Üzemeltető: Blogger.
  • Home
  • Ki vagyok én?
  • Támogatók
    • Category
    • Category
    • Category

Noel's Bookland

Leírás:

 A film az amfetamin függőségét mutatja be, valamint azt, hogy mennyire mélyre rántja az embert a drogfüggőség. A szer rabságában élve bekövetkezik egy olyan mélyzuhanás, melyből nagyon nehéz ismét lábra állni. Mindezt, s a felépülés folyamatát egy aggódó édesapa szemszögéből követhetjük nyomon.

Véleményem: 

 Erős. Fájdalmas. Ezekkel a szavakkal tudnám ezt a filmet jellemezni. Mert pontosan tudom, mit élt át a főszereplő. Tudom milyen. Azonban mindezeknek fejében meg kell mondjam, hogy nem a legjobban van megírva a film, hiszen sok "hibát" találtam benne. Az első már a leges legelején feltűnt, hiszen az apja az akarata ellenére akarta elvonóra vinni. Ez az első hiba. Hiszen amíg egy szenvedélybeteg (legyen az szerhasználó vagy bármilyen más függőséget magáénak érző ember) azt nem mondja, hogy "igen, én szeretném letenni" addig ez nem megy. Saját tapasztalat. Én is próbálkoztam úgy pszichiáter segítségét kérni, hogy közben nem volt meg bennem a teljes elhatározás. Nem is lett a terápiának semmi eredménye. Második (nem sokkal utána): "Oké, de csak miattad." - Ezzel a mondattal száll ki Nic a kocsiból az elvonóra érkezve. Itt már éreztem, hogy baj lesz. Nem volt meg benne az elhatározás. Ez nem így megy, hogy "csak miattad". Nem. Nem más miatt kell végigcsinálnod, hanem magad miatt. Azért, mert te akarod. Addig, amíg a függő saját maga nem látja be, hogy segítség kell, addig NEM LEHET rajta segíteni.

Nincs elérhető leírás.

 "Érzelmi zsarolás. Ilyen egy függő" - hangzik el a film elején David szájából. Nem. Nem feltétlen ilyen. Hiszen nem mindegy, mitől függ az ember. Lehet, hogy nem is látja szükségét az érzelmi zsarolásnak, anélkül is hozzájut az adott dologhoz. 

Hihetetlen, hogy ez a film valós történeten alapul. Bárcsak lehetőségem lenne egyszer elolvasni a valódi feljegyzéseket, melyeken a könyv is alapszik. Szeretnék egyszer jobban belelátni ennek a szó szerint Csodálatos fiúnak a történetébe. Mert igenis egy harcos. A film végére ezt már megtudtam. Nem sokan képesek azt kimondani, amit ő. Mégha ehhez egy dúrva felismerés is kellett. Egy biztos. Elolvasni el fogom, mert kíváncsi vagyok rá, de megnézni nem biztos, hogy meg fogom még egyszer. Képtelen lennék rá. Ugyan úgy, ahogy egyelőre képtelen vagyok újraolvasni Sam Wilberry: Rush című könyvét. Nem megy. Önmagamat látom benne és nem megy.

7/27/2022 No megjegyzés

Leírás:

Lara 15 éves lány, aki fiútestbe született. Profi balerinának készül a nagy presztízsű belga táncakadémia növendékeként. A balett órákon a fizikai és lelki tréning minden táncosnak önmagában is nagy megterhelést jelent, Lara ráadásul közben nemi átalakító műtétére is készül. Lara számára a testi felnőtté válás egyszerre zajlik a fiú testből lány testbe átalakulással.

Véleményem:  

  Ez az a film, amire nagyon kíváncsi voltam, mert a címe nem sugall túl sokat. Amikor először rátaláltam csak annyit tudtam róla, hogy LMBTQ. Aztán mikor megnézte egy ismerősöm és írta a csoportjában, hogy mennyire tetszett neki, gondoltam utánanézek. Meg is találtam magyar felirattal a filmet, ennek pedig kifejezetten örültem. Hogy miért? Mert rettentően jól bemutatja egy külső szemlélőnek (is) a transzneműek nemi diszfóriáját. 

 Hogy miről is szól bővebben a film? Larától, aki lányos vonásainak köszönhetően hormonterápia nélkül is tudja lányként élni az életét, neki azonban ez nem elég, hiszen nagyon jól tudja, hogy abban a korban van, mikor már elkezdődik a pubertás korszak. Éppen ettől fél. Gyerekkora óta az a vágya, hogy balett táncos legyen. Ezért beiratkozik egy balettintézetbe, ahol mindenki lányként ismeri őt. Természetesen a nemi szerve miatt külön gondjai akadnak, ezt persze meg is oldja, bár nem túl higiénikus módon. A balettiskolában tehát mindenki Laraként ismeri egészen addig, míg az egyik ottalvás alkalmával az egyik lány megjegyzi, hogy miért elvonulva öltözik, mikor ő is közéjük tartozik. Itt derül fény mindenre. Itt mutatja meg a film, hogy a gyerek mennyire gonosz teremtés. Holott Larát mindenki elfogadja. Még a kisöccse is (ő volt az egyik kedvencem). 

 A film egészen addig a pontig nemigen gondolkodtatott el, míg a végéhez nem közeledtünk és Larával

közölte az orvos, hogy félbeszakítaná a hormonterápiát, mert Larán nincs annyi súly, hogy bírja a szervezete. Lara ebbe persze belerokkan és a diszfória eluralkodik rajta. Melynek köszönhetően olyan tetthez folyamodik, melyet a film kezdetén nem is gondoltam volna. A végét pedig csak sejthetjük, hiszen nem hagyták nyitva azt a kaput, de szerintem anélkül is egy csodálatos film. Fájdalmasan csodálatos.  

 Mondjuk azt veszem észre, hogy az elmúlt időkben egyre több ilyen filmet/kisfilmet forgatnak. Ennek pedig különösen örülök. Például a kisfilmek közül először ott volt az Anyáim története, most pedig nyáron lesz Magyarországon látható a Tobi színei c. kisfilm. Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő. 

A FILM ITT MEGTEKINTHETŐ

3/31/2021 No megjegyzés
Fülszöveg:

Egy részben megtörtént eseményeket feldolgozó, gyengéd portré a házasságról arra a kérdésre keresi a választ: Mit tennél, ha valaki, akit szeretsz, minden értelemben meg akarna változni?
Egy kérdéssel indult – a feleség apró szívességet kér a férjétől, miközben mindketten a stúdióban festegetnek –, és olyan átváltozáshoz vezetett, amelyre egyikük sem számított. A tényeket és a fikciót romantikus látásmóddal elegyítő regény a házasság bensőségességét mutatja be, és Lili Elbe, az első nemet váltó ember, valamint a házastársi hűség, a saját ambíciói és vágyai gúzsában őrlődő feleség figyelemre méltó történetét meséli el.

Véleményem:

 Ezzel a könyvvel, talán két-három éve találkoztam először, mikor még tagadtam magam előtt is sok mindent. Bár akkor még nem nagyon mozgatta meg a fantáziámat, csak úgy voltam vele, hogy "talán elolvasom".  Amikor azonban végre azt mondtam, hogy nem érdekel, ki, mit mond, én akkor is önmagam leszek, akkor egyre jobban kezdett izgatni a történet. Először azonban csak a filmet néztem
meg, mert akkor még a könyveim nagy részét a családomtól kaptam. Szóval megnéztem a filmet. Elindított bennem érzelmeket, megmozdított bennem valamit. Nem is egyszer. 

"- Mikor fogod már végre abbahagyni az aggódást, amit mások gondolnak?" - 15.oldal

 Most pedig elolvastam a könyvet. Hát... Tapasztalatom a következő: a könyv és a film ég és föld. Tudom, ez az adaptációk kilencven százalékánál így van, de itt tényleg. Az olvasás során megpróbáltam követni a könyvön keresztül a filmet, de lehetetlen. Csak nyomokban lehet felfedezni. Véleményem szerint a könyvben az érzelmek is sokkal jobban átjönnek. Na meg arról ne is beszéljünk, hogy egy csomó olyan jelenetet kihagytak, ami szerintem lényeges lett volna és a vége? Egy teljesen másik könyvre emlékeztetett a vége és - apró spoiler... talán - még ha nem is írja le a szerző a nyilvánvalót, az olvasó tudja, mi történt a végén. Sajnáltam, hogy a lelkemnek nem tudok papírzsepit adni, mert Noel végigbőgte az utolsó oldalakat. 

"Lili lehunyta a szemét (a szemhéja elnehezült a szemfestéktől), és azt képzelte, hogy Koppenhága olyan város, ahol Lili és Einar egy személyként élhet." - 80.oldal

 No, de akik nem hallottak még róla azok feltehetik a kérdést: Mi ez a könyv? Miről szól? Miről zagyválsz itt össze? Rá is térnék a lényegre. Ki volt Lili Elbe? A z első trasznemű nő, aki "nemváltó" (a "nemi megerősítő" fogalmat jobban szeretem) műtéten esett át. Ez a történet pedig nagyjából az ő életét írja le. Kérdem a következőt: Valóban transznemű volt? Válasz: Nem. De akkor micsoda?

"Valami miatt úgy érezte, a lelke csapdába esett, egy kovácsoltvas ketrecben vergődik." - 127.oldal

 A könyv elején feltűnt, hogy míg a valóságban Gerdának hívták Einar feleségét, a könyvben Greta. Azonban ez volt a legkevesebb. Csak érdekes volt. A történet (a könyv és a film is) azzal kezdődik, hogy Greta megkéri Einart egy szívességre. Innen indul el minden, hiszen Einarnak az érzelmeit jobban leírta a szerző, így az olvasó is láthatja, (még akkor is, ha maga a történet külső szemmel íródott) hogy Einarban milyen érzelmek mennek végbe. Onnantól kezdve az olvasó számára ő nem Einar, hanem Lili, habár a szerző még Einarként hivatkozik rá. A könyvben azonban nem csak az érzelmek érződnek jobban, de a visszaemlékezéseket is láttatja velünk a szerző, ezzel jobban megismerve a szereplők

múltját. Én ennek viszont csak örültem. Viszont ha már az apró észrevételeknél tartunk azt is meg kell említenem, hogy míg a kutya a történetben a IV. Edvard nevet kapta, míg a filmben Whappernek nevezték el. 

"Nem akarta teljes mértékben betenni a szekrénybe Lilit. Gyűlölte, amikor félre kellett tolnia őt. Amikor lehunyta a szemét, csak Lilit látta; önmagáról már nem tudott képet alkotni." - 207.oldal

  A történet szépen lassan megy a maga útján, de a szerző gondoskodott arról, hogy az olvasó egy percre se unatkozzon és ezeket a részeket is izgalommal töltötte meg. Amikor júliusban Greta és Einar elmennek színházba Greta megkérdi Einart, nem szeretne-e Liliként megjelenni a bálon. Itt volt egy olyan érzésem, mintha Greta sejtene valamit és szerény véleményem szerint nem is tévedtem. de ezt döntsétek el ti, ha elolvassátok. A könyv elején betekintést nyerhetünk Einar gyerekkorába is, melyből kiderül az is, hogy már gyerekkorában is voltak jelek a transznemüségére (mely a könyv és a film egy pontján meginog és inkább interszexualitás feltételezhető). A zárójelben említett részhez azonban hozzáfűzném, hogy a könyvben nem ott kap értelmet ez az állításom (hogy Einar interszex), mint a könyvben. A szerző azonban nem csak Einar, hanem Greta emlékeivel és múltjával is foglalkozott, így az olvasók róla is sok mindent megtudhattak. Például, hogy Gretának az előző házasságából született egy gyermeke, aki sajnos egy napnál nem élt tovább.  

"És ez volt az a pillanat, amikor mintha valami elszakadt volna Einarban; mintha hírtelen felhúztak volna előtte egy redőnyt, mintha valaki nyíltan a szemébe mondta volna az igazságot. Az igazságot azzal kapcsolatban, hogy valójában kicsoda; az igazságot, hogy Einar nem más, csupán egy álca. Egy álca, amely a nadrágjától megfosztva, a csíkos nyakkendő nélkül – amit Gretától kapott a legutóbbi születésnapjára – hírtelen eltűnt, és nem maradt más a helyén, csak a valóság – az a valóság, ami azonos volt Lilivel. Tudta ezt, és megértette, hogy már régóta tisztában van vele." - 210.oldal

 Ez azonban még nem minden. Ha már az összehasonlításnál tartunk, akkor azt is meg kell említenem a saját állásfoglalásomnál, hogy egy csomó olyan szereplőt megismerhettünk, akit a filmben nem. Például Lilit. Mármint Einar kuzinját. Legalábbis én nem emlékszem rá, hogy a filmben megjelent volna. De ilyen például az egyik doki is, akihez elvitték. 

"A világon az a legrosszabb, ha az ember feladja!" - 215.oldal

 Azonban voltak furcsaságok is a kötetben, amit abban az esetben furcsállnék, ha a szerző Lilit valóban transzneműként írná le mégpedig azt, amikor Hans és Lili randizni kezdenek. Az egyik randin Hans megkérdezi Lilit, hány éves, Lili pedig elgondolkodik, hiszen az író fiatalabbnak írja le Lilit, mint Einart.  Pedig a lelkünk velünk együtt születik. Ebbe a részbe szívem szerint bővebben is belemennék, de akkor oldalakon át tartana ez a bejegyzés. Einar interszexualitása pedig ott nyer értelmet, amikor még az elején az író leírja, hogy Einarnak gyakran voltak orrvérzései, (sőt egy idő után azt is említi, hogy néha a lába között folyt a vér) és állandóan voltak fájdalmai.Erről persze Greta beszél az orvosnak is, akinél először jártak, aki persze próbálja "kiűzni" belőle ezt az "őrültséget". A szerző leírja, hogy amikor Einarnál jelentkezett az orrvérzés egy hétig az ágyat nyomta. 

"– Szerencsések, mert megkérdezem tőlük: „Kik akarnak lenni?” És nekik csak választaniuk kell. Ez persze sosem könnyű. De vajon nem örülnénk valamennyien annak, ha valaki megkérdezné tőlünk, kik akarunk lenni?" - 253.oldal

 Amikor azonban már Párizsban vannak sok minden megváltozik. Lili sokkal jobban kezd el afféle

haladni, hogy valójában Lili lehessen és ebben mindenki támogatja. Bár Gretának néha vannak kételyei. Például az utolsó műtétnél, mikor Lili vissza akar utazni Drezdába. Szegényt azonban nagyon sajnáltam. Volt olyan orvos, aki melegnek, volt aki őrültnek és volt, aki skizofrénnek titulálta. Egyetlen orvos volt képes rájönni, mi a baja. Benne pedig Lili végig megbízott. Egyetlen szívfájdalmam van a könyvvel kapcsolatban: mégpedig az, hogy a filmbeli egyik kedvenc mondatom nem volt benne. De ez a legkevesebb. 

"– Milyen volt akkor? Régen? – Egy kisfiú, akinek volt egy titka. Ez minden. Semmiben sem különbözött tőlünk, a többiektől." - 422.oldal

 Összességében annyit tudnék erről mondani, hogy köszönöm. Köszönöm a szerzőnek, hogy megírta ezt a regényt. Néhány sorstársamat nagyon kiakasztotta a regény, bár különösebben nem értettem. A szerző pontosan leírja a végén, hogy miket használt forrásnak a könyvnek a megírására. A sok forrás között ott voltak Lili naplófeljegyzései, na meg Lili könyve a Man int woman, azaz Férfiból nő.

A szerzővel készült interjúm ITT olvasható

3/22/2021 No megjegyzés

 Doktor Szöszi

Tartalom: 

Elle, a gimi legszőkébb és legcserfesebb nője rájön, hogy a szőke bombázók élete sem könnyű. A szerelme elhagyja, mert politikusi pályára készül, és komoly joghallgató csak komoly barátnővel mutatkozhat. Elle elhatározza, hogy bosszút áll. Felvételizik Amerika legnevesebb jogi egyetemére, hogy megmutassa, mit tud. Igaz, a rózsaszín micisapkái, magassarkú cipői, rúzsa és az illatos papíron beadott dolgozatai kissé megzavarják a tekintélyes intézményt, ám amikor egy gyilkossággal vádolt oktató ügyében jól ápolt kezébe veszi a nyomozást, minden megváltozik körülötte. 

Véleményem: 

 Ez egy hatalmas nagy társadalomkritikát ledöntő film. Ugyanis a magyar (és szerintem majdnem mindegyik másik) társadalom úgy gondolja, hogy egy szőke nő csak buta lehet, akit csak a ruhák és a smink érdekel. Azonban ez a film bebizonyítja nekünk, hogy nem így van. Adott egy a sztereotípiának megfelelő szőke nő, aki a vásárlásnak, a sminknek és a ruháknak él. Ja és nem mellesleg gazdag családból is származik. Elle az a tipikus szőke nő, aki után minden pasi megfordul. 

"Ha hiszünk önmagunkban, nem érhet kudarc."

 Azonban mikor Elle-t dobja a pasija teljesen magába fordul és egy alkalommal, mikor a barátnőivel szépségszalonba megy várakozás közben ráakad egy újságcikkre Warner báttyáról, aki a Harward Jogtudományi Karán tanul és a fejébe veszi, hogy ő is bekerül, hogy visszahódítsa. Azonban mire odáig jut már szembesül azzal, hogy a srác talált valaki mást. Egy alkalommal viszont megunja, hogy az egyetemen is mindenki egy hülye szőke libának nézi és gőzerővel nekifog tanulni, amivel rendesen meg is lepi a szaktársait. Aztán egyik tanára beveszi egy ügybe, több másik szaktársával együtt, itt azonban kiderül, hogy Elle ismeri a vádlottat Brooke Widem-et. Azonban egészen az utolsó pillanatig a tanára nem engedte, hogy ő hallgassa ki a tanúkat, de amikor feltűnik neki egy gyanús dolog az egyik tanúval

kapcsolatban, akkor végre eljön az ő ideje. Elle személyében a film során hatalmas változást észlelhetünk. Szerény véleményem szerint jó volt ezt látni.

"Egy őszinte hang mindig kihallatszik a tömegből."

 Azonban ez a film arra is jó szerintem, hogy az emberek rájöjjenek arra, hogy attól, mert mások azt mondják, hogy buták és nem tudnak semmit, az nem feltétlen így van. Nézzük meg Elle-t. Egy idő után (szerintem nem volt az egy hét sem) elege lett abból, hogy mindenki csak a buta, szőke nőt látja benne és bebizonyította a szaktársai és a tanárai számára is, hogy ez nem így van. Engem ez a film és Baráth Viktória: Igazság-trilógiája döbbentett rá arra, mivel is szeretnék foglalkozni, hiszen aki rendszeresen követi a blogomat vagy közelebbről ismer, az tudja, hogy a 2019-es évemben megismerkedhettem a magyar jogrendszerrel és a bírósággal. Én egész életemben küzdöttem. Úgy döntöttem, hogy a továbbiakban is szeretnék. Ugyanis, ha csak másokra hallgatsz és azt teszed, amit ők mondanak, akkor soha nem leszel önmagad. Soha nem fogod a saját életedet élni, mindig csak egy báb leszel, akit irányítanak. Én pedig rájöttem, hogy ezt nem akarom. És egy jó tanács, ha netalán van olyan olvasója a blogomnak, aki most kezdi a középiskolát: Ha a későbbiekben az érettségi fele lesz olyan lehetőségetek, hogy bontott érettségit tegyetek NE tegyétek meg. Ne, mert engem így húztak csőbe. Így történt az, hogy most nem tudom valóra váltani az elképzeléseimet, hanem előtte vissza kell lépnem egy lépést és befejeznem, amit félbehagyattak velem. Ne tedd ugyan ezt te is, mert ki tudja? Lehet, te is 20 évesen találod meg azt a szakmát, amivel szeretnél foglalkozni. Ne félj az élettől. Én az elmúlt időben sok mindent megtanultam. Köztük ezt is. Úgyhogy ne félj változtatni. Ne félj az álmaidat és elképzeléseidet követni csak azért, mert mások nem látják, hogy te képes vagy rá.

1/27/2021 No megjegyzés
Leírás:


Violet arról álmodik, hogy sztár lesz. Gitárral a kézben, saját dalait énekelve szeretne a reflektorfénybe kerülni, így New Yorkba költözik. Ám nem kapkodnak érte, ezért munkát vállal egy kocsmában, melyben öt lány dolgozik. Lassacskán rájön, hogy a Sakáltanyán megtalálta azt, amit keresett. Ez a kocsma ugyanis különleges hely: itt csak nők dolgoznak, a vendégek természetesen csak férfiak, akik azért jönnek, hogy a lányok magánszámaira tomboljanak, megfeledkezve a világról, miközben dübörög a zene. Öt gyönyörű lány: New York a lábaik előtt hever és ők nem haboznak elvenni azt, amit megkívánnak.

Vélemény:

 Már nem először láttam ezt a filmet, hiszen első látásra szerelem volt. Azonnal megfogott benne valami. Talán tíz éves lehettem, amikor először láttam, hiszen anyukámmal egy olyan
jelenet a filmből
helyre költöztünk, aminek az aljában egy kocsma volt, melynek Sakáltanya volt a neve. Így aztán gondolta, hogy megismerteti velem ezt a filmet. Onnantól számítva szerintem vagy ötször biztos láttam. 

 Maga a történet Violet-ről egy - az álmait kergető - lányról szól. Az álmai megvalósítása érdekében bármire képes, így a szülői házat elhagyva New Yorkba repül. Egy ideig azonban szerencsétlenül próbálkozik, hiszen dalszerzőként senki nem akarja komolyan venni. Egy idő után azonban betoppan arra a helyre, ami meghozza neki a valódi boldogságot. Azonban ebben a törtenetben sem maradhat a szerelem, hiszen Violet-re is rátalál a szerelem, azonban azt nem árulnám el, hogy kicsoda lesz a titokzatos lovag. 
jelenet a filmből
 A történet sok mindent megmutat az embernek. Hogy ne adjuk fel az álmainkat és küzdjünk értük, hiszen megéri. Violet sem adta fel, sőt egy kicsit más irányban is lelte meg a boldogságot, mint, ahogy azt ő képzelte. 

ITT te is megnézheted. 
4/02/2020 No megjegyzés
Leírás: 

Két kamasz fiú, egy csók és egy kompromittáló fénykép, amelyen azonban csak az egyik arc felismerhető… Luis harcol az érzelmeivel, képtelen elfogadni a saját másságát, a családja úgyszintén. Nathan-nak nincs mit tennie, ő lebukott! Győzhet-e a szerelem, vagy a tragédia elkerülhetetlen? Egy kiváló alkotás Franciaországból, ahol engedélyezett a melegházasság, az előítéletek azonban csak lassan múlnak el… 

Vélemény:

 Ezt a filmet most láttam harmadik alkalommal. Mindig találok benne valamit, ami megfog. Ám egy dolg soha nem változik: Az alap történet. Hiszen rendkívül tanulságos és csodálatos filmről beszélünk.
 A történet két főszereplője Nathan és Luis. Két srác, akik egy házibuli következtében engednek az érzelmeknek, (na meg szerintem egy kis alkoholmennyíségnek) amiket még maguk elöl is titkolnak. Azonban egy internetre feltöltött kép tönkreteszi egyikőjük iskolai életét. Hiszen csak Nathan látszik a képen.
 Szép lassan megismerjük mind a két szereplőt és az ő családjukat, melyből látszik, hogy teljesen ellentétesek. Luis egy gazdag családból származik egy homofób apától és egy (ahogy kivettem a filmből) karrierista anyától. Nathant pedig egyedül él az apjával. Ők "átlagos" családnak mondhatóak. Minden ott kezdődik, mikor Nathan az apjához költözik, emiatt pedig új iskolàba megy. Az első perctől láthatjuk, hogy ott lesz valami. Ám nem egy tipikis love sztoriról beszélünk, hiszen Luis apja amellett, hogy nem képes elfogadni a fia másságát - amire akkor kezd rájönni, mikor megismeri Luis-t - folyamatosan hajszólja a fiát, hogy egyre jobb legyen a sportban.
Szinte bele lehet élni magad a szereplők bőrébe és átérezni, amit ők. Nyilván könnyen beszélek, de mégsem. Nathan és Luis egy olyan párost alkottak a történetben, akiknek a története akár valóság is lehetne.

 Én nagyon ajánlom ezt a filmet, hisz' már sokadik alkalommal néztem meg. Igaz, nem magyar szinkronos, csak feliratos, de fantasztikus élményt nyújt így is.

Idézetek:

Louis: Azt hittem, eldobtad.
Nathan: Nem…
Louis: Mit csinálsz?
Nathan: A te illatod…
•••
Laura: Igaz az, hogy szerinted én szép vagyok?
Louis: Nagyon szép! Kár, hogy nem vagyok biszexuális!
•••
Laura: Szereted őt?
Nathan: *mosolyogva bólogat*

Te is megnézheted ITT
3/09/2020 No megjegyzés
Leírás:

Mary Griffith (Sigourney Weaver) odaadó keresztényként a presbiteriánus egyház konzervatív tanításai szerint neveli gyermekeit, de mikor kisebbik fiáról, Bobbyról (Ryan Kelley) kiderül, hogy meleg, a család élete egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltozik. Míg Bobby apja és testvérei kezdenek megbarátkozni a fiú homoszexualitásával, Mary meg van róla győződve, hogy Isten ki tudja gyógyítani Bobbyt ebből a „betegségből”, ezért aztán arra ösztökéli fiát, hogy még odaadóbban imádkozzon és vegyen részt minden templomi tevékenységen, hátha attól megváltozik. Bobby bármire hajlandó lenne azért, hogy anyja elfogadja őt, ám az egyház megtagadja magától a homoszexualitást, így Mary is, ennek hatására pedig a fiú egyre mélyebbre merül a depresszióba, míg tragikus elhatározásra nem jut.

Vélemény:

 Tegnapelőtt néztem meg másodszorra a Prayers for Bobby (magyarul Imák Bobbyért) című filmet. Hihetetlen volt megint látni, hiszen először is imádtam. A vége ugyan olyan hatással volt rám, ugyanúgy sírtam (ami csak azért volt gáz, mert este 10 körül fejeztem be a filmet, amikor már a szobatársam aludt). Hiszen valahogy saját magamat is megláttam a filmben. Engem sem fogadnak el. Teljesen (na jó, a végén kívül teljesen) tudtam azonosúlni Bobby-val. A vívódások és a magunkkal való küzdelem a szexuális irányultságunk terén nem volt ujdonság egy pillanatra sem. Ugyan ezeket éltem át.
 Az első megnézésnél a snitt.hu profilon ezt az értékelést írtam:
"Igaz történet. Ami annyi jelent – mint a film végén látható –, hogy Bobby élt és ez megtörtént vele. Ez pedig fájdalmas. Hiába 21.század, az emberek még mindig hasonlóak. Elítélik az ember azért, mert más. Bobbyt a családja ítélte el. Jobban mondva az anyja. Az anyja, aki meg volt róla győződve, hogy a homoszexualitás a Biblia szerint is bűn. Míg végül a tragédia bekövetkezte után el nem magyarázta neki egy pap, hogy a Bibliát több féle képpen lehet értelmezni. Akkor pedig az anya megváltozott. Csak hogy akkor már késő volt.
„Bobby fentről figyel minket.” – hangzott el a filmben. De miért fentről? Ha már a Bibliára támaszkodik egy ember (én magam nem vagyok hívő, de semmi gondom nincs velük), akkor kétszer, vagy többször olvassa el, mielőtt ítélkezik. Bobbynak is jobb élete lehetett volna a film végére, ha az anyja nem próbálja meg „kigyógyítani”.
Bobby története valamilyen szinten hasonlít az enyémre. Annyi különbséggel, hogy az én családom nem hívő. Nem volt esélye hosszan megismerni, mi az, hogy boldogság, vagy az, hogy szerelem. Pedig máshogy is lehetett volna.
 Ezeket a szavaimat most sem gondolom másképp. Akárhányszor meg lehet nézni a filmet és az ember mindig talál benne valami újat. Valamit, amit észrevesz, vagy éppen érettebb fejjel másképp látja. Én azt sajnálom, hogy az anyja görcsösen ragaszkodott a valláshoz és nem hallgatta meg a fiát. Csak utólag olvasta el a naplóját és akkor szembesült vele, "mit is tett".
kép a fimből
 Bobby boldog volt, mikor végre rájtalált a szerelem David személyében, ám ezt sem élvezhette túl sokáig. Nem tudott megküzdeni azzal a tudattal, hogy ő "bűnös". Legalábbis az anyja szavaival élve. Ő is csak addig gondolta ezt, míg el nem magyarázták neki, hogy a bibliát több féle képpen lehet értelmezni.

"Miért nem vallom be? Néha úgy érzem, mintha egy szikla szélén állva csak a mélyben tajtékzó vízbe menekülhetnék. Régebben, ha repültem álmomban szabad voltam. De mostanában… Már félek. Annyi magasfeszültségű vezeték van. Milyen fájdalmas lenne nekirepülni. Kíváncsi lennék, mikor leszek újra szabad."
/Bobby szavai a filmben/

A filmet megnézheted ITT
1/21/2020 No megjegyzés
Leírás: 

Miért született Elza varázserővel? A válasz egyszerre szólítja el a lányt és jelent veszélyt a királyságra. Annával, Krisztoff-al, Olaffal és Svennel együtt veszedelmekkel teli utazásra indul, hogy fényt derítsen a titokra. Legutóbb hatalma túl sok volt a világ számára, most azonban mindenki azt reméli, elegendő lesz.

Véleményem: 

 Nekem a Jégvarázs második része bevallom, hogy sokkal jobban tetszett. Véleményem szerint jobban ki volt dolgozva, sokkal több izgalom volt benne, mint az elsőben, hiszen az egész film alatt a szereplők Elza varázserejének forrását akarták kideríteni.
 Ez a kaland sok mindent tartogatott a szereplők és a mese nézőinek is. Bár azért megmondom őszintén van különbség aközött, hogy felnőtt fejjel nézed, vagy gyerek szemmel. Hiszen annál a jelenetnél, mikor Anna elalszik a barlangban és másnap más ruhában ébred, én nemes egyszerűséggel csak megszólaltam, hogy "De gyorsan ruhát cserélt!". Persze ez csak egy megszólalásom volt a hatszázból, hiszen felnőtt szemmel olyanokat észrevesz az ember, amit egy gyerek soha nem venne észre.

 Sok pletyka keringett arról, hogy milyen fordulatokat fognak beletenni a mesébe, ám semmi nem történt, azonban szerintem nem is kellett volna bele. Ez a mese így volt tökéletes. Nem hiányzott belőle semmi. Legalábbis nekem nem.
 A szereplők ugyan olyan viccesek voltak, mint az első részben - sőt, talán azt is megkockáztatnám, hogy viccesebb momentumok voltak megtalálhatóak benne, mint az első részben.

Idézetek: 

"Anna: Nem vagy felelős a szüleink döntésért, Elsa.
Elsa: Csak a halálukért."

"Olaf: Érett fejjel könnyebb lesz az élet."

"Kristoff [Olafnak]: Tudtad, hogy ha hallgatsz egy hosszú úton, nem bolondulsz meg?"

"Troll papa (Pannie): Ha nem látni a jövőt, nincs más út, mint tenni, ami helyes.

"Olaf [Annának]: Alig várom, hogy én is őskövület legyek, mint te, és ne aggódjak a fontos dolgok miatt."
11/30/2019 No megjegyzés
Fülszöveg:

Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?

Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképpen távol kéne tartania magát, hiszen már a léte is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk Egyre közelebb hozza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnak a távolságból... Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szìvük?

Vélemény: 

Egyetlen kifejezést tudnék mondani erre a regényre, mégpedig azt, hogy: ez nem más, mint egy modern, kiszínezett Rómeó és Júlia sztori. Szép kis hipe-ot kapva, de ez közel sem rossz. A történet maga tényleg gyönyörű, a könyvben szereplő halálesetkor pedig szerintem mindenkinek sírni volt kedve. Ám néztem egy-két videót a film és a könyv között egy CF-es lánytól, aki azért elmondta, hogy ez nem teljesen így van, ahogy leírták a regényben. Attól függetlenül viszont egy végtelenül csodálatos és megható sztorit sikerült alkotnia az írónőnek.
 A könyv ugye a Cisztás Fibrózis (röviden: CF) nevű tüdőbetegségre hívja fel a figyelmet Stella és Will szemén keresztül. Az egész történetet Stella "első kórházi napjától" követhetjük nyomon, amikor is egy kis megfázás szerűséggel bekerül a kórház osztályára, ahol mindenki jól ismeri őt. Ott van Poe a legjobb barátja, aki szintén CF-es, na meg a nővérek. Ám majdnem vele egy napon bekerül a kórházba Will és minden a feje tetejére fordul. A karakterváltozások nagyon érzékelhetőek, hiszen látni lehet azt, hogy Stella miként tereli Will-t jó irányba, aki nem csinálta addig a kezeléseit, mert már feladta az életet és csak élvezni akarja az életet. Stella azonban... Ő pedig teljesen az ellentétje lett az akkori önmagának. Fogalmazhatnánk úgy: lázadó lett.
 A vége azonban a történetnek csodálatos. Hiába tudtam mi a vége, (mert már láttam a filmet) tudtam azt, hogy az adaptációkból a végét mindig lefaragják és nem teszik bele az eredeti befejezését a történetnek. Meglepő és csodálatos vége lett a történetnek. Olyannyira, hogy mikor az utolsó mondathoz értem csak kerestem a további oldalakat, hogy van-e még folytatás. Ám nem volt. Stella és Will története nem boldog, de még csak nem is szomorú. Inkább a kettő között. Azonban Így még csodálatosabb, hiszen a történetnek kerek lezárása van, tehát ha valaki szeretné, akkor a fejében tovább gondolkodhat Stella és Will további történetén. Ki tudja! Lehet hogy mind a ketten megtalálták az igaz szerelmet és jó barátok maradtak. Stella-t pedig Abby-ék odafentről figyelik őket...

Kedvenc idézet(ek):

"Elegem van abból, hogy anélkül élek, hogy tényleg élnék. Elegem van abból, hogy akarok dolgokat. Sok minden nem lehet a miénk."

159. oldal

"– Ő volt a legjobb barátom, és soha nem öleltem meg!"

213. oldal

"Megjelenik egy értesítés a képernyőn az alkalmazásától, szól, hogy vegyem be a délelőtti gyógyszereimet. Rámosolygok a táncoló gyógyszeres üvegre. Olyan, mindegy hordozható Stella, ami mindig velem van. Átnéz a vállam felett, emlékeztet, hogy csináljam a kezeléseket. Emlékeztet a több idő fontosságára."

263. oldal
10/20/2019 No megjegyzés
 "Mindenkinek jár egy első szerelem." - olvashatjuk a filmnek a plakátján. Nos. Meg kell, hogy mondjam nektek, pozitívan csalódtam ebben a filmben. Minden benne volt - szerintem -, ami lényegesnek mondható. Legalábbis én azt vettem észre, hogy a filmnek a kilencven százaléka tükrözte a könyv cselekményét. Egyedül a végéről hiányoltam azt a jelenetet, ami a könyvben az egyik kedvencem volt. Spoiler nélkül csak úgy fogalmazok: A fordított napot. Bár ezt kárpótolta az a jelenet, amikor Simon és Blue találkoztak. Az mindent vitt.
 Én komolyan megmondom - szégyen, vagy nem -, hogy majdnem sírtam azon a jeleneten. Annyira imádom. Nagyon jól megcsinálták a filmet. Ez még a - bocsánat a káromkodásért, nem cenzúrázok - szar címért. A film után viszont elkezdtem gondolkodni, melyik a jobb. A könyv, vagy a film. Aztán rájöttem, hogy nekem ugyan annyira tetszettek, azon kívül, hogy talán két jelenet volt, aminél majdnem felkiáltottam, hogy "de a könyvben nem is így volt", viszont végül nem tettem. Kicsit hülyének néztek volna. Bár ahogy elnéztem, a társaság kilencven százaléka olvasta a könyvet, úgyhogy megértettek volna. Na, sebaj. Jobb ez így.
 Maga a film tökéletesen bemutatja a comig out előtti időszakot, amin egy melegnek, biszexuálisnak stb.-nek át kell mennie. Mindenkinek csak épp a heteróknak nem. Épp ezért tartom a film egyik legfontosabb kérdésének a következőt:

Miért a heteró az alap beállítottság?
A heteróknak miért nem kell coming outolniuk?

 Amikor beültem a terembe már alig vártam, hogy kezdődjön. Aztán elkezdődött a visszaszámlálás és elkezdődött a film. Onnantól kezdve le sem vettem a szemem a vászonról. Amikor megjött a film híre, én nagyon kételkedtem abba, hogy ez valóban jó film lesz. Mindezt a cím miatt. De most már azt betudom egy sima tévedésnek. Bár afelett még mindig nem hunyok szemet, hogy semmi köze az eredeti címhez.
 Minden jelenetét imádtam, egyedül az elején, amikor Simon szülei szóvá tették, hogy valamelyik kedvenc színészük meleg.
Innentől egy pici spoiler:
Csak azt nem értem, hogy amikor Simon elmondta az anyjának, akkor ő már valamit sejtett. Akkor miért nem állította le a családját? De lehet, hogy ez csak az én fejemben fordult meg.
Spoiler vége.
A pillanat, amikor Simon rájön, mit ís írt Blue-nak
A húgát pedig egyszerűen imádtam. Szegényt nagyon sajnáltam, amikor az a jelenet volt, hogy
Simon leveleit kirakták a sulis oldalra. Apropó sulis oldal. Ha már itt tartunk. Az apróságokra is figyeljetek, ha nézitek a filmet. Gondolok itt Simon e-mail címére. A mozi óta csak egy kérdés jár a fejembe: Miért? Ha megnézitek a filmet, majd rájöttök. Lehetséges, hogy csak én vagyok ilyen hülye, hogy ilyeneken fennakadok, de ez zavarta a szemem. Viszont mint mondtam, mindent kárpótolt a vége, amit fantasztikusan megcsináltak.
 Én viszont rájöttem valamire. Nagyon-nagyon gyorsan újra kell olvasnom a könyvet.
 Benne vagyok egy csoportba, ahol megkérdeztem, ki látta már a filmet és kinek, hogy tetszett. Hála a jó égnek, aki eddig látta, mind egy véleményen volt velem. Mindenki imádta - eddig -, amit nem is csodálok, hiszen, mint említettem, fantasztikusan végigvezeti, hogy mit kell egy meleg embernek (főleg, ha tinédzser) átélnie a coming out előtt. Simonon is látszott, hogy feszeng (én se voltam jobb előtte, ugyan olyan voltam, mint ő).
 Az apa-/anya-fia kapcsolat nagyon jól meg volt írva, bár ez a könyvben sem volt máshogy. Jó volt látni, hogy nem írták át azt a részt, hanem úgy hagyták, ahogy volt. Szerettem azt a jelenetet. Hogy Simon szülei szó nélkül elfogadták.
 Az, hogy Nick Robinsonnak, a Simont alakító színésznek ugyan az volt a magyar hangja, mint a Minden, mindenben Olly-é az pedig egy külön boldogság volt. Vagyis nekem. Viszont szerintem másnak is. 
 Utolsó szóként csak annyit mondanék nektek: Tényleg megéri megnézni a filmet. Én is féltem, milyen lesz, amikor megláttam a címet, viszont, amikor kijött a magyar feliratos trailer, akkor mondtam azt, hogy "talán nem lesz mégse olyan rossz, mint gondoltam". Nos hát, szerintem kivehettétek a véleményemből, hogy ez a kérdés milyen irányba fordult el. Az meg a másik kérdés, hogy hallomásból ítélve sok hozzám hasonló embert bátorít a coming outra. Bátran nézzétek meg. Nem fogtok csalódni. Zsepit viszont vigyetek. Természetesen csak a röhögés mellé. Na jó! Picit a sírás mellé is, ha olyan vagy, mint én és minden kis dolgon elérzékenyülsz.

Ui.: Én szóltam. :D
5/12/2018 No megjegyzés
 Volt szerencsém megnézni ezt a csodálatos filmet. Ugyan nem moziban, hanem neten és felirattal, de így is megvolt az élmény. Most pedig, hogy megnéztem a filmet... KÉREM A KÖNYVET! Ugyanis azt még nem volt szerencsém elolvasni. A film viszont számomra egy olyan csodálat volt, amilyet még nem láttam. Egy csodálatos szerelem. Amit nekem megmutatott ez a film, hogy igenis van első látásra szerelem, ami jó irányba végződik. Egy átlagos nyaralással kezdődött minden. Akkor még nem gondolta volna senki, hogy több lesz belőle. 
 Ami engem leginkább meglepett, az-az apa reakciója volt. Kevés az ilyen. Viszont a függővégért ölni tudnék. Legalábbis nekem az volt. Kíváncsi leszek, hogy könyvben mennyivel másabb.
 Nyilván már tudjátok, mert a Minden, mindenről írt filmkritikában leírtam, hogy én nem vagyok egy filmes típus. De az adaptációkat többnyire megnézem. Ez sem volt kivétel. Megbántam? Nem. Nem bántam meg, mert egy csodálatos élménnyel lettem gazdagabb. Imádtam a karaktereket és az egész filmet. I-MÁD-TAM!

 Amikor először rátaláltam a könyvre, első látásra szerelem volt, így nem csoda, hogy a filmet is szerettem volna megnézni. Ezek alapján pedig, ha a film ennyire tetszett, a könyv még jobban fog. Szóval ezzel kapcsolatban egy biztos infót mondhatos: lesz Szólíts a neveden könyvvéleményezés a blogon, remélhetőleg még idén. Azt viszont már tényleg nem tudom megmondani, hogy mikor. Na, de most megyek és kijózanodom, mert még mindig a film hatása alatt vagyok. 
4/02/2018 No megjegyzés
 Bizonyára már hallottatok a Simon és a homo sapiens lobbi című könyv alapján készülő filmről. Nemrég került napvilágra a filmnek az első trailere, amely engem nagyon megfogott. Tulajdonképpen ez a trailer adta meg az utolsó löketet ahhoz, hogy beszerezzem a könyvet.

 

 Bár a könyvet még nem olvastam végig, annak ellenére alig bírom letenni. 
 Maga a trailer alapján a film el fog térni
nem egy dologban a könyvtől, de semmi nem lehet ugyan olyan. Akkor viszont nagyon felháborodtam, amikor megláttam azt a hírt, hogy eltólták a Love, Simon  (inkább így írom, mert magyarul valami - kicsis káromkodás 3, 2, 1... #£¥&₩ címet adtak neki) hazai premierjét. Hiszen már úgy vártam. Részben ezért is kezdtem el huszonötödikén a könyvet, hogy még a film előtt elolvassam.  
A trailer ugye gyakorlatilag azt mutatja be, hogy mi is zajlik le Simonban. Hogy nem akar előbújni. Itt a kérdés: Miért? Mert fél. Nem? Nekem nagyon ez jött le. Ahhoz képest előbb-utóbb mindenki, ahogy Simon is, megtalálja a boldogságot. 
 Maga a könyv egy úgy nevezett sztereotípiát dönt fel. Mégpedig azt, hogy a tizennyolc év alatti gyerekek gondolatainak kilencven százalékban megdönthetőek. Itt gondolok arra, hogy Simon tizenhat éves kora ellenére száz százalékig biztos a homoszexualitásában.
 Aki látta a trailert és azon morfondírozik, hogy megnézi a filmet, ámde még nem olvasta a könyvet, annak nagyon ajánlom  előtte. Hiszen mint tudjuk, az esetek kilencven százalékban jobbak a könyvek, mint az abból készült filmek. Viszont azt meg kell mondanom, hogy nem tűnik pokolian rossznak. Az pedig csak egy plusz, hogy Nick Robinson szerepel benne. Az viszont nagyon is igaz valamilyen kísérteties módon, amit drága barátnőm, a Molyrágta sorok bloggerinája, Zsófi mondott. Mégpedig azt, hogy valamiért mindig azokat a filmeket tolják el, amikben Nick Robinson
szerepel. Mert most például nézzük meg, hogy a Minden, minden mennyivel később jött. Most ezt is eltolták júniusra. Hát mit ne mondjak, fantasztikus. Én ennek csak annyiból örülök, hogy bőven lesz időm addig kiolvasni a regényt. Viszont akkor is. Mi a francnak kellett eltolni a premiert? Ráadásul az még egy plusz, hogy logikátlan a magyar címe. De most komolyan. Love, Simon az esedeti címe, ami nekem elsőre szintén fura volt, ámde utána megláttam tegnap a magyar fordítás. Köszi, Simon. Mi ez a cím? Tény, hogy nem vagyok jó angolos, de azért ezt a két szót még én is tudom. A "love"-ból, hogy lett "köszi"? Valaki talál benne logikát?

 Ezektől eltérően szerintem ez egy érdekes film lesz, és bár nem szoktam nagyon filmet nézni, ezt száz, sőt ezer százalék, hogy meg fogom. Már csak azért is, mert ha a trailer ellenére kilencven százalékban tér el a könyvtől, akkor is írhatok róla a blogon (természetesen nem kocsis káromkodással. 
1/25/2018 No megjegyzés
Ma voltam a Corvin moziba (nagyon ritkán járok moziba, most voltam életemben másodszor), ahol megnéztem az ezen a napon vászonra kerülő sikerfilmet (legalábbis gyanítom, hogy az, mert a könyvet sokan szeretik), a Minden mindent, angol címén Everything, everything-et.
 Meg kell mondjam, hogy ezt a filmet tényleg megérte megnézni. Szinte minden ugyan úgy volt benne, mint ahogy a könyvben leírta a szerző. Kivéve egy két jelenetet, ami viszont nem is akkora baj, hiszen így a rendezők is megmutathatták, hogy mit képzelnének még el a könyvben. Az viszont nagyon nem tetszett, hogy a vége így lett megcsinálva, hiszen nem is így volt a könyvben (nagyobb részt). Aki még nem látta, az ne olvassa a következő sorokat.

SPOILER!!!

Ugye a könyvben úgy volt, hogy a végén Maddy bemegy az antikváriumba és Olly később érkezik meg - legalábbis én így emlékszem -, viszont a filmben Olly előbb ott volt, mint Maddy. 
SPOILER VÉGE!!!

De... Szerintem pont így volt a jó. Nem voltunk valami sokan, mégis a film volt a lényeg, ami
szerintem nagyon jóra sikeredett, Olly karakterét az írónő és a filmrendező is nagyon jól megalkotta, az, hogy egy helyes színész is játszotta a filmben, az pedig még jobb.

Ami Maddy anyját illeti, még mindig tartom magam ahhoz a véleményemhez, hogy nem tudom megérteni, amit csinált és én is ugyanígy cselekedtem volna Maddy helyében.

