Bloggeri pályám kezdetén nem is gondoltam volna, hogy egy szerzővel ilyen mély baráti viszonyt lehet kialakítani, mint amit én "létrehoztam" a Szivárványálom könyvek szerzőivel. Közülük is inkább Sammel, hiszen ő az, akivel az első könyvbemutatója óta vele vagyok. (igaz, ő a Rush-t tekinti első könyvének, de ez mellékes). Aztán telt az idő, én olvastam a könyveiket, majd nem is olyan régen pittyegett a messengerem. Sam kérdezte, nem lenne-e kedvem és időm elolvasni az Égből hulló verseket. Válasz: Hogy a fenébe ne? És nem csak azért, mert élveztem, hogy elsőként olvashatom, hanem azért is, mert még mindig hatalmas megtiszteltetés, mikor valaki ennyire megbízik bennem, hogy megkér, írjak róla én elsőként. 

Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.
Véleményem:

 Emma egy első könyves író, aki egy olyan történetet tárt az olvasók elé, amely sok mindent tanít az embereknek, főleg a tiniknek. Amikor megláttam, hogy a Könyvfesztiválra megjelenik a regény azonnal a kívánságlistámon landolt, még úgy is, hogy tudtam, nincs esélyem arra, hogy elkérjem. Ugyanis még nálam van a két Jók és rossza iskolája kötet, melyeket még nem fejeztem be.
 Maga a történet érdekes volt először, hogy E/3-ban íródott, de jobban belegondolva így jobb is volt. Ennek ellenére viszont nekem hiányom akadt a történettel kapcsolatban. Például, hogy Ákos családjáról nem sok minden derült ki. Azt pedig szintén egy más kérdés, hogy a szerelmi szál mennyire lett kibontva. Szerény véleményem szerint én szívesen olvasnék egy folytatást is.
 Én tipikusan az az ember vagyok, aki azt várja az egész könyv alatt, mikor jönnek össze a főszereplők. No, itt jó sokáig várhattam. Valahogy nekem az volt az érzésem, hogy ennek a szálnak nem adott elég teret az írónő. Nem bontotta ki annyira, mint kellett volna.
 Tegnap előtt kérdezte az ismerősöm, hogy érdemes-e elolvasni, ebből pedig eljutottunk addig a kérdésig: Kell-e folytatás. Mondtam neki, hogy erről majd másnap nyilatkozom, amikor kiolvastam. Meg is írtam, hogy nekem hiányérzetem van egy-két dologgal kapcsolatban. Én úgy éreztem, hogy függővége van, azt pedig nem szeretem. Magát a történetet viszont imádtam. Azt, hogy az írónő milyen fantasztikusan tudta átadni a főszereplőink - Levente és Ákos - érzelmeit, imádtam. Fantasztikusan leírta, Ákos hogyan küzd meg a gyásszal, emiatt pedig milyen nehéz megküzdenie a refluxával. Valamint leírja azt is, hogy a végére ez mennyire megváltozik. Nagyon jól érezhető a karakterfejlődés és a karakter, illetve a cselekményleírások is nagyon jól sikerültek.
 A történetet nyolcvan százalékban kidolgozottnak véltem, nem sok hiányom volt benne egyedül a szerelmi szál rövidsége, melyet eddig is emlegettem. Az elnézve viszont imádtam. Imádtam a karaktereket, a cselekményt, na, meg persze az írónő stílusát. Fantasztikus, tiniket megragadó stílus. Én pont ez a korosztály vagyok így nagyon is élveztem. Pont azt mondtam az ismerősömnek, amikor a karakterekről kérdezett, hogy valamennyiben hasonlítok Leventére. Ugyanolyan antiszociális személyiség vagyok, mint ő az elején. Viszont milyen szépen fejlődött. A vége pedig... Imádtam.  A történetről röviden csak annyit mesélnék, annak, aki még nem ismerné, hogy ugye van a főszereplőnk Levente, aki véletlen rányit az osztálytársára a fiúmosdóban, aki rúzsos szájjal néz vissza rá. Ebből pedig kialakul az, hogy megkéri Ákos Leventét, hallgasson az esetről. Ezt meg is teszi, ám a történelem tanáruk egy feladat során párokba osztja őket, így kénytelenek együtt dolgozni és beszélni egymással.
 Remélem, hogy nem csak egy könyves író lesz, és mégtöbb ilyen jó művet várhatunk tőle.

Kedvenc idézet(ek):

"Megvárta, míg a lány előremegy, és csak aztán indult a várakozóhoz. Akkor vette észre az egyik széken a lábával doboló Ákost. A fiú esernyőt tartott a kezében, és mellette ott feküdt az állandó kísérője, a sporttáska. Amikor a tekintetük, Ákos épphogy mosolyra húzta a száját, de egész testtartásából feszültség sugárzott.
– Téged vártalak – mondta."


"Az öklét a homlokához szorította. Mint egy helyét nem találó, súlyosan zavart Micimackó, egyre csak azt mondogatta magában: gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj."


"Az idő rettentő dolgokra képes. Segít emlékezni vagy elfelejteni dolgokat, felgyorsítja vagy épp lelassítja az eseményeket. Ha valaki megkérdezte volna Leventétől, milyen szuperhős szeretne lenni, akkor biztosan rávágta volna, hogy olyan, aki manipulálja az időt. Csakhogy az időnek is megvannak a saját törvényei. Senki sem uralhatja."


"– Nagyon fontos vagy nekem – kezdte Ákos halkan. – Erre akkor jöttem rá, amikor megláttalak a kerengőben. Nem tudom, mit tettem volna Dáviddal, ha Szalay nem fog le, vagy későn érek oda. Fogalmam sincs. Nagyon megijedtem, mert soha nem éreztem még ilyet."


"Időnként lopva egymásra néztek. Végigsimítottak egymás vállán és karján. Közel hajoltak egymáshoz. Mindenki előtt jól ismert táncot jártak, de saját táncuk lépéseit egyedül ők ismerték."


"– Belegondoltam, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha lány lennék. Akkor szabadon csókolózhatnánk. Megkóstolhatnám a fagyidat. Büntetlenül melléd ülhetnék, megfoghatnám a kezed, vagy leheveredhetnénk a fűbe. De ezeket nem merem másol előtt megtenni, még a barátaink előtt sem."


"– De te vagy a családom. Te és a barátaim, te és a szüleid, te és az édesapám. Ti. És téged választottalak."


UTOLSÓ MONDAT! SPOILERT NEM TARTALMAZ.

"Nem engedte el, mert ketten hatalmasak voltak, és az idő felett jártak."

Kedvenck karakter(ek):

Levente: Imádtam a karakterét és azt ahogyan fejlődött. Talán ez a hasonlóságunk miatt van. :)

Kedvenc jelenet(ek):


Amikor először mennek ki a főtérre, valamint az, amikor először csókolóznak.

Borító:

A színösszeállítás nagyon tetszik, de szerintem jobb borítót is lehetett volna készíteni neki. A borítón szereplő karaktert pedig nem nagyon tudom hova tenni. Nem azt mondom, hogy nem találom odaillőnek, de... Kicsit érdekes, hogy olyan, mintha egy személyi igazolvány képet raktak volna rá. Ezeknek ellenére viszont tetszik. :)

Fülszöveg:

Nem is olyan egyszerű az élet világhírű művészként! Rémisztő határidők, műkajás dobozok halmai a villogó monitor alatt és a kisállatok örökké gyarapodó hordája… ööö, mindegy – igazából ez mindennapos.

Sarah Andersen képregényeinek és rajzokkal ellátott személyes jegyzeteinek harmadik gyűjteményes kötete a korábbiakra jellemző szellemességgel és eleganciával nyújt túlélési tanácsokat a modern élet őrületéhez: a korán kelő emberek elkerülésén át az internetes trollok elleni védekezésig, egészen a nagytakarítás életre elenyésző hatást gyakorló haszontalanságáig. Ha minden kötél szakad és összeomlik körülötted a világ, készíts egy forrócsokit, számold a napokat halloweenig és öleld meg a remény bundás-bolyhos szimbólumát!

Sarah Andersen egy fiatal brooklyni illusztrátor. Épp azon dolgozik, hogy csökkentse a reggelente lenyomott szundik számát. Messze még a cél.

KÖSZÖNÖM A FUMAX KIADÓNAK,

HOGY LHETŐSÉGET BIZTOSÍTOTT

A MŰ OLVASÁSÁRA. 

Véleményem:

 Mint az eddigi háromról, erről sem tudok rosszat mondani. A Könyvfesztiválról hazafelé tartva olvastam el a buszon és utólag elkezdtem gondolkodni, hogy az arckifejezéseimen vajon mekkorát néztek az emberek, ha egyáltalán észrevették. De remélem nem, mert... NE! 

 Jobb, ha én megmaradok itt a gép és a könyvek mögött. Amúgy nem érdekel, mit gondolnak, amíg nem bámulnak annyira, hogy éget a pillantásuk. 

 Lényegtelen. Imádtam a rajzokat, a szövegeket, a szerző humorát, azt, hogy a harmadik kötetben még mindig tartotta azt a színvonalat, amit az előző kettőben. 

 Egyszóval: Imádtam. Nem lehet jobban kifejezni. 

 Utolsó szó gyanánt pedig tényleg szeretnék hatalmas köszönetet mondani a Fumax Kiadónak, hogy odaadta a könyvet. Na, de ez is egy vicces sztori, ha van még pár perced elolvashatod. Annyi volt az egész, hogy három körúl a Fumax standjánál kérdeztem Petitől, hogy elvihetném-e a Macskapásztort úgy, hogy záráskor visszaviszem. Na, mondanom sem kell, nem sikerült leülnöm, így zárás előtt öt percel átszaladtam az Imádom a könyveket standjától a Fumaxig, ami pont két ellentétes oldalon volt. Nem is lett volna baj. Ott volt egy biztonsági őr szerű bácsi, aki mondta, hogy nem lehet bemenni, én pedig mondtam alibinek, hogy ott hagytam a cuccom felét és így megkérdezhettem a "Főnöktől", hogy hazaengedi-e velem úgy, hogy másnap visszaviszem.

Kedvenc idézetek:

4. Francesca H. Nielk: Daniel

 Francesca H. Nielk könyvét ugyan még nem olvastam teljesen, ezért is nincs róla értékelés a blogomon, mert egyszerűen olyan erős témával foglalkozik és olyan jól írta meg, hogy én, aki érzékeny típus vagyok, nem tudtam egyszerre elolvasni ezt a könyvet, kénytelen voltam félbehagyni. (Viszont hamarosan folytatom.) Ez a téma pedig nem más, mint a családon belüli erőszak. Nyilván a borítóról már valami hasonlót kivehettetek. A történetünkben megismerhetjük a 17 éves Danielt, akit éli átlagos kamasz életét és mit tudjuk, a kamaszok sokszor csinálnak olyat, amit a szülők nem néznek jó szemmel. Ez alól ő sem kivétel. Ezektől pedig az anyja besokall és elküldi rég nem látott volt férjéhez, akit, amikor legutoljára látott, majdnem megölte a fiát. (ennél többet majd az értékelésben mondok, most pedig befogom a számat) 

3. Simone Elkeles: Tökéletes kémia

 Simone  Elkeles legsikeresebb trilógiája a Tökéletes kémi kötetével indul, mely egy átlagosnak tűnő családnak írja le az életét. Illetve a főszereplőinkét Alexét és Brittany-ét. Mind a kettőjük élete másért tartozik ebbe a listába, de én most Alex részére gondoltam, ahol nem olyan erősen, de szerepet játszik a drogfogyasztás. Alex az apja halála után belép egy bandába és őt már ebben az életben ismerjük meg. Természetesen mondanom sem kell, hogy ő az, aki úgymond különc a haverjaival együtt, de a legtöbben pedig félnek tőlük. HA MÉG NEM OLVASTAD SPOILER: (Ennek ellenére a suli egyik legnépszerűbb diákjával mégis gerlepárt játszanak.)

2. Becky Albertalli: Simon és a homo-sapiens lobbi

 Itt biztos felmerül bennetek a kérdés, hogy ezt a könyvet, miért tettem be a listába, ha csak a homoszexualitással foglalkozik. Itt a válasz: Azért, mert egy olyan "tévhitet" ölel magába a könyv, amiről kevés szó esik. Legalábbis csak szerintem az, de szóljatok, ha rosszul gondolom. Hiszen Simon csak 17 éves a regényben és száz százalékig biztos a másságában. A szülők negyede/fele pedig azt szajkózza a gyereknek, amikor elmondja, hogy meleg/leszbikus/transznemű, hogy "majd kinövöd ezt a hülyeséget", meg stb., hiszen szerintem azt gondolják, hogy a gyereknek 18 év alatt még nincsen döntési joga a saját élete felett még ilyen dolgokban sem. 

 1. Sam Wilberry: Rush

Sam Wilberry legújabb regénye ugyan még nem látott napvilágot, de nekem volt szerencsém beleolvasni, ami egy nagyon nagy öröm volt, mert imádom a stílusát. Ebben sem csalódtam. Ebben a regényben olyan két ellentétes karakterrel találkozhattam, hogy nem hittem volna, hogy lesz itt valami. Amellett, hogy ez egy fantasztikus regény a fő témája mégis az egyik főszereplő Alex köré épül, aki heroinfüggő. Mint tudjuk ez nem egy kellemes dolog és ilyenkor az emberek behódolnak a szernek. Alex is így van, de aztán... Találkozik Ábellel és minden megváltozik. 

Először is szeretném megköszönni a Fumax Kiadónak a recenziós példányt.

Másodszor pedig:

 Hát erről a könyvről nem sokat lehet írni, mert ami ebben a könyvben van, az maga az írásban kifejezhetetlen humor. :D

 Ennek a képregénynek két-három oldalát már láttam, amikor facebookon felbukkant egy-két könyves csoportokban, de még így is nagyon jókat tudtam rajta nevetni.

 Emlékszem, hogy a könyvfesztiválon a barátnőm letelepedett a Fumax standjához és egy ültő helyében kiolvasta. Akkor még nem nagyon tudtam, min nevet, mert csak egy-két oldalt mutatott vagy olvasott fel. Most már tudom, min nevetett ennyire és teljes mértékben megértem.

 Maga a történet tényleg a kamaszkor problémáit írja le, amin én magam is átmegyek és így meg is értem, amiről szól a regény és pont ezért nagyon jókat tudok röhögni.

 Ha még nem olvastátok, ajánlom. Mindenképp olvassátok el, mert ha tizennégy év körül vagy nagyon jól át tudod érezni a regényt.
 Mázli, hogy van második része. :D Ez a könyv tényleg az a fajta, ami a rossz napokban is mosolyt tud csalni egy tini arcára.

Tömören: Olvasd el, mert baromi jó. És vicces. És... Csak olvasd el és megtudod.