Üzemeltető: Blogger.
  • Home
  • Ki vagyok én?
  • Támogatók
    • Category
    • Category
    • Category

Noel's Bookland

Fülszöveg:

Ádám egész életében igyekezett jó lenni.
Jó fiú. Jó keresztény. Jó vőlegény.
Csak épp önmaga nem lehetett.

Mikor felkerül Budapestre, retteg attól, hogy el fog bukni, épp ezért jegyezte el a menyasszonyát: hogy ellen tudjon állni a kísértésnek.

De vajon amit érez, az tényleg bűn?

Először a szobatársával, Jocóval kialakuló kapcsolata üt rést a vágyai útjába épített falon, aztán megtudja Tamásról, az egyik egyetemi oktatójáról, hogy vallásos és meleg. Miközben vele egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Ádám lassan ráébred, hogy a fal mögött a szabadság várja.

Csakhogy a félelemtől és a szégyentől nem lehet ilyen könnyen megszabadulni, és elég egyetlen mondat, hogy Ádám törékeny lelki békéjét felborítsa, ez pedig beláthatatlan következményekkel jár.

Egy történet a hitről, ami túlélte az egyházat.
A szerelemről, amit nem lehet kiimádkozni.
És a szabadságról, amiért néha meg kell halni – legalább egyszer, hogy újra élni tudj.

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

A FAIRBOOKS KIADÓNAK  

Értékelésem:

 Erdőss Alex: Keresztre feszítve című könyve idén jelent meg és bevallom őszintén engem nagyon megfogott a fülszövegével, mert a regény amellett hogy vallási témájú, igen mély mondani valókat hordoz. Az én figyelmemet bevallom őszintén a fülszöveg azonnal felkeltette, aztán voltam olyan szerencsés, hogy el is tudtam olvasni. Bár mikor nekiálltam volt bennem egy olyan érzés a fülszöveg után, hogy a könyv hasonló lesz, mint az Imák Bobbyért című film. Nem tévedtem sokat.  

"– Félek – súgta Ádám. – De már nem a kárhozattól. Hanem attól, hogy nélküled kell léteznem." - 188. oldal 

 A könyv Ádámról szól egy meleg fiúról, aki egy mélyen vallásos család gyermeke. A fő motívumok a hit, szenvedés, a belső küzdelmek és a lelki útkeresés. Ám felmerül a kérdés: A szerző vajon mit akar átadni az olvasónak? Őszinte, tabu feszegető történet csodálatos köntösbe bújtatva.  

"[…] szerette volna hinni, hogy Isten olyan, amilyennek Tamás ismeri, hogy kegyes és megbocsátó, hogy minden teremtményét szereti, akkor is, ha bűnös, és nem olyan, amilyennek ő látta egész életében." - 182. oldal 

 A szerző stílusát inkább közvetlennek mondanám és nekem pont ezért is tetszett annyira. Olvasmányos és elgondolkodtató egyszerre. A könyv nagyon erősen kivesézi és mondhatni úgy, kiforgatja a bibliát, ami nekem nagyon tetszett a történet során. A könyv rövid fejezetekből áll, szóval, ha egyszerre nincs sok időd olvasni, akkor szerintem nagyon jó választás tud lenni (bár azért van egy két hosszabb fejezet is). A követhetőségével sincs probléma, nagyon könnyen le tudja kötni egy ember figyelmét.

"– Látnod kéne most a mosolyodat – szólt lágyan Péter. – És nem lennének többé kétségeid." - 168. oldal 

 Nagyon sok rész volt, ami engem nagyon meghatott, aki látta instán a posztomat az tudja, mennyit jelöltem benne. Szerintem ez a könyv felkerült az éves kedvenceim közé. Nekem a könyv személy szerint elgondolkodtató kérdéseket adott és ez nagyon jó volt, hiszen nyomot hagyott bennem az, amit olvastam.  

"– Mit súg a szíved?
– A szívem éppen meg van bolondulva, és legszívesebben most azonnal felhívná, miközben az eszem azt mondja, hogy Ádámnak időre van szüksége." - 168. oldal 

 Szerintem érdemes elolvasni, ha szereted a sírós, romantikus történeteket. Mert nekem a lelkemet kitépte. Pont ezért is ajánlanám mindenkinek. Szó szerint. Pont azért ajánlanám, mert mindenkinek szól. Csak így tudjuk megérteni egy ember belső világát. 

