Üzemeltető: Blogger.
  • Home
  • Ki vagyok én?
  • Támogatók
    • Category
    • Category
    • Category

Noel's Bookland

Fülszöveg:

Amikor az első alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást.
Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról.
Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas partneremhez.
Később – elhaladván az asztalunk mellett – Chase kajánul vigyorgott, én pedig a pimaszul szexi, kemény fenekét bámultam, miközben odament a lányhoz, akivel együtt vacsorázott.
Képtelen voltam megállni, hogy néha lopva ne pillantsak rá erre a beképzelt és lekezelő modorú alakra, aki a terem túlsó végében ült a barátnőjével. Természetesen többször rajtakapott, hogy nézem, és mindannyiszor rám kacsintott.
Amikor ez a szívdöglesztő fazon és a hasonlóképpen szexi barátnője hirtelen ott termett az asztalunknál, megrémültem, hogy ez a jóvágású idegen be akar árulni a pasimnak.
Ehelyett azonban úgy tett, mintha régóta ismernénk egymást, majd leült az asztalunkhoz a párjával, és mindenféle kiagyalt és rám nézve módfelett kínos történettel szórakoztatta a társaságot a nem létező közös gyermekkorunkról.
A fickó – aki mellett addig halálra untam magam – furcsa módon izgalomba jött a tolakodó ismeretlen sztorizásától.
Amikor az este véget ért, elváltunk egymástól, én pedig sokkal többet gondoltam erre a vonzó idegenre, mint azt valaha is be merném vallani. Még annak ellenére sem voltam képes kiűzni a fejemből, hogy tudtam, sosem látom újra.
Úgy értem, mi az esélye annak, hogy csupa véletlenségből ismét belefutok valakibe egy nyolcmilliós nagyvárosban?
A véletlen mégis úgy hozta, hogy egy hónap múlva ez a szexi pasi lett az új főnököm…

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Vélemény:

  A regényben az írónő két megtört lelket mutat be nekünk Chase és Reese személyében. Egyikőjük múltja sem "átlagos", a sors talán pont ezért is akarta, hogy találkozzanak. Azon a napon, mikor Reese elindult állást keresni fogalma sem volt, hogy ez lesz a vége. Ám úgy őszintén: Te számítanál rá? Számítanál arra, hogy egy ember, - akivel akkor találkoztál, mikor a pocsék randid közepette kimentél a mosdóba - a főnököd, lesz, majd később teljesen más irányba mentek? Teljesen hétköznapi. Nem?
 Mindkét személy szerzett lelki sebeket a múltban, melyeket csak hosszú idő után tárnak fel egymás előtt. Addig pedig egy csomó kérdés marad mindkettőjükben a másikkal kapcsolatban. Vajon miért van ennyi zár Reese ajtaján? vagy Chase miért tart gitárt a nappalijaban, ha nen tud rajta játszani?
Örültem, hogy Reese élete mellett Chase múltját is megismerhettem és szép lassan választ kaphattam az engem érdeklő kérdésekre. Vagyis arra: Miért lett ilyen Chase? Minden oldalát faltam, imádtam minden egyes sorát. Az pedig egy külön öröm volt, mikor a szerzővel találkozhattam, hiszen már jóval a regény közepén jártam. Igen, tudom, lassan haladtam.
 Na, de egy szónak is száz a vége: Ha nem tetted meg, bátran ajánlom az elolvasását, hiszen felemelő élményeket szerezhetsz vele. Hidd el, imádni fogod Chase stílusát és Reese karakterében is fel fogod magad ismerni.

Kedvenc idézet(ek):

"– Ch… Ch… Ch… – képtelen voltam kimondani a nevét.
Természetesen Chase ki nem hagyta volna az alkalmat, hogy égessen. Önelégült vigyorral az arcán odahajolt hozzám és azt mondta:
– Aranyos kis mozdony vagy, Mogyis Kosárka."

31. oldal

"– Horkol? – Megpróbálta elnyomni sunyi mosolyát.
– És Bridget? – vágtam vissza.
– Fogalmam sincs, nem feküdtem le vele. De visszatérve a témára, biztos vagyok benne, hogy te akkor sem horkolnál, ha az ágyamban feküdnél.
– Mi vagy te? Mobilos hangapplikáció kisbabák számára?
– Egy percet sem aludnál."

115. oldal

"– Ez nem félelem. Félni azt jelenti, hogy hagyod, hogy a félelem uralja és irányítsa az életedet, és megakadályozza, hogy azt tégy, amit akarsz. Amikor viszont félsz, de szembenézel a félelemmel és úgy élsz, ahogy akarsz, az bátorság."

129. oldal

Kedvenc karakter:

Owen: Igaz, hogy csak mellékszereplő volt, de szimpatikus karakter lett számomra. 
10/29/2019 No megjegyzés
Fülszöveg: 

Mire ​képes egy nő a szerelméért? 
Jessica gyönyörű, de kibírhatatlan természetű, elkényeztetett fiatal nő, aki gazdag apja jóvoltából burokban nevelkedett. Amikor az apja vállalatánál kezd el dolgozni, megismerkedik az új alkalmazottal, a jóképű Lukassal, aki a sofőrje lesz. Jessica viselkedése eleinte taszítja a fiút, de aztán mégis beleszeret a lányba. 
Szerelmüknek rengeteg akadályt kell legyőznie: kiderül, hogy Lukas valójában nem is Lukas, és a lány apja sem az, akinek egész életében hitte. Ahogy egyre több titokról hull le a lepel, úgy bonyolódik Jessica élete is. Megismeri Lucas titkait, mégsem tud lemondani róla, és ez a végzete felé sodorja a törékeny lányt. Jessica feláldozza magát a szerelemért, és nagyon súlyos árat fizet érte. Vajon megéri? 
Katie Francoise erotikában és izgalmakban bővelkedő regénye Jessica szemszögéből mutatja be az olvasóknak, hogy a nő mire képes a férfi szerelméért. Választ kapunk arra is, hogy a titkok meddig maradhatnak titkok, és megbocsáthatóak-e egyáltalán. Az írónő eddig megjelent sikerkönyvei: Egy igaz szerelem története és az Utolsó. Esély, Bosszú. A harag ébredése. 


KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT
 AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Vélemény: 

Az írónőnek ezzel a regényével megint sikerült nagyot alkotnia, hiszen, mint az előzőt, ezt is imádtam. Valamennyivel az elsőt jobban szerettem, de mind a kettő a szívemhez nőtt. Nekem jobban bejött Nathan oldala, de Jessica szemszögét sem volt szörnyű olvasni. Azok után, hogy én mire számítottam. A fülszövegből egyenesen arra számítottam, hogy végig a hisztis oldalát kapjuk meg, amikor "egyedül van". Hát ehhez képest nem jöttek be a sejtéseim. Maga a történet lebilincselő volt, fogva tartott és nem eresztett. Azt akarta, hogy olvassam és ne tegyem le. Tegnap kiraktam egy olyan írást a Facebook oldalamra, ahol elmeséltem, miszerint amikor anyum nekiállt vasalni, én elkezdtem olvasni és másfél óra után csak annyit hallottam, hogy anyum kérte, tegyem el a vasalt cuccot. Én ránéztem az oldalszámra és majdnem elájultam. Közel száz oldalt sikerült egy ültő helyemben elolvasnom. Vigyázzatok ezzel a könyvvel. Elkezded és onnantól kezdve magával ránt, mint egy kutya a gazdáját. Annyi különbséggel, hogy a kutyát el tudod engedni, a könyvet meg... Azt is el tudod, csak nem akarod. Amikor a vége felé közeledtem szó szerint izgultam, hogy vajon happy end lesz-e a vége, pedig az első kötetből következtetve tudhatom a választ, hiszen a szereplőknek minden egyes lépésére emlékeztem. Nikolára, Nathan kényszerből elkövetett hazugságára, Jessica sírig tartó szerelmére, amit Nathan iránt érzett... Mindenre. A történet röviden arról szól, aki esetleg nem olvasta volna a férfi szemszöget, hogy van egy lány Jessica Scott, aki egy gazdagnak mondható családban él. Kiskorában meghalt az édesanyja rákban, mi pedig komolyabban ott kapcsolódunk be a történetbe, ha jól vettem észre, amikor már tizennyolc körül van. Akkor jön meg az életébe Nathan Bergen, akit az egész család akkor még Lukas-nak ismert. Innentől pedig gondolom kitaláltátok, hogy szépen lassan eljutunk a szerelmi részekig, amiből nem feltétlen lesz jó a végére, de nem akarok semmilyen titkot elmondani. Bízzatok a jóban. Azt sosem árt. Lényegében én majdnemhogy nyolcvan százalékban tudtam azonosulni a karakterével. Nem szívesen mentem volna hozzá feleségül. Persze ő sem tudhatta, ki ő valójában és azt sem, milyen igazából. Viszont én kockáztattam volna Jessica helyében és egy olyan pillanatban, amikor nincs itthon felhívom a rendőrséget és kérem, hogy várják meg. Nem csináltam volna végig azt, amit ő. Nyilván abban is van valami ráció, hogy ő ezt így csinálta, de nem teljesen értek vele egyet. Én ezzel a kötettel is száz százalékig meg voltam elégedve. Az írónő nagyon ért hozzá, hogy kell szerethető karaktereket írni. Ami viszont a vége felé már kezdett idegesíteni az, az volt (nem cselekményben, hanem korrektúrában), hogy volt, amikor ragokat lehagytak a szavak végéről, volt, amikor egy-két betű hiányzott (bár azt betudtam gépelési hibának), de ami nagyon idegesített az a párbeszédeknél kihagyott egy két gondolatjel volt. Sokszor csak néztem, hogy "Most mi van?". Összességében viszont tényleg egy nagyon szépen összeszedett és megírt regényt adott ki a kezéből (és a fejéből) az írónő. Fantasztikusan fogalmaz. Imádtam minden egyes sorát. Egy valamire viszont még kíváncsi lennék. Esetleg egy másik kötet az Jessica apjának a szemszögéből. Kíváncsi lennék az ő gondolkodásmódjára is. Viszont anélkül is tökéletes ez az egész történet, ahogy van. Bár Jessicát azért sajnáltam a végén. Megérdemelte volna a boldogságot. <---- Itt spoiler található. A bal egér nyomva tartásával húzd jobbra, ha már olvastad ezt, vagy az első részt. 

Kedvenc idézet(ek): 

"Aztán ahogy erre a vibráló, bimbózó kis találkozásra gondoltam, eszembe jutott, hogy Lukasszal nem is olyan rég még itt csókolóztunk, de azóta színét sem láttam. Tudom, hogy szabadnapos, nem számíthattam a felbukkanására, mégis valahogy hiányzott." 

77. oldal 

 "– Most szólítom az egyetlen áldozatát ennek a történetnek. Akinek kisfiúként végig kellett néznie, ahogy az apját elhurcolják. Aki árván maradt a világban és egyedül kellett felnőnie. Aki kiváló ember lett, aki céltudatos és kitartó. Tanúnak hívom Tom Bergen fiát, Nathan Bergent." 

138. oldal 

"– Szeretetből bármire képes az ember. Szerelemből titkolózunk, hazudunk, akár még gyilkolunk is. Elviselünk bármit a szeretett félért – feleltem neki, és reméltem, hogy érti, mit akarok mondani." 

254. oldal 

"– Tudod, vannak olyan helyzetek, amikor nem tehetsz mást, mint beletörődsz a sorsodba (…)" 

257. oldal 

Kedvenc karakter(ek): 

Nathan: Mint az első részben, itt is nagyjából ugyan azt tudom mondani. Sőt. Nem változott egyáltalán a véleményem, pedig egy év különbséggel olvastam a két kötetet. 

Unszimpatikus karakter(ek): 

"Daniel": Az elejétől fogva nem volt nekem szimpatikus már az első kötetben sem, de így, hogy közelebbről megismertük, végképp nem. Kedvenc jelenet(ek): Leginkább azokat a jeleneteket szerettem, amik Nathannal közösek voltak. Mint az első részben is. Borító:
5/16/2018 No megjegyzés


Fülszöveg:

Te ​melyiket választanád: a bosszút vagy a szerelmet?
Többek szerint felelőtlen nőcsábász vagyok, aki magasról tesz az érzelmekre, és képtelen kötődni egy másik emberi lényhez. Ilyennek lát mindenki, mert az életstílusommal ezt hitetem el velük. Bulik, nők, zene… ez határozta meg az életemet egészen addig, amíg nem találkoztam Nastyával.
Igazi rockernek tartom magam. Olyan helyről jöttem, ahol a bűn a mindennapok része. Hiába szántak nekem különb életet, talán soha nem tudok kilépni a múltam árnyékából. Különösen úgy, hogy az orosz maffia látóterébe kerültem.
Zsák a foltját, szokták mondani, és az enyém egyértelműen Nastya, aki a legnagyobb természetességgel táraz, céloz és lő. Ráadásul úgy hajt át motorral a piroson, mint a rosszfiúk a csajokon.
Julia Lewis Thomson új, akciókban és meglepő fordulatokban bővelkedő történetben leplezi le a nagy sikerű Többek által című regényben megismert Maxim sötét titkait. Vajon beszippantja-e az a világ, amitől a családja egész életében óvta? Vagy elég ereje lesz ahhoz, hogy ellenálljon a csábításnak?

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT
AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK
Vélemény:

 Egy már biztossá vált számomra. Julia Lewis Thomson remekül ért ahhoz, hogyan nevettesse, vagy éppen sirassa meg az embert. Én bevallom, hogy nekem az első részhez képest ez sokkal jobban tetszett, annak ellenére, hogy az első részét két részletben kellett elolvasnom az érzékeny lelkivilágom miatt. Viszont a második részért oda, meg vissza voltam. 
 Nem csak azért, mert Maxim volt a főszerepben, akit az olvasók kilencvenkilenc százaléka megkedvelt már az első részben. Én is közéjük tartozom, nem tagadom. Imádtam, hogy Maxim életébe ekkora betekintést nyerhettünk és azt is, hogy megismerhettük gyerekkori szerelmét, akit szintén azonnal megkedveltem. 
 Amikor elkezdtem olvasni vegyes érzelmeim voltak a könyvvel kapcsolatban, de annak ellenére nagyon szerettem. A vége miatt meg gyűlöltem és imádtam is a szerzőt. Gyűlöltem azért, mert ilyen vékony lett a könyv. Tovább is olvastam volna. Esetleg egy Biblia vastagságú, B5 méretű, bővített változatot nem kaphatnánk? Kezdem azt érezni a második könyve után, hogy ő direkt az emberi érzelmek kihozatalára szakosodott. Ha van ilyen szak egyetemen áruljátok el hol, és hogyan lehet jelentkezni. Akkor már meglesz, hogy hova megyek érettségi után.
 Konkrétan bennem annyi kérdést felvetett a könyv, hogy az már szinte megszámlálhatatlan. Ennek pedig csak egy töredékét válaszolta meg a regényben.
 Maximon kívül. aki nagyon szórakoztatott még, ő Dima volt a végén. (INNENTŐL APRÓ SPOILERT TARTALMAZ. Amikortól megismerte az apját, onnantól visítva röhögtem magamban. Róla is olvasnék még egy "kicsit". 
 Abban viszont megvallom az őszintét - és szerintem sokan egyet fognak érteni velem -, hogy Boriszt legszívesebben kiheréltem volna. Hátha normálisabb lesz. Mert amit csinált Nastyával, valljuk be, minden volt, csak nem normális. Vagy csak én gondolom új, hogy ne teljesen komplett az az ember, aki terrorban tartja a családját.
  Nekem egyetlen gondom volt a könyvvel. A váltott szemszög, de az még oké, mert más regényekben már megszoktam. Viszont a múlt és a jelen közti ugrálása kicsit néha összezavart. Én egy picit máshogy oldottam volna meg, de így is tökéletesen volt. A szereplőket meg imádtam. Kivéve Boriszt.

Kedvenc idézet(ek):

"Feladom. Ez a pasi kiakasztó!"

22. oldal

"Hirtelen kitisztult a fejem: bevillant egy képsor, ahogy a gyerekkori játszópajtásomat megharapta egy kóbor kutya. Akkor történt, amikor egy kis ideig a gyereksintér nem figyelt ránk, és elcsatangoltunk otthonról. Alig lehettünk ötévesek. Felületen és csak néztem őt, ahogy visszaváltozik kislánnyá.
Basszus! Nastya!
– Te… – kezdetem, de képtelen voltam folytatni. Zsongott a fejem az emlékek tőle, melyek tehervonatként száguldottak át rajta.
– Mi az, Maxim? Mintha kísértetet látnál – mondta kacagva. – Nehogy bepánikolj azért, mert ki akarlak dobni! Azt hittem, jobban viseled majd.
– Te…
– Igen?
– Hogy nem jöttem rá előbb? – dörzsöltem végig az arcom.
– Mire?
– Ha azt mondom neked, hogy Maximilien Karamanov…
– Na, ne! Ezt nem hiszem el! – hitetlenkedett elkerekedő szemekkel. – Hiszen Grehov a vezetéknevét."

32.-33.oldal

"A rohadt életbe! Nem tehetek semmit azonkívül, hogy itt állok a sírjuknál, és figyelem a kőbe vésett arcukat. Olyan fiatalok voltak, és én annyira szerettem őket. A világot jelentették nekem, és ez a világ elkezdett visszafelé forogni, amikor a lábam elé ömlött a holttestük."

74. oldal

"– „Foxinak, mert hazavárjuk. Anna.” – olvastam fel lefordítva oroszra, majd automatikusan magyarul hozzátettem: – Foxi Maxi az öreg anyátok!
– Mit dünnyögsz?
– Semmi.
– Ilyen könnyen nem rátok le! Mi ez a Foxi-izé?
– Foxi Maxi. Érted, Maxim. Maxi."

212. oldal

"Jó volt végre együtt látni a fiamat Maximmal, az édesapjával."

238. oldal

"Az első pillanattól kezdve szerettem őt, és amikor már azt hittem, hogy nem tudom őt annál jobban, ő csinált vagy mondott valamit, amitől még közelebb került a szívemhez. – Én nagyon szeretem Maxot… – és ettől a vallomástól teljesen kész lettem."

243.-244.oldal

Kedvenc szereplő(k):

Maxim: Szerintem nem kell elmagyaráznom, hogy miért is szeretem annyira. Mert... Mert Ő Maxim... Kész. De szerintem ennyi indok bőven elég azoknak, akik olvasták. Akik nem, azoknak mondom: Szőke, kék szemű, izmos, egoista, gyerekes és aranyos. Kell ennél több?

Dima: Haláli volt a kisgyerek. Remélem a továbbiakban még olvashatok majd róla. 

Utálatos szereplő(k):

Borisz: Az elejétől kezdve irritált. Hogy képes így bánni egy nővel? A végén is csak azért nem nyírtam ki, mert megtette azt, amit én szerettem volna (szándékosan nem spoilerezek).

Juliana: Na, ő meg a másik disznó. A felbukkanásától kezdve idegesített. Alig vártam, hogy felszívódjon. 

Kedvenc jelenet(el):

Amikor Nastya megszökik Dima-val, mert értesültek róla, hogy Maxim megkapta a festményt, azzal együtt pedig az üzenetet.

Borító: I-MÁ-DOM!!!
11/25/2017 No megjegyzés
1. Hogyan és mikor jött neked az írás ötlete?

 Szeretném azt mondani, hogy már gyerekkorom óta írogatok, de az hazugság lenne. Igazából sosem szerettem sem olvasni, sem írni. Otthonülő kisgyerekes anyukaként tévét néztem és a facebookon lógtam. Úgy 4 évvel ezelőtt jött a változás, mikor is egy véletlennek, vagy inkább a kíváncsiságomnak köszönhetően, képbe került E. L. James nagysikerű könyve A szürke ötven árnyalata. Én is elolvastam és teljesen rabul ejtett akkor. A trilógiát követően egyre több romantikus és erotikus könyvet olvastam. Megszerettem ezt a műfajt, mást nem is nagyon olvastam. Talán innen jött, hogy ugyanebben a műfajban tevékenykedem. Olvasás közben sokszor kaptam magam azon, hogy azt latolgattam, hogy az írónő helyében én ezt tettem volna, én úgy csináltam volna... így jött az ötlet, hogy leírjam azt, amit én gondolok, ahogy én szeretném a történetet alakítani. 

2. A Fekete bárány c. első regényed ötlete, hogy fogant meg a fejedben?

Ez egy vicces történet. Igazából nem ez az első sztori, amit elkezdtem írni. Az első írásom már félig kész volt, amikor egyik vasárnap ebédfőzés közben szöget ütött a fejemben két mondat. Ez a két mondat annyira piszkálta a fantáziámat, míg végül már egy jelenet játszódott le a fejemben. Nem akartam elfelejteni, így elzártam a leves alatt a tűzhelyet és leültem a gép elé írni. Bár aznap délután 3 órára tolódott ki az ebédünk ideje, de örökké hálás leszek annak a döntésemnek (no meg a családomnak, hogy nem tették szóvá :) ) Úgy egy óra alatt megszületett a Fekete Bárány első két oldala, ami végül maradt is a történet első két oldala. A többi már jött magától.

3. Hogyan jutottál el addig, hogy úgy döntöttél, kiadod?

Nem terveztem kiadni a történeteimet. Egyszerűen csak magamért írtam, azért, mert minden percét élveztem. Jobb volt, mint olvasni, mert így az én szereplőim tették azt, amit én akartam, hogy tegyenek (na jó, ez néha nem igaz, az író kollégák biztosan tudják milyen az, amikor egy karakter önálló életre kel és még csak véletlenül sem azt teszi, amit elterveztem vele). Miután megmutattam egyik kolléganőmnek a félig kész történetet, azt elolvasva ő közölte velem, hogy azonnal menjek haza és fejezzem be, mert tudni akarja a végét. Ez az egyetlen vélemény indított el a kiadás felé.

4. A karakterek, hogy születtek? Csak leültél, írtad a történetet és nevet társítottál egy karakterhez?

Igen. Igazából semmit sem terveztem előre. Még azt sem, hogy pasi szemszögből fogom írni a teljes történetet. Egyszerűen így tűnt jónak. A női főszereplőm nevét közvetlenül kiadás előtt változtattam meg. Az eredeti neve Amy Potter volt, de aztán rájöttem, hogy ott van Harry Potter, így lemondtam erről a névről, bár csak egyetlen betűt változtattam meg benne. De az összes szereplőm magától jött. A névválasztás sem okozott gondot, mert én élvezem, ahogy elnevezhetem őket. Mindig próbálok a karakterhez illő nevet adni.

5. Most dolgozol valamin? Ha igen, min? Tudsz mesélni róla egy kicsit?

 Igen. Jelenleg egy komolyabb hangvételű regényen dolgozom. Amíg a Fekete Bárányban sok a humor, addig a most íródó könyvemben a humorra kevesebb hangsúlyt fektettem. "A bosszú ára" mindkét főszereplő szemszögéből íródik. Fontos szerepet kap benne a függőség (alkohol és drog), a nemi erőszak, a kegyetlenség, de persze ebben is lesz bőven romantika és erotika is, és azért a humort is igyekszem belecsempészni, mert azt nagyon fontosnak tartom, még egy komolyabb hangvételű könyvben is.

6. Nekem volt egy olyan érzésem a történet vége fele, mintha kezdene átmenni krimibe. Ezt szándékosan így írtad? (amúgy férre ne értsd, nagyon jó lett)

A  válaszom újra az, hogy igen. Kell az izgalom, még a romantikus történetekbe is.

7. Továbbiakban is maradsz hasonló vonalon?

 Imádom a romantika/erotika műfaját, így biztosan ugyanebben a műfajban fogok továbbra is írni, de az biztos, hogy mindegyikben lesz akció-jelenet is, szerintem az feldobja a történetet.

8. A végén azt a jelenetet, hogyan írtad meg, amikor Jonathan és Tony beszélgetnek a Mennyországban? Mármint hogy hogyan jött, hogy azt oda belerakd?

 Ez egy személyes történet. Már írtam a regényem, amikor egy súlyos betegség következményeképpen elveszítettem az anyukámat. Nem terveztem beleírni ilyen szomorú részt egyáltalán, de akkor úgy éreztem, hogy muszáj kiadnom magamból a fájdalmamat. Amit Tony az édesapja halálakor érez, az részben a sajátom... És igen, az a jelenet talán azért íródott, mert szerettem volna én is egy ilyen találkozást az anyukámmal, amikor megbeszélhettük volna mindazt, amit nem tettünk meg, amíg élt. Jó lenne tudni, hogy jól van és boldog. Nekem csak a remény maradt. Tonynak viszont megadtam azt, amit én nem kaptam meg.

9. Tervezel ennek a kötetnek 2. részt, vagy ezt már így késznek érzed?

Nem terveztem folytatást, nem akartam sorozatot írni belőle. Ha egyszer mégis rászánnám magam, akkor azt Natalie szemszögéből írnám. De ez egyelőre csak egy kósza gondolat, mivel a jelenleg íródó könyvemen kívül is van még legalább két ötlet a fejemben.
10. Mit üzensz az olvasóidnak?

