Üzemeltető: Blogger.
  • Home
  • Ki vagyok én?
  • Támogatók
    • Category
    • Category
    • Category

Noel's Bookland

 Fülszöveg:

A gimi utolsó évének első napján…

Minden megváltozik. Sal egészen idáig biztosan tudta, hol a helye az őt örökbe fogadó, meleg apukája mellett és a szerető mexikói-amerikai családjukban. De most váratlanul kísérteni kezdi a múltja, és az életét felforgató események következtében a legjobb barátjával, Samanthával együtt kénytelen szembenézni a hit, a veszteség és a fájdalom kapcsán felmerülő kérdésekkel.

Sal verekedni kezd, mindent megkérdőjelez, és már nem is tudja, ki ő valójában. De ha nem az, akinek hitte magát, akkor ki ő?

Benjamin Alire Sáenz, az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában díjnyertes írója lenyűgöző, sokrétű történetet sző szeretetről, identitásról, elveszített és megtalált családokról.

Véleményem: 

 Régóta várakozott ez a könyv a polcomon. Múltkor gondolkodtam, mit is olvassak következőleg, aztán megakadt a könyv gerincén a szemem. Nem is emlékeztem, mikori könyv ez, de a fülszöveget elolvasva tudtam, hogy ez lesz a következő.  

"Talán ebből áll az élet:
csinálsz egy cikket, aztán egy cakkot, aztán még többet cikkezel és cakkozol."

 Az egész történetet Sal meséli el, egy örökbefogadott srác, akinek meleg apja miatt néha-néha hallgatnia kell a beszólásokat. Azonban ezzel a megküzdéssel nincs egyedül, hiszen ott  vannak mellette a barátai, akik közül Samantha inkább olyan, mintha a testvére lenne. Érdekes kis olvasmány volt, néhol megrázó, könnyeket előcsalogató, egy másik részen pedig megnevettető jelenetekkel. Örültem, hogy a kezemben foghattam és felkerülhetett az olvasmányaim közé ez a könyv. Azonban egy valami miatt mégis egy fél csillaggal kevesebbet adtam, mint öt. Ez pedig nem más volt, mint az, hogy az eleje nehezen akart beindulni, de ezen viszonylag gyorsan túllendült a sztori és egyre izgalmasabb lett. A végére pedig egy igazi kincs, amit több embernek kéne ismernie. 

"Néha teret kell hagynunk másoknak, még ha ugyanabban a szobában vagyunk is."

 Ebben a könyvben szó van szerelemről, betegségről, halálról, családról, barátságról és sok-sok más szívmelengető témáról, mindez egyetlen könyvben. Nagyon nagy értéket nyújtott ez a regény nekem és szerintem az eddigi többi olvasónak is. Örültem, hogy olvashattam és neked is szívből ajánlom, ha szeretnéd megpillantani egy a felnőtté válás küszöbén álló fiatal srác küzdelmét a mindennapokban.

7/29/2024 No megjegyzés
Fülszöveg:

Emlékeznünk ​kellett volna, hogy a lélek nincs hozzászokva a boldogsághoz.

Nick,

hat éve már, hogy nem láttalak, nem hallottam felőled. Ez nem szemrehányás, nem is lehetne az, hiszen mindenféle magyarázat és búcsú nélkül én hagytalak el azon az éjszakán… Esélyt sem adtam arra, hogy visszatarts. Azt hittem, nem vagyok elég jó neked? Megijedtem, hogy nem vagy tökéletes te sem? Lehet…

Hat éve menekülök előlünk. Most, miután egy rohadt félfamentes papírból megtudtam, hogy el akarsz válni, szembe kellett néznem mindezekkel. Talán ki kell gyomlálni a múltunkat, hogy kiderüljön, van-e jövőnk. Ideje megtudnunk, hogy a sziklakertben is nőhet-e virág…
(Még) a feleséged, Blanka

A festői spanyol szigeten álló, a világ leggazdagabbjainak fenntartott luxusszállodába gyakornokként érkező Blanka nem sejtette, hogy munkába állásával ekkorát fordul az élete. Azt meg végképp nem, hogy ennél nagyobbat csak akkor fog, amikor hat évvel később egy rejtélyes végrendelet miatt visszatér a szigetre.
Zakály Viktória regénye humorral fűszerezett lírai érzékenységgel meséli el egy önmagát kereső fiatal magyar nő és a jóképű, ámde zárkózott skót vikomt nem mindennapi szerelmi történetét, kettőjük önismereti utazását.