10/31/2025 No megjegyzés
Fülszöveg: 

Hayden Moore, a Csendkirály szerzőjének újabb kötetében egy amerikai kisváros látszólagos nyugalmába repít minket. Egy világba, ahol mindenki templomba jár, és mosolyogva feszít az ünneplőruhájában, egészen addig, amíg otthon magára nem csukja az ajtót. 
David egy olyan családban él, ahol az erőszak és a vallás remekül megfér egymás mellett. Egyetlen mentsvára Corey, aki szelíd szeretettel, kitartó gondoskodással és őszinte barátsággal ajándékozza meg. 
 A gyermekkor azonban gyorsan véget ér, és szembe kell nézni az újabb nehézségekkel. A kamaszodó Davidnak egyre keményebb csatákat kell megvívnia bigott, zsarnok apjával, aki agresszióval próbálja helyes úton tartani a fiait. 
A két kamasz barátságát átszínezi az idő, de David nehezen vallja be magának is, hogy immár mélyebb érzéseket táplál Corey iránt. Vajon szembe mer-e szállni az értékrenddel, amit beléneveltek az évek alatt? Vajon legyőzi-e önmagát és ezzel együtt basáskodó apját, hogy egy utolsó harcban a saját boldogsága legyen a tét? 

"Egy olyan utazás, ahol végig érzed a nehéz terhet, amit a válladon cipelsz, de amit soha nem akarnál letenni egyetlen pillanatra sem. Minden szó, minden gondolat mélyebbre vezet, és te önként sétálsz bele a sötétségbe, mert a remény ott munkál benned, hogy valahol vár rád a fény." - Becca Prior

Vélemény: 


Minden egy bicikli-balesettel kezdődött...

 Hullámvasút. Nem más ez a könyv, mint egy kib*ott hullámvasút. Egyszer minden rendben, aztán maga a pokol, majd újra szép és jó a világ. A szerző bemutatta két olyan fiúnak az életét, akik teljesen különböznek, mégis egymásnak teremtette őket a sors.
 A történet kezdetekor nagyon nehéz volt összeraknom, hogy most ki kinek a kicsodája és kinek milyen színű a bőre és a haja. Pedig nem szokott ilyen lenni. Ám a könyv negyedére minden tiszta volt.
 Corey és David élete akkor került egy vágányra, mikor David a szomszédba látogatott. Mert látni akart valakit, aki már nem volt ott. Aztán jött Corey. Ez a könyv bemutatta az olvasóknak, milyen is meleg fiúként végigélni a családon belüli erőszakot. Milyen az, mikor az apád már csak azért bánt, amiért mást szeretsz, mint ami eltér az ő normáitól.
 Bemutatja David küzdelmét, saját maga elfogadását, a coming outot, de emellett azt, hogy nem minden családban jó és nem minden család színes. Én nem egyszer bőgtem a könyvön. Ha azt nézzük, nálam is ez áll fent, hiszen én a nevelőapám miatt költöztem kollégiumba. Ő ugyanúgy nem fogad el, mint David-ot az apja. Ezért is sírtam el magam a 241.oldalon. Minden lejátszódott a szemem előtt és nem bírtam tovább tartani magam.
 Azonban tényleg egy csodás könyvnek lehettem az olvasója, hiszen ilyen szép véggel megáldott történet nagyon kevés van. Illetve sok. Viszont ennyire kacskaringód út után... Na, ezért mondom, hogy kevés.
 A szereplők pedig végképp a szívemhez nőttek, Corey és David nagyon is, de mellettük még Benjamint, David egyik testvérét bírtam nagyon.
 Viszont a két apát egyáltalán nem tudtam megérteni. Jó oké, Corey apját nem ismertjük meg nagyon, sőt alig, de már az, hogy miken kellett keresztülmennie az idősebb fiának Gavin-nek. David apja pedig... Egy bigott vallásos ... aki csak azért bántja a fiát, mert nem felel meg az Úr akaratának. Ám a végén mosolyogtam egy nagyot, amikor David végre az apja szemébe mert nézni félelem nélkül.
 Az egyetlen, ami egy picit idegesített, hogy sokszor voltak a könyvben olyan mondatok, amikben egy szót háromszor egymás után leírt. Megértem, miért csinálta, mert végül is volt benne logika, de engem valamiért idegesített egy picit. Ám ez sem tántorított el attól, hogy végigolvassam a könyvet és beleszeressek az írónő stílusába.

Kedvenc idézet(ek):

"Át akartam lépni a kibaszott árnyékomat, hogy végre tiszta lappal indulhassak. Magam mögött akartam hagyni a melegséget, a kapcsolatomat Bethanyval, a sok hazugságot, de fogalmam sem volt, hogyan kezdjek hozzá. Ki akartam bújni abból az üvegkalitkából, amibe évekkel azelőtt kényszerítettem magam. Ki akartam törni belőle. Fogalmam sem volt, mit akartam. Önmagam lenni, vagy valaki teljesen más. Egy jobb ember. Erősebb, okosabb, valaki, aki képes másokat megmenteni."

110. oldal

"Nem hazudhattam, nem titkolóhattam tovább, de nem tudtam, hogyan kell őszintének lenni, és egyáltalán kivel lehetek az, ha korábban magammal sem voltam."

142. oldal

"Sosem gondoltam, hogy az előbújás ilyen iszonyatosan nehéz. A tévében nézve, vagy a könyvekben olvasva sokkal egyszerűbbnek tűnt. Ott mindig mindenki tudta, ki kicsoda, micsoda, és mit akar. És a srácok büszkék voltak magukra. Én miért nem voltam büszke?"

208. oldal
12/14/2019 No megjegyzés

Fülszöveg:
 
Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.
Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie.
Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.
Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?
Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről.

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR 
KIADÓNAK A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem: 


 Nagyon szerettem volna szeretni, mint az író eddigi könyveit, de sajnos nem nagyon ment. Nem nagyon ment, mert nem éreztem magaménak a témát. Tehát amikor az erotikus részek voltak... Más regényben élveztem volna, de itt valamiért nem ment lehet, hogy azért, mert egy tiltott, de valamiért mégis szép szerelemről volt szó. Nem tudom... Viszont azt se mondhatom, hogy utáltam. Az egyetlen, amit nem értettem, az az utolsó fejezet, de azt majd számonkérem az írónőtől.
 Maga a történet tényleg nagyon hangulatos bejárhattuk Rómát és Elbát... Tényleg aligha volt vele bajom. Csak nem mondanám magam hívőnek, így aztán ez a szerelem nekem kicsit érdekes volt. Bár nem nagyon csodálkoztam.
 A történet végében pedig röviden ki is fejtem, mi volt nekem a gond. Jelen időre váltott a szerző, plusz nem tudtam eldönteni, milyen helyzetbe. Mert Raymond atyát anyának és nem Raymondnak szólította, mint a történetben egy idő után, plusz Jeremy... No comment. Átmeneti üzemzavar van nálam.
 Voltak részek, amiket nagyon is élveztem, például a városnézéseket, vagy az ominózus "fagyis jelenetet".
 A történet során én egyetlen dologra kerestem a választ, ami azért volt nekem kínszenvedés, mert a százvalahanyadik oldaltól mondhatom azt, hogy nekem beindult a történet. Addig nagyon egyhangú volt és Leila folyamatos depizése kezdett sok lenni. Ám amikor megértettem, miért is ilyen, amikor mindent elmesélt Raymond atyának, akkor mindent megértettem és világossá vált. Viszont még akkor sem szerettem. A végefelé viszont, amikor már tényleg kiegyensúlyozott volt, mondhatom azt, hogy szimpatikus volt.
 A másik, ami pedig még számonra nagyon érdekes volt az a nő az étteremben, akit Leila kiszolgált a férjével együtt. Nekem az a nő valamiért A főnökben megismert Anára emlékeztetett.
 A történet ugye arról szól bővebben, hogy Leila a híres írónő a kapuzárási pánik miatt, ami rátört nem tud írni, ezért a főnöke elküldi egy évre Rómába, ahol a barátnője, aki a pszichológusa is volt, megkéri az ismerősét Jonathan Raymondot, hogy legyen a "kísérője" ez alatt az egy év alatt. Aztán még ott van Fabio is, aki egy arrogáns, semmirekellő... Jó, befejeztem.
 Összességében viszont egy jó történet, csak nem én voltam a legjobb ember, akinek a kezébe került. Ajánlom mindenkinek, főleg azoknak, akik szeretik a tiltott szerelemről szóló könyveket.

Kedvenc idézet(ek):

"– Mi folyik ott? – kérdezte Joan. 
– Egy pap áll az ajtóm előtt… 
– Egy pap? Hogyhogy? – az ő hangja is meglepetten csengett, ezért nem értettem, hogy mi történik. 
– Fogalmam sincs, meztelenül nyitottam neki ajtót, ezért berohantam a szobába. 
– Meztelenül? 
– Jó, törölköző volt rajtam, de na… Most mégis mit csináljak? Mit keres itt? Mit akarhat? Hogy kell vele beszélnem? 
– Ez nagyon egyszerű, kérdezd meg, hogy mit akar!"

36. oldal


"– Pap létére már másodszor vitt ágyba…"

141.oldal


"– Szólhatna már az öregnek odafent, hogy vegye lejjebb a termosztátot, mert lassan felgyulladok!"

192. oldal



"Egy papnak beszélni a szexről olyan, mint a diétázónak mesélni, milyen mennyei csokitortát ettünk az előző nap."

306.oldal

"A szerelem a legcsodálatosabb dolog a világon, de egyben a legfájdalmasabb is tud lenni, ha nem teljesedik be."

416. oldal

Kedvenc szereplő(k):

Angelo: Tudom hülyeség, mert csak egy mellékszereplő, de én nagyon szimpatikusnak találtam. Főleg a hármas beszélgetés után, amikor egy őt érintő dologról beszélgettek.

Unszimpatikus szereplő(k):

Fabio: Menjen melegebb éghajlatta, de most nagyon komolyan. A végén az a kegyelem Leilától már sok volt. Szerintem megérdemelte volna. Játszotta a jókisfiút meg a macsó kis szentet. Aha...

Borító:

Ez a borító jobban tetszett, mint A főnöké. A színeket egyszerűen imádtam és az elredezést, valaint a rajta szereplő karaktert is. 
7/27/2018 No megjegyzés

Fülszöveg: 

A történet folytatódik…
Sok nehézség és hosszú útkeresés után Henry, George, Anna, Sarah és Charlotte élik a gondtalan ifjúság éveit. Küzdenek álmaikért, vívódnak, lázadnak, szerelmesek, kiábrándulnak vagy épp lelkesednek.
Pont, mint bármelyik fiatal, épp csak rossz korban születtek…
Amikor kirobban az I. világháború, minden átértékelődik: szerelmek, barátságok, viszályok és a régi ábrándok is. Az egyetlen, igazi cél a túlélés és, hogy az egyre nagyobb embertelenségben ne veszítsék el végleg önmagukat.

Vélemény:  

 Tomcsik Nóra írónő másodszorra is egy olyan regényt adott az olvasók kezébe, ami ismét elrepíti az olvasót egy teljesen más időbe és más helyre. Újabb időutazás Henryvel. Alig vártam, hogy a kezembe vegyem és újra belemélyedjek a kis vörös manóm újabb történetébe.
 Maga a történet ugyanúgy folytatódott, ahogy az első véget ért. A Marokkói eset után játszódik, végigkísérhetjük a szereplők életét. Imádtam olvasni, végigélni velük a mindennapjaikat. De aztán jött a háború. Amikor szinte mindenférfit, aki élt és mozgott arra buzdítottak, hogy menjennharcolni. Henry persze addig húzta, amíg tudta. Viszont neki közben ott volt a Jacobbal vívott harca Sarah kegyeiért. Úgy őszintén szólva, moóta belefutottam egy Spoilerbe nem lepődöm meg semmin, főleg azon nem, ami kettejükkel történt. Na, de drága Nóri. Charlotte??? Mivaaaan?

 Lady McAdams-ről gyökresen változott a véleményem ahhoz képest, hogy elolvastam a kisregényt. Ott nagyon szimpatikus volt és imádtam. Itt egyáltalán nem. Ahhoz képest, hogy ő tiltakozott a kényszerházasság ellen, ő is ezt eröltette a lányára.
 A vége viszont nagyon meglepett. Sajnáltam Jonathant, bár nem volt a történetben kimondottan főszereplő, de mégis jelentős szerepe volt a történetben. George mint mindig most is okoskodott, amin nem lepődtem meg egyáltalán. Folyamatosan okoskodott. Viszont így is imádtam. Na, de drága Nóra. Ha már a szereplőknélbtartunk. Mit csináltál Henryvel a végén?
 Az volt számomra a legmegdöbbentőbb, amikor az egyik csatajelenet olvasásánál gyakorlatilag lepergett előttem az életem és rájöttem, hogy én mennyire félek a haláltól. Derült égből villámcsapás. Sebaj. Carpe diem. Vagy mi. :D

Kedvenc idézet:

"– Talán igaza van. Anyám szokta mondani, hogy a világ annyira romlott, hogy az ember beleőül, ha túl sokat töpreng ezen."

37. oldal

"– Néha úszni kell az árral, elfogadni, amit kaptál. Isten nem ad nagyobb terhet, mint, amit el tudunk viselni – folytatta George."

101. oldal

"– Mindig lesz olyan, aki megvet, akinek nem lehetsz elég jó."

104. oldal

"– Mit is várhatnék? – vonta meg a vállát a fiú, majd magyarázkodásba kezdett. – Jó néhány éve Jonathan a kastélyban töltötte a nyarat, és George magával hozta, ha találkozott velem. Jonathan folyton megjegyzéseket tett, meg egyszer leöntött vízzel, azzal a jelszóval, hogy azt hitte kigyulladt a hajam."

117. oldal

"– Nem várhatod, hogy ő jöjjön ide. Egy úrilány nem fut a férfiak után – folytatta komolyan."

139. oldal

"Éppen ezen a napon volt huszonhat éves. Egy álmaitól megfosztott huszonhat éves, aki már nem tudta, akar-e egyszer huszonhét lenni. Csak számolta az elmúló napokat, azt találgatva, melyik nap lesz majd az, amikor épp nem szegődik mellé a szerencse."

378. oldal

"Henry ismerte csak igazán, ő volt az, akivel őszinte lehetett – és ha nem, akkor barátja átlátott rajta. Nélküle nem volt teljes, ahogy Henry sem nélküle… ő mégis hányszor kételkedett benne, hányszor bírálta a döntéseit! Pedig Henry mindig támogatta, még akkor is, amikor senki más…"


451. oldal

Kedvenc szereplő(k):

Henry: A kis vösös leprikonom most is hozta a formáját. Imádtam.

Anna: Annát ebben a részben már majdnemhogy igazi felnőttként ismerhettük meg. Egy érett felnőtt nővé. Vált, aki vívódik az érzelmeivel.

Unszimpatikus szereplő(k):

Lady McAdams:
Ugyanúgy nem volt szimpatikus, mint az első regényben.

Borító:

Imádom Pongrácz Edit borítóit. A harmadik
rész borítója is fantasztikus lett.

Nemutolsó sorban pedig egy nyereményjátékot szeretnék hírdetni.
Mégpedig három dedikált könyvjelzőért.

Teendők:
• Lájkold a facebook oldalamat, mert ott lesz az eredményhírdetés.
• Írd meg a kedvenc idézeted Az elveszett ifjúságból.
Játék vége: augusztus 10. 
7/01/2018 3 megjegyzés
1. Miért döntöttél úgy, hogy megírod a regényt? 

Nem vezérelt nagy cél. Henryék története tizenéves korom óta a fejemben volt, el szerettem volna mesélni. Persze az elején még én sem tudtam, hogy ennyire terjedelmes lesz ez a sztori. 

2. A címet, hogyan találtad ki? 

A címek az (egyik) vesszőparipám. Kényes vagyok rájuk, szóval a saját könyveimet tekintve maximalista. Az első kötetnek sokáig nem volt címe. Már a harmadik rész első változata is megszületett, amikor úgy éreztem, muszáj nevet adni a gyereknek. Olyan címet akartam, ami jól összefoglalja a korszakot, amiben az egész sorozat játszódik. A változások kor

3. Hogyan született meg benned Henryék története? 

Maga Henry nagyon régen született. Tulajdonképpen, tizenöt évesen nagyon szerettem volna valami romantikus történetet írni, szerettem a 19. századot, így megvolt az alap. Henry a szegény fiú, beleszeret egy gazdag lányba, és bármivel képes megküzdeni érte. Akkor meg is írtam egy eléggé klisés és nyálas sztorit, ami aztán ott lapult egy floppyn(!!), na meg a fejemben, aztán, ahogy kezdtem felnőni, Henry története is komolyodott. Már sokkal mélyebb gondolatokról, érzésekről akartam írni, végül így született A változások kora.

4. Hány részesre tervezed? 

Szigorúan véve a sorozat négy kötetes, de lesznek kiegészítő kisregények is.

5. Miért pont ebbe a korszakba és nem korábbra helyezted az első részt? 

A világháborúk mindig elrettentettek. Úgy gondolom, hogy a 20. század és alapból az emberiség hatalmas kudarca az I. és II. világháború, aminek még ma is érezzük közvetve a súlyát, még ha ezzel nem is vagyunk tisztában teljesen. Ezek a háborúk megváltoztatták a világot, eltöröltek egy kort, rendszereket, és az, hogy ma miként néz ki a térkép, hogy milyen modern a technikánk, és még sorolhatnánk, mind ide kapcsolható.
Amikor úgy döntöttem, hogy Henry történetét mélyebbre írom, mint egy egyszerű romantikus regény, akkor határoztam el, hogy ebbe az időszakba ágyazom. Romantikus, idilli kezdett, nagy álmok, a boldog békeidők. Aztán jön a csapás, a nagy világégés, minden megváltozik, már nem gyerekes álmokért meg szerelemért folyik a küzdelem, hanem a saját és a társaink életéért, meg egy összehullóban lévő világért. Erről bőven lehet mit írni.

6. Henry és George között hány év különbség van? 

Henry két évvel fiatalabb George-nál. George 1888-ban, Henry 1890-ben született. 

7. Henryt a történetben nagyon a kalandvágy hajtja. Téged is? 

Imádok utazni. Az írás mellett a másik nagy szenvedélyem. Ezért is járja Henry akarva akaratlanul is a világot. De nem csak ebben hasonlít rám. Ahogy egyre jobban kiismerem (mert mindig mutat újat), rá kell jönnöm, hogy ijesztően sok a közös vonásunk.
 
8. Mi a célod a sorozattal? 

Elsősorban az, hogy az emberek élvezzék, izguljanak rajta, hogy szeressék ezeket a fiúkat és lányokat, ezáltal esetleg segítséget kapjanak a saját életükben felbukkanó gondok megoldására.
Másodsorban: szeretnék emléket állítani az I. világháborúnak. Megmutatni a korosztályomnak, a nálam fiatalabbaknak, hogy mi mennyire szerencsések vagyunk, hogy most élünk, és mennyi mindent kéne tanulnunk az elődeinktől a küzdelmek terén. Persze nincs itt szó nagy bölcsességekről. J Ez egy kalandos sorozat, ami mellesleg azt is bemutatja, hogy az ember még a legnagyobb mélységekből is képes felemelkedni, ha nem adja fel.

9. Mit üzensz azoknak, akik szemezgetnek az első résszel, de ugyan úgy vannak a történelmi regényekkel, mint én?

Henry nem harap. Oké, néha kicsit felkapja a vizet, de cuki a srác. 
Na de komolyan. Szó sincsen itt száraz tényekről, évszámokról, meg pár száz oldalnyi történelem óráról. Ha kicsit időt utaznátok, kalandoznátok, akkor tegyetek egy próbát. De készüljetek, mert az első rész, csak a kezdet.
6/26/2018 No megjegyzés

Fülszöveg: 

Anglia ​az 1910-es évek hajnalán.
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül.
Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük.
A dolgok aztán váratlan fordulatot vesznek, mikor Henry New Yorkba érkezve radikális, rendszerellenes szervezkedések és lázongások közepébe csöppen. Az egyre aggasztóbb történések után Henry kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy mindez csupán valami sokkal veszedelmesebb esemény előszele, mely így vagy úgy, de majd mindannyijuk életét megváltoztathatja.

Vélemény:

 Hatalmas köszönettel tartozom a szerzőnek, ugyanis ő volt az első, aki képes volt rávenni arra, hogy egy nem a huszonegyedik században játszódó könyvet végigolvassak és könyörögjek a folytatásért. Egyszóval: Imádtam. De talán még ez is gyenge szó rá. Viszont molyon azt hiszem néhányan hatalmas szemekkel néznek rám a négy és fél csillag miatt. Nos, ezt most meg is magyarázom. Azért adtam négy és fél csillagot, mert ugye Nóritól ez volt az első könyv, amit olvastam. Ez az egyik oka és talán a legfőbb is. Mint tudjátok én azokra a szerzőkre különösen nagy figyelmet fordítok, akiktől az első könyvet olvasom. Nóri könyvéből viszont mintha hiányzott volna nekem valami. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi, de valamit hiányoltam belőle. A másik, az viszont a lehető legkisebb, az a néhai helyesírási hibákért való levonás volt, de ez tényleg nagyon apró oka volt.
 Összességében a történetről annyit mondanék, akik nem ismernék és gondolkodnak rajta, hogy elolvassák: A történet ugye ott kezdődik, hogy megismerjük a szegény sorsú Henry-t és a barátját a n nemes George-ot. Ebből már észrevehetjük, hogy két külön társadalmi rétegből származnak, ennek ellenére mégis jóban vannak. Míg George papnak készül, addig Henry Londonba indul, hogy munkát keressen magának amiatt, mert szándékában áll elmenni George húgához, Sarah-hoz.
 Nagyjából spoiler-mentesen ez a történet lényege. Én megvallom az őszintét nem lehetett soha kiszámítani, mi lesz a vége. Én soha nem gondoltam arra, hogy az lesz a vége, ami. Ezért viszont egy dolgot üzenek a szerzőnek: Kérem a következő részt! 
 Egy mondatban röviden: Nem bánod meg, ha elolvasod.
 Egy dolgot hiányoltam még, de azt nagyon. A karakterfejlődés nagyon hiányzott. Alig fejlődtek a karakterek. Henry a végére alig változott. Ugyanolyan hiú és naiv maradt, mint a történet elején volt.

