A film az amfetamin függőségét mutatja be, valamint azt, hogy mennyire mélyre rántja az embert a drogfüggőség. A szer rabságában élve bekövetkezik egy olyan mélyzuhanás, melyből nagyon nehéz ismét lábra állni. Mindezt, s a felépülés folyamatát egy aggódó édesapa szemszögéből követhetjük nyomon.

Véleményem: 

 Erős. Fájdalmas. Ezekkel a szavakkal tudnám ezt a filmet jellemezni. Mert pontosan tudom, mit élt át a főszereplő. Tudom milyen. Azonban mindezeknek fejében meg kell mondjam, hogy nem a legjobban van megírva a film, hiszen sok "hibát" találtam benne. Az első már a leges legelején feltűnt, hiszen az apja az akarata ellenére akarta elvonóra vinni. Ez az első hiba. Hiszen amíg egy szenvedélybeteg (legyen az szerhasználó vagy bármilyen más függőséget magáénak érző ember) azt nem mondja, hogy "igen, én szeretném letenni" addig ez nem megy. Saját tapasztalat. Én is próbálkoztam úgy pszichiáter segítségét kérni, hogy közben nem volt meg bennem a teljes elhatározás. Nem is lett a terápiának semmi eredménye. Második (nem sokkal utána): "Oké, de csak miattad." - Ezzel a mondattal száll ki Nic a kocsiból az elvonóra érkezve. Itt már éreztem, hogy baj lesz. Nem volt meg benne az elhatározás. Ez nem így megy, hogy "csak miattad". Nem. Nem más miatt kell végigcsinálnod, hanem magad miatt. Azért, mert te akarod. Addig, amíg a függő saját maga nem látja be, hogy segítség kell, addig NEM LEHET rajta segíteni.

 "Érzelmi zsarolás. Ilyen egy függő" - hangzik el a film elején David szájából. Nem. Nem feltétlen ilyen. Hiszen nem mindegy, mitől függ az ember. Lehet, hogy nem is látja szükségét az érzelmi zsarolásnak, anélkül is hozzájut az adott dologhoz. 

Hihetetlen, hogy ez a film valós történeten alapul. Bárcsak lehetőségem lenne egyszer elolvasni a valódi feljegyzéseket, melyeken a könyv is alapszik. Szeretnék egyszer jobban belelátni ennek a szó szerint Csodálatos fiúnak a történetébe. Mert igenis egy harcos. A film végére ezt már megtudtam. Nem sokan képesek azt kimondani, amit ő. Mégha ehhez egy dúrva felismerés is kellett. Egy biztos. Elolvasni el fogom, mert kíváncsi vagyok rá, de megnézni nem biztos, hogy meg fogom még egyszer. Képtelen lennék rá. Ugyan úgy, ahogy egyelőre képtelen vagyok újraolvasni Sam Wilberry: Rush című könyvét. Nem megy. Önmagamat látom benne és nem megy.

Lara 15 éves lány, aki fiútestbe született. Profi balerinának készül a nagy presztízsű belga táncakadémia növendékeként. A balett órákon a fizikai és lelki tréning minden táncosnak önmagában is nagy megterhelést jelent, Lara ráadásul közben nemi átalakító műtétére is készül. Lara számára a testi felnőtté válás egyszerre zajlik a fiú testből lány testbe átalakulással.

Véleményem:  

  Ez az a film, amire nagyon kíváncsi voltam, mert a címe nem sugall túl sokat. Amikor először rátaláltam csak annyit tudtam róla, hogy LMBTQ. Aztán mikor megnézte egy ismerősöm és írta a csoportjában, hogy mennyire tetszett neki, gondoltam utánanézek. Meg is találtam magyar felirattal a filmet, ennek pedig kifejezetten örültem. Hogy miért? Mert rettentően jól bemutatja egy külső szemlélőnek (is) a transzneműek nemi diszfóriáját. 

 Hogy miről is szól bővebben a film? Larától, aki lányos vonásainak köszönhetően hormonterápia nélkül is tudja lányként élni az életét, neki azonban ez nem elég, hiszen nagyon jól tudja, hogy abban a korban van, mikor már elkezdődik a pubertás korszak. Éppen ettől fél. Gyerekkora óta az a vágya, hogy balett táncos legyen. Ezért beiratkozik egy balettintézetbe, ahol mindenki lányként ismeri őt. Természetesen a nemi szerve miatt külön gondjai akadnak, ezt persze meg is oldja, bár nem túl higiénikus módon. A balettiskolában tehát mindenki Laraként ismeri egészen addig, míg az egyik ottalvás alkalmával az egyik lány megjegyzi, hogy miért elvonulva öltözik, mikor ő is közéjük tartozik. Itt derül fény mindenre. Itt mutatja meg a film, hogy a gyerek mennyire gonosz teremtés. Holott Larát mindenki elfogadja. Még a kisöccse is (ő volt az egyik kedvencem). 

 A film egészen addig a pontig nemigen gondolkodtatott el, míg a végéhez nem közeledtünk és Larával

 Mondjuk azt veszem észre, hogy az elmúlt időkben egyre több ilyen filmet/kisfilmet forgatnak. Ennek pedig különösen örülök. Például a kisfilmek közül először ott volt az Anyáim története, most pedig nyáron lesz Magyarországon látható a Tobi színei c. kisfilm. Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő. 

A FILM ITT MEGTEKINTHETŐ

Fülszöveg:

Véleményem:

"- Mikor fogod már végre abbahagyni az aggódást, amit mások gondolnak?" - 15.oldal

 Most pedig elolvastam a könyvet. Hát... Tapasztalatom a következő: a könyv és a film ég és föld. Tudom, ez az adaptációk kilencven százalékánál így van, de itt tényleg. Az olvasás során megpróbáltam követni a könyvön keresztül a filmet, de lehetetlen. Csak nyomokban lehet felfedezni. Véleményem szerint a könyvben az érzelmek is sokkal jobban átjönnek. Na meg arról ne is beszéljünk, hogy egy csomó olyan jelenetet kihagytak, ami szerintem lényeges lett volna és a vége? Egy teljesen másik könyvre emlékeztetett a vége és - apró spoiler... talán - még ha nem is írja le a szerző a nyilvánvalót, az olvasó tudja, mi történt a végén. Sajnáltam, hogy a lelkemnek nem tudok papírzsepit adni, mert Noel végigbőgte az utolsó oldalakat. 

"Lili lehunyta a szemét (a szemhéja elnehezült a szemfestéktől), és azt képzelte, hogy Koppenhága olyan város, ahol Lili és Einar egy személyként élhet." - 80.oldal

 No, de akik nem hallottak még róla azok feltehetik a kérdést: Mi ez a könyv? Miről szól? Miről zagyválsz itt össze? Rá is térnék a lényegre. Ki volt Lili Elbe? A z első trasznemű nő, aki "nemváltó" (a "nemi megerősítő" fogalmat jobban szeretem) műtéten esett át. Ez a történet pedig nagyjából az ő életét írja le. Kérdem a következőt: Valóban transznemű volt? Válasz: Nem. De akkor micsoda?

"Valami miatt úgy érezte, a lelke csapdába esett, egy kovácsoltvas ketrecben vergődik." - 127.oldal

 A könyv elején feltűnt, hogy míg a valóságban Gerdának hívták Einar feleségét, a könyvben Greta. Azonban ez volt a legkevesebb. Csak érdekes volt. A történet (a könyv és a film is) azzal kezdődik, hogy Greta megkéri Einart egy szívességre. Innen indul el minden, hiszen Einarnak az érzelmeit jobban leírta a szerző, így az olvasó is láthatja, (még akkor is, ha maga a történet külső szemmel íródott) hogy Einarban milyen érzelmek mennek végbe. Onnantól kezdve az olvasó számára ő nem Einar, hanem Lili, habár a szerző még Einarként hivatkozik rá. A könyvben azonban nem csak az érzelmek érződnek jobban, de a visszaemlékezéseket is láttatja velünk a szerző, ezzel jobban megismerve a szereplők

"Nem akarta teljes mértékben betenni a szekrénybe Lilit. Gyűlölte, amikor félre kellett tolnia őt. Amikor lehunyta a szemét, csak Lilit látta; önmagáról már nem tudott képet alkotni." - 207.oldal

  A történet szépen lassan megy a maga útján, de a szerző gondoskodott arról, hogy az olvasó egy percre se unatkozzon és ezeket a részeket is izgalommal töltötte meg. Amikor júliusban Greta és Einar elmennek színházba Greta megkérdi Einart, nem szeretne-e Liliként megjelenni a bálon. Itt volt egy olyan érzésem, mintha Greta sejtene valamit és szerény véleményem szerint nem is tévedtem. de ezt döntsétek el ti, ha elolvassátok. A könyv elején betekintést nyerhetünk Einar gyerekkorába is, melyből kiderül az is, hogy már gyerekkorában is voltak jelek a transznemüségére (mely a könyv és a film egy pontján meginog és inkább interszexualitás feltételezhető). A zárójelben említett részhez azonban hozzáfűzném, hogy a könyvben nem ott kap értelmet ez az állításom (hogy Einar interszex), mint a könyvben. A szerző azonban nem csak Einar, hanem Greta emlékeivel és múltjával is foglalkozott, így az olvasók róla is sok mindent megtudhattak. Például, hogy Gretának az előző házasságából született egy gyermeke, aki sajnos egy napnál nem élt tovább.  

"És ez volt az a pillanat, amikor mintha valami elszakadt volna Einarban; mintha hírtelen felhúztak volna előtte egy redőnyt, mintha valaki nyíltan a szemébe mondta volna az igazságot. Az igazságot azzal kapcsolatban, hogy valójában kicsoda; az igazságot, hogy Einar nem más, csupán egy álca. Egy álca, amely a nadrágjától megfosztva, a csíkos nyakkendő nélkül – amit Gretától kapott a legutóbbi születésnapjára – hírtelen eltűnt, és nem maradt más a helyén, csak a valóság – az a valóság, ami azonos volt Lilivel. Tudta ezt, és megértette, hogy már régóta tisztában van vele." - 210.oldal

 Ez azonban még nem minden. Ha már az összehasonlításnál tartunk, akkor azt is meg kell említenem a saját állásfoglalásomnál, hogy egy csomó olyan szereplőt megismerhettünk, akit a filmben nem. Például Lilit. Mármint Einar kuzinját. Legalábbis én nem emlékszem rá, hogy a filmben megjelent volna. De ilyen például az egyik doki is, akihez elvitték. 

"A világon az a legrosszabb, ha az ember feladja!" - 215.oldal

 Azonban voltak furcsaságok is a kötetben, amit abban az esetben furcsállnék, ha a szerző Lilit valóban transzneműként írná le mégpedig azt, amikor Hans és Lili randizni kezdenek. Az egyik randin Hans megkérdezi Lilit, hány éves, Lili pedig elgondolkodik, hiszen az író fiatalabbnak írja le Lilit, mint Einart.  Pedig a lelkünk velünk együtt születik. Ebbe a részbe szívem szerint bővebben is belemennék, de akkor oldalakon át tartana ez a bejegyzés. Einar interszexualitása pedig ott nyer értelmet, amikor még az elején az író leírja, hogy Einarnak gyakran voltak orrvérzései, (sőt egy idő után azt is említi, hogy néha a lába között folyt a vér) és állandóan voltak fájdalmai.Erről persze Greta beszél az orvosnak is, akinél először jártak, aki persze próbálja "kiűzni" belőle ezt az "őrültséget". A szerző leírja, hogy amikor Einarnál jelentkezett az orrvérzés egy hétig az ágyat nyomta. 

"– Szerencsések, mert megkérdezem tőlük: „Kik akarnak lenni?” És nekik csak választaniuk kell. Ez persze sosem könnyű. De vajon nem örülnénk valamennyien annak, ha valaki megkérdezné tőlünk, kik akarunk lenni?" - 253.oldal

 Amikor azonban már Párizsban vannak sok minden megváltozik. Lili sokkal jobban kezd el afféle

"– Milyen volt akkor? Régen? – Egy kisfiú, akinek volt egy titka. Ez minden. Semmiben sem különbözött tőlünk, a többiektől." - 422.oldal

 Összességében annyit tudnék erről mondani, hogy köszönöm. Köszönöm a szerzőnek, hogy megírta ezt a regényt. Néhány sorstársamat nagyon kiakasztotta a regény, bár különösebben nem értettem. A szerző pontosan leírja a végén, hogy miket használt forrásnak a könyvnek a megírására. A sok forrás között ott voltak Lili naplófeljegyzései, na meg Lili könyve a Man int woman, azaz Férfiból nő.

A szerzővel készült interjúm ITT olvasható

Tartalom: 

Elle, a gimi legszőkébb és legcserfesebb nője rájön, hogy a szőke bombázók élete sem könnyű. A szerelme elhagyja, mert politikusi pályára készül, és komoly joghallgató csak komoly barátnővel mutatkozhat. Elle elhatározza, hogy bosszút áll. Felvételizik Amerika legnevesebb jogi egyetemére, hogy megmutassa, mit tud. Igaz, a rózsaszín micisapkái, magassarkú cipői, rúzsa és az illatos papíron beadott dolgozatai kissé megzavarják a tekintélyes intézményt, ám amikor egy gyilkossággal vádolt oktató ügyében jól ápolt kezébe veszi a nyomozást, minden megváltozik körülötte. 

Véleményem: 

 Ez egy hatalmas nagy társadalomkritikát ledöntő film. Ugyanis a magyar (és szerintem majdnem mindegyik másik) társadalom úgy gondolja, hogy egy szőke nő csak buta lehet, akit csak a ruhák és a smink érdekel. Azonban ez a film bebizonyítja nekünk, hogy nem így van. Adott egy a sztereotípiának megfelelő szőke nő, aki a vásárlásnak, a sminknek és a ruháknak él. Ja és nem mellesleg gazdag családból is származik. Elle az a tipikus szőke nő, aki után minden pasi megfordul. 

"Ha hiszünk önmagunkban, nem érhet kudarc."

 Azonban mikor Elle-t dobja a pasija teljesen magába fordul és egy alkalommal, mikor a barátnőivel szépségszalonba megy várakozás közben ráakad egy újságcikkre Warner báttyáról, aki a Harward Jogtudományi Karán tanul és a fejébe veszi, hogy ő is bekerül, hogy visszahódítsa. Azonban mire odáig jut már szembesül azzal, hogy a srác talált valaki mást. Egy alkalommal viszont megunja, hogy az egyetemen is mindenki egy hülye szőke libának nézi és gőzerővel nekifog tanulni, amivel rendesen meg is lepi a szaktársait. Aztán egyik tanára beveszi egy ügybe, több másik szaktársával együtt, itt azonban kiderül, hogy Elle ismeri a vádlottat Brooke Widem-et. Azonban egészen az utolsó pillanatig a tanára nem engedte, hogy ő hallgassa ki a tanúkat, de amikor feltűnik neki egy gyanús dolog az egyik tanúval

"Egy őszinte hang mindig kihallatszik a tömegből."

 Azonban ez a film arra is jó szerintem, hogy az emberek rájöjjenek arra, hogy attól, mert mások azt mondják, hogy buták és nem tudnak semmit, az nem feltétlen így van. Nézzük meg Elle-t. Egy idő után (szerintem nem volt az egy hét sem) elege lett abból, hogy mindenki csak a buta, szőke nőt látja benne és bebizonyította a szaktársai és a tanárai számára is, hogy ez nem így van. Engem ez a film és Baráth Viktória: Igazság-trilógiája döbbentett rá arra, mivel is szeretnék foglalkozni, hiszen aki rendszeresen követi a blogomat vagy közelebbről ismer, az tudja, hogy a 2019-es évemben megismerkedhettem a magyar jogrendszerrel és a bírósággal. Én egész életemben küzdöttem. Úgy döntöttem, hogy a továbbiakban is szeretnék. Ugyanis, ha csak másokra hallgatsz és azt teszed, amit ők mondanak, akkor soha nem leszel önmagad. Soha nem fogod a saját életedet élni, mindig csak egy báb leszel, akit irányítanak. Én pedig rájöttem, hogy ezt nem akarom. És egy jó tanács, ha netalán van olyan olvasója a blogomnak, aki most kezdi a középiskolát: Ha a későbbiekben az érettségi fele lesz olyan lehetőségetek, hogy bontott érettségit tegyetek NE tegyétek meg. Ne, mert engem így húztak csőbe. Így történt az, hogy most nem tudom valóra váltani az elképzeléseimet, hanem előtte vissza kell lépnem egy lépést és befejeznem, amit félbehagyattak velem. Ne tedd ugyan ezt te is, mert ki tudja? Lehet, te is 20 évesen találod meg azt a szakmát, amivel szeretnél foglalkozni. Ne félj az élettől. Én az elmúlt időben sok mindent megtanultam. Köztük ezt is. Úgyhogy ne félj változtatni. Ne félj az álmaidat és elképzeléseidet követni csak azért, mert mások nem látják, hogy te képes vagy rá.