Te hazudtál már magadnak?
Próbáltál valaki más lenni?
Áronnak egészen jól megy, amikor azonban új albérletbe költözik, a lelke mélyén sejti, hogy teljesen fel fog fordulni az élete, és nem csupán új, hanem régi kihívásokkal is szembetalálja magát.
A főbérlője, Márk nyíltan meleg, és abszolút úgy él, ahogy neki tetszik. Áront először megdöbbenti, majd elvarázsolja ez az őszinte hozzáállás, amikor pedig megismeri Márk barátait, olyan útra lép, amire korábban sosem mert volna…
Véleményem:
Amikor elmentem ennek a könyvnek a megjelenésére soha nem hittem volna, mennyi mindent fog jelenteni nekem. Hiszen ez csak egy könyv. Mondanák mások. Másoknak talán igen. Nekem azonban ebből született az első igazi történetem. Alig vártam, hogy nekikezdjek, kíváncsi voltam a történetre, az írónő stílusára. Meg kell mondjam... Nem csalódtam. Egyetlen sorra sem tudom azt mondani, hogy utáltam, hiszen minden sorát minden betűjével együtt imádtam.
Maga a történet röviden összefoglalva egy fiatal srácról Áronról szól, akinek a nemiszerve is televan a jelenlegi lakótársával. Ám amikor megtudja, hogy a kolléganőnének egy ismerőse lakótársat keres, lecsap a lehetőségre. Itt kezdődik a történet. Itt még azt gondoltam volna, hogy kiszámítható a történet éa tudni fogom a végét. A nagy fenéket azt. Mindenki összejött mindenkivel csak azzal nem, akivel gondoltam volna.
Márk és Áron kapcsolata úgy indul, ahogy azt várnánk. Barátkoznak, Márk összeismerteti Áront a baráti társaságával, amiből egészen a könyv negyedéig hiányzik egyetlen ember. De vajon ennek milyen jelentősége lesz a könyv folyamán?
Nekem nagyon jó élmény volt kikapcsolódás gyanánt. Az írónő stílusa nagyon jól megismerhető volt az első regényén keresztül, a második részének pedig örömmel fogok nekiállni, hisz alig várom, hogy újra az ő világukba kerüljek egy másik szemszögön keresztül (gyere csak Patrik, szeretettel várlak).
Bátran ajánlom nektek is, hiszen tényleg egy nagyon aranyos kis történet. Csak ne olvasd éjjel kettőkor hulla fáradtan, mert annak nem lesz jó vége.
Áron élete részben hasonlított az enyémre. Mármint a coming out része. Az édesanyjától majdhogynem ugyanazt a reakciót kapta meg, amit én. Így aztán bőgtem egy kicsit a végén, de aztán csak jó lett minden.
Kedvenc idézetek:
"Tartom a szemkontaktust, majd röviden vállat vonok. Semmi értelmeset nem tudok feleni, de őszintén szólva, nem is akarok. Amikor végre elfordul, megkeresem a tekintetemmel Levit. Maga elé bámul, kedvetlenül játszik a poharában lévő itallal. Mintha megérezné, egyenesen rám pillant, én pedig beleremegek."
"Rá akarok feküdni az életre, és sodródni vele…"
"– Nèha szeretném, de aztán eszembe jut, hogy nem tudnék hazugságban élni. Bánthatnak azzal, hogy nem fogadnak el annak, aki vagyok, de az jobban fájna, ha nem lehetnék az, aki."
"Igazság szerint fogalmam sincs, milyennek tart a családom. Zárkózottnak, talán. Anyám mindig ezzel jön. Vajon mennyire ismernek valójában?"
Maga a történet röviden összefoglalva egy fiatal srácról Áronról szól, akinek a nemiszerve is televan a jelenlegi lakótársával. Ám amikor megtudja, hogy a kolléganőnének egy ismerőse lakótársat keres, lecsap a lehetőségre. Itt kezdődik a történet. Itt még azt gondoltam volna, hogy kiszámítható a történet éa tudni fogom a végét. A nagy fenéket azt. Mindenki összejött mindenkivel csak azzal nem, akivel gondoltam volna.
Márk és Áron kapcsolata úgy indul, ahogy azt várnánk. Barátkoznak, Márk összeismerteti Áront a baráti társaságával, amiből egészen a könyv negyedéig hiányzik egyetlen ember. De vajon ennek milyen jelentősége lesz a könyv folyamán?
Nekem nagyon jó élmény volt kikapcsolódás gyanánt. Az írónő stílusa nagyon jól megismerhető volt az első regényén keresztül, a második részének pedig örömmel fogok nekiállni, hisz alig várom, hogy újra az ő világukba kerüljek egy másik szemszögön keresztül (gyere csak Patrik, szeretettel várlak).
Bátran ajánlom nektek is, hiszen tényleg egy nagyon aranyos kis történet. Csak ne olvasd éjjel kettőkor hulla fáradtan, mert annak nem lesz jó vége.
Áron élete részben hasonlított az enyémre. Mármint a coming out része. Az édesanyjától majdhogynem ugyanazt a reakciót kapta meg, amit én. Így aztán bőgtem egy kicsit a végén, de aztán csak jó lett minden.
Kedvenc idézetek:
"Tartom a szemkontaktust, majd röviden vállat vonok. Semmi értelmeset nem tudok feleni, de őszintén szólva, nem is akarok. Amikor végre elfordul, megkeresem a tekintetemmel Levit. Maga elé bámul, kedvetlenül játszik a poharában lévő itallal. Mintha megérezné, egyenesen rám pillant, én pedig beleremegek."
93. oldal
"Rá akarok feküdni az életre, és sodródni vele…"
112. oldal
"– Nèha szeretném, de aztán eszembe jut, hogy nem tudnék hazugságban élni. Bánthatnak azzal, hogy nem fogadnak el annak, aki vagyok, de az jobban fájna, ha nem lehetnék az, aki."
219. oldal
"Igazság szerint fogalmam sincs, milyennek tart a családom. Zárkózottnak, talán. Anyám mindig ezzel jön. Vajon mennyire ismernek valójában?"
300. oldal
