Te hazudtál már magadnak?

Próbáltál valaki más lenni?

Áronnak egészen jól megy, amikor azonban új albérletbe költözik, a lelke mélyén sejti, hogy teljesen fel fog fordulni az élete, és nem csupán új, hanem régi kihívásokkal is szembetalálja magát.

A főbérlője, Márk nyíltan meleg, és abszolút úgy él, ahogy neki tetszik. Áront először megdöbbenti, majd elvarázsolja ez az őszinte hozzáállás, amikor pedig megismeri Márk barátait, olyan útra lép, amire korábban sosem mert volna…

Véleményem:

 Amikor elmentem ennek a könyvnek a megjelenésére soha nem hittem volna, mennyi mindent fog jelenteni nekem. Hiszen ez csak egy könyv. Mondanák mások. Másoknak talán igen. Nekem azonban ebből született az első igazi történetem. Alig vártam, hogy nekikezdjek, kíváncsi voltam a történetre, az írónő stílusára. Meg kell mondjam... Nem csalódtam. Egyetlen sorra sem tudom azt mondani, hogy utáltam, hiszen minden sorát minden betűjével együtt imádtam.
 Maga a történet röviden összefoglalva egy fiatal srácról Áronról szól, akinek a nemiszerve is televan a jelenlegi lakótársával. Ám amikor megtudja, hogy a kolléganőnének egy ismerőse lakótársat keres, lecsap a lehetőségre. Itt kezdődik a történet. Itt még azt gondoltam volna, hogy kiszámítható a történet éa tudni fogom a végét. A nagy fenéket azt. Mindenki összejött mindenkivel csak azzal nem, akivel gondoltam volna.
 Márk és Áron kapcsolata úgy indul, ahogy azt várnánk. Barátkoznak, Márk összeismerteti Áront a baráti társaságával, amiből egészen a könyv negyedéig hiányzik egyetlen ember. De vajon ennek milyen jelentősége lesz a könyv folyamán?
 Nekem nagyon jó élmény volt kikapcsolódás gyanánt. Az írónő stílusa nagyon jól megismerhető volt az első regényén keresztül, a második részének pedig örömmel fogok nekiállni, hisz alig várom, hogy újra az ő világukba kerüljek egy másik szemszögön keresztül (gyere csak Patrik, szeretettel várlak).
 Bátran ajánlom nektek is, hiszen tényleg egy nagyon aranyos kis történet. Csak ne olvasd éjjel kettőkor hulla fáradtan, mert annak nem lesz jó vége.
 Áron élete részben hasonlított az enyémre. Mármint a coming out része. Az édesanyjától majdhogynem ugyanazt a reakciót kapta meg, amit én. Így aztán bőgtem egy kicsit a végén, de aztán csak jó lett minden.

Kedvenc idézetek:

"Tartom a szemkontaktust, majd röviden vállat vonok. Semmi értelmeset nem tudok feleni, de őszintén szólva, nem is akarok. Amikor végre elfordul, megkeresem a tekintetemmel Levit. Maga elé bámul, kedvetlenül játszik a poharában lévő itallal. Mintha megérezné, egyenesen rám pillant, én pedig beleremegek."


"Rá akarok feküdni az életre, és sodródni vele…"


"– Nèha szeretném, de aztán eszembe jut, hogy nem tudnék hazugságban élni. Bánthatnak azzal, hogy nem fogadnak el annak, aki vagyok, de az jobban fájna, ha nem lehetnék az, aki."


"Igazság szerint fogalmam sincs, milyennek tart a családom. Zárkózottnak, talán. Anyám mindig ezzel jön. Vajon mennyire ismernek valójában?"

Vélemény:

 Bálint Erika ebben a művében csodálatosan bemutatta, milyen is egy olyan 21. századi családnak az élete, akik sokkal inkább a "szegény" kategóriába tartoznak. Ám a bonyodalmi szál ennél is érdekesebb, hiszen ott volt Adorján, az apa, aki évekkel ezelőtt kisgyerekként látta még a fiát, hiszen elhagyta a feleségét, méghozzá egy férfi miatt. Azzal azonban semmi baj nem lenne a történetben, hogy az egyik főszereplőnk homoszexuális, hiszen ma már ez teljesen elfogadott (kivéve pár ember számára). A párjával Ákossal ellentétben ő titkolja a másságát, ami egyrészről érthető, hiszen sikeres orvos, másrészről azonban érthetetlen, hiszen úgyse kerülhetne az állásába.
 Azonban Adorján életébe jön egy időzített bomba, mikor is kiderül, hogy halálos beteg. Innentől fogva végig azon van, hogy találkozzon a fiával.t
 Összességében "boldog" vége van a történetnek. Már ha más is azt az oldalát nézi, amit én néztem. Ám azt bevallom, hogy az utolsó két-három fejezetet megsirattam. Így aztán nagyon gyorsan kerestem egy olyan könyvet következő olvasmánynak, amiről nem üvölt, hogy meg fog benne halni valaki.
 Ami igazán megfogott a könyvben az az volt, hogy nem kettő, hanem három szemszögből láthattuk a történetet. Megismerhettük az ő szemszögükből a múltat és a jelent, ami egy külön izgalom volt.
 Az egyetlen, ami zavart a történetben az az E/3-as írásmód volt, de a könyv negyedére már ráállt az agyam, ám ha nem tette volna, akkor is élvezetes marad a regény.

Kedvenc idézetek: 


"Nem kerestem ezeket a kalandokat, sőt, küzdöttem ellenük. Azt akartam hinni, hogy az ember nemcsak ösztönlény. Hogy képes az akaratával uralkodni a vágyain. De meddig lehet élni az alapvető szükségletek nélkül? Meddig lehet ellenállni a szomjúságnak vagy az éhségnek?"



"…az emberek a múlt színeit sokszor átsatírozzák, feketére vagy fehérre, attól függően, milyen eseményeket sodor a hátán múló idő. És megváltozik az emlékekhez kapcsolódó érzésük is."

A ​tizenöt éves Vivien beleszeret Valterba, az új szomszéd fiúba, aki gyönyörű szemével, verseivel és szavaival hódítja meg a lányt. Édesanyja, amint megtudja, hogy lánya kivel találkozik, eltiltja tőle. Vivien semmit sem ért, addig a percig, amíg meg nem tudja a szörnyű igazságot. 

„– Miért nem barátkozhatok Valterrel? 

– Aki bókol, és rózsát ad, az nem barátkozni akar – jegyezte meg szúrósan. Én lesütöttem a szememet. Anyám tovább folytatta, nyugodtabb hangon. 

– Azért Vivi, mert a fiú nem hozzád való. Valter egészen máshogy látja a világot, mint mi! 

Ebből egy kukkot sem értettem. Ennek így nem volt értelme. Nincs is egyforma ember a világon. Mindenki egy picit más, de ettől még nem rossz. Anyám biztosan látta az arcomon, hogy nem győzött meg, ezért folytatta. 

– Hogy fogalmazzak neked… – sóhajtott. 

Kezdett egy kicsit megrémíteni. Valamit elhallgat előlem…” 

Izgalmas, lebilincselő, megrázó, szerelmi történet! 

„Mikor a szőke hercegemről ábrándoztam, nem pont egy problémás gyermekkorral megáldott bűnözőt képzeltem el.”

Vélemény: 

 A regény egy olyan fordulatokkal és vicces jelenetekkel meg tarkított írás, amit azt hiszem, soha nem feledek. Vagy legalábbis mindig nyoma lesz bennem. Valter rosszfiús viselkedése és Vivien lázadó személyisége mindig is velem lesz a továbbiakban. Ezzel a regénnyel nem csak egy új olvasmányt kaptam, hanem itt mondtam azt, hogy ha életre lehetne kelteni a szereplőket, itt biztos megtenném. Vivienben megtaláltam a tizenöt éves énemet. A lázadó és a szófogadatlan kislányt. Vivien hasonlóan viselkedett a könyvben mint én a valóságban. Kivéve hogy nekem nem volt Valterem.
 A Valte és Vivien nem csak egy átlagos olvasmány volt, minden sora hozzáadott valamit a történethez. Hol sírtam, hol nevettem, hol pedig a kettőt egyszerre, ám egy percre sem hagyott unatkozni a regény. Minden sorával izgalmat vitt a történetbe.
 Egy szónak is száz a vége: Köszönöm az írónőnek, hogy lehetőséget adott eme csodás történet olvasására. Soha nem fogom elfelejteni.
 Mindig is ott lesz velem mostmár Vivien, na meg Valter is. Na, meg persze a drága Gáborunk, akit te Valter magyarhangjának hívsz és amikor átküldted a verseket, vagy fél órát sírtam.

Sírjatok velem ti is ide kattintva

ÚTMUTATÓ: Az utolsó tíz oldalhoz készíts be zsepit.

Kedvenc idézet(ek):

"Már nem nézett, hanem csak a levegőbe bámult mérgesek. Mintha feldühítették volna valamivel. Bárcsak eltörölhetném a bánatát."

Fülszöveg:

Mennyit ér egy szerelem? 

Virágnak különös titka van, ami elszigeteli mindenkitől. Olyan, mint egy kecses, sötét árnyék, aki a homályban rejtőzködik, és keresi a feledést. 

Belé bárki hatolhat, de megközelíteni nem hagyja magát. 

Vonzódik a tanárához, de mégis kerüli őt. 

Ám egy véletlen találkozás meglepő helyzetbe fordul át.

Gábor, aki sötét, bűnös titkot cipel a szívében mintha lelátna a lány lelke mélyéig, és érezné minden

Az érzések egyre forróbbak és felkavaróak, ám vallhatnak-e arról, amiről nem lenne szabad? 

Kialakulhat-e szerelem tanár és tanítvány között? 

Mi lesz, ha Gábor rájön Virág megdöbbentő titkára?

A sodródó lendületű, szenvedélyes erotikus regény magyar költészet útjain barangol, Kia, a szerző könnyű kézzel vezeti az olvasót; a mágikus realizmusba hajló történet hatalmas élmény lesz a különleges romantikára vágyó női olvasóknak.

A regény a 7. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes kötete. 

Veszélyes vágy és pusztító szenvedély - egy tiltott szerelem magával ragadó története. Ismerd meg sorsukat!

Tetszett?

Tedd kívánságlistára

Rendeld meg

Na, de akkor lássuk is a borítót. Íme: 

Egy kis apróság a szerzőről: 

1987-ben született Nyíregyházán. 2008-ban Érzések nélkül címmel novellaválogatása jelent meg a Pedagógiai műhely című folyóiratban, 2015-től pedig versei és rövidebb írásai a Kelet-Magyarország című napilapban. Rendszeresen ír egyfelvonásos darabokat és mesejátékokat amatőr társulatoknak, diákoknak, diákszínjátszó csoportoknak. 

2014-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház bemutatta Jonatán és a többiek című gyerekdarabját; a produkció meghívást kapott a budapesti Thália Színház 2014-2015-ös évad előadásai közé. 

Regénye, a Pillangólány a VII. Aranymosás Irodalmi Pályázat nyertes műve. 

Fülszöveg:  

Nemezis (fn)

a) Ellenfél, rivális, akit képtelenség legyőzni

b) Valakinek a veszte

c) Joshua Templeman

Lucy Hutzon és Joshua Temlenan ki nem állhatják egymást. Nem csupán ellenszenvesek egymásnak. Nem épp hogy csak megtűrik egymást. Hanem gyűlölik a másikat. Az sem okoz nekik problémát, hogy ki is mutassák az érzéseiket sgy sor rituális, passzív-agresszív játékon keresztül az irodában, ahol egy kiadó

társigazgatóinak asszisztenseiként egymással szemben ülve dolgoznak. Lucy nem érti Joshua karót nydlt, ideges, aggályoskodó hozzáállását a munkához. Joshua pedig egyértelműen nem tudja hova tenni Lucy hóbortos ruháit, különcségét és túlzott derülátását.

Most ugyanazért az előléptetésért versenyeznek, és elszánt küzdelmüket immár semmi sem fékezheti meg. Lucy nem hajlandó meghátrálni, annak ellenére sem, hogy legújabb játékuknak álmai munkája lehet az ára...

Ám pont amikor a köztük lévő feszültség a tetőponthoz közeledik, Lucy rájön, hogy talán nem is utálja a férfit. És talán a férfi sem utálja őt. 

Vagy lehet, hogy ez is csak egy újabb játék?

"Tiszta szívből ajánlom." - Sisan Elizabeth Phillips, New York Timey bestseller szerző. 

Rendeld meg

Tedd kívánságlistára

A szerző:

Sally Thorne Canberrýban, Ausztriában él. Napjait költsŕgvetési beadványok és szerződések összeállításával tölti (ásítás), így nem meglepő, hogy munkaidő után a saját, színes, képzeletbeli világaiba utazik. Sally úgy gondolja, hogy a romantikus regények kedvelői mindig az intenzív élményt keresik következő kedvenc történetükben - amit nem olyan könnyű megtalálni. 

 A Gyűlölök és szeretek az első könyve. 

Volt egyszer egy lány. 

És egy fiú. 

Meg egy ablak. 

Amber Walkert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk. Egy éjszaka Jake legjobb barátja, Liam észreveszi a zokogó Ambert, és bemászik a szobája ablakán, hogy megvigasztalja. Ezzel kezdődik szeret/nem szeret-kapcsolatuk, ami meghatározza a következő nyolc évet. Liam mára magabiztos csajozógép lett, aki egyetlen csaj mellett sem tud kikötni, még sohasem volt igazi barátnője. Amber máig nem dolgozta fel a bántalmazó apjától elszenvedett lelki sebeket. Ő és Liam bizarr párost alkotnak. A kapcsolatuk mindig is viharos volt. De mi történik akkor, ha Amber egyszer csak máshogy tekint a bátyja legjobb barátjára? És mit szól a túlféltő báty, amikor megtudja, hogy a húga és a barátja egyre közelebb kerülnek egymáshoz? A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem.

A szerzőről: 

Kirsty Moseley bevallása szerint a férje, Lee a legnagyobb támogatója, és úgy érzi, a bátorítása nélkül ma nem tartana ott, ahol. 2005-ben született meg közös fiúk, akit a legjobb dolognak tart, ami valaha történt vele.

2012-ben jelent meg Amerikában magánkiadásban az első regénye, az Álmaim őrzője, azóta pedig sorra érkeznek a sikeres könyvei, immáron nagy kiadóknál, és világszerte egyaránt.

Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.
Véleményem:

 Emma egy első könyves író, aki egy olyan történetet tárt az olvasók elé, amely sok mindent tanít az embereknek, főleg a tiniknek. Amikor megláttam, hogy a Könyvfesztiválra megjelenik a regény azonnal a kívánságlistámon landolt, még úgy is, hogy tudtam, nincs esélyem arra, hogy elkérjem. Ugyanis még nálam van a két Jók és rossza iskolája kötet, melyeket még nem fejeztem be.
 Maga a történet érdekes volt először, hogy E/3-ban íródott, de jobban belegondolva így jobb is volt. Ennek ellenére viszont nekem hiányom akadt a történettel kapcsolatban. Például, hogy Ákos családjáról nem sok minden derült ki. Azt pedig szintén egy más kérdés, hogy a szerelmi szál mennyire lett kibontva. Szerény véleményem szerint én szívesen olvasnék egy folytatást is.
 Én tipikusan az az ember vagyok, aki azt várja az egész könyv alatt, mikor jönnek össze a főszereplők. No, itt jó sokáig várhattam. Valahogy nekem az volt az érzésem, hogy ennek a szálnak nem adott elég teret az írónő. Nem bontotta ki annyira, mint kellett volna.
 Tegnap előtt kérdezte az ismerősöm, hogy érdemes-e elolvasni, ebből pedig eljutottunk addig a kérdésig: Kell-e folytatás. Mondtam neki, hogy erről majd másnap nyilatkozom, amikor kiolvastam. Meg is írtam, hogy nekem hiányérzetem van egy-két dologgal kapcsolatban. Én úgy éreztem, hogy függővége van, azt pedig nem szeretem. Magát a történetet viszont imádtam. Azt, hogy az írónő milyen fantasztikusan tudta átadni a főszereplőink - Levente és Ákos - érzelmeit, imádtam. Fantasztikusan leírta, Ákos hogyan küzd meg a gyásszal, emiatt pedig milyen nehéz megküzdenie a refluxával. Valamint leírja azt is, hogy a végére ez mennyire megváltozik. Nagyon jól érezhető a karakterfejlődés és a karakter, illetve a cselekményleírások is nagyon jól sikerültek.
 A történetet nyolcvan százalékban kidolgozottnak véltem, nem sok hiányom volt benne egyedül a szerelmi szál rövidsége, melyet eddig is emlegettem. Az elnézve viszont imádtam. Imádtam a karaktereket, a cselekményt, na, meg persze az írónő stílusát. Fantasztikus, tiniket megragadó stílus. Én pont ez a korosztály vagyok így nagyon is élveztem. Pont azt mondtam az ismerősömnek, amikor a karakterekről kérdezett, hogy valamennyiben hasonlítok Leventére. Ugyanolyan antiszociális személyiség vagyok, mint ő az elején. Viszont milyen szépen fejlődött. A vége pedig... Imádtam.  A történetről röviden csak annyit mesélnék, annak, aki még nem ismerné, hogy ugye van a főszereplőnk Levente, aki véletlen rányit az osztálytársára a fiúmosdóban, aki rúzsos szájjal néz vissza rá. Ebből pedig kialakul az, hogy megkéri Ákos Leventét, hallgasson az esetről. Ezt meg is teszi, ám a történelem tanáruk egy feladat során párokba osztja őket, így kénytelenek együtt dolgozni és beszélni egymással.
 Remélem, hogy nem csak egy könyves író lesz, és mégtöbb ilyen jó művet várhatunk tőle.

Kedvenc idézet(ek):

"Megvárta, míg a lány előremegy, és csak aztán indult a várakozóhoz. Akkor vette észre az egyik széken a lábával doboló Ákost. A fiú esernyőt tartott a kezében, és mellette ott feküdt az állandó kísérője, a sporttáska. Amikor a tekintetük, Ákos épphogy mosolyra húzta a száját, de egész testtartásából feszültség sugárzott.
– Téged vártalak – mondta."


"Az öklét a homlokához szorította. Mint egy helyét nem találó, súlyosan zavart Micimackó, egyre csak azt mondogatta magában: gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj."


"Az idő rettentő dolgokra képes. Segít emlékezni vagy elfelejteni dolgokat, felgyorsítja vagy épp lelassítja az eseményeket. Ha valaki megkérdezte volna Leventétől, milyen szuperhős szeretne lenni, akkor biztosan rávágta volna, hogy olyan, aki manipulálja az időt. Csakhogy az időnek is megvannak a saját törvényei. Senki sem uralhatja."


"– Nagyon fontos vagy nekem – kezdte Ákos halkan. – Erre akkor jöttem rá, amikor megláttalak a kerengőben. Nem tudom, mit tettem volna Dáviddal, ha Szalay nem fog le, vagy későn érek oda. Fogalmam sincs. Nagyon megijedtem, mert soha nem éreztem még ilyet."


"Időnként lopva egymásra néztek. Végigsimítottak egymás vállán és karján. Közel hajoltak egymáshoz. Mindenki előtt jól ismert táncot jártak, de saját táncuk lépéseit egyedül ők ismerték."


"– Belegondoltam, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha lány lennék. Akkor szabadon csókolózhatnánk. Megkóstolhatnám a fagyidat. Büntetlenül melléd ülhetnék, megfoghatnám a kezed, vagy leheveredhetnénk a fűbe. De ezeket nem merem másol előtt megtenni, még a barátaink előtt sem."


"– De te vagy a családom. Te és a barátaim, te és a szüleid, te és az édesapám. Ti. És téged választottalak."


UTOLSÓ MONDAT! SPOILERT NEM TARTALMAZ.

"Nem engedte el, mert ketten hatalmasak voltak, és az idő felett jártak."

Kedvenck karakter(ek):

Levente: Imádtam a karakterét és azt ahogyan fejlődött. Talán ez a hasonlóságunk miatt van. :)

Kedvenc jelenet(ek):


Amikor először mennek ki a főtérre, valamint az, amikor először csókolóznak.

Borító:

A színösszeállítás nagyon tetszik, de szerintem jobb borítót is lehetett volna készíteni neki. A borítón szereplő karaktert pedig nem nagyon tudom hova tenni. Nem azt mondom, hogy nem találom odaillőnek, de... Kicsit érdekes, hogy olyan, mintha egy személyi igazolvány képet raktak volna rá. Ezeknek ellenére viszont tetszik. :)

 Tegnap zárult le a nagy jeles könyvmoly esemény, amely minden évben minden egyes könyvmoly varázsszigete és álomországa. Sok fantasztikus könyv, amitől sajnos sír a pénztárca, de nem tehetünk róla. Vagy igen?

 Az idei feszten ismét egy csomó fantasztikus dedikálás és más-más programok voltak. Volt egy csomó új stand is, például az Imádom a könyveket, akiknél a fél könyvfesztet töltöttem, mert ott voltak a főbb ismerősök. Tehát ha úgy vesszük, két pavilon és az udvar közt rohangáltam. Az első két nap nem nagyon volt semmi, mert az ugye munkanapra esett. Ezzel kapcsolatban pedig bár a szombat is munkanap volt, ennek ellenére nagyon sokan voltak a Millenárison.  Azonban leginkább szobaton pörögtek be nagyon az események, mint minden évben. Ez valahogy mégis más volt. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy szerintem a hétvége alatt többet híztam, mint eddig az évben. Hiszen szinte csak csokin és taurin mentes energiaitalon éltem szinte, mert véletlen sem kértem volna anyumtól pénzt. Tényleg nem tudom, miért nem tettem. Viszont még élek és tudtam menni dedikálásokra, utolsó nap pedig tudtam úgy repülni, mint egy kismadár. akibe kólát öntöttek. Itt is van két kérdés, amire gondolom válaszokat adok nektek. Az egyik: Melyik dedikálásokon voltam? Nos. Egy dedikáláson voltam, mégpedig vasárnap. Lana Millan dedikálása volt, aminek nagyon örültem, mert végre találkozhattam vele. Ez pedig picit érdekes volt, mert elnéztem a napot és azt hittem, hogy szombaton van, de nem, mert vasárnap volt. Na, de ez még mindig a jobbik eset, mert szinte alattunk volt a stand és nem arra eszméltem, hogy "hoppá, lekéstem". Második: Miért repültem úgy, mint egy kismadár, akibe kólát öntöttek?
Ez egy picivel hosszabb sztori. Vasárnap tízre mentem a könyvfesztiválra, mint ahogy szombaton is. Miután köszöntem mindenkinek a G4-es standnál, melynél az Imádom a könyveket csapata helyezkedett el, átmentem a D épületbe köszönni Annának, a Lap lap után bloggerének. Ám őt nem találtam ott a standnál, így beszélgettem Petivel (A.M. Aranth), míg meg nem hallottam a blogger nevem a Kildara alapítójának, Adának a szájából. Na, ez csak akkor szokott elhangzani, ha kiadó keres, de abban a pillanatban ez meg az fordult a fejemben. Odafordultam és először semmit nem értettem, mert csak felém nyújtotta az előző nap megjelent könyvüket, aminek a "nem megszerzésébe" már beletörődtem. Erre megszólal: "Megkapod a könyvet, viszont egy feltételem van." Nos én itt kb. betojtam, mint egy csecsemő, pedig nagyon cuki nőről beszélünk. Erre elkezdte mondani a húzósabb szitut: két hetem van a könyvre. Meglátva a vastagságát viszont nem tűnt lehetetlennek. Abban a pillanatban - és még most is - majdnem szó szerint repültem.

 Utolsó nap pedig már tényleg minden a készülődésekről szólt többnyire. Volt egy-két dedikálás, de nem sok. Én egy dedikáláson voltam, de semmi többön, ha azokat nem számítom bele, amiket írtam nektek. Ennek ellenére minden percét élveztem és még most is sajnálon, hogy vége lett.
 Az viszont még most sem ment ki a fejemből, amikor Bessenyei Gábor meghívott a dedikálására Facebook eseményben, dedikálás után pedig írtam neki, hogy bocsánat azért, mert nem mentem, de sajnos még nem sikerült beszereznem a könyveit. (Igen, így megírtam és nem haragudott meg érte.) Pedig tervben van. Sok jót hallottam már róluk. Jut eszembe! Annak pedig külön örülök, hogy néhányan névjegytábla nélkül is megismertetek. Jövőre már lesz. Megígérem. ☺️ Bár a Minion méretemről nem nehéz megismerni. A másik fénypontja a könyvfesztiválos napjaimnak, hogy összefutottam Sam Wilberryvel a kedvenc szerzőim egyikével, akivel tudtam egy picit beszélgetni.

 Tehát összefoglalva az egészet annyit mondok, hogy idén is megérte kimenni, a szervezők megint kitettek magukért. A szerzőknek, akiktől kaptam könyvet, nekik pedig nagyon, de nagyon köszönöm. Igyekszem mihamarabb írni róla.
 Az egyetlen, amit nem szerettem az a B épület galériáján lévő északi sarkot idéző hideg. Majd' megfagytam és sajnos csak utolsó előtti nap tudtunk a karbantartóknak szólni, hogy lejjebb tudnák-e venni a légkondit. Levették. Így a hátralévő időbe nem fagytunk meg.
 Az élvezetes azonban még az volt (és egyben vicces is), hogy csütörtökön és pénteken ott volt mellettünk a G3 standnál valamilyen külföldi cég, vagy nem is tudom, szombat délre pedig úgy elhúzták a csíkot, hogy nem is vettük észre. Így aztán volt egy üres stand, amibe beülhettünk beszélgetni és vasárnap én bekuporodtam olvasni. Jók is az ilyen pillanatok. Amikor például úgy mész haza az első három nap, hogy alig bírsz a lábadon állni. 

 Ti merre voltatok? Milyen dedikálásokon, előadásokon vettetek részt?

 A bemutatón Krausz Emmával és a [bekezdés] pályázat egyik zsűritagjával a szerkesztő beszélgetett. Viszonylag érdekes beszélgetést emíthetünk, tekintve, hogy alig hallottunk valamit, mert az épület túloldalán valamilyen gyerek előadás volt. Ezen kívül pedig tényleg fantasztikus. Emma feolvasott nekünk a könyvből, majd egy részletet az egyik főszereplőről. Volt, akik már olvasták és úgy mentek az előadásra, de a többség a "nem olvastam" táborba tartozott. 

 A beszélgetésen olyan kérdések kerültek szóba, mint például, amit az interjúban is olvashattatok, csak másképp megfogalmazva, mégpedig, hogy miért az LMBTQ téma. Igaza volt abban Emmának, hogy ő nem szereti ezek alá a cimkék alá sorolni a regényét, mert akkor egy cimke alapján ítélik meg. Viszont, ahogy én értelmeztem (ez már az előadásnak azon felében volt, amikor alig hallottunk valamit) nem is tagadja, hogy ő nem oda sorolná be. 

 A beszélgetés ugye maga egy órás volt, utána pedig Emma a Twister Media standjánál dedikálta a hozott, vagy épp várárolt könyveket. Nekem pedig fájt a szívem, mert most nem tarthattam a kezemben a könyvet. Majd... Még az évben a polcomon tudhatom, remélem. Viszont legalább a beszélgetésen ott voltam, amit nagyon élveztem. Az író szimpatikus volt már neten keresztül is, viszont amikor találkoztam vele - bár nem beszéltünk - már a megjelenése alapján sem tudtam volna róla rosszat mondani. Igaz, hogy a hátsó sorokban ültem és sajnos fotózni nem nagyon tudtam, csak egy nagyon vállalhatatlan fotót, amit meg is merészeltem mutatni nektek a bejegyzés elején. Nem mertem felállni, holott
körülöttem sokan fotóztak.
 Amikor aztán vége volt a beszélgetésnek visszamentem a másik épületbe a barátaimhoz, ahol ismét nagyon jól szórakoztam. Tehát az idei könyvfesztivál megint kitett magáért.

Emmával az interjúmat ITT olvashatod. 

1. Miért kezdtél el írni? 

Az alkotás – legyen szó írásról vagy rajzolásról – gyerekkorom óta a mindennapjaim része. Mindig is szerettem világokat alkotni, tovább gondolni egy kérdést. Idővel megpróbáltam nemcsak a fejemben megélni a képeket, hanem úgy leírni, ahogy én láttam őket. Ez a nehezebb része, leülni és papírra vetni a gondolatokat. Ez egy folyamatos lecke az alázatról, a türelemről és a kemény munkáról.    Rengeteget tanultam a nyelvről, másokról és önmagamról. Ezért kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással, hiszen mindamellett, hogy kikapcsol, tanít is.

2. Hogy jött az első megjelent regényed, az Osztálykép ötlete?

Szerettem volna egy erős hangulatú, őszinte ifjúsági regényt írni. Először a nyitójelenetet láttam magam előtt, a falgrafikás fiúöltözőt, Leventét és Ákost, a rúzst és a döbbenetet – ezzel mutatkozott be az Osztálykép, és később minden sorral, minden fejezettel többet mesélt az iskoláról,
a gyászról, az erőszakról és az elfogadásról.

3. Mesélj egy kicsit magadról! Ki is vagy te?

Író, blogger, álmodozó, tanár és diák. Imádok olvasni és új világokat megismerni, rajongok a Harry Potter-sorozatért, a Scott Pilgrim-képregényekért és a Star Wars filmekért. Szeretem az esőt, a ködöt, a parkokat, a buszmegállókat és a tömegközlekedést. Ezek éppúgy megihletnek és megnyugtatnak, mint az elalvás előtti tíz percek és az írás.

4. Mi késztetett rá, hogy beküld a [bekezdés]-pályázatra?

Két dolog, az elhatározás és a kíváncsiság. Elhatározás, hogy elinduljak egy nyílt pályázaton, és ezzel többet tanuljak önmagamról és másoktól, és kíváncsiság, mert érdekelt, milyen szinten állok, miben kell még erősödnöm. Miközben szerkesztettem és megosztottam másoknak az Osztályképet, rábukkantam a [bekezdés]-pályázatra a Moly.hu oldalon. Szimpatikus volt a kiírás, tetszett a mentorprogram és a fejlődés lehetősége. Ezért is küldtem el a regényemet a pályázatra. 

5. Miket tervezel a továbbiakban írás terén?

Jelenleg gyűjtöm az ötleteket, feljegyzem őket egy füzetbe, hogy tovább gondoljam őket. Figyelek, olvasok és igyekszek a pihenésre is kellő időt fordítani, hogy újabb lendülettel folytassam az elkezdett vagy szerkesztésre váró történeteket. Van ugyanis egy szerelemgyerekem, Pandóra arcai munkacímen fut, és már csak azért is közel áll hozzám, mert ő törte meg a jeget, ez volt az első, önálló világú regényem. Terveim között van a szerkesztése, a cselekmény átgondolása.

6. Maga az, hogy belevitted az LMBTQ+ témát, miért fordult meg a fejedben?

Keveset beszélünk a közvetlen valóságunk kérdéseiről, a kisebbségekről, noha a társadalmi sokszínűség körbevesz minket. Az irodalom – jelenesetben a kortárs ifjúsági regények – szerepe abban fontos, hogy a könyvekben megismert szemléletek által az olvasók toleránsabbá és elfogadóbbakká válhatnak más társadalmi csoportokkal szemben. Ezért is lényeges az LMBTQ-szál, értelmez és ismertet, új nézőpontot hoz a történetbe.

7. A Könyvfesztiválon debütál a regényed. Milyen fogadtatást vársz?

Nem tudom, hogy milyen fogadtatása lesz a regénynek, de bízok benne, hogy az olvasók nyitottak lesznek és kialakul egy párbeszéd.

8. Megbántad, hogy beküldted a műved? 

A lehető legjobb döntés volt beküldeni az Osztályképet a pályázatra, örülök, hogy így tettem. A Twister Media Kiadó mindenben támogat és segíti a munkámat. Rengeteget tanulok tőlük.

9. Mit üzensz azoknak a leendő olvasóidnak, akik tervezik elolvasni a regényed?

Először is azt, hogy köszönöm. Hálás vagyok az érdeklődésükért, és remélem, hogy az Osztálykép adni fog nekik egy útravalónyi gondolatot.

Köszönöm az interjú lehetőségét!

Szeretettel,

Emma

Az Osztálykép egy LMBT ifjúsági történet a felnőtté válásról, a gyászról, az emberi gonoszságról és az elfogadásról.

Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.

Az Osztálykép elsősorban az útkereső kamaszokhoz szól, de bárkit elgondolkodtat, aki nyitott az őt körülvevő színes világ mozzanataira, az első szerelemre, csalódásokra és újrakezdésekre.

4. Francesca H. Nielk: Daniel

 Francesca H. Nielk könyvét ugyan még nem olvastam teljesen, ezért is nincs róla értékelés a blogomon, mert egyszerűen olyan erős témával foglalkozik és olyan jól írta meg, hogy én, aki érzékeny típus vagyok, nem tudtam egyszerre elolvasni ezt a könyvet, kénytelen voltam félbehagyni. (Viszont hamarosan folytatom.) Ez a téma pedig nem más, mint a családon belüli erőszak. Nyilván a borítóról már valami hasonlót kivehettetek. A történetünkben megismerhetjük a 17 éves Danielt, akit éli átlagos kamasz életét és mit tudjuk, a kamaszok sokszor csinálnak olyat, amit a szülők nem néznek jó szemmel. Ez alól ő sem kivétel. Ezektől pedig az anyja besokall és elküldi rég nem látott volt férjéhez, akit, amikor legutoljára látott, majdnem megölte a fiát. (ennél többet majd az értékelésben mondok, most pedig befogom a számat) 

3. Simone Elkeles: Tökéletes kémia

 Simone  Elkeles legsikeresebb trilógiája a Tökéletes kémi kötetével indul, mely egy átlagosnak tűnő családnak írja le az életét. Illetve a főszereplőinkét Alexét és Brittany-ét. Mind a kettőjük élete másért tartozik ebbe a listába, de én most Alex részére gondoltam, ahol nem olyan erősen, de szerepet játszik a drogfogyasztás. Alex az apja halála után belép egy bandába és őt már ebben az életben ismerjük meg. Természetesen mondanom sem kell, hogy ő az, aki úgymond különc a haverjaival együtt, de a legtöbben pedig félnek tőlük. HA MÉG NEM OLVASTAD SPOILER: (Ennek ellenére a suli egyik legnépszerűbb diákjával mégis gerlepárt játszanak.)

2. Becky Albertalli: Simon és a homo-sapiens lobbi

 Itt biztos felmerül bennetek a kérdés, hogy ezt a könyvet, miért tettem be a listába, ha csak a homoszexualitással foglalkozik. Itt a válasz: Azért, mert egy olyan "tévhitet" ölel magába a könyv, amiről kevés szó esik. Legalábbis csak szerintem az, de szóljatok, ha rosszul gondolom. Hiszen Simon csak 17 éves a regényben és száz százalékig biztos a másságában. A szülők negyede/fele pedig azt szajkózza a gyereknek, amikor elmondja, hogy meleg/leszbikus/transznemű, hogy "majd kinövöd ezt a hülyeséget", meg stb., hiszen szerintem azt gondolják, hogy a gyereknek 18 év alatt még nincsen döntési joga a saját élete felett még ilyen dolgokban sem. 

 1. Sam Wilberry: Rush

Sam Wilberry legújabb regénye ugyan még nem látott napvilágot, de nekem volt szerencsém beleolvasni, ami egy nagyon nagy öröm volt, mert imádom a stílusát. Ebben sem csalódtam. Ebben a regényben olyan két ellentétes karakterrel találkozhattam, hogy nem hittem volna, hogy lesz itt valami. Amellett, hogy ez egy fantasztikus regény a fő témája mégis az egyik főszereplő Alex köré épül, aki heroinfüggő. Mint tudjuk ez nem egy kellemes dolog és ilyenkor az emberek behódolnak a szernek. Alex is így van, de aztán... Találkozik Ábellel és minden megváltozik. 

Mi késztetett arra, hogy írni kezdj?

Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell adnom a fejem… Valami egyedit akartam. Valami különlegeset.

  Gyerekként videózni szerettem nagyon, de amint radöbbentem, hogy egy kamerával a kezemben nem tudom megvalosítani azt, amit a fejemben filmként látok magam előtt – hiszen senki sem képes a varázslásra –, úgy gondoltam, valami más utat kell választanom... Könnyebbet. Aztán hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű, és számos akadály és harc áll előttem. Amit meg kell vívnom, bátorsággal és határozottsággal felvértezve, az elszántság fegyverével a kezemben!

  A tehetség nagyon relatív dolog, és szerintem nincs olyan író/művész, aki a kezdetektől fogva mindent tud. Napi szinten tanulok, fejlődöm, és igyekszem csiszolni a stílusom.

  Hibázom én is, nem tökéletesek az írásaim, a stílusom, a saját hangom sem, de elszánt vagyok... Hiszek benne, hogy annyira jóva tudok válni, amennyire szeretnék – hatalmas kitartással és sok küzdéssel.

  Mindenkinek ezt tanacsolom: Nem szamit, ha először nem sikerül, legyen barmiről is szó... Állj fel, küzdj, és harcolj, harcolj, amikor csak tudsz! Lehet, klise, de igaz! Nagyon.

Hogyan jött az első könyved, a Cage ötlete, illetve a témaválasztás?

Érdekelt ez a téma, de mára már rájöttem, hogy nem kifejezetten ez az út, amit én akarok járni… Szép volt, jó volt, de elmúlt. 

Továbbra is melegekről szóló könyveket fogok írni, de A 4-es 6-os utasa sokkal közelebb áll hozzám, mert érzelemcentrikus történet. A Cage a durva erotika világába kalauzolja az olvasót, és sokkal inkább a szexuális vágyak munkálnak a szereplőkben, sokkal inkább a szex köré épül az egész… Mára rájöttem, hogy imádok az érzelmekkel játszani. Mindenképp ki kell használnom ezt!

Tervezel folytatást adni a Cage-nek? Vagy ezt már befejezettnek tekinted?

  Nem tekintem lezártnak, de úgy érzem, más témában, más érzéseket boncolgatva sokkal jobban kiélhetem magam… Jobban szárnyalhatok. Engem fog tükrözni. És mára már a megítélésem is változott arról, mit is jelent az, hogy jó könyv… 

 Ezért gyúrok rá az új regényemre, ami egy nagyon komoly történetet foglal keretbe. Kicsit félek, milyen lesz, mert egyelőre novellákból áll, de szépen kerekedik, és bízom benne, hogy a végeredmény remek lesz!

Ez csak nem a 4-es 6-os lesz?

  De, szeretném! Alex és Ábel történetében rengeteg lehetőség rejlik. Úgy érzem, bennem élnek, a részeim, és ez az érzés eddig egyetlen regényem/történetem közben sem hatott át. De most itt van! Nem kopogtatott az ajtómon, nem szólt előre, hogy itt lesz, csak itt van, és azt hiszem, ez a legszebb… Az ilyen lehetőségekkel pedig élni kell!

Míg a Cage tömény erotika, addig a 4-es 6-os novellák inkább az érzelmekre mennek rá, mint mondtad... Mégis egy bennük a közös: Egyik sem egy "átlagos" párról szól. Miért meleg karakterekről írsz? 

  Sokkal közelebb érzem őket magamhoz. Nem csak azért, mert én is meleg vagyok, hanem mert kicsit már unalmas számomra folyton a heteró párokról írni… Nem azért, mert rájuk másképp gondolnék. Csak az irodalmat veszem figyelembe, és mint tudjuk, túlnyomóan sok ilyen témájú történet van… Hagyom, hogy más írók kibontakozzanak ebben a körben! Én ebben a témában érzem jól magam. 

Ezek szerint próbálkoztál már heteró történet írásával is?

Igen, de nem feltétlen vagyok büszke rájuk. Csak fogom a fejem, hogy: Jééé, tényleg én írtam?! Azt hiszem, ez minden író átka… És erről igazából ennyit tudok mondani. Nagyon válogatós vagyok, mások írásaival kapcsolatosan is. Hát még a sajátommal! 

A sajátjával senki sem elégedett. Azt lehet tudni, hogy A 4-es 6-os novellákat mikor akarod könyv formában megjelentetni?

Még nem. Ez egyelőre titok. És még én sem tudom pontosan…Csak elképzeléseim vannak. Talán épp most alakul ki egy projekt, ami sokkal különlegesebb lesz, és nem csak erről az egy könyvről fog szólni. Nem csak rólam. Meglátjuk. Ez még a jövő zenéje…

Ábel és Alex történetét novellás kötetként vagy regényként szeretnéd kiadni? 

Mindenképp regényként. Megérdemelnek egy egész történetet – határozottan!

Illetve ehhez kapcsolódóan: A novellákhoz készített borítók benne lesznek a kötetben, vagy azokat nem tervezed nagyközönség elé tárni?  

Azt nem tervezem! Furcsán mutatna a könyvben, és inkább írással legyenek megtöltve a lapok, mint képekkel… De ettől függetlenül, imádom őket, és mindig kifejezik az adott novella érzelmi világát! 

Mi alapján találod ki a karakterek jellemeit, tulajdonságait? Például a Cage-nél vagy a 4-es 6-os-nál?

Spontán jön. Azt hiszem, ezt tudnám a legnehezebben megmagyarázni, bármennyire is furán hangzik. Azért dolgozom rajtuk, de az első pillanat annyira megmagyarázhatatlan… Beugrik valami, aztán meg csiszolgatom, finomítom az ötletet. Gondozom, akár egy kis növényt. 

Mint tudjuk, aligha vannak olyan történetek egy írónál, amit egy ugyanazon dolog/cselekmény ihlet, Nálad mi ihlette a Cage, illetve a 4-es 6-os utasa történeteit?

A Cage csak egy ötlet volt, nincs különösebb kiváltó oka. A 4-es 6-os utasát pedig egy fiú ihlette, akit ezen a villamoson láttam. Nagyon megragadt bennem az emléke, és egy este leültem, hogy megírjam a történetét… Akkor még nem tudtam, hogy ennyire kinövi majd magát. 

Ezek után, mik a terveid?

  Nincsenek túl nagy terveim. Egyszóval: Amit hoz a jövő. Ami biztos, hogy igyekszem tudatosabban írni. Nálam a fejlődés van a középpontban. Abszolút.

Tehát sosem tervezel előre. Arról mesélj még egy kicsit, mert engem nagyon érdekel, hogy nálad általában mi a fő motiváció?

Nem igazán tervezek előre, most mégis van pár tervünk… Imádkozom, hogy minden simán menjek, és végre megvalósuljanak ezek a kis- és nagy álmok!

 A fő motiváció az, hogy mielőbb leírjam azt, ami a fejemben van… Lehet, hülyén hangzik, de ha bennem van a történet, akkor egyszerűen picit megbolondulok, és addig nem jövök helyre, nem gyógyulok ki ebből az édes kórból, amíg legalább egy részét nem írhatom ki magamból…

A szerző utószava: 

 

Meglepően pozitív élmény volt az interjú! Örültem, és minden jót kívánok!

 Valamennyire mondhatom, hogy idén is tartalmas évet zártam itt a blogon. 27 értékelés és az idei évben, pont ma lépte át a blog a 66.000 megtekintést, amit borzasztóan köszönök. Remélem ez továbbra is így fog.

 Egyszer sem gondoltam volna, hogy meglesz ez a szám. Ha a most olvasott három könyvet, plusz azt az egy előolvasásra kapott kéziratot nem számolom, amit most olvasok, akkor is gyönyörűen zártam az évet. 

 Legalábbis közel 8.000 oldallal szerintem merhetem ezt mondani. Idén is nem egy számtalan könyves esemény - könyvmegjelenések, könyvfesztivál, könyvhét stb. - volt, ami színessé tette a hétköznapjaimat, valamint közönségtalálkozókkal és dedikálásokkal is gazdagodott az élménytáram. 

 Egy dedikálást kivéve, de azzal úgy vagyok, hogy jövőre megpróbálom mégegyszer. Nagyon remélem, hogy sikerül. 

 Plusz mostmár zömében ti is végig tudjátok követni, hogy miket olvasok, ámde ne legyünk ennyire elbízva, mert ki tudja, mi fog becsúszni az olvasásaim közé, ami nincs a listába. 

 A könyves találkozókon találkozhattam nem egy blogger ismerősömmel, például Zsófival, a Molyrágta sorok bloggerinájával, Hikarival, az írásaim tárháza főszerkesztőjével, Annával, a Lap lap után bloggerével, Ashley-vel, az Ashley értékel blog írójával és termēszetesen Barbimat sem hagyhatom ki a sorból, aki az egyik kedvenc blogomat, a Kitablar névre hallgató blogot vezeti. Örültem, hogy találkozhattam veletek, na meg persze pár szerző ismerősömbe is sikerült "belefutnom", aminek nagyon örültem. 

 Remélem jövőre is legalább ilyen jó, és tartmas, ha nem jobb és tartalamassbb lesz az évem. Természetesen nektek is ezt kívánom csajok, na meg persze a blogom olvasóinak is sikerekben gazdag boldog új évet kívánok. 

Anthony Jonathan Edwards egy a harmincas évei elején járó fiatal építész, aki az apja cégénél dolgozik, meglehetősen szabad szájú, nem veti meg az alkoholt és imádja a nőket, akik többnyire egyetlen éjszakára ejtik rabul. A szex ugyanolyan fontos számára, mint másnak a víz vagy a levegő, de érzelmileg képtelen kötődni. Egy nap teljesen váratlanul betoppan az életébe valaki, aki fenekestül forgatja fel Tony életét és romba dönti eddigi jövőképét. Múltbéli kalandos élete hamar visszaüt, amiért nagy árat kell fizetnie.

Vélemény: 

 Az elsőkönyves szerzők nálam mindig nagy figyelmet szentelnek, hiszen általában az embernél az a könyv dönti el, hogy fog-e továbbiakban is olvasni a szerzőtől. Legalábbis nálam így van. Mimi Taylor könyvénél sem volt ez másképp. De nem csalódtam. Örültem, hogy elolvastam, még akkor is, ha nem a saját példányomként kaptam a könyvet, hanem utazókönyvként jött hozzám. Élveztem minden egyes sorát, a karaktereket egyszerűen imádtam (volt egy-kettő akit nem, de róluk lejjebb). Maga a cselekmény először nekem kicsit furcsa volt, annak ellenére is, hogy mostanában inkább erotikus könyveket olvasok. Furcsa volt egy olyan a harmincas éveiben járó férfiról olvasni, aki csak eszközként használja a nőket, aztán egyszer csak bombarobbanás szerűen megváltozik minden körülötte.
 Megismer egy lányt, Amy-t, akiért tényleg úgy érzi az első pillanattól kezdve, hogy érdemes küzdeni. Jól érzi. Pont ezért nem adja fel. Még úgy se, hogy az élet és Amy is akadályok elé állítják. Küzd azért, hogy boldog legyen és megkapja az igaz szerelmet. Hogy ne legyen az a f*szfej, aki eddig egész életében volt egy r***c miatt.
 A cselekményről picit röviden annyit, hogy ugye Tony egy épitkezési vállalatnál dolgozik, egyszer pedig elmegy bulizni, ahol találkozik ezzel a bizonyos Amy-vel. Először sajnos elutasítja, de Tony nem adja fel és küzd érte. Melynek aztán megvannak az eredményei. Amy beavatja szép lassan a titkaiba, elárulja, hogy van egy lánya, aki mindennél fontosabb neki, és ő csak akkor jön össze egy férfival, ha őt a lánya is elfogadja. Ezzel viszont egyáltalán nincs gond. Amy lánya Lucy azonnal megkedveli Tonyt. 
 

Kedvenc idézet(ek):

„Hogy bírtam megdugni ezt a piszkafát?”


Kedvenc karakter(ek):

Amy:

Hihetetlen karakter. Erős, bátor, és a gyerekkorában történtek ellenére sem rogyott össze. Nem úgy, mint a testvére, aki a drog vígaszába menekült.

Max:

Nincs nagy szerepe a történetben. De amit a végén tett az... Hát fogalmazhatunk úgy, hogy csodálatos. Pici spoiler: Tudom, az nem csodálatos, hogy meglőtte Tony-t, de az viszont igen, hogy ezzel mit és kiket adott vissza neki. Hacsak egy kis időre is.

Kedvenc jelenet: 

- Pici spoiler: -

Amikor a végén találkozik az apjával, aki akkor már két hónapja halott és a meg nem született lányával. Bár azt nem értem, hogy ott hogy írhatta le tizenkét-tizenhárom évesnek, mikor akkor még csak kisgyerek lehetett maximum.

Borító:  

Nem túlzottan értem a borítót, de lehet, hogy csak én vagyok ilyen lökött. Ettől elvonatkoztatva viszont tetszik. 

 Először is hatalmasabbnál hatalmasabb köszönetet szeretnék mondani az írónak, amiért a megjelenés előtt két nappal rám írt, hogy nem lenne-e kedven elolvasni a regényéből az első két fejezetet (mert sajnos a kiadó csak annyit engedett). Én persze azonnal mondtam, hogy benne vagyok és megkérdeztem, milyen témájú. LMBT. Na, hát engem már itt megvett kilóra, ugyanis Rácz-Stefán Tibi Fogadj el című regénye óta imádom az LMBT regényeket. 

 Persze mondanom sem kell, hogy miután elolvastam azt a két fejezetet azonnal írtam a drága szerzőnknek, hogy hol a folytatás. Amit akkor sajnos nem tudott küldeni a kiadó miatt, de utána nem sokkal, pontosan augusztus 26-án azonnal megvettem a könyvet a bemutatón. 

 A bemutató napján nekem a rossz kedvem bár már picit csillapodott, de még mindig nem voltam az a

 Aztán pedig ott volt Sam is, akit szintén megismerhettünk és baromi jól elvoltunk vele és a párjával, ugyanis ő nem egyedül érkezett. Sok mindenről szó esett, köztük olyan témákról is, mint Larry, Becca Prior, meg hasonlók. Plusz végre azt is megtudhattam, hogy kicsoda is valójában Szörpi és honnan kapta a becenevét, amin az egész társaság jót mulatott. 

 Plusz még azt is megemlíteném, hogy Sam egész jól fogadta a "minden szerzővel csinálok egy közös képet, akinek a könyvét olvastam és dedikáltattam, hogy utána beleragasszam a könyvbe" mániámat és csinált velem egy közös képet is. Plusz nem az a típus volt, aki a végén csak odaintett az olvasóinak, hogy "na csá, majd még beszélgetünk", hanem minden olvasójától elköszönt, megölelt minket. 

 Remélem, hogy a későbbiekben lesz még ilyen alkalom (még egy pár jöhet, szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki élvezte), ha mást nem, akkor a következő könyvénél, amit már nagyon várok. Úgy, hogy az elsőnek még csak a felénél tartok.😀

 Egyet már most ki merek jelenteni. Ezzel a könyvvel új kedvenc szerzőt avattam. 🙂