Idegileg lemerültem, és keresni kellett valamit, amitől hasznosnak érzem magam. Én ezt választottam, bár soha egy sort sem írtam azelőtt.

 2. Hogyan jött magának a sztorinak az ötlete?

 Nem tudom pontosan. Csak az első mondatom volt meg. A többi jött utána.

 3. Már az első oldalak után tudtad, hogy ennek lesz folytatása, vagy ez csak a végén "fogalmazódott" meg benned?

 Sosem tervezek folytatást. Arról írok, amiről épp szeretnék. Ha folytatásra gondolnék már az elején, akkor gúzsba kötne a muszáj.

 4. Tehát sosem tervezel előre. Van valami valóságalapja, vagy valamennyit merítettél a könyvhöz a körülötted lévő világból?

 Sosem tervezek az írásban előre. Nincs semmi valóságalapja, viszont a körülöttem élőktől lopok tulajdonságokat, ahogy mások is.

 5. A harmadik könyved is nemsokára megjelenik. Arról mesélsz egy kicsit?

 A harmadik könyvem szorosan kapcsolódik az elsőhöz, csak épp a főszereplőkből mellékszereplők, a mellékszereplőkből főszereplők lettek. A sztori onnan folytatódik nagyjából, ahol  a Szerelem hirdetésre véget ért. Viszont úgy írtam meg, hogy nem kell hozzá elolvasni az elsőt, csak ha valaki részletesebben kíváncsi az előzményekre.

6. Ha tehetnéd, és egy napra átvehetnéd valamelyik szereplőd helyét, melyi lenne az, és miért?

Lívia, mert... Talán a személyisége miatt, talán azért mert kifogta az aranyhalat... Nem is tudom. Egy olyan karaktert alkottam meg a személyében, aki bármelyikünk szeretne lenni.

 7. Ha valaki olyan, mint én, hogy a könyv szerzőjéről is szeret pár információt tudni, azoknak mesélnél egy kicsit magadról is?

 Tök átlagos nő vagyok. Emellett anya, feleség, gyermek, unoka, barátnő, és még sorolhatnám... Két gyönyörű lányom van. Vidéken élünk, és dolgozunk. A három végzettségem közül (kereskedelem-marketing, tanító megspékelve egy ének szakkal, műkörömépítő) én az elsőt választottam. A családom 1830 óta ezzel foglalkozik a községben. Ebbe nőttem bele, ráadásul élvezem, hogy emberek között mozoghatok. A könyveimből pedig azt hiszem kiderül, hogy a család számomra az első.

 A fülszöveg magáért beszél. Ennél többet nem nagyon szeretnék elárulni. Pörgős, humoros, romantikus történet, amit ezerszer jobbnak érzek az első regényemnél, de gondolom ez annak tudható be, hogy az ember folyton fejlődik és tanul. Mindenki fedezze fel magának Lívia és Thomas kalandos, fordulatokkal teli kapcsolatát. 

9. A humoros vonalon szeretnél maradni, vagy esetleg áttérsz más műfajokra is? Például krimi, vagy fantasy.

 Még ezt sem tudom. Lételemem a humor, úgyhogy ha nagy véletlenül áttérnék más műfajra, a humort nem tudnám kihagyni. Mondjuk a poénokat osztó vámpírok, szellemek, zombik, vagy épp gyilkosok az én szereplőimként érdekesen mutatnának.

10. A borítók általában, hogy születnek a könyveidhez?

 Azok már akkor a fejemben motoszkálnak, mikor az utolsó sorokat írom, aztán elküldöm az elképzelésemet fotókkal együtt. A kiadónál összehoznak valamit, és addig csiszolgatjuk, amíg olyan nem lesz, amilyet szeretnék.

12. Neked általában mennyire tetszik az első végeredmény?

Ez nagyon változó. 

12. Mondjuk például az első három könyved borítóját, amit eddig megterveztek, volt olyan, hogy ez nem tetszik?

 Persze. És ha ilyen van, jó alaposan odakötözöm magam a karóhoz, ahonnan nincs az az ember, aki elmozdít.

13. Olyan volt már, hogy a sztoriba kötöttek bele?

Nem. Olyan soha. 

14. Kezdő íróként neked milyen volt azt megélni, hogy a kezedben tartottad az írásodat?

 Hatalmas élmény. Megkönnyeztem. Boldog voltam és rémült.

15. Mi vitt rá egyáltalán, hogy beküld a kiadóhoz?

 Addig noszogatott anya és a férjem, míg nem volt más választásom.

16. Hogyan jött az írói álneved?

 J keresztnév, K vezetéknév, Smith egy fordítás eredménye. 

17. Mit tanácsolsz kezdő íróknak, akik úgy vannak, mint te? Hogy ott van egy fantasztikus kézirat a fiókukban, de nem merik a nagyvilág elé tárni. (hisz téged is noszogatni kellett)

 Hogy ne kapkodjanak a kiadó kivàlasztásakor, de bátran lépjenek.

1. Miért döntöttél úgy, hogy megírod Az Arab tükörregényét?

A maffiatrilógiámnál megkaptam az olvasóktól, hogy nagyon szeretnék tudni, mi zajlik le a férfi karakterben, hiszen azokban a kötetekben (legalábbis az első kiadásokban) női szemszögből van elmesélve a történet. Az arabnak már úgy ültem neki, hogy tudtam, megírom mindkét oldalt, de külön kötetben. Ezzel kapcsolatban voltak harcaim a kiadóval, de végül belementek, és szerencsére jól tettük, amit tettünk. Hangsúlyozom, hogy a két kötet bár ugyanazt az időszakot öleli föl, teljesen különbözik. Véleményem szerint rengeteg mély érzéstől fosztja meg magát az, aki csak az egyiket olvassa, mondván, hogy úgyis tudja mi lesz a vége.

2. Ez a kötet (Az Arab szeretője) mennyire tükröz téged?

Az Arab szeretőjében van benne leginkább a lelkem. Sosem tagadtam, hogy az nagyon én vagyok. Életem fájdalmai, elengedései is benne vannak, így a megírása számomra egyfajta terápia is volt. Mondhatom, hogy végigbőgtem azt az időszakot, amikor írtam. Én mégis azt gondolom, hogy a nők nagy része is magára ismer benne, mert elég mélyen belemutat a felnőtté válás útvesztőjébe.

3. Voltak karakterek, akiket valakiről mintátál? (Pl.: Balázs, vagy Bálint)

A karaktereket nem szoktam senkiről mintázni. Többen kérdezték, hogy van ez? Megyek az utcán, meglátok valakit, és annak külsejét írom le? Hát nem. Abban a pillanatban döntöm el, amikor írom, csak úgy, ahogy a cselekményt. Valahogy a belső tulajdonságok mindig adják milyen külső illik ahhoz a személyhez. A belső tulajdonságokat, megnyilvánulásokat már inkább veszem a környezetemből. Igaz, vagy hozzáteszek, vagy elveszek, de volt már aki magára ismert.

4. Mennyivel járt ez a kötet kevesebb kutatómunkával? 

Igazából Az Arab című kötet volt az, ami hatalmas kutatómunkával járt. annak folyamán olyan dolgokra is ráleltem, amit nem tettem bele az arabba, mert tudtam, hogy a magyar női karakter oldaláról bemutatva, sokkal átláthatóbb lesz. Így ennél a kötetnél, már nem folyt napi szinten a kutatás csak apróságokban. Az arab szeretője sokkal mélyebb, magyarabb, és abszolút a mi szemünkkel mutatja meg a Keletet.

5. Hány hónap különbség van Anna és Khalid között?

Ez le van írva a könyvben. Nem figyeltél. Három hónap van közöttük. Gamal már nős, és teherbe ejtette Yasmint, amikor Rijádban szerelmi viszonyba keveredik Csillával. Ha most ebbe mélyebben belemennék, az elég erős szpoiler lenne.

6. Miért döntöttél úgy, hogy a többi részét is megírod a történetnek?

Az arab lánya 1, és 2 valahogy adta magát. Hozzáteszem, elsőre ez a kettő egy kötet volt, de mivel iszonyú hosszúra sikeredett, ketté kellett szednem. Az arab lánya 1-ben az volt a hangsúlyos, hogy életre keltsem azt, akinek a lelke halott. Értelmet kellett adnom az életének, úgy, hogy apa szemmel mutatom be, miként viszonyul a kislányához. Az arab lánya 2-ben már a nagykorú Anna mesél, sokaknak ez a kedvenc kötetük. Arab és magyar is egyben, csodás maga a karakter is, és bár vannak benne megrázó dolgok, az ember végig úgy gondol Annára, mintha személyes ismerőse lenne. Szerethető ez a karakter. Az arab fiát, elismerem, kis noszogatás hatására írtam meg. igazából az arab lánya írásakor ért meg egy könyvre a karaktere. Üres maradt volna a sorozat, ha nem mutatom meg, miként alakul az élete.

7. Milyen érzések játszódtak le benned a
történet írása közben?

Nagyjából olyan érzéseim vannak írás
közben, mint az olvasónak olvasás közben. Ugyanúgy sírok, dühöngök, nevetek, utálom, vagy szeretem őket. A való élet is ilyen. Egyébként döbbenetes, hogy egy elképzelt történet, egy kitalált személy mennyire valóságossá tud válni az ember agyában. Már-már családtag.

