Fülszöveg:

ALVIN FIGYELEMZAVAROS ÉS UTÁLJA A MATEKOT.Végzős egy budapesti gimiben, egy zűrös osztályban. Szeptemberben új matektanár érkezik hozzájuk Sólyom Szabolcs személyében. A kapcsolatuk Alvinnal nem indul zökkenőmentesen.LEXI MATEKTAGOZATOS ÉS FIGYELEMRE VÁGYIK.Ő a matektanár lánya. Tizenegyedikbe jár két legjobb barátnőjével, de egy új osztálytárs befurakodik közéjük, így a lányok barátsága veszélybe kerül.És akkor még a családja is bonyolult. Lexi egyik kisöccse ADHD-s, és dobolni tanul. Mivel gyerekkorában Alvin is dobolt, Sólyom tanár úr felkéri őt, hogy gyakoroljon a kisfiával. A család gyorsan megkedveli a vadóc külsejű, ám barátságos srácot.

AZONBAN LEXINEK NEM TETSZIK, HOGY A FURA ALVIN MOST KI-BE JÁRKÁL NÁLUK.Ráadásul a céltudatos lánynak mostanában semmi nem jön össze. Amikor a várva várt fellépése a táncos eseményen meghiúsul, Alvin vigasztalja meg. Ekkor a fiú fejében már óriási a káosz, mert Lexi tölti ki a gondolatait, és minden mást hanyagol.A lány mégis attól fél, hogy az ADHD-ja miatt Alvin lelkesedése hamar elmúlik. Szép szavakra vágyik, a fiúnak viszont ez az egyik legnagyobb nehézsége.

ALVIN ALKALMATLANNAK ÉRZI MAGÁT A SZERELEMRE – ÉS ÚGY ÁLTALÁBAN AZ ÉLETRE.Lexi meg akarja őt érteni, de ezúttal nem engedhet a vágyaiból.Lehetséges, hogy valójában ugyanarra van szükségük?

Értékelésem:

Darvas Petra író, már több könyvet tudhat maga mögött, ez azonban mégis más, hiszen egy komoly problémára, az ADHD-ra hívja fel a figyelmet, amit sokan összekevernek a hiperaktivitással. A könyv témájában igen egyedülálló, hiszen még nem olvastam ilyen könyvet. Figyelmet és empátiát vár az olvasótól, ugyanakkor segítő szándékot is nyújthat, ha egy olvasó esetleg hasonló dolgokat észlel magán. Az én figyelmemet is hamar felkeltette ez a regény, hiszen kíváncsi voltam, hogy az ADHD-ról miként lehet megírni egy regény. Biztosíthatlak, fantasztikusan. Ugyanis nem elég, hogy erre a témára felhívja a figyelmet, de még egy apró romantikus szálat is belefűz az olvasó. 

"Attól, hogy másnak is nehéz, még nem számít kisebbnek a te nehézséged." - 291. oldal 

A könyv fő témája az ADHD, de emellett foglalkozik a tényleges tiniként érintő problémákkal, mint a szerelem, a tanulás, a barátok stb. Ez a könyv az ADHD-val élőknek támaszt, a laikusok számára pedig információt nyújthat. Hiszen ténylegesen bemutatja, hogy milyen egy ezzel élő fiatal aki az élete. Én személy szerint mindenkinek ajánlom, mert hacsak egy kicsit is, de mindenki felfedezheti benne saját magát, hiszen minden karakterben megtalálható valaki. Ha nem én, akkor a legjobb barátom vagy akárki más, akire ráismer az olvasó a történet során. Rám személy szerint nem gyakorolt különösebb hatást, bár az tény, hogy informatív volt a könyv, mert van ADHD-s ismerősöm, illetve a párom pszichiátere mesélt a páromnak néhány dolgot erről az állapotról, így pedig még érdekesebb volt olvasni. Mint említettem, ez a könyv mindenkinek szól. Legyél tini, felnőtt, idősebb korosztály. Bár az idősebb korosztály ezeket nemigen tudja hova tenni, mert ők csak azt tudják hangoztatni, hogy "a mi időnkben még nem voltak ilyenek" (megsúgom, de, voltak csak nem volt rájuk figyelve és emiatt szenved a mostani generáció. Köszi, puszi.)

"– Én csak normális akarok lenni.
– Normális vagy. Már ha létezik ilyen." - 218. oldal

 Szerintem a könyvhöz azért valamennyire nem árt tisztában lenni az ADHD fogalmával még ha nem is egy kifejezett szakkönyvről beszélünk, hiszen normál esetben az ember csak elkönyveli ezt az állapotot annak, hogy valaki hiperaktív. Nem. Nem feltétlen csak arról lehet szó. A könyv nyelvezete laza, barátságos, olvasmányos és remek kikapcsolódást nyújtó, legalábbis engem nagyon kikapcsolt olvasás közben. Ha nem olvastam volna el a végén az írói utószót és nem tudtam volna meg, hogy a szerző maga is ADHD-s akkor azt hittem volna, hogy csak rettentően jó kutatómunkát végzett, de így már mindent értek. Szerintem nagyszerűen meg lett írva. 

"Nem menthetik fel azt, aki bántotta őket csak azért, mert megértik." - 209. oldal 

A könyv már a témájától is különleges, hiszen én még a magyar könyvpiacon nem láttam olyan regényt, ami ezzel foglalkozna. Vagy csak én voltam elég figyelmetlen, de akkor szóljatok. Petra rettentően jól megírta a történetet. Barátságos karakterek, jó történetfelépítés és kicsit sem unalmas történet. Egyetlen, ami zavart benne, az a könyvnek a mérete volt. A könyv mint említettem, szerintem egyedülálló eddig a magyar piacon, pont ezért is ad újat az olvasóknak, informálja és kikapcsolja őket. 

"Nemcsak annak kell segítség, akinek mentális problémája van, hanem azoknak is, akik miatta sérültek." - 209. oldal

Összegzés képpen nekem egy fantasztikus élményt nyújtott a könyv, örültem, hogy a kezembe vehettem és el tudtam olvasni, hiszen valahol szükségem volt erre a történetre. Pedig nem vagyok ADHD-s. Pont ezért is mondom, hogy nem csak ADHD-sok találhatják benne meg magukat és azt, amire nekik éppen akkor szükségük van. Bátran olvasd el te is, hidd el nem fogsz csalódni. 

 Aliz ​mindent elért, amit egy fiatal sminkes csak kívánhat: egy népszerű televíziós műsor stáblistáján szerepel, stabil kapcsolatban él, és úgy érzi, hogy végre minden a helyére került. Egyetlen nap alatt azonban a magánélete összeomlik. Azt hitte, menyasszony lesz, csakhogy barátja eljegyzés helyett szakítással lepi meg.

A hirtelen jött csalódás elől Londonba menekül, hogy nővérénél töltsön néhány napot, amihez le kell győznie a repüléstől való félelmét. Ebben egy véletlenül mellé sodródó angol fiú segít neki – végigbeszélgetik a zökkenőmentesnek egyáltalán nem mondható utat.
A leszállás után útjaik különválnak, és úgy tűnik, hogy ez a rövid ismeretség itt véget is ér. Azonban Aliz nem számol azzal, hogy váratlan érkezése a nővére életében is átrendezi az eseményeket, és hamarosan teljesen egyedül találja magát Londonban. Egy ismerős marad a hatalmas városban: a repülőn megismert fiú.

A Londonsztori Leiner Laura régóta várt romkomja, amely humorral, érzelmekkel és váratlan fordulatokkal mutatja meg, hogy néha egy véletlen találkozás és egy ismeretlen város vezet el az újrakezdés lehetőségéhez.

