Tegnap május 19.-én, szombaton voltam Leiner Laura dedikáló turnéjának utolsó állomásán az L&L Könyvesboltban. Röviden csak annyit mondanék, hogy nagyon élveztem, de szeretném azt is elmesélni, nekem, hogyan telt ez a nap.
 Már előző nap este be voltam parázva, hogy én ugyan, hogy fogok odatalálni. Ugyanis még nem jártam ott gyalog. Másnap a dedikálás napján pedig, amikor felkeltem anyuék elmagyarázták, hogy mennyit kell sétálnom, ha leszállok a villamosról.
 Egy óra előtt anyummal még elkezdtem nézni a királyi esküvőt, mert miért is ne, aztán egy óra hat perckor el is indultam.
 A Lehel térre (villamos végállomása) érve szerencsémre összefutottam három Leiner Laura-olvasóval és így nem voltam egyedül. A lányok amúgy nagyon kedvesek és aranyosak voltak. No aztán. Odaértünk a sorhoz és várakoztunk... Én pedig majd' megsültem. Picit sokat várakoztunk, mint általában minden Leiner Laura dedikáláson, így beszélgettem egy kicsit az ismerőseimmel. Azt ne kérdezzétek, miért nem olvastam. Talán azért, mert majd megsültem. Aztán hazafele meg majdnem rám szakadt az ég, de erről később. Miután végre odakerültem, hogy leültem Laurához már örültem, hogy végre jó idő van a boltban, mert szó szerint majdnem sült Laura lettem. Laura, mint mindig, most is nagyon aranyos volt. Élveztem, hogy végre megint eljutottam a dedikálására, mert ugyan most nem névre szólóan dedikált és ez csak egy kézírás a könyvben, de akkor is egy hatalmas élmény volt. Na, meg az is, hogy találkoztam az egyik instagrammos követőmmel Orsival, aki halál cuki volt. Jót beszélgettünk és együtt értetlenkedtünk a két soron, amit kialakítottak.
 A hazafelé megázós sztorim pedig csak annyi, hogy amikor jöttem hazafelé, éppen fordultam be a sarkon a ház felé, amikor elkezdett csöpögni az eső. Ami csak azért volt rossz, mert a kezemben volt a könyv. Ezt a problémát azonban hamar megoldottam, mert betettem a dzsekim alá, ami a karomon lógott. Ám még így is tettesével szedtem a lépteket. Végezetül pedig hazaértem és írtam a barátnőmnek, aki még mindig ott volt.
 Nehéz meló olvasónak lenni.😃
 A sorban tényleg nagyon jó volt a hangulat, még azok sem unatkoztak, akik egyedül mentek. Az ismeretlen tiniknek máris két közös pontjuk volt, ami elég is volt ahhoz, hogy beszélgetni tudjanak. Mi ez a kettő? Az olvasás és Leiner Laura. Pont elég ez a kettő és máris elérhető, hogy ne unatkozz a sorban. 
 Laurának sikerült egy olyan olvasótábort felépítenie, akik ha kell segítenek egymásnak és azonnal megtalálják a közös beszédtémát. A sorokban senki sem állt unottan és bambán, mindenki beszélgetett valakivel, akár telefonon, akár személyesen - de a többségre az utóbbi volt az igaz.
 Amikor én odamentem megnyugodtam, hogy "huh, sorra fogok kerülni", mert még mindig elevenen él az emlékezetemben a Szent Johanna Gimi befejező kötetének megjelenése. Az - bár nem Laura hibája volt - sok olvasót elkeserített, köztük engem is, de azóta már többször is találkoztam vele. Egyszeri eset volt, remélem nem fog megismétlődni. Maximum az a jó hangulat, ami tegnap volt. Nekem meg plusz két könyvvel nőtt a karácsonyi listám, amit már most elkezdtem írni.

 Mikor elkezdtem  a férfi oldalt, már akkor tudtam, hogy a női oldalt is meg fogom írni. Szerintem mint az életben is minden történetnek két oldala van, és ahhoz, hogy egy egész és kerek történetet kapjon az olvasó, illetve, hogy megértse, hogy mi miért történt, ahhoz mind a két főszereplőt meg kell hogy értse. Sok esetben a Harag ébredésében nem lehetett tudni, hogy Jess miért úgy viselkedik ahogy, miért hozott olyan döntéseket amiket meghozott, viszont a Halálos vonzódásban ezekre is fény derül.

Mivel ez egy tükörregénynek mondható, így az írásának a 90%-ban támaszkodnod kellett az első részre. Mennyire volt nehéz?

 Nagyon az volt. Nem engedhettem a fantáziámat szárnyalni, mert keretek közé voltam szorulva. Ha nem tükörregény lett volna, akkor azt hiszem egy teljesen más történet kerekedett volna ki a végére. Különösen arra kellett odafigyelnem, hogy ami mind a két könyvben szerepel azon ne nagyon változtassak, illetve Jess érzéseit írjam le és ne Nathanét. Erre a szerkesztőm is többször felhívta a figyelmem. Az volt a baj, hogy mikor ugyan azt a részt kellett megírnom a Halálos vonzódásba, mint ami már benne volt a Harag ébredésében, akkor elkezdtem hirtelen Nathan szemszögéből irni és nehéz volt nem vele azonosulnom. Ez tipikusan olyan volt számomra, mint amikor elkezdesz olvasni egy könyvet, akkor Te is beleképzeled magad valamelyik karakter személyébe. Nehéz utána szabadulni.

Mennyire volt nehéz megírni azokat a jeleneteket, amikor Jessicával valami szörnyűség történt?

Inkább azt volt nehéz megírni, hogy Jess miként éli meg. Szerintem nehezebb érzéseket leírni, mint kitalálni valami olyan dolgot, amit senkinek sem kívánnék.

 Mi játszódott le benned, amikor leraktad az utolsó pontot?

Őszintén? Nagyon sokáig hiányoztak a karakterek, és nehéz volt elengednem őket. Bár ez minden könyvem után így volt. Itt talán azért volt egy picit mégis más, mert  nem egy szokványos véget kellett megírnom. Itt nincs Happy and mikor leteszed a könyvet.

Ha már felhoztad a "nincs happy and" témát. Írtál valaha olyan történetet, aminek happy and volt a vége?

Igazából az összes regényem végét szerettem, mert szerintem mindegyiknek meg volt a maga szépsége.

Jessica személyisége mennyire hasonlít rád?

 Azt hiszem semennyire. Ha mondhatom két teljesen különböző személyiségek vagyunk. Nehéz is volt megírni és átélni a kényességét, az elkényeztetett viselkedését. Nem arról van szó, én is feláldoznám magam a szeretteimért, de én azért rafkósabb vagyok :) Velem nem lehetett volna olyan dolgokat megtenni, amit Jessel igen.

Jessnek az egyész törtenete már akkor kialakult benned, amikor Nathan szemszögét írtad, vagy az csak később jött? Gondolok itt az apjára, meg a múltjára.

 A múltja csak később jött, ahogy elkezdtem írni a kéziratot. Az apja már megvolt a Harag ébredésénél is.

Igen, megvolt valóban, csak nem olyan részletesen, mint ahogy Jess szemszögéből láthatjuk. Az apjához való viszonyulását ugye már az első részben is leírtad. Miért döntöttél úgy, hogy Jessnek meg kell tudnia az igazat?

Igazából Mikor Jess apja a bíróságra kerül, a lány akkor tudja meg az igazat Nathanról. Nyilván a levél azért kellett, hogy Nathan leirhasson minden olyan dolgot, amit el akart mondani Jessnek, de félt attól, hogy úgy sem hallgatta volna meg őt. Tehát igazából maga a történet hozta úgy, hogy megtudta, nem én akartam.

A következő regényed milyen témában fog íródni?

 Igazából szerintem a romantikus kaland regények közé fog tartozni, ami a múltban játszódik.

Lehet már tudni róla, mikor fog megjelenni?

 Ha minden igaz, akkor Október és november közt, de ez nem csak rajtam múlik.

Miről fog szólni?

 Az 1820-as években, Angliában játszódik, ahol feltűnik egy idegen lány. Többet nem szeretnék róla elárulni. A regényben kiderül, hogy ki is ez a lány igazából, hogy honnan jött, és természetesen mi lesz vele és a szerelmével.

Milyen céllal jött az írás az életedbe?

A férjem mondta, hogy próbáljam meg. Ha már kész a kézirat, akkor ne az asztalfiókban tartsam. Igy elküldtem többek között az Álomgyár Kiadónak is, ahonnan aztán Péter (kiadóvezető//Tulajdonos) megkeresett.

 Miért álnéven kezdtél írni?

 Mert ameddig csak lehetett, titokban akartam tartani. Leginkább a családom előtt. A szüleim csak akkor tudták meg, hogy az Egy igaz szerelem története című regényt én írtam, mikor megjelent. Meg akartam őket lepni, ami azt hiszem sikerült is. :)  Illetve nem akartam, hogy ne írónőként  gondoljanak rám az ismerőseim, mert attól, hogy ezt a szakmát választottam, ugyan az az ember maradtam. Aztán a férjem egyszer azt mondta, hogy  "miért ne tudhatná meg mindenki, hogy Te vagy Katie Francoise? Legyél rá büszke és ne titkold!" Végül beláttam, hogy igaza van és " felvállaltam".  Mára már a saját Facebook oldalamon is ki van írva ez a név.

 Tehát egyszer talán a saját neved alatt fogod már írni a regényeidet?

 Szerintem nem. Mindenki ezzel a névvel ismert meg, már nem változtatok rajta.

 Írás terén mik a terveid a jövőben?

 Amíg az látom, hogy az emberek szeretik a regényeimet, (függetlenül attól, hogy szoktam kapni negatív kritikát) az  biztos, hogy nem fogom abbahagyni. Nagyon sok olyan történet van a fejemben, amiket egy nap szeretnék viszont látni a boltokban könyv formájában.

 Mit üzensz a már meglévő, illetve a leendő olvasóidnak?
 Először is szeretném megköszönni, hogy a mai világban MEGVESZIK a könyveket (és nem csak az enyémeket) nem pedig illegálisan szerzik be. Köszönöm a támogatásukat és a bizalmukat felém, mert olvassák a történeteimet. Remélem soha nem fogok nekik csalódást okozni! Akik pedig még csak most kacérkodnak a gondolattal, hogy valamelyik regényemmel megismerkedjenek azt üzenem, hogy hajrá, nehogy lemaradjanak egy jó kis történetről! 

Mire ​képes egy nő a szerelméért? 

Jessica gyönyörű, de kibírhatatlan természetű, elkényeztetett fiatal nő, aki gazdag apja jóvoltából burokban nevelkedett. Amikor az apja vállalatánál kezd el dolgozni, megismerkedik az új alkalmazottal, a jóképű Lukassal, aki a sofőrje lesz. Jessica viselkedése eleinte taszítja a fiút, de aztán mégis beleszeret a lányba. 

Szerelmüknek rengeteg akadályt kell legyőznie: kiderül, hogy Lukas valójában nem is Lukas, és a lány apja sem az, akinek egész életében hitte. Ahogy egyre több titokról hull le a lepel, úgy bonyolódik Jessica élete is. Megismeri Lucas titkait, mégsem tud lemondani róla, és ez a végzete felé sodorja a törékeny lányt. Jessica feláldozza magát a szerelemért, és nagyon súlyos árat fizet érte. Vajon megéri? 

Katie Francoise erotikában és izgalmakban bővelkedő regénye Jessica szemszögéből mutatja be az olvasóknak, hogy a nő mire képes a férfi szerelméért. Választ kapunk arra is, hogy a titkok meddig maradhatnak titkok, és megbocsáthatóak-e egyáltalán. Az írónő eddig megjelent sikerkönyvei: Egy igaz szerelem története és az Utolsó. Esély, Bosszú. A harag ébredése. 

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

 AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Az írónőnek ezzel a regényével megint sikerült nagyot alkotnia, hiszen, mint az előzőt, ezt is imádtam. Valamennyivel az elsőt jobban szerettem, de mind a kettő a szívemhez nőtt. Nekem jobban bejött Nathan oldala, de Jessica szemszögét sem volt szörnyű olvasni. Azok után, hogy én mire számítottam. A fülszövegből egyenesen arra számítottam, hogy végig a hisztis oldalát kapjuk meg, amikor "egyedül van". Hát ehhez képest nem jöttek be a sejtéseim. Maga a történet lebilincselő volt, fogva tartott és nem eresztett. Azt akarta, hogy olvassam és ne tegyem le. Tegnap kiraktam egy olyan írást a Facebook oldalamra, ahol elmeséltem, miszerint amikor anyum nekiállt vasalni, én elkezdtem olvasni és másfél óra után csak annyit hallottam, hogy anyum kérte, tegyem el a vasalt cuccot. Én ránéztem az oldalszámra és majdnem elájultam. Közel száz oldalt sikerült egy ültő helyemben elolvasnom. Vigyázzatok ezzel a könyvvel. Elkezded és onnantól kezdve magával ránt, mint egy kutya a gazdáját. Annyi különbséggel, hogy a kutyát el tudod engedni, a könyvet meg... Azt is el tudod, csak nem akarod. Amikor a vége felé közeledtem szó szerint izgultam, hogy vajon happy end lesz-e a vége, pedig az első kötetből következtetve tudhatom a választ, hiszen a szereplőknek minden egyes lépésére emlékeztem. Nikolára, Nathan kényszerből elkövetett hazugságára, Jessica sírig tartó szerelmére, amit Nathan iránt érzett... Mindenre. A történet röviden arról szól, aki esetleg nem olvasta volna a férfi szemszöget, hogy van egy lány Jessica Scott, aki egy gazdagnak mondható családban él. Kiskorában meghalt az édesanyja rákban, mi pedig komolyabban ott kapcsolódunk be a történetbe, ha jól vettem észre, amikor már tizennyolc körül van. Akkor jön meg az életébe Nathan Bergen, akit az egész család akkor még Lukas-nak ismert. Innentől pedig gondolom kitaláltátok, hogy szépen lassan eljutunk a szerelmi részekig, amiből nem feltétlen lesz jó a végére, de nem akarok semmilyen titkot elmondani. Bízzatok a jóban. Azt sosem árt. Lényegében én majdnemhogy nyolcvan százalékban tudtam azonosulni a karakterével. Nem szívesen mentem volna hozzá feleségül. Persze ő sem tudhatta, ki ő valójában és azt sem, milyen igazából. Viszont én kockáztattam volna Jessica helyében és egy olyan pillanatban, amikor nincs itthon felhívom a rendőrséget és kérem, hogy várják meg. Nem csináltam volna végig azt, amit ő. Nyilván abban is van valami ráció, hogy ő ezt így csinálta, de nem teljesen értek vele egyet. Én ezzel a kötettel is száz százalékig meg voltam elégedve. Az írónő nagyon ért hozzá, hogy kell szerethető karaktereket írni. Ami viszont a vége felé már kezdett idegesíteni az, az volt (nem cselekményben, hanem korrektúrában), hogy volt, amikor ragokat lehagytak a szavak végéről, volt, amikor egy-két betű hiányzott (bár azt betudtam gépelési hibának), de ami nagyon idegesített az a párbeszédeknél kihagyott egy két gondolatjel volt. Sokszor csak néztem, hogy "Most mi van?". Összességében viszont tényleg egy nagyon szépen összeszedett és megírt regényt adott ki a kezéből (és a fejéből) az írónő. Fantasztikusan fogalmaz. Imádtam minden egyes sorát. Egy valamire viszont még kíváncsi lennék. Esetleg egy másik kötet az Jessica apjának a szemszögéből. Kíváncsi lennék az ő gondolkodásmódjára is. Viszont anélkül is tökéletes ez az egész történet, ahogy van. Bár Jessicát azért sajnáltam a végén. Megérdemelte volna a boldogságot. <---- Itt spoiler található. A bal egér nyomva tartásával húzd jobbra, ha már olvastad ezt, vagy az első részt. 

Kedvenc idézet(ek): 

"Aztán ahogy erre a vibráló, bimbózó kis találkozásra gondoltam, eszembe jutott, hogy Lukasszal nem is olyan rég még itt csókolóztunk, de azóta színét sem láttam. Tudom, hogy szabadnapos, nem számíthattam a felbukkanására, mégis valahogy hiányzott." 

77. oldal 

 "– Most szólítom az egyetlen áldozatát ennek a történetnek. Akinek kisfiúként végig kellett néznie, ahogy az apját elhurcolják. Aki árván maradt a világban és egyedül kellett felnőnie. Aki kiváló ember lett, aki céltudatos és kitartó. Tanúnak hívom Tom Bergen fiát, Nathan Bergent." 

138. oldal 

"– Szeretetből bármire képes az ember. Szerelemből titkolózunk, hazudunk, akár még gyilkolunk is. Elviselünk bármit a szeretett félért – feleltem neki, és reméltem, hogy érti, mit akarok mondani." 

254. oldal 

"– Tudod, vannak olyan helyzetek, amikor nem tehetsz mást, mint beletörődsz a sorsodba (…)" 

257. oldal 

Kedvenc karakter(ek): 

Nathan: Mint az első részben, itt is nagyjából ugyan azt tudom mondani. Sőt. Nem változott egyáltalán a véleményem, pedig egy év különbséggel olvastam a két kötetet. 

Unszimpatikus karakter(ek): 

"Daniel": Az elejétől fogva nem volt nekem szimpatikus már az első kötetben sem, de így, hogy közelebbről megismertük, végképp nem. Kedvenc jelenet(ek): Leginkább azokat a jeleneteket szerettem, amik Nathannal közösek voltak. Mint az első részben is. Borító:

Sam Wilberry – akiről már sokat hallhattatok a blogomon – két szerzőtársával együtt meglepetéssel készült az Olvasóknak, melyről korábban szintén beszámoltam Nektek – legalábbis a tervről. Azóta már kiderült, mi is ez. Jól működtek a megérző-képességeim, hiszen egy novelláskötetről van szó, amely nyárra várható, pontosabban a megjelenés dátuma június 11.

 Számtalan novella és vers megtalalható benne, amely LMBTQ témában íródott. A szerzők izgatottan várják az olvasói reakciókat, a kiadvány a Szivárványálom könyvek sorozat bemutatkozó kötete, Sam Wilberry, Tira Nael & Betty Forester alkotása. 

Mi történik, ha a fiú, aki életre szóló sérülést okozott, a legközelibb bizalmasoddá válik?