Kedvenc idézet(ek):

"– Drága Sarah, a szerelem szép dolog, de házassághoz nem mindig elég."

65. oldal

"A tenger olyan, mint a nők. Gyönyörűek, de sokszor nagyon veszélyesek – mondta az arcán halvány mosollyal."

150. oldal

"...A régi tengerészek azt tartották, hogy a tenger egy szeszélyes nő, aki féltékeny lesz, ha a hajókon más hölgyek is vannak és haragjában elsüllyeszti őket."

150. oldal

"– Remélem, nem fogod megbánni.
– Ha olyanokkal vagyok, akiket szeretek, egész biztosan nem – vágta rá a lány és kissé elpirulva pillantott Gerorge-ra.
– Hisz alig ismersz ott valakit – nevetett George.
– Téged ismerlek. Sarah-t meg Charlotte-ot pedig már most szeretem, hisz az egyik legjobb barátom húgai – magyarázta a lány.
– Ezzel nem szállhatok vitába – felelte George mosolyogva."

271. oldal
Kedvenc szereplő(k): 

Anna: Őt nagyon szerettem. Imádtam a karakterét, legfőképp, hogy okosabb volt a koránál, ami mennyi is volt...? Tizenhárom?
Pici SPOILER: Viszont az meglepett, amikor kiderült, hogy kezd érezni valamit George iránt. Szegény lány...

Henry: Annak ellenére, hogy milyen naiv, imádtam a karakterét. És jó volt végigélni azt, amit ő.

Utálatos szereplő(k):

Lady McAdams: Nem tudtam megérteni George anyját. Miért akarta megváltoztatni a fia döntését? Eldöntötte, hogy pap lesz és kész. Minek ellenkezni?

Katie: Több esze is lehetett volna ennek a csajnak. Fel kellett volna fognia, hogy Georgnak komoly az elszántsága a papság iránt és kész. Viszont nem, nem, ő inkább hisztizett és úgy viselkedett, mint egy - bocsánat a kifejezésért, de - k*va.

Lady Greenwood: Utáltam a kezdetektől fogva Anna nagynénjét. Pénzhajhász kis... Azt hiszem az ő véleményezését itt most be is fejeztem.

Mr. Kerrich: Nem tudtam megérteni, miért nem tudta betartani a szavát. Olyan nehéz lett volna? Igaz, hogy egy lányról van szó, akinek ketten is a szívéét küzdenek, de akkor is. Nem tudtam megérteni. Pláne nem azt, amikor leitatta a csaknem huszonegy éves fiút, aki addig aligha ivott alkoholt.

Kedvenc jelenet(ek):

 Amikor Anna elszökött és Henry ment utána. Az nagyon jó jelenet volt. Bár nehéz lenne kiválasztanom a kedvenc jeleneteimet a könyvből, mert akkor az egész könyvet ideírhatnám. Vagyis majdnem.

Borító:

Első látásra kicsit érdekes volt és biztosan nem venném meg csak a borító alapján. Bár ahogy szokták mondani, nem a borító a lényeg, hanem ami belül van.
1/14/2018 1 megjegyzés
Older Posts

Most olvasom:

Üdv itt!

Üdvözöllek a blogomon, a nevem Noel. Tizenhárom éves korom óta írok, azóta ez a menedékem. A blog 2014-ben nyitotta kapuit, és azóta is szorgosan ügyelek arra, hogy időben hozzam az új híreket, és borítókat a nagyvilágból. Érezd jól magad, ne felejts el követni itt, és a Facebook oldalunkon is! :)

Író: Barta Noel
Társíró: Csík Zsófia

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

  • Becca Prior: A tanítvány 1.
    Fülszöveg: A fikciós történet egy kiemelkedően tehetséges, fiatal egyetemi professzor és azonos nemű tanítványa között kibontakozó, p...
  • 5 könyv, amit kötelező olvasmánnyá tennék az iskolákban
     Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok.  Na, há...
  • "Az újságoktól kezdve, az arab hírcsatornákon át, a magánemberekig, sokan segítettek" -Borsa Brown interjú
    Mikor kezdtél el írni? Tini koromban szerelmes versikékkel, majd naplóval kezdtem. Igazából a versek miatt, Ady miatt szerettem be...
  • CÍM- ÉS BORÍTÓLELEPLEZÉS: Sam Wilberry új regénye
    Íme a borító.  Fülszöveg sajnos még nincs, de hamarosan az is olvasható lesz. Viszont most a borítón van a hangsúly, na meg a címen. Sze...
  • Sebők Aida, avagy Magyarország legfiatalabb írónője
    Honnan jött a Pont, mint te! című könyved ötlete? A Pont, mint te! ötlete alapvetően nem jött sehonnan. Végig ott motoszkált benn...
  • Katie Françoise: A harag ébredése (Bosszú)
    Fülszöveg: Vajon létezik olyan szerelem, ami felülírja a bosszúvágyat is? Nathan korán árvaságra jutott. Az anyja elhagyta, az apj...
  • "Sokan írták, hogy jó lenne egy folytatás a Mennem kellnek, én viszont azt sem gondoltam tovább." - interjú Ludányi Bettinával.
    Honnan jött egyáltalán neked az írás, illetve, hogy kiadd?  Általános iskolás koromban nagyon sok könyvet olvastam, és kedvet kapt...
  • "Hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű" -Interjú Sam Wilberry-vel
    Mi késztetett arra, hogy írni kezdj? Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell...
  • Leiner Laura: Egyszer (Bexi-sorozat 6.)
    Fülszöveg: Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, a...
  • Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság [+nyereményjáték]
    Fülszöveg:  A történet folytatódik… Sok nehézség és hosszú útkeresés után Henry, George, Anna, Sarah és Charlotte élik a gondtala...

Címkék

2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 2024 2025 Aheneum Kiadó Alexandra Kiadó Anne L. Green Atlantic Perss Kiadó Aurora P. Hill B. E. Belle Bakos R. Laura Baráth Viktória Becca Prior Berecz Ramóna Betty Forester Borsa Brown Bálint Erika Carol Souya Ciceró Colleen Hoover Colorcom Media Darvas Petra Dawn Silver Diana Hunt Dopamin Könyvkiadó Dream válogatás Elena Ferrante Elle Kennedy Emma ZR Erdőss Alex Farkas Anett Freida McFadden Fumax Kiadó Főnix Könyvműhely Gabo Könyvkiadó Gabriella Eld Hajnal Kitti Hayden Moore Helena Silence Julia Lewis Thomson K.M. Holmes Kelly Oram Könymolyképző Könyvmolyképző L&L L.J. Wesley LMBT LMBTQ LOL Lakatos Levente Leiner Laura Ludányi Bettina M. L. Eperke Magnólia Kiadó Maxim Könyvkiadó Náray Tamás P.C. Harris Papp Dóra Park Kiadó R. Kelényi Angelika Rácz-Stefán Tibor Sam Wilberry Sarah Dessen Sebők Aida Szivárványálom könyvek sorozat Tira Nael Twister Media Veréb Emese Vi Keeland Völgyi Anna Zakály Viktória Zubor Rozi adaptápció aszexuális baleset barátság bestseller betegség borítóleleplezés család családon belüli erőszak dark romance dedikálás ellentétek erotika fantasy filmajánló gyász halál igaz történet alapján interjú képregény maffia mentális betegség pszichothriller recenzió szerelem szórakoztató tabu történelmi regény Álomgyár Kiadó

Blog Archive

  • ▼  2025 (28)
    • ▼  november (3)
      • Toshikazu Kawaguchi Mielőtt a kávé kihűl
      • Leiner Laura: Mindig történik valami a Deákban
      • Sophie Anne: Everest
    • ►  október (3)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (1)
    • ►  június (7)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2024 (21)
    • ►  december (7)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (6)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (7)
  • ►  2022 (37)
    • ►  december (2)
    • ►  november (6)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (8)
  • ►  2021 (45)
    • ►  december (1)
    • ►  november (4)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (2)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (5)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (7)
  • ►  2020 (59)
    • ►  december (6)
    • ►  november (9)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (2)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2019 (29)
    • ►  december (7)
    • ►  november (6)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  március (2)
  • ►  2018 (75)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (2)
    • ►  május (14)
    • ►  április (15)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (14)
  • ►  2017 (98)
    • ►  december (7)
    • ►  november (11)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (4)
    • ►  június (10)
    • ►  május (12)
    • ►  április (5)
    • ►  március (5)
    • ►  február (4)
    • ►  január (4)
  • ►  2016 (38)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  április (1)
  • ►  2014 (1)
    • ►  szeptember (1)

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates