Victoria Green: Valter & Vivien I.

Fülszöveg:

A ​tizenöt éves Vivien beleszeret Valterba, az új szomszéd fiúba, aki gyönyörű szemével, verseivel és szavaival hódítja meg a lányt. Édesanyja, amint megtudja, hogy lánya kivel találkozik, eltiltja tőle. Vivien semmit sem ért, addig a percig, amíg meg nem tudja a szörnyű igazságot. 
„– Miért nem barátkozhatok Valterrel? 
– Aki bókol, és rózsát ad, az nem barátkozni akar – jegyezte meg szúrósan. Én lesütöttem a szememet. Anyám tovább folytatta, nyugodtabb hangon. 
– Azért Vivi, mert a fiú nem hozzád való. Valter egészen máshogy látja a világot, mint mi! 
Ebből egy kukkot sem értettem. Ennek így nem volt értelme. Nincs is egyforma ember a világon. Mindenki egy picit más, de ettől még nem rossz. Anyám biztosan látta az arcomon, hogy nem győzött meg, ezért folytatta. 
– Hogy fogalmazzak neked… – sóhajtott. 
Kezdett egy kicsit megrémíteni. Valamit elhallgat előlem…” 
Izgalmas, lebilincselő, megrázó, szerelmi történet! 
„Mikor a szőke hercegemről ábrándoztam, nem pont egy problémás gyermekkorral megáldott bűnözőt képzeltem el.”

Vélemény: 

 A regény egy olyan fordulatokkal és vicces jelenetekkel meg tarkított írás, amit azt hiszem, soha nem feledek. Vagy legalábbis mindig nyoma lesz bennem. Valter rosszfiús viselkedése és Vivien lázadó személyisége mindig is velem lesz a továbbiakban. Ezzel a regénnyel nem csak egy új olvasmányt kaptam, hanem itt mondtam azt, hogy ha életre lehetne kelteni a szereplőket, itt biztos megtenném. Vivienben megtaláltam a tizenöt éves énemet. A lázadó és a szófogadatlan kislányt. Vivien hasonlóan viselkedett a könyvben mint én a valóságban. Kivéve hogy nekem nem volt Valterem.
 A Valte és Vivien nem csak egy átlagos olvasmány volt, minden sora hozzáadott valamit a történethez. Hol sírtam, hol nevettem, hol pedig a kettőt egyszerre, ám egy percre sem hagyott unatkozni a regény. Minden sorával izgalmat vitt a történetbe.
 Egy szónak is száz a vége: Köszönöm az írónőnek, hogy lehetőséget adott eme csodás történet olvasására. Soha nem fogom elfelejteni.
 Mindig is ott lesz velem mostmár Vivien, na meg Valter is. Na, meg persze a drága Gáborunk, akit te Valter magyarhangjának hívsz és amikor átküldted a verseket, vagy fél órát sírtam.

Sírjatok velem ti is ide kattintva

ÚTMUTATÓ: Az utolsó tíz oldalhoz készíts be zsepit.

Kedvenc idézet(ek):

"Már nem nézett, hanem csak a levegőbe bámult mérgesek. Mintha feldühítették volna valamivel. Bárcsak eltörölhetném a bánatát."

8. oldal

"Nem akartam, hogy többet szenvedjen! Bárki bármit mondhat, kitartok mellette! Szüksége van rám, és én segíteni fogok neki! Ha kell anyám ellen fordulok! Sokan rosszul ítélik meg, mert elhiszik azt, mit mások mondanak. Gyilkosnak tartják, pedig nem az. Látom a szemében, érzem a szavaiban az igazságot. Akit éppen csókolok, nem kegyetlen gyilkos, csak egy meggyötört lélek, aki csapdába csaltak. Árva, aki egyedül van a nagyvilágban, hiába vannak szülei."

38. oldal

"A szívemnek nem parancsolhatok. Elhiheti, hogy amikor a szőke hercegemről ábrándoztam nem pont egy problémás gyerekkoral megáldott bűnözőt képzeltem el."

118. oldal

You May Also Like

0 megjegyzés