Vélemény:

 Bálint Erika ebben a művében csodálatosan bemutatta, milyen is egy olyan 21. századi családnak az élete, akik sokkal inkább a "szegény" kategóriába tartoznak. Ám a bonyodalmi szál ennél is érdekesebb, hiszen ott volt Adorján, az apa, aki évekkel ezelőtt kisgyerekként látta még a fiát, hiszen elhagyta a feleségét, méghozzá egy férfi miatt. Azzal azonban semmi baj nem lenne a történetben, hogy az egyik főszereplőnk homoszexuális, hiszen ma már ez teljesen elfogadott (kivéve pár ember számára). A párjával Ákossal ellentétben ő titkolja a másságát, ami egyrészről érthető, hiszen sikeres orvos, másrészről azonban érthetetlen, hiszen úgyse kerülhetne az állásába.
 Azonban Adorján életébe jön egy időzített bomba, mikor is kiderül, hogy halálos beteg. Innentől fogva végig azon van, hogy találkozzon a fiával.t
 Összességében "boldog" vége van a történetnek. Már ha más is azt az oldalát nézi, amit én néztem. Ám azt bevallom, hogy az utolsó két-három fejezetet megsirattam. Így aztán nagyon gyorsan kerestem egy olyan könyvet következő olvasmánynak, amiről nem üvölt, hogy meg fog benne halni valaki.
 Ami igazán megfogott a könyvben az az volt, hogy nem kettő, hanem három szemszögből láthattuk a történetet. Megismerhettük az ő szemszögükből a múltat és a jelent, ami egy külön izgalom volt.
 Az egyetlen, ami zavart a történetben az az E/3-as írásmód volt, de a könyv negyedére már ráállt az agyam, ám ha nem tette volna, akkor is élvezetes marad a regény.

Kedvenc idézetek: 


"Nem kerestem ezeket a kalandokat, sőt, küzdöttem ellenük. Azt akartam hinni, hogy az ember nemcsak ösztönlény. Hogy képes az akaratával uralkodni a vágyain. De meddig lehet élni az alapvető szükségletek nélkül? Meddig lehet ellenállni a szomjúságnak vagy az éhségnek?"



"…az emberek a múlt színeit sokszor átsatírozzák, feketére vagy fehérre, attól függően, milyen eseményeket sodor a hátán múló idő. És megváltozik az emlékekhez kapcsolódó érzésük is."

Rendeld elő Tedd kívánságlistára

A világ végére is követnéd azt, akit szeretsz?

Hunor igazi álmodozó. Egyetemre készülés helyett inkább szakácsnak tanulna, és a saját útját járná, ha túlféltő anyja és bátyja végre elengednék.

Viszont másra is vágyik: bátyja legjobb barátjára, a pokolian jóképű Gergőre, akibe már évek óta szerelmes.

Gergő kedves, vicces és figyelmes is, az a típusú srác, akivel minden tökéletes lehetne, ha nem vágyódna el annyira Magyarországról…

Ahogy beköszönt a forró nyár és az érzelmek is túlhevülnek, Hunor döntéshelyzetbe kerül

Menjen, vagy maradjon?

Budapesten tartaná a családja és a főnöke, a morcos, de segítőkész Michelin-díjas séf, akitől sokat tanulhat.

London mellett is szólnak érvek, ezek közül a legerősebb a szerelem és az új kalandok ígérete.

Bármikor újrakezdheted az életed?

Hunor egyre jobban hinni akar ebben, csak azt nem tudja, hogy Budapesten vagy Londonban találhat rá a boldogságra…

„Akárcsak egy jó séf, Rácz-Stefán Tibor is gondos aprólékossággal válogatta össze legújabb regényének tökéletes hozzávalóit: Fiatalkori útkeresés, reménytelennek tűnő szerelem, a felnőtté válás nehézségei, finom ételek és egy minden szívet megdobogtató jópasi. Kell ennél több?” – Veronika’s Reader Feeder blog

Az év legszexibb és legérzelmesebb LMBT története.

Találj válaszokat a főhősökkel!

No és akkor lássuk a borítót:

Amikor az első alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást.
Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról.
Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas partneremhez.
Később – elhaladván az asztalunk mellett – Chase kajánul vigyorgott, én pedig a pimaszul szexi, kemény fenekét bámultam, miközben odament a lányhoz, akivel együtt vacsorázott.
Képtelen voltam megállni, hogy néha lopva ne pillantsak rá erre a beképzelt és lekezelő modorú alakra, aki a terem túlsó végében ült a barátnőjével. Természetesen többször rajtakapott, hogy nézem, és mindannyiszor rám kacsintott.
Amikor ez a szívdöglesztő fazon és a hasonlóképpen szexi barátnője hirtelen ott termett az asztalunknál, megrémültem, hogy ez a jóvágású idegen be akar árulni a pasimnak.
Ehelyett azonban úgy tett, mintha régóta ismernénk egymást, majd leült az asztalunkhoz a párjával, és mindenféle kiagyalt és rám nézve módfelett kínos történettel szórakoztatta a társaságot a nem létező közös gyermekkorunkról.
A fickó – aki mellett addig halálra untam magam – furcsa módon izgalomba jött a tolakodó ismeretlen sztorizásától.
Amikor az este véget ért, elváltunk egymástól, én pedig sokkal többet gondoltam erre a vonzó idegenre, mint azt valaha is be merném vallani. Még annak ellenére sem voltam képes kiűzni a fejemből, hogy tudtam, sosem látom újra.
Úgy értem, mi az esélye annak, hogy csupa véletlenségből ismét belefutok valakibe egy nyolcmilliós nagyvárosban?
A véletlen mégis úgy hozta, hogy egy hónap múlva ez a szexi pasi lett az új főnököm…

Vélemény:

  A regényben az írónő két megtört lelket mutat be nekünk Chase és Reese személyében. Egyikőjük múltja sem "átlagos", a sors talán pont ezért is akarta, hogy találkozzanak. Azon a napon, mikor Reese elindult állást keresni fogalma sem volt, hogy ez lesz a vége. Ám úgy őszintén: Te számítanál rá? Számítanál arra, hogy egy ember, - akivel akkor találkoztál, mikor a pocsék randid közepette kimentél a mosdóba - a főnököd, lesz, majd később teljesen más irányba mentek? Teljesen hétköznapi. Nem?
 Mindkét személy szerzett lelki sebeket a múltban, melyeket csak hosszú idő után tárnak fel egymás előtt. Addig pedig egy csomó kérdés marad mindkettőjükben a másikkal kapcsolatban. Vajon miért van ennyi zár Reese ajtaján? vagy Chase miért tart gitárt a nappalijaban, ha nen tud rajta játszani?
Örültem, hogy Reese élete mellett Chase múltját is megismerhettem és szép lassan választ kaphattam az engem érdeklő kérdésekre. Vagyis arra: Miért lett ilyen Chase? Minden oldalát faltam, imádtam minden egyes sorát. Az pedig egy külön öröm volt, mikor a szerzővel találkozhattam, hiszen már jóval a regény közepén jártam. Igen, tudom, lassan haladtam.
 Na, de egy szónak is száz a vége: Ha nem tetted meg, bátran ajánlom az elolvasását, hiszen felemelő élményeket szerezhetsz vele. Hidd el, imádni fogod Chase stílusát és Reese karakterében is fel fogod magad ismerni.

Kedvenc idézet(ek):

"– Ch… Ch… Ch… – képtelen voltam kimondani a nevét.
Természetesen Chase ki nem hagyta volna az alkalmat, hogy égessen. Önelégült vigyorral az arcán odahajolt hozzám és azt mondta:
– Aranyos kis mozdony vagy, Mogyis Kosárka."

– És Bridget? – vágtam vissza.
– Fogalmam sincs, nem feküdtem le vele. De visszatérve a témára, biztos vagyok benne, hogy te akkor sem horkolnál, ha az ágyamban feküdnél.
– Mi vagy te? Mobilos hangapplikáció kisbabák számára?
– Egy percet sem aludnál."


Kedvenc karakter:

Owen: Igaz, hogy csak mellékszereplő volt, de szimpatikus karakter lett számomra. 

Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?

Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképpen távol kéne tartania magát, hiszen már a léte is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk Egyre közelebb hozza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnak a távolságból... Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szìvük?

Vélemény: 

Egyetlen kifejezést tudnék mondani erre a regényre, mégpedig azt, hogy: ez nem más, mint egy modern, kiszínezett Rómeó és Júlia sztori. Szép kis hipe-ot kapva, de ez közel sem rossz. A történet maga tényleg gyönyörű, a könyvben szereplő halálesetkor pedig szerintem mindenkinek sírni volt kedve. Ám néztem egy-két videót a film és a könyv között egy CF-es lánytól, aki azért elmondta, hogy ez nem teljesen így van, ahogy leírták a regényben. Attól függetlenül viszont egy végtelenül csodálatos és megható sztorit sikerült alkotnia az írónőnek.
 A könyv ugye a Cisztás Fibrózis (röviden: CF) nevű tüdőbetegségre hívja fel a figyelmet Stella és Will szemén keresztül. Az egész történetet Stella "első kórházi napjától" követhetjük nyomon, amikor is egy kis megfázás szerűséggel bekerül a kórház osztályára, ahol mindenki jól ismeri őt. Ott van Poe a legjobb barátja, aki szintén CF-es, na meg a nővérek. Ám majdnem vele egy napon bekerül a kórházba Will és minden a feje tetejére fordul. A karakterváltozások nagyon érzékelhetőek, hiszen látni lehet azt, hogy Stella miként tereli Will-t jó irányba, aki nem csinálta addig a kezeléseit, mert már feladta az életet és csak élvezni akarja az életet. Stella azonban... Ő pedig teljesen az ellentétje lett az akkori önmagának. Fogalmazhatnánk úgy: lázadó lett.
 A vége azonban a történetnek csodálatos. Hiába tudtam mi a vége, (mert már láttam a filmet) tudtam azt, hogy az adaptációkból a végét mindig lefaragják és nem teszik bele az eredeti befejezését a történetnek. Meglepő és csodálatos vége lett a történetnek. Olyannyira, hogy mikor az utolsó mondathoz értem csak kerestem a további oldalakat, hogy van-e még folytatás. Ám nem volt. Stella és Will története nem boldog, de még csak nem is szomorú. Inkább a kettő között. Azonban Így még csodálatosabb, hiszen a történetnek kerek lezárása van, tehát ha valaki szeretné, akkor a fejében tovább gondolkodhat Stella és Will további történetén. Ki tudja! Lehet hogy mind a ketten megtalálták az igaz szerelmet és jó barátok maradtak. Stella-t pedig Abby-ék odafentről figyelik őket...

Kedvenc idézet(ek):

"Elegem van abból, hogy anélkül élek, hogy tényleg élnék. Elegem van abból, hogy akarok dolgokat. Sok minden nem lehet a miénk."

"– Ő volt a legjobb barátom, és soha nem öleltem meg!"

"Megjelenik egy értesítés a képernyőn az alkalmazásától, szól, hogy vegyem be a délelőtti gyógyszereimet. Rámosolygok a táncoló gyógyszeres üvegre. Olyan, mindegy hordozható Stella, ami mindig velem van. Átnéz a vállam felett, emlékeztet, hogy csináljam a kezeléseket. Emlékeztet a több idő fontosságára."