Becca Prior: Stockholm szindróma

Fülszöveg:

Mikor ​elrabolják, Brian Hayes pontosan abba az életbe csöppen, amit mindig is szeretett volna elkerülni. Bár apja az alvilág koronázatlan királya, Bry eddig azon volt, hogy ő más emberré váljon, és megfeleljen halott édesanyja egykori elvárásainak. 
Az élet azonban mindig tartogat meglepetéseket, és a leggondosabb számításba is hiba csúszhat. Briannek fel kell idéznie a gyermekkorában tanultakat, ha túl akarja élni a borzalmakat. Arra azonban nem lehet felkészülni, hogy épp akkor éri utol a szerelem, mikor a puszta léte is veszélybe kerül. Pláne arra nem, hogy a fogvatartója lesz a szíve választottja. 
Elrablója, Jake Harris egy jelentéktelen alak, aki az öccse életéért cserébe elvállal egy munkát, de arról fogalma sincs, mibe keveredik. Mikor szembesül a zord valósággal, és rájön, hogy nemcsak a testvére, hanem a saját biztonsága is veszélybe kerül, olyan döntést hoz, amivel mindkettejük életét kockára teszi. Csakhogy nincs választása…

Ez azonban nem csak egy egyszerű krimi. Sokkal inkább az emberi természet sokszínűségéről szól, és arról, hogy a múltbeli események mennyire meghatározzák mostani döntéseinket. 
Brian és Jake szerelme, sorsuk nem várt fordulatai, az őket körülvevő világ történései rengeteg izgalommal és érzelemmel töltik meg az oldalakat. 
Becca Prior már megszokott, szókimondó stílusában, rengeteg erotikával, humorral és akcióval fűszerezett története egy olyan világot mutat be, ahol a rosszfiúk is lehetnek szerethetők. 
Azoknak ajánljuk, akik nyitottak a meleg-erotikára, és szeretik az feszültséggel teli, gyorsan pergő jeleneteket.

Vélemény:

 A Stockholm szindróma nekem a második könyvem volt az írónőtől. Hasonlóan imádtam, mint az első tőle olvasott regényt, mely a Tanítvány első része volt. A könyvet azonban mondanom sem kell, a legjobbkor olvastam el. Családi veszekedések közepette, amikor rám is rám akarták aggatni ezt a jelzőt. Ettől függetlenül azonban élvezzem Jake és Brian történetét. 
 Már az eleje, az elrablása pillanata izgalmasan indult, onnantól kezdve pedig nem volt megállás. Az írónő hozta a saját szókimondó formáját és megmutatta azt, milyen, mikor valaki nem a testbe és az arcba, hanem a lélekbe szeret bele. Csodálatos szerelemnek lehettem tanúja és bár csak fikció, örülök, hogy a részese lehettem. Egyetlen percre sem untatott a regény, mindig vártam, mi fog történni a következő és az azt követő oldalakon.
 Az első oldalaktól kérdezgettem magamtól, hogy ennek vajon miért nincsen második része. Az utolsó oldalon azonban megkaptam rá a választ. Nem is baj, hiszen így kerek ez a történet, ahogy és amilyen hosszúsággal megíródott. Kezdetekben, mikor Briant elraboltatták már ott feljött bennem az izgalom, hogy "Vajon miért?" Aztán valamikor erre is választ kaptam. A végére egyetlen kérdés sem maradt bennem. Azt pedig külön imádtam a történetben, hogy az írónő a testvéri kapcsolatot ilyen jól kidolgozta. Értem ez alatt például, hogyan mennyire összekötötte őket az, amikor Mike kórházba került vagy amikor az öccse megtudta, hogy Jake meleg.
 Egy fantasztikus könyvet kaptunk a kezünkbe mi, olvasók. Biztos vagyok benne, hogy elevenen fog élni továbbra is az emlékeimben ez a történet (tekintve, hogy már öt hete befejeztem és csak most írtam meg az értékelést).

Kedvenc idézet(ek):

"- Akkor összecsomagoltatok - mondta Brian, és megcsókolta a vállára simuló kezet.
- Jól van. De a bilincset se hagyjuk itthon! - súgta a fülébe Jake, és apró puszit nyomott az arcára.
- Tudod, hogy anélkül is örökre a rabod vagyok - válaszolta Bry, szürke szemeivel
pásztázva az imádott vonásokat. - Azt hiszem, a Stockholm-szindróma nálam már sosem múlik el."
442.oldal

"– Már nincs sok hátra! – füllentette, mert nem akarta, hogy a fiú is elkeseredjen.
– Nem sietek sehova – válaszolta J, és igyekezett megszorítani a párja kezét.
Brian lehajolt, gyengéden puszilgatta a homlokát, és halkan suttogott neki:
– Nagyon szeretlek! Ha ott leszünk, csak pihenünk napokig. Etetlek, mint egy fiókát, és addig szeretgetlek, míg halára nem unod.
– Az soha nem fog bekövetkezni! – súgta vissza J, és felemelte a fejét, hogy a szájára is kapjon egy apró kis csókot."

248. oldal

You May Also Like

0 megjegyzés