Talán azt, hogy köszönöm! De kevés, holmi szavakkal kifejezni, mennyire hálás vagyok, amiért ismeretlenül is bizalmat szavaztatok nekem. Boldoggá tesz a tudat, hogy szeretitek azt, amibe a lelkem egy darabját tettem bele. És bízom benne, hogy a soron következő regényeim is elnyerik majd a tetszéseteket. Olvassatok sokat, mert olvasni jó!
10/06/2017 No megjegyzés
Fülszöveg:

Senki ​sem érhet el Daemon Blackhez.
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja irántam az érzéseit, komolyan beszélt. Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobban köztünk a tűz.
Csakhogy még ő sem védheti meg családját a veszélyektől, ha eltökélik, hogy kiszabadítják szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibridek vizsgálatára és kínzására kiépült titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim előtt nincsenek határok.
A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza. Akkor sem, ha az eredmény örökre szétzúzza a világunkat.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.
"Armentrout a Luxen-sorozat harmadik kötetében sem lassít a lendületén. Az olvasókat az első laptól az utolsóig megbabonázza majd. Katy és Daemon körül pattognak a szikrák, ahogy az intrika szövevénye köréjük fonódik. A barátok és ellenségek végre megmutatkoznak, és a végén az olvasók kiabálni fognak." – RT Book Review, 4 1/2 csillag

Vélemény: 

Ismét egy fenomenális alkotás. Jennifer megint (harmadszorra is) olyat alkotott, amit kevés könyv írója. Egy olyan történetet folytatott, ami alapjában eddig is fantasztikus volt, de most annál is jobb. ❤ Daemon most is elvarázsolt, mint mindig, Dee... Hááát... Őt kezdtem megutálni. Dawson nekem olyan, mint Daemon (ergo: ❤). A cselekmények kicsit megleptek főleg az, ami a végén történt. A történetről annyit mondanék, hogy engem elsősotban Dawson lepett meg nagyon, hogy ilyen nagy akaraterely van az iránt, hogy megtalálja Beth-t.
 Daemon és Katy kapcsolata egy picit valljuk be tényleg elmerült, hogy szépen fogalmazzak. Először Katy féltékenysége miatt, másodszor pedig, ami a végén történt.
 Azt viszont hozzáteszem, hogy ez a könyv is a földön végezte. Vajon, ki volt az oka? Naná, hogy Blake!
 Komolyan kezdem azt hinni, hogy nálam tényleg az a jó könyv, ami a földön végzi. Úgyhogy, ha egy író ismerősömnek azt írom, hogy a földön végezte a könyv, azt vegye dicséretnek.
 Egy picit a Sátánra (alias Blake) visszatérve: akkor idegesített fel először, amikor (SPOILER!) a teremben nekitámadt Katy-nek. Akkor volt először, hogy elhajítottam a könyvet. Néha viszont voltak olyan jelenetek a végén, amikor azt hittem Katy meg fog halni (SPOILER) és vele együtt Daemon is, de aztán visszalapoztam a könyv legelső lapjára és megnéztem, hány része is van a sorozatnak. Akkor jöttem rá, hogy biztos nem, mert ez csak a harmadik rész és öt részes a sorozat (ha a kiegészítő köteteket nem számoljuk bele).


Kedvenc karakter: Daemon, és Dawson, mert... Daemont szerintem értitek, Dawson pedig... Nem tudom. Nekem nagyon jó fej és pozitív karakter volt már az elejétől fogva. Meg is sajnáltam.

Kedvenc idézet: 

"– Te nem tudod elképzelni, min mentem keresztül – vágott vissza, aztán lesütötte a szemét. – Na, jó, talán kicsit. Bethszel az ezerszeresét csinálták végig annak, amit veled tettek. Nem felejthetem el a szerelmemet, hiába szeretem a testvéremet is."
 64.oldal
 ***
"Olyan, mint egy öngyilkos hajlamú Duracell-nyuszi."
260.oldal
Borító: 

 Annak ellenére, hogy nem nagyon illik a történethez - mármint maga a képen látható pozíció -, szerintem nagyon is jól passzol. Sokan mondják, hogy nem a borító alapján kell megítélni a könyvet és ezt én is így látom. Szerintem ennek a könyvnek 5/5* a borítója, annak ellenére is, hogy a történetet nagyon nem tükrözi.

Legutáltabb/ellenszenves karakterek:  

(ilyen még nem volt egyetlen bejegyzésnél se, de most valahogy úgy éreztem, hogy a harmadik résznél már meg kell említenem őket): 

Blake: 

Ő sosem volt számomra színpatikus. Se maga a jelleme, sem a személyisége és miután azt tette Katy-vel amit, azok után még inkább nem kedvelem. Most pedig nem akar felszívódni. Csak remélem, hogy egyszer fel fog.

Lesa:

Itt jön az a kérdés, hogy: Miért nem kedveled Katy barátnőjét? Igazából nekem eddig az ég világon nem volt bele semmi bajom, sőt elviseltem, de a mostani rész végén ez a (SPOILER) állandó faggatózás Katy-vel, hogy mikor, hogyan és mint feküdtek le Daemonnel. Nem jött be. Meg az a szó se maga, hogy "követelem". Hogy lehet valakitől követelni, hogy mondja el a (valószínűleg első, de amúgy akárhányadik) szexuális aktusát egy illetővel?

Ash:

Szerintem őt megértitek, hogy miért nem kedvelem. Szerintem az olvasók 99,9 %-a így van vele. Nem tudom. Ahogy a banketten, meg előtte viselkedett az nekem nagyon nem jött be. Nem értem, miért van ennyire rátapadva arra, hogy Daemon Katy-t és nem őt választotta. Mindennel próbálja elérni, hogy Katy és Daemon szakítsanak. DE MIÉRT? (Nem fluimucil reklám akar lenni. 😃)

Plusz ahogy egyre jobban a történet vége felé haladtam, csak akkor kezdtem észrevenni, hogy Katy is és Daemon is mekkora jellemfejlődésen ment át. Nem? Nézzük végig a két karaktert. Daemont milyennek ismerjük meg az elején? Bunkó, egosista, (elnézést a kifejezésért) faszkalapnak. Most pedig egyre inkább kezdi megmutatni a jó oldalát is. Na és Katy? Őt egy könyvmoly, átlagos lánynak ismerjük meg, aki az olvasás és blogolás mellett imád kertészkedni. És most milyen volt a történetben? Olyan, aki szinte teljesen elhanyagolta azokat a teendőit, amik akkor szinte az egész napját kitöltötték.

Ha nektek tetszett és olvasnátok további regényekről is a véleményem, akkor iratkozzatok fel, hogy időben értesüljetek az új véleményeimről.
2/25/2017 5 megjegyzés
Fülszöveg: 

Daemon ​​Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

Véleményem:

 Hát. Gratulálok Jennifernek. Sikerült másodszorra is egy fantasztikus regényt alkotnia. Igaz, hogy Blake miatt többször is a földhöz akartam vágni a könyvet, de aztán nem tettem. Szegény könyvnek csak lelke van és egy átkozott szereplő miatt nem vághatjuk csak úgy földhöz. 
 Na. A történet engem magában tényleg lenyűgözött (és idegesített egyszerre), mert mint az első részben, itt is mindig jobban izgultam a szereplőknél. Most is voltak olyan pillanataim, amikor azt hittem Katy meg fog halni, de aztán megnyugtattam magam, hogy akkor ugyan, hogy lenne folytatás? 
 Blake viszont az első pillanattól kezdve az őrületbe kergetett. Hogy lehetett ilyen (elnézést a káromkodásért) fasz? De Kat is, hogy bedőlt neki az első pillanatól kezdve. Bár, hogy bevalljam az őszintét, én se csináltam volna másképp, de azért lehetett volna benne pár kétely a sráccal kapcsolatban. Kezdve ott, hogy alig tudott róla egy-két dolgot. Aztán persze ennek meg is lettek a következményei, csak épp nem az, amire egyesek számítottak. Például én nem számítottam arra, hogy az hal meg aki, mert ő tényleg nem érdemelte meg és őszintén sajnáltam, mert kedveltem. Viszont annak örülök (SPOILER!!), hogy Vaughn is meghalt, mert őt nagyon nem bírtam már az első felbukkanásánál sem. 
 Daemon viszont tényleg egyre kedvesebb lett a történet során és amiket mondott Katy-nek a végén... Ahw... ♥ 
 A másik, aki még jobban meglepett Will volt. Na, ő volt a másik, akit vízbe tudtam volna fojtani. Hogy lehetett ilyen faszfej? Már az elejétől fogva tudtam, hogy nem lesz egy pozitív szereplő és lám-lám. Tényleg nem az. Remélem örökre eltűnik a sztoriból Blak-kel együtt.
 Jennifernek sikerült elérnie nálam azt, amit eddig kevés írónak. Az, hogy annyira felidegesített minden egyes felbukkanásánál az a szereplő, hogy majdnem eldobtam szegény könyvet. 

Kedvenc idézet: 

"– Itt vagyok. – És valóban; óvatosan belépett a ketrecbe, és kisegített a rácsok közül. – Itt vagyok, cica. Most már vége."
Jennifer L. Armentrout: Ónix (448.oldal)

Kedvenc szereplő:

Még mindig Daemon. És (SPOILER!) Dawsonra is kíváncsi leszek majd a továbbiakban, bár nekem az alapján eddig szimpatikus, amiket Daemon mesél róla Kat-nek.

Borító: 

Nem nagyon illik szerintem a történethez, de azon kívül minden tökéletes. A háttér fantasztikus, a modellek nagyon jók rajta (bár Pepén nem is csodálkozom 😀). Az eddigi borítók is mind isteniek voltak, a harmadikra pedig kíváncsi leszek, mert azt csak képen láttam eddig.

Megmondom az őszintét, hogy eddig nem voltam nagy fantasy rajongó olyannyira, hogy a családom még a Harry Potter elolvasására SEM tudott rávenni, de aztán a kezembe került Helena Silence Enigma című regénye és lám, megtörtént a csoda. Elkezdtem fantasyt olvasni. 
1/28/2017 No megjegyzés
Fülszöveg:

Márk vagy Tomi? Bexi sokáig azt gondolta, hogy ez a kérdés nem létezik: Márkkal való kapcsolata már a múlté. A legutolsó szakításuk óta eltelt időben Bexi élete végre nyugvópontra jutott, és ebben fontos szerepe volt Tominak is az Üres Utcák együttesből. A nyári turné azonban felforgatott mindent a zenészek életében.
Fesztiválok, koncertek, fülledt turnébusz, őrült bulik Aszádékkal, zsarolás… Valahol a Balaton-parton.

Vélemény:

Nem is tudom, mit mondjak. Olyan volt, mint minden jó könyvnél: siettem, mert tudni akartam, hogy mi lesz a vége, de nem akartam az utolsó oldalára érni a könyvnek, mert fájt belegondolni abba, hogy ez az utolsó előtti rész. Nemsokára pedig jön az utolsó. :( De Laurának hála a jó égnek még lesznek könyvei és amilyen mázlink van, így csak egyre jobbakat várhatunk tőle.
 Na, akkor a cselekményről egy kicsit. Az elején még ugye benne van Tomi, akit annak, aki olvasta eddig a sorozatot nem kell bemutatnom, aki engem a kezdeteknél még nem irritált, de aztán egyre jobban kezdett.
 Nem tudom, hogy melyik Leiner Laura olvasó hogy van vele, de nekem ez és az első rész tetszett a legjobban, mert én valahogy nem csak a szerelmes szálat néztem ebben a sztoriban, hanem a szakmai részt is, így azon tépődök, hogy mi lesz Bexi karrierjével a következő részben. Remélem jól dönt. 
 Na, mindegy. A kedvenc szereplőm az egész sorozatban - különösen ebben a részben - Nagy Márk volt. Egoista "majom". Hiányozni fog, ha vége a sorozatnak, de legalább jön valaki a helyére. Hopp. Remélem ezt Márk nem olvassa, vagy kitekeri a nyakam. :D 
 Amikor belekezdtem a könyvbe egy ugyan olyan, mondhatni laza részre számítottam, mint az eddigiek, de nem. Ez sokkal jobb volt. A cselekmény, a poénok... De most komolyan. Én szinte minden második oldalon röhögtem, ha nem mindegyiken. Jó beszólások voltak. A másik kedvenc szereplőm pedig Lili volt. Tíz éves és olyan jó beszólásai voltak néha, hogy csak néztem, hogy egy tíz éves kisgyereknek, hogy lehet ilyen jó a humora. Ezek is csak könyvben történhetnek meg. Márkban viszont nem csalódtam. (SPOILER!!!) Tehát, amikor magával cipelte a szupermarkettből vagy honnan a karton-Nagy Márkot azon szétröhögtem magam. 
Balogh úrtól viszont agybajt kaptam. De komolyan. Ha nem szeretném úgy a könyveimet, mint a saját családtagjaimat, akkor nem tudom, hogy hányszor dobtam volna földhöz idegességemben. Szegény Bexit már tényleg megértettem, hogy fontolóra vette, amit ajánlottak neki. Remélem helyesen cselekszik és ott marad ahol (vagy aki mellett?) kell lennie.

Kedvenc szereplő:

Márk

Kedvenc idézet: 

"– Jó, mert csak arról van szó, hogy ő a volt barátod, akinek írtál egy rakás számot, aki megnyerte a műsort, amit én elbuktam, aki folyamatosan versenyez velem, és akiről ma azt hallottam, hogy olyan rohadt nagy volt a szerelem köztetek… De miért érdekelne? – nevetett lazán.
– Tudod, milyen aranyos vagy, amikor féltékeny vagy? – mosolyogtam rá."

Kedvenc jelenet:

Amikor Balogh nyaralójában kimennek a partra beszélgetni (Márk és Beki) kettesben.

Borító: 

Nem túlzottan értem, hogy miért épp violinkulcs van rajta, de nagyon megörültem, amikor megláttam, mert nem sokkal előbb tetoválták a csuklómra ezt a mintát.

Kicsit röviden a könyvről:
Író: Leiner Laura
Oldalszám: 446.oldal
Kiadó: L&L Kiadó
Kiadás ideje: 2016 október 14. Péntek
10/18/2016 No megjegyzés
A Bexi-sorozat második része a Hullócsillag, a harmadik pedig az Illúzió. Ezt a két könyvet azért
akartam egybeírni, mert nem szerettem volna két rövid bejegyzést írni, így gondoltam, hogy inkább írok egy hosszút, mint két rövidet.

Bexi 2.: Hullócsillag- fülszöveg:

Már bő egy év eltelt azóta, hogy Budai Rebeka posztolta barátjának a Késtélt, és ezzel immár Bexiként berobbant a köztudatba.
Azóta megjelent második lemeze, az Offline, melynek sikere végleg kiírta Bexit az egyslágeres előadók sorából.
Úgy tűnik, Gerivel is rendeződhetnek a dolgaik, bár ezt Körte, Lili, Anti és a Fogd be Aszád eszement (nevű) tagjai egy emberként elítélik.
És persze ott van még Ő is. Nagy Márk, akinek a Pop/Rock sztár leszek! döntője után nagyobb szüksége van a barátaira, mint valaha.

Mint a fülszövegből is kiderül Bexinek továbbra sincs aranyélete. A második lemeze után Bexi körül úgy ahogy rendeződnek a dolgok Gerivel, annak ellenére, hogy ezt a társaságában lévők nem nézik jó szemmel.
 Laura ebbe is annyi humort rakott - mint az összes könyvébe -, hogy a végén szerintem mindenki a hasát fogta a nevetéstől, ugyanakkor sajnálták, hogy vége lett, ugyanis, itt is megismerhetünk néhány új szereplőt, például Lexit, Bexi riválisát, illetve annak a menedzserét, akin annyit lehet röhögni, hogy az már fáj.
 Bexi természetesen ez után is sok lehetőséget kap a zenei karrierje kapcsán, amivel csak előre halad, de persze Laura itt se hagyja az olvasókat függővég nélkül.

Bexi 3.: Illúzió - fülszöveg:

Bexi – civil nevén Budai Rebeka – második albumának sikere, egy londoni út és a Nagy Márkkal való el sem kezdődött kapcsolatának vége után hirtelen elveszti a talajt a lába alól. Geriben csalódnia kellett, Márk szóba sem áll vele, de talán a zenei sikertelenségtől rendül meg leginkább. Szerencsére még mindig mellette áll a családja, valamint Anti, Evelin, Körte, az agyontetovált menedzser, és a Fogd be Aszád vérbeli trolljai. Így a szakmai és magánéleti mélypont sem tarthat sokáig…

 Miután Bexinek ugye megjelent az Offline című albuma, ami nagy siker lett, lehetősége adódott, hogy részt vegyen egy Londoni úton - persze Nagy Márkkal és Aszádékkal együtt -. Nagy Márkról szólva. Miután ugye elveszti a versenyt próbál talpra állni és ismét rivaldafénybe kerülni. Küzd és nem adja fel. Talán ilyen egy igazi popsztár. Vagy nem? Jó, bár az egoizmusából lehetne néha egy picit csökkenteni. :D
Geri olyan, mint mindig, semmit sem változott, ugyan úgy, ahogy Márk se. Itt a kérdés: Miért kell
Pelbart Enikő rajza
szeretni Nagy Márkot? Válasz: Mert ő Nagy Márk. :D De most komolyan. Nem lehet rá okot találni. Körte is ugyan az maradt, mint az első két részben volt... Szinte senki sem változott. Vagyis igen, de mégsem.

Nálam ez a sorozat eddig kilenc pontot ért el, mert nem nagyon szeretem a függővégeket, Lauráé mégis jó. Én mondjuk nem tudnék függővéget írni, mert szeretem, ha valami le van zárva, be van fejezve.
8/25/2016 7 megjegyzés
A Szent Johanna Gimi sorozatot nyilván mindenki ismeri, de aki nem, annak leírnám röviden, hogy miről szól.
A TÖRTÉNETRŐL RÖVIDEN: 
Rentai Renáta, a történet főszereplője Pestre költözik a családjával, hogy közelebb legyen a gimihez. Mivel pont akkor költöztek, mikor a gólyatábor volt, így nem ment, meg amúgy se volt kedve, pedig az anyukája mondta, hogy az osztályfőnöke (Haller) örömmel fogadta volna.
 Az első sulinap minden osztálytársa úgy néz rá, mint a tökre, hogy mégis ki ez a lány, hisz nem is volt a táborba. Az első nap megismerkedik Bencze Virággal (alias Emó).
 Pontosan egy hét múlva azonban minden megváltozik, ugyanis a sulit megtalálja a "szívtipró" Antai-Kelemen Ádám, (becenevén Cortez) aki mindent megváltoztat az életében a tudta nélkül. 
 Telnek, múlnak az idők, mindenki összeszokik mindenkivel, párkapcsolatok alakulnak ki, bulikon vesznek részt, balhéznak a fiúk... Szóval minden, ami egy gimibe szokott lenni. Azonban ez mégis más, mert a sorozat írója ezzel a sorozattal vált híressé, ezzel szerettette meg sok gyerekkel az olvasást (köztük velem is). 
 A történet alapjáraton vicces, főleg az utolsó rész, amikor mindenkinek meg kell csinálnia azt, amit húzott azzal a tanárral, aki a lapon volt, amellett, amit csinálnia kellett. 
 Na, de ne menjünk egészen az elsőtől az utolsó részig. Nézzük azt is, ami közbe van. Nagyon megszokták egymást a második részig, összeszokott csapat lett.Úgy, ahogy, de a további kötetekben egyre jobban. A harmadik részben Cortez és a barátai a hírhedt csapat bandát alapít, amivel kiborítják Máday-t, az igazgatóhelyettest. 
 A negyedik részre már telesen összeszokott lett a csapat, Reni nem mert közelíteni Cortezhez azóta, hogy azon a híres, nagybetűs SZEPTEMBER 8.-ÁN. Cortez azonban megpróbál közelebb kerülni, ami valamennyire sikerül is, egészen az ötödik részig. Gondolom kitaláltátok már, hogy mi fog ott történni. De vajon mikor? 
 A további részeket nem szeretném felsorolni, mert nem szeretnék sok-sok spoilert, ha esetleg valaki nem olvasta. Mindössze csak annyit fűznék a történethez: NAGYON JÓÓÓ!

Én magát a történetet ötből öt csillagra értékelném, mert a történet vicces és nagyon jó, nagyon lehet élvezni. Az írónőnek pedig fantasztikus a humora.
6/30/2016 No megjegyzés
Older Posts

Most olvasom:

Üdv itt!

Üdvözöllek a blogomon, a nevem Noel. Tizenhárom éves korom óta írok, azóta ez a menedékem. A blog 2014-ben nyitotta kapuit, és azóta is szorgosan ügyelek arra, hogy időben hozzam az új híreket, és borítókat a nagyvilágból. Érezd jól magad, ne felejts el követni itt, és a Facebook oldalunkon is! :)

Író: Barta Noel
Társíró: Csík Zsófia

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

  • Becca Prior: A tanítvány 1.
    Fülszöveg: A fikciós történet egy kiemelkedően tehetséges, fiatal egyetemi professzor és azonos nemű tanítványa között kibontakozó, p...
  • 5 könyv, amit kötelező olvasmánnyá tennék az iskolákban
     Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok.  Na, há...
  • "Az újságoktól kezdve, az arab hírcsatornákon át, a magánemberekig, sokan segítettek" -Borsa Brown interjú
    Mikor kezdtél el írni? Tini koromban szerelmes versikékkel, majd naplóval kezdtem. Igazából a versek miatt, Ady miatt szerettem be...
  • CÍM- ÉS BORÍTÓLELEPLEZÉS: Sam Wilberry új regénye
    Íme a borító.  Fülszöveg sajnos még nincs, de hamarosan az is olvasható lesz. Viszont most a borítón van a hangsúly, na meg a címen. Sze...
  • Sebők Aida, avagy Magyarország legfiatalabb írónője
    Honnan jött a Pont, mint te! című könyved ötlete? A Pont, mint te! ötlete alapvetően nem jött sehonnan. Végig ott motoszkált benn...
  • Katie Françoise: A harag ébredése (Bosszú)
    Fülszöveg: Vajon létezik olyan szerelem, ami felülírja a bosszúvágyat is? Nathan korán árvaságra jutott. Az anyja elhagyta, az apj...
  • "Sokan írták, hogy jó lenne egy folytatás a Mennem kellnek, én viszont azt sem gondoltam tovább." - interjú Ludányi Bettinával.
    Honnan jött egyáltalán neked az írás, illetve, hogy kiadd?  Általános iskolás koromban nagyon sok könyvet olvastam, és kedvet kapt...
  • "Hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű" -Interjú Sam Wilberry-vel
    Mi késztetett arra, hogy írni kezdj? Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell...
  • Leiner Laura: Egyszer (Bexi-sorozat 6.)
    Fülszöveg: Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, a...
  • Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság [+nyereményjáték]
    Fülszöveg:  A történet folytatódik… Sok nehézség és hosszú útkeresés után Henry, George, Anna, Sarah és Charlotte élik a gondtala...

Címkék

2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 2024 2025 Aheneum Kiadó Alexandra Kiadó Anne L. Green Atlantic Perss Kiadó Aurora P. Hill B. E. Belle Bakos R. Laura Baráth Viktória Becca Prior Berecz Ramóna Betty Forester Borsa Brown Bálint Erika Carol Souya Ciceró Colleen Hoover Colorcom Media Darvas Petra Dawn Silver Diana Hunt Dopamin Könyvkiadó Dream válogatás Elena Ferrante Elle Kennedy Emma ZR Erdőss Alex Farkas Anett Freida McFadden Fumax Kiadó Főnix Könyvműhely Gabo Könyvkiadó Gabriella Eld Hajnal Kitti Hayden Moore Helena Silence Julia Lewis Thomson K.M. Holmes Kelly Oram Könymolyképző Könyvmolyképző L&L L.J. Wesley LMBT LMBTQ LOL Lakatos Levente Leiner Laura Ludányi Bettina M. L. Eperke Magnólia Kiadó Maxim Könyvkiadó Náray Tamás P.C. Harris Papp Dóra Park Kiadó R. Kelényi Angelika Rácz-Stefán Tibor Sam Wilberry Sarah Dessen Sebők Aida Szivárványálom könyvek sorozat Tira Nael Twister Media Veréb Emese Vi Keeland Völgyi Anna Zakály Viktória Zubor Rozi adaptápció aszexuális baleset barátság bestseller betegség borítóleleplezés család családon belüli erőszak dark romance dedikálás ellentétek erotika fantasy filmajánló gyász halál igaz történet alapján interjú képregény maffia mentális betegség pszichothriller recenzió szerelem szórakoztató tabu történelmi regény Álomgyár Kiadó

Blog Archive

  • ▼  2025 (28)
    • ▼  november (3)
      • Toshikazu Kawaguchi Mielőtt a kávé kihűl
      • Leiner Laura: Mindig történik valami a Deákban
      • Sophie Anne: Everest
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (1)
    • ►  június (7)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2024 (21)
    • ►  december (7)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (6)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (7)
  • ►  2022 (37)
    • ►  december (2)
    • ►  november (6)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (8)
  • ►  2021 (45)
    • ►  december (1)
    • ►  november (4)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (2)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (5)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (7)
  • ►  2020 (59)
    • ►  december (6)
    • ►  november (9)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (2)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2019 (29)
    • ►  december (7)
    • ►  november (6)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  március (2)
  • ►  2018 (75)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (2)
    • ►  május (14)
    • ►  április (15)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (14)
  • ►  2017 (98)
    • ►  december (7)
    • ►  november (11)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (4)
    • ►  június (10)
    • ►  május (12)
    • ►  április (5)
    • ►  március (5)
    • ►  február (4)
    • ►  január (4)
  • ►  2016 (38)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  április (1)
  • ►  2014 (1)
    • ►  szeptember (1)

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates