (pedofilia, identitás kettőssége, abúzus) is igen felkeltheti az olvasó figyelmét, hiszen nem mindennapi témák, főleg így egyben nem. A stílus erős érzelmi töltést ad: kevesebb szó, több súly. A történet során nincsen szokásos cselekmény-ív vagy megoldás, ez azonban nem "mesekönyv"ha nem egy belső feloldás nélküli történet.

Szűken, de célozgat a történet arra, hogy inkább a fiatal olvasókhoz szól, de a mélysége inkább felnőtt értelmezést igényel.

Összességében annyit mondanék, hogy a történet egy tömör, hatásos, szívszorító olvasmány, amely hosszabb rezonál, és a képeken túl is gondolkodásra késztet. Inkább ajánlanám 13+ korosztálynak, akik érdeklődnek összességében annyit a pszichológiai mélységek iránt vagy traumát éltek át, valamint segítő szakmában dolgozóknak és az áldozatok szüleinek.

Nem ajánlott: érzékeny, erősen traumatikus témákra nem kész olvasóknak.