8. A szereplők jellemei honnan jöttek? Gondolok itt például Balázsra, vagy az apjára.

Azt nem tudom. Sosem tervezem ezeket a dolgokat. A cselekvéshez alakítom a jellemet, vagy a jellemet a cselekvéshez? Még erre sem tudnám a választ. De egyvalami tény. Próbálok rámutatni a jellemfejlődésekre, legyenek azok akár negatívak, akár pozitívak. Nem maradunk ugyanolyanok. Idővel mindenki puhul, vagy keményedik.

9. Mennyire volt nehéz, amikor Csillát kiírtad a történetből?

Csillát nehéz volt lezárnom, de ugyanakkor könnyű is. Sok minden lehetett volna még kettőjükben, de az a szerelem annyira mély volt, és felkavaró, hogy tisztán kellett hagynom. És a férfi karakterben sem időleges változást akartam elérni, hanem azt akartam, hogy törölje képen az élet. Mert hiába herceg, van, amit tőle is el tud venni a sors. Ennek is erős mondanivalója van. Az emberek nagy része happy end- hez szokott, pedig az élet nem habos torta. Én úgy vélem, ez csak még közelebb hozta a történetet az olvasóhoz. Nem kevésbé a szereplőket…

10. Egy tükörregényben 50%-ban ugyanazok játszódnak le, mint a másikban. Neked az akkor fizikai formában megjelent könyv a párbeszédek, cselekmények pontos leírásában segített? Mert ahogy észrevettem, volt olyan jelenet, ahol Csilla és Gamal együtt volt, viszont az első kötetben nem volt beleírva.

Természetesen, arra fókuszáltam, hogy mindkét kötetben legyenek olyan jelenetek, ami a másikban nincs benne. Ez is jelképezi, mennyire másként látják a történteket, mire melyikük emlékszik… Ami mindkét könyvben benne van, annál erősen kellett ügyelni az egyezésre, ez mind tőlem, mind a szerkesztőmtől alapos koncentrációt igényelt. Nem volt könnyű összehangolni, de így a két könyv külön-külön is megállja a helyét. Ráadásul a saját mondanivalójukon kívül, ha az ember mindkettőt elolvassa, talán megtalálja a közös tanulságot is.

Mi késztetett arra, hogy írni kezdj?

Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell adnom a fejem… Valami egyedit akartam. Valami különlegeset.

  Gyerekként videózni szerettem nagyon, de amint radöbbentem, hogy egy kamerával a kezemben nem tudom megvalosítani azt, amit a fejemben filmként látok magam előtt – hiszen senki sem képes a varázslásra –, úgy gondoltam, valami más utat kell választanom... Könnyebbet. Aztán hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű, és számos akadály és harc áll előttem. Amit meg kell vívnom, bátorsággal és határozottsággal felvértezve, az elszántság fegyverével a kezemben!

  A tehetség nagyon relatív dolog, és szerintem nincs olyan író/művész, aki a kezdetektől fogva mindent tud. Napi szinten tanulok, fejlődöm, és igyekszem csiszolni a stílusom.

  Hibázom én is, nem tökéletesek az írásaim, a stílusom, a saját hangom sem, de elszánt vagyok... Hiszek benne, hogy annyira jóva tudok válni, amennyire szeretnék – hatalmas kitartással és sok küzdéssel.

  Mindenkinek ezt tanacsolom: Nem szamit, ha először nem sikerül, legyen barmiről is szó... Állj fel, küzdj, és harcolj, harcolj, amikor csak tudsz! Lehet, klise, de igaz! Nagyon.

Hogyan jött az első könyved, a Cage ötlete, illetve a témaválasztás?

Érdekelt ez a téma, de mára már rájöttem, hogy nem kifejezetten ez az út, amit én akarok járni… Szép volt, jó volt, de elmúlt. 

Továbbra is melegekről szóló könyveket fogok írni, de A 4-es 6-os utasa sokkal közelebb áll hozzám, mert érzelemcentrikus történet. A Cage a durva erotika világába kalauzolja az olvasót, és sokkal inkább a szexuális vágyak munkálnak a szereplőkben, sokkal inkább a szex köré épül az egész… Mára rájöttem, hogy imádok az érzelmekkel játszani. Mindenképp ki kell használnom ezt!

Tervezel folytatást adni a Cage-nek? Vagy ezt már befejezettnek tekinted?

  Nem tekintem lezártnak, de úgy érzem, más témában, más érzéseket boncolgatva sokkal jobban kiélhetem magam… Jobban szárnyalhatok. Engem fog tükrözni. És mára már a megítélésem is változott arról, mit is jelent az, hogy jó könyv… 

 Ezért gyúrok rá az új regényemre, ami egy nagyon komoly történetet foglal keretbe. Kicsit félek, milyen lesz, mert egyelőre novellákból áll, de szépen kerekedik, és bízom benne, hogy a végeredmény remek lesz!

Ez csak nem a 4-es 6-os lesz?

  De, szeretném! Alex és Ábel történetében rengeteg lehetőség rejlik. Úgy érzem, bennem élnek, a részeim, és ez az érzés eddig egyetlen regényem/történetem közben sem hatott át. De most itt van! Nem kopogtatott az ajtómon, nem szólt előre, hogy itt lesz, csak itt van, és azt hiszem, ez a legszebb… Az ilyen lehetőségekkel pedig élni kell!

Míg a Cage tömény erotika, addig a 4-es 6-os novellák inkább az érzelmekre mennek rá, mint mondtad... Mégis egy bennük a közös: Egyik sem egy "átlagos" párról szól. Miért meleg karakterekről írsz? 

  Sokkal közelebb érzem őket magamhoz. Nem csak azért, mert én is meleg vagyok, hanem mert kicsit már unalmas számomra folyton a heteró párokról írni… Nem azért, mert rájuk másképp gondolnék. Csak az irodalmat veszem figyelembe, és mint tudjuk, túlnyomóan sok ilyen témájú történet van… Hagyom, hogy más írók kibontakozzanak ebben a körben! Én ebben a témában érzem jól magam. 

Ezek szerint próbálkoztál már heteró történet írásával is?

Igen, de nem feltétlen vagyok büszke rájuk. Csak fogom a fejem, hogy: Jééé, tényleg én írtam?! Azt hiszem, ez minden író átka… És erről igazából ennyit tudok mondani. Nagyon válogatós vagyok, mások írásaival kapcsolatosan is. Hát még a sajátommal! 

A sajátjával senki sem elégedett. Azt lehet tudni, hogy A 4-es 6-os novellákat mikor akarod könyv formában megjelentetni?

Még nem. Ez egyelőre titok. És még én sem tudom pontosan…Csak elképzeléseim vannak. Talán épp most alakul ki egy projekt, ami sokkal különlegesebb lesz, és nem csak erről az egy könyvről fog szólni. Nem csak rólam. Meglátjuk. Ez még a jövő zenéje…

Ábel és Alex történetét novellás kötetként vagy regényként szeretnéd kiadni? 

Mindenképp regényként. Megérdemelnek egy egész történetet – határozottan!

Illetve ehhez kapcsolódóan: A novellákhoz készített borítók benne lesznek a kötetben, vagy azokat nem tervezed nagyközönség elé tárni?  

Azt nem tervezem! Furcsán mutatna a könyvben, és inkább írással legyenek megtöltve a lapok, mint képekkel… De ettől függetlenül, imádom őket, és mindig kifejezik az adott novella érzelmi világát! 

Mi alapján találod ki a karakterek jellemeit, tulajdonságait? Például a Cage-nél vagy a 4-es 6-os-nál?

Spontán jön. Azt hiszem, ezt tudnám a legnehezebben megmagyarázni, bármennyire is furán hangzik. Azért dolgozom rajtuk, de az első pillanat annyira megmagyarázhatatlan… Beugrik valami, aztán meg csiszolgatom, finomítom az ötletet. Gondozom, akár egy kis növényt. 

Mint tudjuk, aligha vannak olyan történetek egy írónál, amit egy ugyanazon dolog/cselekmény ihlet, Nálad mi ihlette a Cage, illetve a 4-es 6-os utasa történeteit?

A Cage csak egy ötlet volt, nincs különösebb kiváltó oka. A 4-es 6-os utasát pedig egy fiú ihlette, akit ezen a villamoson láttam. Nagyon megragadt bennem az emléke, és egy este leültem, hogy megírjam a történetét… Akkor még nem tudtam, hogy ennyire kinövi majd magát. 

Ezek után, mik a terveid?

  Nincsenek túl nagy terveim. Egyszóval: Amit hoz a jövő. Ami biztos, hogy igyekszem tudatosabban írni. Nálam a fejlődés van a középpontban. Abszolút.

Tehát sosem tervezel előre. Arról mesélj még egy kicsit, mert engem nagyon érdekel, hogy nálad általában mi a fő motiváció?

Nem igazán tervezek előre, most mégis van pár tervünk… Imádkozom, hogy minden simán menjek, és végre megvalósuljanak ezek a kis- és nagy álmok!

 A fő motiváció az, hogy mielőbb leírjam azt, ami a fejemben van… Lehet, hülyén hangzik, de ha bennem van a történet, akkor egyszerűen picit megbolondulok, és addig nem jövök helyre, nem gyógyulok ki ebből az édes kórból, amíg legalább egy részét nem írhatom ki magamból…

A szerző utószava: 

 

Meglepően pozitív élmény volt az interjú! Örültem, és minden jót kívánok!