Véleményem:

Igazi Laurás történet. Ismét jó volt látni, ahogy az írónő könyvről könyvre nő fel az olvasóval és ennyire inkább a felnőtté vállalást helyezi a középpontba a könyveiben. A Londonsztori egy olyan történet, ahol az írónő a valóságot mutatja be, ahol nem kezdődik minden tökéletesen. Hiszen az életben sem ékszem tökéletes minden. Ahogy Alíz életében sem. Hiszen melyikünk örülne annak, hogy eljegyzést vársz a barátodtól, helyette viszont egy szakítást kapsz? Én

Aliz viszont szerintem a lehető legjobban döntött. Hallgatott az első megjegyzésére és a legnagyobb félelmét legyőzve (spoiler: nem legyőzve) repülőre szállt és útnak indult London felé, hisz semmi mást nem akart, csak felejteni. 

375. oldal

Ebben nagyon nagy segítségére volt az elsősorban a nővére, másodsorban pedig Gavin a repülőn megismert srác, akiről azt hitte, hogy a repülőút után már soha nem találkoznak (és akinek a nevét egy kávézóban mindig Kevinnek írják). Azonban a sors kezébe kerültek és mégis keresztezték egymást az útjaik. A történetben a karakterfejlődés nagyon érzékelhető volt, főleg Aliz karakterén keresztül, hisz próbálta legyőzni a félelmét és bár annak ellenére, hogy tudta, valószínűleg nem fog sikerülni, nekivágott ennek a kalandnak és nem tántorodott

 Nekem nagyon tetszett ez a történet és ezek után felkerült a bakancslistámra London annak ellenére, hogy sokan azt mondják, a képek ellenére igen nagy csalódás. Ettől függetlenül a jövőben meg szeretném nézni a saját szememmel is. Bár az esős időt ténylegesen nem hiányzik. A Gavin-em pedig már megvan. Úgyhogy tényleg csak várost nézni mennék. 

Egy lány.
Egy farkas.
Egy tőr.
Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne.
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott.
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába.
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon?
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire.
Megállja majd így a helyét?
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett.
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató?
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást?
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…

Véleményem:

 Mint tudjátok, nem nagyon olvasok fantasy-t. Nem is nagyon szeretem. Ez a történet viszont nagyon tetszett. Annyira, hogy amint befejeztem a történetet ráírtam a szerzőre, hogy a második részt is elkérjem. Szóval amint lesz lehetőségem, folytatom a történetet, mert van egy kérdés, amire az első részben nem kaptam választ és nagyon érdekelne. Viszont a szerző biztosított róla, hogy a négy (!!!) rész alatt mindenre választ fogok kapni.  

 A legnagyobb kérdés ugyanis, amire a választ kerestem az az volt: Milyen kapcsolat lehet Christopher és Megaira között? Végig volt egy tippem, de nem merem beleélni magam, mert lehet, hogy nem az, de ha igen, akkor nagyon fogok örülni (mert a történet vége felé az egyik karakternek volt egy elszólása, ami a gyanúmat egyre jobban felélesítette). A történet maga viszont tényleg zseniális. Egy percig nem untatott, mindig figyelemmel kísértem, mikor mi történik. A végén pedig... Nem volt több sor. Én pedig csak néztem magam elé... Pedig nincs függővége. Legalábbis nekem nem tűnt annak. 

 Maga a történet ugye arról szól, hogy a végzős éveinek "utolsó" napjait taposó Megaira elmegy a legjobb barátjával Tony-val egy múzeumba, ahol meglát egy tört. Érdekes vonzás alakul ki közte és a fegyver között, azonban maga se tudja miért. Aztán olyat cselekszik, amihez nekem biztosan nem lenne bátorságom. Megszerzi. Bár azt nem árulom el hogyan, mert akkor nem tartogatna semmi meglepetést. Ám azt, hogy mi is ez a fegyver és miért érzett a főhősünk ekkora vonzást, az csak később derül ki. 

Kalandokkal, izgalmakkal megtűzdelt történet. Szépen lassan halad előre a történet, Megaira megkapja a meghívót (tiszta Harry Potter basszus :D ), aztán belecsöppenünk az új életébe. Azonban mint minden iskolában itt is vannak idegesítő tanárok. Jelen esetben Christopher. Azonban már az elejétől kezdve fura volt. Nagyon sokat törődött Megairával és végig erre kerestem a választ, hogy miért. Hihetetlen gondoskodást, emellett kellő szigort és nevelést mutatott a karaktere a főhősünkkel szemben. 

 Emellett viszont elmondhatom, hogy a végére minden karakterről elmondhatom, hogy szerettem őket. Kit ezért, kit azért. Köszönöm a szerzőnek, hogy olvashattam a történetet és Petrának, a Mert olvasni mindig jó bloggerének, hogy létrehozta a kihívást melynek keretében olvastuk ezt a könyvet.

Fülszöveg:

A lány egyezséget köt a fősuli rosszfiújával…

Hannah Wells végre talált valakit, aki megdobogtatja a szívét. Bár az élet más területein magabiztosan mozog, a szex és a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy észrevegyék …még ha ezért korrepetálnia kell is a hokicsapat idegesítő, gyerekes és beképzelt kapitányát egy álrandiért cserébe.

…ami jobban sül el, mint remélte.

Garrett Graham egyetlen álma, hogy a diploma után profi hokijátékos legyen, de a zuhanó tanulmányi eredménye miatt mindent elveszíthet, amiért eddig olyan keményen dolgozott. Ha a csapatban maradás ára, hogy segít egy cinikus csajnak féltékennyé tenni egy srácot, hát legyen. De amikor egy váratlan csók életük legvadabb szexébe torkollik, Garrett hirtelen ráébred, hogy a szerep, amit játszik, nem neki való. Most már csak Hannah-t kell meggyőznie arról, hogy a fiú, akire vágyik, nem más, mint ő maga.

 Véleményem:  

  Ezt a könyvet vagy másfél éve kerülgettem. Bár őszintém szólva soha nem tudtam megmondani ennek a pontos okát. Egyszerűen csak így alakult. De... Valahogy ez nem az én történetem volt. Szép volt, jó volt, de... Nem éreztem a magaménak. Ez most nem az a történet volt, ami száz százalékosan lekötött, ezért is adtam a molyon négy csillagot rá. Élveztem, meg tovább fogom olvasni a sorozatot majd

 A kötet nagyon nehezen indult be számomra. Az első kilencven oldalig majdnem letettem. Tudom, azt mondják, hogy a századik oldalig ne tegyünk le könyvet. Nem is tettem. Tovább olvastam. Aztán a kilencvenedik oldal után kezdett fény derülni egy információra, ami felcsigázta az érdeklődésemet és csak azért is folytattam, de még mindig nem éreztem magaménak a történetet. Az egész egy egyetemista lányról és egy nagymenőnek tűnő hokisról szólt. Egy pontig. De aztán minden más irányba haladt tovább. 

 Az egész történet főszereplője Hannah Wells, akinek egyetemen van egy közös órája a hokicsapat kapitányával Garett Grahammel, a hokicsapat kapitányával. Két külön személyiségről beszélünk elsőre, hiszen míg Hannah zeneszakos, addig Garettet a sport és a hoki világa szippantja be. Azonban egy lehetséges bukás miatt Garett kénytelen javító dolgozatot írni. És ki készíti fel? Naná, hogy Hannah. Véleményem szerint kicsit gyorsan haladt a történet, de amúgy nem volt vele semmi baj. Mind a kettőjüknek azonban vannak lelki sebeik, melyekre a könyv során választ is kapunk. Úgy őszintén a fülszöveg elolvasása után én mindenre gondoltam csak erre nem. Már az durva, amin Hannnah nőként keresztülment, de Garett háttere se semmi. Hiszen a külvilág csak a nagy hokisztárt és a híres volt-

 Mindezek ellenére szerintem egy tipikus sablon sztori, de attól még jó. Bár kiszámítható a vége, de ez nem változtatja meg a véleményem. Örülök, hogy a kettőjük története úgy ért véget, ahogy, bár nem értettem meg Hannah-t, hogy miért nem mondta el kezdetekben Garettnek azt, amit el kellett volna. Na, mindegy. Így volt jó.

Fülszöveg: 

  Ezt a könyvet 2021. február 21.-én kezdtem el és 2021. február 23. éjfélig (na jó volt az fél egy) nem voltam hajlandó lefeküdni, pontosabban addig, amíg be nem fejeztem az olvasást. Hihetetlen. Megint fantasztikusat alkotott az írónő. 

 Ma az Andrea és Andrea óta ezt a kötetet vártam, hiszen kíváncsi voltam mindarra, amit ez a történet megmutatott nekem. De hogy mikre is kaptam választ? Például arra, hogy honnan jöttek, hogyan is ismerkedtek meg... Ilyenek. Ezekre mind választ kaptam a történetben, aminek külön örülök. A történetben az írónő a megszokott stílusával mesélte el nekünk a másik két bolond Tonio és Leona történetét egészen majdhogynem a születésüktől kezdve. Aztán egy kis ideig visszacsöppenhettünk az Andrea és Andrea világába, átmentünk egy kicsit Rómeó és Júliába... Minden volt itt csak éppen atomrobbanás nem. Ja, de, várj az is... Vagy legalábbis valami hasonló, mert sci-firől beszélünk. És hogy miért mentünk át Rómeó és Júliába? Mindjárt elmesélem nektek. Kaptak egy küldetést, hogy nekik kell megmenteniük az emberi fajt, így mind a kettőjüket leküldik a Földre, vissza az időben. Csak előtte át kell esniük egy felkészítésen, mely alatt egymásba szeretnek. Csakhogy ez ott tiltott. Ámde jön a megmentő és mindent megváltoztat, így boldogan élhetnek. (Pedig Leona már majdnem kinyírta magát, tiszta Rómeó és Júlia) 

 A történet elején nem véletlenül van a 18+-os erotikus jelenetekre figyelmeztető kis jelecske ugyanis elég szép kis erotikus jeleneteket tartalmaz. Például akkor, mikor Tonio és Leona elkeveredik egy szvingerklubba másik két társukkal együtt. Jaj anyám, mi volt ott... Még nekem is kiégett a retinám, pedig imádom az erotikus regényeket. Tele volt olyan részekkel, melyeket kimondhatatlanul imádtam és habár nehezen tudnék választani, ha meg kéne tennem, akkor annak a jelenetnek úgy adnék címet, hogy "A nem várt meglepetés". Hiszen Tonio és Leona végig úgy tudja, hogy mind a ketten meddők. Vagy mégsem? Csupa izgalmasabbnál izgalmasabb és viccesebbnél viccesebb jeleneteket tartalmaz ez a könyv, bár most a rajzokat nagyon, de nagyon hiányoltam belőle, de így is ki voltam vele békülve. Kárpótolt a fejemben leforgott kis film. Főleg mikor a könyvtárban voltak és mindenre fény derült a múltjukkal kapcsolatban.

Pam vagyok, és ez egyáltalán nem az én történetem.

Nem bírtam már elviselni, hogy a legjobb barátnőm letargiában éli az életét egy rosszul sikerült kapcsolat miatt. Lépnem kellett, erre pedig csak egyetlen megoldást láttam. Átvettem az irányítást Sam szerelmi élete felett, hogy havonta legalább egyszer kimozduljon a lakása fogságából, és végre tovább tudjon lépni. Pasik széles választékát szállítottam le neki egy-egy randi erejéig, remélve, hogy ha az igazit nem is találja meg köztük, kiszakad a rátelepedő depresszióból, és újra elkezdi élni az életét. Legjobb barátnőjeként, kötelességem minden segítséget megadni neki, a magam nem feltétlen kedves módján.

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:

Ez volt a harmadik regényem a szerzőtől és meg kell mondjam, nem csalódtam benne. Ugyan azt kaptam, mint amit eddig megszoktam. Humoros, eseménydús sorokat, amik visznek magával és nem tudom letenni. Rövid kis izgalmas történetek, melyeket örömmel olvastam. Egy gyorsabb tempóval akár egy nap alatt elolvasható regény.

"– Ne dumálj bele a felnőttek életébe! – löktem meg a vállát vigyorogva.
– Nem fog ártani, ha mással is beszélsz,
nemcsak azokkal, akiket Pam kipecáz a Tinderről.
– Itt vagy nekem te.
– Én foglalt vagyok, drágám, szóval hajrá,
cserkészd be!" - 75. oldal

 Na, de miről szól maga a történet? Őszintén szólva, mielőtt belekezdtem, fogalmam sem volt, miről is szólhat egyáltalán. Hiszen a cím alapján csak egy szerencsétlen csajra lehet asszociálni, aki nekifog randizni. Meg kell valljam, jobb volt, mint amire számítottam. Azonban ne higyjük azt, hogy a főszereplő saját kútfőjéből találta ki, hogy „na, én akkor mostantól minden hónapban randizok egy pasival, hátha megtalálom az igazit”. Nem. Ehhez drága barátnője kellett, mert drága főhősünk Samantha, avagy Sam olyannyira bele van fásulva a szerelmi bánatba, hogy eszébe se jutna ilyesmi. Ugyanis a barátnője, Pamela előáll egy olyan ötlettel, hogy minden hónapban randizzon egy pasival egy éven keresztül. Ezt azonban Sam nem feltétlen tartja jó ötlenek, de Sam csak tovább erősködik és felregisztrál a nevében egy társkeresőre. Bár meg kell mondjam nem mindig kedveltem Pam-et. Néha az volt az érzésem, hogy túl rámenősen akar barátot szerezni Samnek. Pedig ő csak azt akarta, hogy legyen az, aki régen volt.

"– A pisztolyok hatékonysága sokat romlik, ha nincs bennük lőszer." - 114. oldal

 Egyszer pedig kifogott egy meleg srácot randipartnernek. Azon egyszerre röhögtem és találtam aranyosnak, hiszen utána tök jó barátságban maradtak. Azonban ennek a pasinak, avagy nevezzük nevén, Cameronnak sem volt egyszerű élete, mert mint kiderült ő csak azért próbál randizgatni lányokkal, hogy a családja előtt elrejtse melegségét... Az hogy sikeresen vagy sikertelenül, azt majd meglátjátok, ha elolvassátok a könyvet.

"Soha ne azzal törődj, hogy mások mit mondanak rólad." - 134.oldal

 Aztán nem sokkal utána jött a második szimpatikus szereplőm Oliver, a rendőrsrác, aki egyből úgy állított be a csaj lakására,

"– Halló – emeltem végül óvatosan a fülemhez a kagylót.
– Na végre, azt hittem ,ár soha nem érlek el.
– Pam?
– Nem, a Jézuska, persze, hogy én vagyok." - 77. oldal

 Ezután pedig csak olvastam, olvastam, majd az egyik fejezet elején megpillantottam egy kutya képét, alatta, hogy Milo. Mondom: Na, ez már megint milyen randipartner lehet. Szerintem mindenkinek egy kutya vagy egy nyomi srác jutott eszébe. Aha... Nem véletlen szerepel a moly adatlapjában az LMBTQ címke. Én, mikor megláttam, szó szerint azt hittem, hogy egy kutyával randizik. Hát... Nagyot tévedtem, de jót nevettem.

"– Akkor keresd meg! Ne várj arra, hogy hirtelen elkap az ihlet. Ülj le a géped elé, és kezdj írni! Bármiről, akármiről. Csak írj!" -105. oldal

 A vége azonban mindent vitt. Imádtam, hiszen amellett, hogy Sam rátalált önmagára, valóra is váltotta az egyik „álmát”, melyre az egyik randipartnere hívta fel rá a figyelmét. Ezáltal pedig egy szép kis epilógust kaptunk, melyben a már megjelent könyvbemutatóján vagyunk. Azonban ott terem egy nem várt vendég. De vajon ki az?