FILMKRITIKA: Szólíts a neveden

 Volt szerencsém megnézni ezt a csodálatos filmet. Ugyan nem moziban, hanem neten és felirattal, de így is megvolt az élmény. Most pedig, hogy megnéztem a filmet... KÉREM A KÖNYVET! Ugyanis azt még nem volt szerencsém elolvasni. A film viszont számomra egy olyan csodálat volt, amilyet még nem láttam. Egy csodálatos szerelem. Amit nekem megmutatott ez a film, hogy igenis van első látásra szerelem, ami jó irányba végződik. Egy átlagos nyaralással kezdődött minden. Akkor még nem gondolta volna senki, hogy több lesz belőle. 
 Ami engem leginkább meglepett, az-az apa reakciója volt. Kevés az ilyen. Viszont a függővégért ölni tudnék. Legalábbis nekem az volt. Kíváncsi leszek, hogy könyvben mennyivel másabb.
 Nyilván már tudjátok, mert a Minden, mindenről írt filmkritikában leírtam, hogy én nem vagyok egy filmes típus. De az adaptációkat többnyire megnézem. Ez sem volt kivétel. Megbántam? Nem. Nem bántam meg, mert egy csodálatos élménnyel lettem gazdagabb. Imádtam a karaktereket és az egész filmet. I-MÁD-TAM!

 Amikor először rátaláltam a könyvre, első látásra szerelem volt, így nem csoda, hogy a filmet is szerettem volna megnézni. Ezek alapján pedig, ha a film ennyire tetszett, a könyv még jobban fog. Szóval ezzel kapcsolatban egy biztos infót mondhatos: lesz Szólíts a neveden könyvvéleményezés a blogon, remélhetőleg még idén. Azt viszont már tényleg nem tudom megmondani, hogy mikor. Na, de most megyek és kijózanodom, mert még mindig a film hatása alatt vagyok. 

You May Also Like

0 megjegyzés