A másik, akit nagyon utáltam még a könyvben és a filmben is, az Olly apja volt. Igaz, hogy ő csak mellékszereplő, de nagyon fel tudta húzni az agyamat. 
 Valamint még az is tetszett a filmben, hogy a rendezők olyan jeleneteket is beleraktak, ezáltal pedig olyan szereplőket szólítottak meg, akik csak említve voltak, vagy Maddy csak látta őket. Ilyen például Olly anyja, vagy a húga. A húga igaz, hogy csak egyszer van benne a könyvben, viszont a filmben kétszer is "feltűnik". (ha megnézed rájössz, miért raktam zárójelbe)

Amiért pedig magamat dicsérném meg: Végre, valahára megtanultam kimondani a Humuhumunukunukuapua’a halnak a nevét. Legalábbis valamennyire. :D Így legalább esélyem sincs arra, hogy anyám megpróbáljon hülyének nézni, ha megpróbálom kimondani. Vagyis nem annyi, mint a könyv olvasása közben.

Szerintem én itt és most kijelentem, hogy eddig ez a kedvenc könyvadaptációm. Igaz, eddig csak hatot láttam ezzel együtt (Twilight összes részét láttam, de olvasni, csak kettőt olvastam), viszont most úgy állok, hogy ez tetszik a legjobban. Ez hasonlít a legjobban a könyvre. Aztán ki tudja, mi lesz a jövőben. 

Te ott voltál? Írd le, hogy neked tetszett-e, vagy hogy mész-e valamelyik vetítésére, ha ma nem voltál.
8/03/2017 No megjegyzés
Older Posts

Most olvasom:

Üdv itt!

Üdvözöllek a blogomon, a nevem Noel. Tizenhárom éves korom óta írok, azóta ez a menedékem. A blog 2014-ben nyitotta kapuit, és azóta is szorgosan ügyelek arra, hogy időben hozzam az új híreket, és borítókat a nagyvilágból. Érezd jól magad, ne felejts el követni itt, és a Facebook oldalunkon is! :)

Író: Barta Noel
Társíró: Csík Zsófia

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

  • Becca Prior: A tanítvány 1.
    Fülszöveg: A fikciós történet egy kiemelkedően tehetséges, fiatal egyetemi professzor és azonos nemű tanítványa között kibontakozó, p...
  • 5 könyv, amit kötelező olvasmánnyá tennék az iskolákban
     Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok.  Na, há...
  • "Az újságoktól kezdve, az arab hírcsatornákon át, a magánemberekig, sokan segítettek" -Borsa Brown interjú
    Mikor kezdtél el írni? Tini koromban szerelmes versikékkel, majd naplóval kezdtem. Igazából a versek miatt, Ady miatt szerettem be...
  • CÍM- ÉS BORÍTÓLELEPLEZÉS: Sam Wilberry új regénye
    Íme a borító.  Fülszöveg sajnos még nincs, de hamarosan az is olvasható lesz. Viszont most a borítón van a hangsúly, na meg a címen. Sze...
  • Sebők Aida, avagy Magyarország legfiatalabb írónője
    Honnan jött a Pont, mint te! című könyved ötlete? A Pont, mint te! ötlete alapvetően nem jött sehonnan. Végig ott motoszkált benn...
  • Katie Françoise: A harag ébredése (Bosszú)
    Fülszöveg: Vajon létezik olyan szerelem, ami felülírja a bosszúvágyat is? Nathan korán árvaságra jutott. Az anyja elhagyta, az apj...
  • Leiner Laura: Egyszer (Bexi-sorozat 6.)
    Fülszöveg: Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, a...
  • "Sokan írták, hogy jó lenne egy folytatás a Mennem kellnek, én viszont azt sem gondoltam tovább." - interjú Ludányi Bettinával.
    Honnan jött egyáltalán neked az írás, illetve, hogy kiadd?  Általános iskolás koromban nagyon sok könyvet olvastam, és kedvet kapt...
  • Borsa Brown: Az arab
    Fülszöveg: Megbotránkoztató, ​ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő kö...
  • "Hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű" -Interjú Sam Wilberry-vel
    Mi késztetett arra, hogy írni kezdj? Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell...

Címkék

2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 2024 2025 Aheneum Kiadó Alexandra Kiadó Anne L. Green Atlantic Perss Kiadó Aurora P. Hill B. E. Belle Bakos R. Laura Baráth Viktória Becca Prior Berecz Ramóna Betty Forester Borsa Brown Bálint Erika Carol Souya Ciceró Colleen Hoover Colorcom Media Darvas Petra Dawn Silver Diana Hunt Dopamin Könyvkiadó Dream válogatás Elena Ferrante Elle Kennedy Emma ZR Erdőss Alex Farkas Anett Freida McFadden Fumax Kiadó Főnix Könyvműhely Gabo Könyvkiadó Gabriella Eld Hajnal Kitti Hayden Moore Helena Silence Julia Lewis Thomson K.M. Holmes Kelly Oram Könymolyképző Könyvmolyképző L&L L.J. Wesley LMBT LMBTQ LOL Lakatos Levente Leiner Laura Ludányi Bettina M. L. Eperke Magnólia Kiadó Maxim Könyvkiadó Náray Tamás P.C. Harris Papp Dóra Park Kiadó R. Kelényi Angelika Rácz-Stefán Tibor Sam Wilberry Sarah Dessen Sebők Aida Szivárványálom könyvek sorozat Tira Nael Twister Media Veréb Emese Vi Keeland Völgyi Anna Zakály Viktória Zubor Rozi adaptápció aszexuális baleset barátság bestseller betegség borítóleleplezés család családon belüli erőszak dark romance dedikálás ellentétek erotika fantasy filmajánló gyász halál igaz történet alapján interjú képregény maffia mentális betegség pszichothriller recenzió szerelem szórakoztató tabu történelmi regény Álomgyár Kiadó

Blog Archive

  • ▼  2025 (21)
    • ▼  szeptember (1)
      • Hogyan lettem könyvmoly? - egy eddig nem mesélt tö...
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (1)
    • ►  június (7)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2024 (21)
    • ►  december (7)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (6)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (7)
  • ►  2022 (37)
    • ►  december (2)
    • ►  november (6)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (8)
  • ►  2021 (45)
    • ►  december (1)
    • ►  november (4)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (2)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (5)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (7)
  • ►  2020 (59)
    • ►  december (6)
    • ►  november (9)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (2)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2019 (29)
    • ►  december (7)
    • ►  november (6)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  március (2)
  • ►  2018 (75)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (2)
    • ►  május (14)
    • ►  április (15)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (14)
  • ►  2017 (98)
    • ►  december (7)
    • ►  november (11)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (4)
    • ►  június (10)
    • ►  május (12)
    • ►  április (5)
    • ►  március (5)
    • ►  február (4)
    • ►  január (4)
  • ►  2016 (38)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  április (1)
  • ►  2014 (1)
    • ►  szeptember (1)

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates