ELŐOLVASÁS: Robin O’Wrightly: Andrea és Andrea


Fülszöveg: 

Abban ​nincs semmi különleges, hogy egy milánói férfi, bizonyos Andrea Rigo, aki éppen felfüggesztett nyomozóként tengeti unalmas napjait, csomagot kap a postástól. Az már inkább furcsa, hogy a pakkot másnak szánták, neki ez azonban egyáltalán nem tűnik fel. Hogy miért? Mert a címzett Rigó Andrea, egy magyar vendégmunkás nő, aki diplomás létére két műszakban dolgozik, és tíz házszámmal odébb lakik. Ő nagyon is hiányolja, és felkerekedik, hogy kiderítse: hova került a küldemény… Mi lesz ebből?!
Semmi komoly – vagy épp túlságosan is?
Mennyire kavarhat be két egyéjszakás szerető, ha kávéházas?
És ami a legfontosabb: meg lehet-e menteni a Földet a totális kipusztulástól és a gépek rémuralmától?
Robin O’Wrightlynál, a narrációs szatíra meghonosítójánál ismét elgurult a pirula: az Andrea & Andrea című romantikus-erotikus sci-fi-krimi-paródia így született meg. Az író két énje a kiborulás szélére juttatja még a főhősöket is…   
18+ Kedves kiskorú embertársam! Ebben a kötetben csupa olyat olvashatnál, amit már egyébként is tudsz. Szóval ez nem érdekes, és nem is neked szól! Bocsi! Passzold le szépen anyuéknak! Köszi! 

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK
AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET  

Véleményem: 

Ez... Mi volt? Pillanat, mindjárt visszajövök. 
××××
  Na, itt vagyok. Amikor a szerző megkérdezte, nem lenne-e kedvem elolvasni valamelyik regényét azok közül, melyek a könyvfeszten' debütálnak. Megörültem a lehetőségnek, mert sokat hallottam a szerzőről, így aztán rögtön két regénye közt is vacilláltam. Az egyik az Erelem (Eszetlen szerelem) volt, a másik pedig ez. Bevallom őszintén, amikor elkezdtem a regényt, furcsa érzések voltak bennem. Sokszor csak fogtam a fejem, hogy itt most mi van, de aztán a szerző mindenről felvilágosított. Ami nekem abból leesett: furcsa egy könyv. Viszont maga a történet nagyon tetszett. Tetszett ahogy a két Andrea csipkelődött egymással, és mégis milyen jól megtalálták a hangot egymással. 
 Aki nem hallott volna még a szerzőről, annak csak annyit mondok, hogy ne rémüljön meg a könyv felépítése miatt. Én ezt pont elkövettem, kezdve ott, amikor megláttam, hogy nincsenek benne fejezetek, folytatva ott, hogy néha kiszakítja az olvasót a történetből és leírja azokat, amiket szerinte gondolunk egy-egy rész után. Vagyis nálam többnyire így volt. Kivéve, amikor valami olyasmit írt, hogy "Kösz, most magamra öntöttem a kávém.", mert amikor azt olvastam már pont este volt és ágyban voltam. Azon kívül pedig minden betalált. A furcsa felépítésétől eltekintve tetszett a regény és örülök, hogy nem lett függővége, hanem végig vitte a történetet.  
 Amikor mondjuk a közepe/vége felé átment sci-fibe azért haraptam. Tök jó sztori volt, miért kellett ezt a szálat belevinni? Bár így utólag megnézve egész jó kis sztori lett így is. A szerző stílusával kapcsolatban azt gondoltam az elején, hogy nem fogom megszokni, de a végére már fel se tűnt. Eddig még nem olvastam ilyen regényt, de... Nem szeretném túlzásba vinni. Maga a történet írtó jó volt, de a sok csillag, meg ez az egész, ahogyan megírta, valahogy nem jött be. A csillagokat mondjuk egy idő után megszoktam, de szerintem simán ki lehetett volna írni. Ez attól függ, kik a célközönség. 
 A másik, amit először furcsálltam, hogy miért ugyan az a neve a két főszereplőnek. Első gondolatom: A szerző biztos nehezen tud megjegyezni neveket. :D Aztán ez megváltozott arra, hogy csak a poén kedvéért. Mondanom sem kell: bejött. Sokat röhögtem a könyvön, attól függetlenül, hogy ilyen rövid. 
 A végén pedig a novella, amit a szerző külön hozzácsatolt, ami a sztori után pár évvel játszódik. Az is nagyon tetszett különösen, hogy a két időutazónk, akiket nem kedveltem először, egészen közel húztak magukhoz.

Kedvenc idézet(ek):

"– Amúgy mi bajod lenne egy randival?
– Semmi, csak most nem akarok komoly kapcsolatot – legyintett a nő. „Pasival pláne, a csajokra meg nem bukom… Kutya, macska, tengerimalac
jöhet."

52. oldal

"Még mindig hihetetlen, hogy
ilyen színesen és hosszan tudják nyomni, ahogy hallom, szóismétlés nélkül… Meg kell tanulnom
magyarul!"

149. oldal

"– Kár, hogy nincs halálbüntetés – szólt Andrea. – Nem ám még évtizedekig pénzelni ezeknek
a rohadékoknak az eltartását…
– Hát igen, bár lehet, hogy a halál túl szenvedésmentes megoldás az ilyeneknek – felelte rá
Andi. – Én kínzókamrába vetném őket…
– Kezdek félni tőled – mosolyodott el a férfi."

172. oldal

„De, mentorok vagyunk… Harry Potter is kipipálva!”
„Takarodj már el! Expecto patronus!”
„Várj, csöngettek… Jesszusom! Egy fekete
lyuk!”
Szipp."

205.oldal

Kedvenc karakter(ek):

Andi: 

Kedveltem, mint karakter, egész jókat mulattam rajta.

Borító: 

Bocsánat, de ez most nem. Nem tudtam összerakni, mit akart szimbolizálni. A kirakós megoldás viszont bejött,

You May Also Like

0 megjegyzés