ZAKÁLY VIKTÓRIA, író, két kisfiú édesanyja. Mensa-tag és tudja, hogy milyen mentális jelenség a szinesztézia. 2012-ben megjelent első könyve óta sokat változott. Akárcsak regényeinek szereplői, ő is bejárta a nagybetűs felnőtté válás kacskaringós ösvényeit.

 KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

A DOPAMIN KÖNYVKIADÓNAK

 Véleményem: 

  Unalmasan indult a könyv, aztán a közepe felé kezdett felfelé ívelni a sztori, ám még a végén se mondtam 100%-ra, hogy ez a könyv kedvenc lesz. Nem utáltam, de nem is szerettem annyira, mint vártam. Az egész történet úgy van megírva, mint egy levél, melyet a főszereplő nő ír a férjének, akivel éppen válni készülnek. Ez már nekem nagyon furán jött ki, hiszen egy 372 oldalas levelet gondolom senki se szeretne kapni. Kivéve, ha az nem egy könyv, de na. 

"– […] Mindketten hordozunk sérelmeket a gyerekkorunkból, amiket máig nem sikerült megemészteni. […]" - 287. oldal

 Az egész könyv két idősíkon keresztül mutatja be a történetet. Múlt és jelen. Érdekes volt végigolvasni a történetet azonban néhol kicsit vonatottnak éreztem. Az egész történet Blanka szemszögéből van írva, aki fiatal szállodamenedzser. Végig azt szemlélhettük, hogy Blanka élete hogyan lyukadt ki egészen a gyakorlatától odáig, hogy megvalósította a nem létező álmát. Értékes könyv, hiszen nekem nem kevés jelölő cetlim fogyott el, melyek az "élet nagy dolgai" és a "kedvenc idézeteim" kategóriákat jelölték. 

"Ugye tudod, hogy nincs fontosabb, mint a család? Ne hagyd, hogy bármi is elterítsen az utadról." - 249. oldal

 Blanka története és családja álomszerű. Ott segítenek neki, ahol tudnak. A legnagyobb bajban rohantak és segítettek neki. Ámde ott van két fogadás, ami olyan dolgokba hajtja bele Blankát, amit nem is gondolt volna. Például ez a két fogadás. Amiből az egyiknek csak a végén lesz értelme. 

"Hibázom, talán néha észre se veszem, hogy mit, és azt sem tudom, hogyan tegyem jóvá, de mindig előrelépés, és próbálom nem újra elkövetni azt a hibát. De az nem segít, ha a fejemre olvassátok, és az sem, ha megpróbáljátok ti kijavítani. Mindig nem fogtok tudni takarítani utánam, és a hibáimat lesni. El kell engednetek." - 241. oldal

 Olyan titkokat és mély érzelmeket tartogat ez a könyv, a maga műfajában tényleg nagyon nagy értékeket hordoz. Vajon tényleg létezik ez a bizonyos második esély? Egy részem szerette olvasni. Neked is bátran ajánlom, ha szereted a hasonló jellegű regényeket.  

7/10/2024 No megjegyzés

Fülszöveg:

Liza ​szinte összeroppan kényszer szülte kapcsolatának béklyói alatt.

Az aranykalitka egyre szűkebb számára, a boldogság lehetőségétől is megfosztottan semmire sem vágyik jobban, mint hogy visszakapja szabadságát. Az összeomlás peremén egyensúlyozva egy botrányos éjszakát követően úgy dönt, hogy külföldre utazik.

A kormánypárt új szóvivője, Szentesy Igor veszélyesen mélyre merül a politikai hazugságok feneketlen tengerében. A férfi, a válófélben lévő elnök jobbkezeként számtalan külföldi útra hivatalos, ami éppen kapóra jön a számára: idegen nők ágyában hajszolt élvezetekkel vesz elégtételt darabokra tört szívéért.

A politikai érdekek által szétválasztott páros útjai egy görögországi este keresztezik egymást. A kettejük között fellángoló szenvedély újabb fájdalmat szít vagy ezúttal kegyelmet gyakorol felettük a sors?

A kétszeres Aranykönyv-díjas Lakatos Levente hatalmas sikernek örvendő Szigor című regénytrilógiának második kötetében érdek és érzelem ismét összecsap.

Arcpirító erotika és gyilkos hatalmi játszmák csipetnyi humorral megszórva – lépj be Szigor világába!

Véleményem: 

 Levente esküszöm kicsinál. Mi volt megint ez a rész? Fordulat fordulatot követett, én pedig csak kapkodtam a fejem, hogy mikor mi történik. 

"Egy embert nem lehet megmenteni saját magától" - 222.oldal

 Ebben a részben minden volt. Szex, szelem, barátság, halál... Na jó, nem spoilerezek. Ezek után nem merem még egyszer komolyan leírni a "Mi történhet még?" kérdést, hiszen tuti, hogy lesz valami. Csak kapkodtam a fejem. Igornál pedig az a karakterfejlődés, amin a két regény alatt eddig végigment, az valami nagyszerű. Hihetetlen változásokon ment keresztül. Mind érzelmileg és máshogy is. Na meg Liza is, hiszen nála is érzékelhető a karakterfejlődés csak nem olyan intenzíven, mint Igornál. De maga a könyv... Szívem szerint már most folytatnám a harmadik résszel, de két gond van:

1) Nincs meg.

2) A páromnak megvan, de nem lakom nála. :D 

"...bármilyen rossz is gyötri az embert, minden kérdésben maga dönt a sorsa felől." - 267.oldal

 Na, de sebaj. Addig gondolkodom azon, mi a jó fene várhat rám ezek után a harmadik kötetben. Bár tudom giccses, de én ezek után már csak jóra számítok. Hiszen azzal a halálesettel nagyon sok kérdést nyitva hagyott a szerző. Nagyon remélem, hogy azokra a kérdésekre is választ fogok kapni. 

 Megérte idáig halogatni. Liza és Igor története kíváncsi vagyok, hova fog kilyukadni. 

7/05/2024 No megjegyzés
Fülszöveg:

Vajon ​a szerelem kibír ennyi tébolyult fordulatot?

Mia azt hiszi, hogy egy életre elegendő traumát szerzett, amikor gyerekkorában végignézte édesapja meggyilkolását. Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. Keményen dolgozott azon, hogy kikerüljön a reflektorfényből, ám egy váratlan tragédia hatására – ha védeni akarja magát és a barátait – muszáj volna a nyilvánosság elé állnia. Aztán az események sodrásában lelepleződő hazugságok hatására azon kapja magát, hogy már abban sem lehet biztos, ki is ő valójában. Mindezek mellett saját vágyai is próbatételek elé állítják, nem csoda, ha néha úgy viselkedik, mint egy tébolyodott.

Sámuelt mindenki az élet császárának hiszi, de hiába állnak sorban az utána epekedő nők, nem tud másra gondolni, mint Miára. A pimasz vadász egy csapásra megszelídül, és miközben húgának, valamint a családi vállalkozásnak igyekszik segíteni kikeveredni a slamasztikából, még a féltékenység mardosó érzésével is meg kell küzdenie. És ebben a csatában nem feltétlenül ő áll nyerésre. Ráadásul amikor elhatározta, hogy kideríti, milyen titkokkal terhelt a családja múltja, egészen biztosan nem volt felkészülve a súlyos válaszokra…

A regény felnőtt olvasóknak íródott

Véleményem: 

Hát ez a könyv tényleg TÉBOLYODOTT!

"Meddig észszerű küzdeni valaki olyanért, aki folyton faképnél hagy?" - 24. oldal

Nagyon szépen volt végigvezetve minden egészen a tébolyig, aztán a vége... A legnagyobb téboly. Az utolsó oldalon azonban, mikor a "folytatás következik" szavakat olvastam, csak a fejemet fogtam. MI JÖHET MÉG???

"Mennyi elfojtott érzés rejtőzik egy-egy magukra húzott álarc mögött…" - 200. oldal

Mia és Samu története olyan fordulatokat vett ebben a részben, amikre az első rész után nem is számítottam. Az eleje pedig... Mi volt ez a kezdés? De komolyan...

"Te a saját életedért vagy felelős, már csak azért is, mert ha saját magadat nem óvod meg, másokat sem tudsz." - 220.oldal

 A történet maga egy tragédiával, nevezetesen egy tűzesettel kezdődik. Mia a helyszínre siet, hogy a saját szemével is lássa az eseményeket. Az egész könyvet ez a tragédia, illetve az utána való, megoldásra váró feladatokkal. Na meg ott van Samu. Ám Samu mellett még más is megjelenik Mia életében. De ki ő és milyen kapcsolat fogja Miához fűzni?

"A lényeg az, hogy szerintem a boldogság egyik kulcsa, ha nem azt nézzük, mit vehetünk el a másiktól, hanem azt, hogy mit adhatunk neki." - 65. oldal

Egy biztos. Fogalmam sincs, mi lesz a folytatásban. Olyan dolgok derülnek ki a történet során, amikre oké, hogy az olvasó, de a SZEREPLŐ se számított. Mi volt ez a rész? És ami még jobb kérdés: MI VOLT EZ A VÉG? 

"Az elvárások először megszokássá, majd a részünkké válnak." - 41. oldal

 A Miával történt fordulatok se okék. De Ella? És Samu? Meg úgy mindenki. Még mindig nem józanodtam ki a könyv hatása alól.

 

6/27/2024 No megjegyzés
 
 
 Itt egy újabb, a múltban már felmerült kérdés. Akkor választ adtam rá, azonban úgy érzem, megint magyarázatra szorul.  
 Szóval, kezdjük tavaly decembertől, hogy értelmet nyerjenek a januári események valamennyire. Decemberben a karácsonyt édesanyáméknál töltöttem vidéken, majd a párommal szilvesztereztem, azonban mikor hazajöttem december 27.-én valami elképesztően mély depresszió kezdett eluralkodni rajtam. Újév napjától egészen január 4.-ig egy falatot se ettem, csak ittam és szinte semmit se beszéltem. Olyan szinten üvöltöttek a gondolataim, hogy majd megőrültem. Majd jött a fordulópont, ami egy kicsit visszarántott a valóságba. Láttam, amint a párom bántja magát. Rányitottam a fürdőbe és azt a pillanatot senkinek se kívánom. 
 Innentől kezdve valahogy teljesen megváltoztam. Bezárkóztam, nem nagyon osztottam meg semmit a párommal. Most is küszködök vele, hogy inkább kimondjam és veszekedjünk az őszinteségem miatt, minthogy még egyszer ez legyen. 
 Mindezek után márciusban elkezdtem pszichiáterhez járni. Azt hagyjuk, hogy milyen én csak boszorkaként emlegetem, ezzel szerintem mindent elárultam. Jelen pillanatban éppen egy új szakember keresésében vagyok, ami kicsit nehéz, mindjárt elmesélem, miért. 
 Majd április 18.-ra volt időpontom a Semmelweis egyetem Pszichoterápiás Osztályának felvételére, ahol a szuicid gondolataimra reagálva elküldtek egy másik orvoshoz és miután vele is beszélgettem, felvittek a zártra, ahol két óra várakozás után át is hoztak a lakhelyem szerinti pszichiátria ambulanciájára, ahol este közölte a doki, hogyha másnap reggelre is abban az állapotban leszek, mint jelenleg, akkor a nyíltra helyeznek. Így is történt. Elkezdték nekem beállítani a gyógyszert, amit korábban már felírt a pszichiáterem, de - szépen kifejezve - basztam szedni, mert nem tájékoztatott a mellékhatásokról meg úgy semmiről (off: a kórházból való kikerülésem után öt nappal lettem allergiás a gyógyszerre. Aki szemfüles volt, az ki is szúrhatta instán, hogy kórházban voltam. Három hét után hazaengedtek a két lábamon egy érzelmileg labilis személyiségzavar (magyarul: borderline) diagnózissal, még csak azt se mondva, mit tanácsolnak, hogyan, s miként dolgozzak tovább a pszichiáteremmel. Ekkor vettem a kezembe ismét Kneszl Beáta Carmen: Én a megbélyegzett - Borderline testközelből című regényét. Még mindig nem folytattam.
 Ott akkor már kezdtem visszatalálni a korábbi önmagamhoz, viszont teljesen csak most sikerült. Mármint olvasás és minden egyéb társas esemény terén. Bevallom áprilisban még azt se tudtam, vajon részt tudok-e venni majd egyáltalán a könyvhéten (csak, hogy egy eseményt mondjak). Annyira féltem mindentől és mindenkitől, hogy még a lakásból is akartam kimozdulni. Most kerültem oda, hogy már kezdek hasonlítani arra, aki január előtt voltam. Nem tudom, mi történt január harmadikán (azon a bizonyos dolgon kívül), de nem is biztos, hogy szeretném. 
 Egyet tudok. Végre kaptam egy normális gyógyszert, ami nagyon úgy néz ki, hogy hat és jövő hónap közepén végre megyek a SOTE-ra, hiszen pótoltuk a beszélgetést és ezúttal egy diagnózis tudatában egyszerűbben ment a beszélgetés. Bízom benne, hogy segíteni fog a terápia és innentől kezdve minden csak jobb lesz. Azonban belegondolni is borzalmas, hogy január harmadikán már azon gondolkodtam, hogy kitől hogyan köszönjek el. Mondhatok én emberekre jót és rosszat (tudnék bőven), de az szerintem nem a bejegyzés része lenne. Hiszen senkinek nem akarom a munkáját leszólni. 
 Összességében tehát ennyi minden történt, most már úgy ahogy jól vagyok, gyógyulok és megyek előre. Igaz, vannak rosszabb napjaim, lesznek is, de minden meg lesz oldva.
6/19/2024 No megjegyzés
Newer Posts
Older Posts

Most olvasom:

Üdv itt!

Üdvözöllek a blogomon, a nevem Noel. Tizenhárom éves korom óta írok, azóta ez a menedékem. A blog 2014-ben nyitotta kapuit, és azóta is szorgosan ügyelek arra, hogy időben hozzam az új híreket, és borítókat a nagyvilágból. Érezd jól magad, ne felejts el követni itt, és a Facebook oldalunkon is! :)

Író: Barta Noel
Társíró: Csík Zsófia

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

Címkék

2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 2024 2025 Aheneum Kiadó Alexandra Kiadó Anne L. Green Atlantic Perss Kiadó Aurora P. Hill B. E. Belle Bakos R. Laura Baráth Viktória Becca Prior Berecz Ramóna Betty Forester Borsa Brown Bálint Erika Carol Souya Ciceró Colleen Hoover Colorcom Media Darvas Petra Dawn Silver Diana Hunt Dopamin Könyvkiadó Dream válogatás Elena Ferrante Elle Kennedy Emma ZR Erdőss Alex Farkas Anett Freida McFadden Fumax Kiadó Főnix Könyvműhely Gabo Könyvkiadó Gabriella Eld Hajnal Kitti Hayden Moore Helena Silence Julia Lewis Thomson K.M. Holmes Kelly Oram Könymolyképző Könyvmolyképző L&L L.J. Wesley LMBT LMBTQ LOL Lakatos Levente Leiner Laura Ludányi Bettina M. L. Eperke Magnólia Kiadó Maxim Könyvkiadó Náray Tamás P.C. Harris Papp Dóra Park Kiadó R. Kelényi Angelika Rácz-Stefán Tibor Sam Wilberry Sarah Dessen Sebők Aida Szivárványálom könyvek sorozat Tira Nael Twister Media Veréb Emese Vi Keeland Völgyi Anna Zakály Viktória Zubor Rozi adaptápció aszexuális baleset barátság bestseller betegség borítóleleplezés család családon belüli erőszak dark romance dedikálás ellentétek erotika fantasy filmajánló gyász halál igaz történet alapján interjú képregény maffia mentális betegség pszichothriller recenzió szerelem szórakoztató tabu történelmi regény Álomgyár Kiadó

Blog Archive

  • ▼  2025 (28)
    • ▼  november (3)
      • Toshikazu Kawaguchi Mielőtt a kávé kihűl
      • Leiner Laura: Mindig történik valami a Deákban
      • Sophie Anne: Everest
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (1)
    • ►  június (7)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2024 (21)
    • ►  december (7)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (6)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (7)
  • ►  2022 (37)
    • ►  december (2)
    • ►  november (6)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (8)
  • ►  2021 (45)
    • ►  december (1)
    • ►  november (4)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (2)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (5)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (7)
  • ►  2020 (59)
    • ►  december (6)
    • ►  november (9)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (2)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2019 (29)
    • ►  december (7)
    • ►  november (6)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  március (2)
  • ►  2018 (75)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (2)
    • ►  május (14)
    • ►  április (15)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (14)
  • ►  2017 (98)
    • ►  december (7)
    • ►  november (11)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (4)
    • ►  június (10)
    • ►  május (12)
    • ►  április (5)
    • ►  március (5)
    • ►  február (4)
    • ►  január (4)
  • ►  2016 (38)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  április (1)
  • ►  2014 (1)
    • ►  szeptember (1)

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates