Krausz Emma: Osztálykép


Fülszöveg:

Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.

KÖSZÖNÖM A KIADÓNAK A
RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:

 Emma egy első könyves író, aki egy olyan történetet tárt az olvasók elé, amely sok mindent tanít az embereknek, főleg a tiniknek. Amikor megláttam, hogy a Könyvfesztiválra megjelenik a regény azonnal a kívánságlistámon landolt, még úgy is, hogy tudtam, nincs esélyem arra, hogy elkérjem. Ugyanis még nálam van a két Jók és rossza iskolája kötet, melyeket még nem fejeztem be.
 Maga a történet érdekes volt először, hogy E/3-ban íródott, de jobban belegondolva így jobb is volt. Ennek ellenére viszont nekem hiányom akadt a történettel kapcsolatban. Például, hogy Ákos családjáról nem sok minden derült ki. Azt pedig szintén egy más kérdés, hogy a szerelmi szál mennyire lett kibontva. Szerény véleményem szerint én szívesen olvasnék egy folytatást is.
 Én tipikusan az az ember vagyok, aki azt várja az egész könyv alatt, mikor jönnek össze a főszereplők. No, itt jó sokáig várhattam. Valahogy nekem az volt az érzésem, hogy ennek a szálnak nem adott elég teret az írónő. Nem bontotta ki annyira, mint kellett volna.
 Tegnap előtt kérdezte az ismerősöm, hogy érdemes-e elolvasni, ebből pedig eljutottunk addig a kérdésig: Kell-e folytatás. Mondtam neki, hogy erről majd másnap nyilatkozom, amikor kiolvastam. Meg is írtam, hogy nekem hiányérzetem van egy-két dologgal kapcsolatban. Én úgy éreztem, hogy függővége van, azt pedig nem szeretem. Magát a történetet viszont imádtam. Azt, hogy az írónő milyen fantasztikusan tudta átadni a főszereplőink - Levente és Ákos - érzelmeit, imádtam. Fantasztikusan leírta, Ákos hogyan küzd meg a gyásszal, emiatt pedig milyen nehéz megküzdenie a refluxával. Valamint leírja azt is, hogy a végére ez mennyire megváltozik. Nagyon jól érezhető a karakterfejlődés és a karakter, illetve a cselekményleírások is nagyon jól sikerültek.
 A történetet nyolcvan százalékban kidolgozottnak véltem, nem sok hiányom volt benne egyedül a szerelmi szál rövidsége, melyet eddig is emlegettem. Az elnézve viszont imádtam. Imádtam a karaktereket, a cselekményt, na, meg persze az írónő stílusát. Fantasztikus, tiniket megragadó stílus. Én pont ez a korosztály vagyok így nagyon is élveztem. Pont azt mondtam az ismerősömnek, amikor a karakterekről kérdezett, hogy valamennyiben hasonlítok Leventére. Ugyanolyan antiszociális személyiség vagyok, mint ő az elején. Viszont milyen szépen fejlődött. A vége pedig... Imádtam.  A történetről röviden csak annyit mesélnék, annak, aki még nem ismerné, hogy ugye van a főszereplőnk Levente, aki véletlen rányit az osztálytársára a fiúmosdóban, aki rúzsos szájjal néz vissza rá. Ebből pedig kialakul az, hogy megkéri Ákos Leventét, hallgasson az esetről. Ezt meg is teszi, ám a történelem tanáruk egy feladat során párokba osztja őket, így kénytelenek együtt dolgozni és beszélni egymással.
 Remélem, hogy nem csak egy könyves író lesz, és mégtöbb ilyen jó művet várhatunk tőle.

Kedvenc idézet(ek):

"Megvárta, míg a lány előremegy, és csak aztán indult a várakozóhoz. Akkor vette észre az egyik széken a lábával doboló Ákost. A fiú esernyőt tartott a kezében, és mellette ott feküdt az állandó kísérője, a sporttáska. Amikor a tekintetük, Ákos épphogy mosolyra húzta a száját, de egész testtartásából feszültség sugárzott.
– Téged vártalak – mondta."

31. oldal

"Az öklét a homlokához szorította. Mint egy helyét nem találó, súlyosan zavart Micimackó, egyre csak azt mondogatta magában: gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj."

98. oldal

"Az idő rettentő dolgokra képes. Segít emlékezni vagy elfelejteni dolgokat, felgyorsítja vagy épp lelassítja az eseményeket. Ha valaki megkérdezte volna Leventétől, milyen szuperhős szeretne lenni, akkor biztosan rávágta volna, hogy olyan, aki manipulálja az időt. Csakhogy az időnek is megvannak a saját törvényei. Senki sem uralhatja."

148.oldal

"– Nagyon fontos vagy nekem – kezdte Ákos halkan. – Erre akkor jöttem rá, amikor megláttalak a kerengőben. Nem tudom, mit tettem volna Dáviddal, ha Szalay nem fog le, vagy későn érek oda. Fogalmam sincs. Nagyon megijedtem, mert soha nem éreztem még ilyet."

211. oldal

"Időnként lopva egymásra néztek. Végigsimítottak egymás vállán és karján. Közel hajoltak egymáshoz. Mindenki előtt jól ismert táncot jártak, de saját táncuk lépéseit egyedül ők ismerték."

236. oldal

"– Belegondoltam, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha lány lennék. Akkor szabadon csókolózhatnánk. Megkóstolhatnám a fagyidat. Büntetlenül melléd ülhetnék, megfoghatnám a kezed, vagy leheveredhetnénk a fűbe. De ezeket nem merem másol előtt megtenni, még a barátaink előtt sem."

240.-241.oldal

"– De te vagy a családom. Te és a barátaim, te és a szüleid, te és az édesapám. Ti. És téged választottalak."

242. oldal

UTOLSÓ MONDAT! SPOILERT NEM TARTALMAZ.

"Nem engedte el, mert ketten hatalmasak voltak, és az idő felett jártak."

251. oldal
Kedvenck karakter(ek):

Levente: Imádtam a karakterét és azt ahogyan fejlődött. Talán ez a hasonlóságunk miatt van. :)

Kedvenc jelenet(ek):


Amikor először mennek ki a főtérre, valamint az, amikor először csókolóznak.

Borító:

A színösszeállítás nagyon tetszik, de szerintem jobb borítót is lehetett volna készíteni neki. A borítón szereplő karaktert pedig nem nagyon tudom hova tenni. Nem azt mondom, hogy nem találom odaillőnek, de... Kicsit érdekes, hogy olyan, mintha egy személyi igazolvány képet raktak volna rá. Ezeknek ellenére viszont tetszik. :)

You May Also Like

1 megjegyzés