Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.

Aztán a srác megszólalt.

Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.

A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.

Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.

Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Vélemény:

 Fantasztikus ez a regény. Imádtam. Jennifer egy olyan könyvet adott az olvasói kezébe, ami megnevettet és együtt tudunk siklani a szereplőkkel. Személy szerint én néha jobban izgultam, mint a szereplők, hogy úr isten, most mi lesz, meg voltak olyan részek is a végén, ahol azt hittem, hogy Katy meg fog halni, de aztán rájöttem: Akkor nem lenne több könyv. Így valóságot nyert a második elméletem, miszerint nem halt meg. És jobb is így. Bár... Ha belegondolok Daemont jobban sajnálom valamennyivel.

 A cselekményről annyit, hogy ugye van a főszereplőnk Katy, (aki nekem személy szerint szimpatikus volt) az
anyjával együtt Nyugat Virginiába költözik Ott persze megismeri Deamont a szomszédsrácot, akivel nem túlzottan jönnek ki a stílusa miatt, de gondolom erre az is számít, aki még nem olvasta. Deamon hugáról pedig csak annyit, hogy ő is szimpatikus volt nekem első pillanatól kezdve. Tipikus vidám lány, aki "néha" veszekszik a testvérével, de azért mindent megtenne érte. 

 Deamont pedig első pillanatában már úgy ismerjük meg, hogy egy flegma, bunkó, egoista srác, aki védi a húgát és a többi luxent.

 Imádtam a könyvet. Már egy éve nyúznak vele, most pedig végre eljutottam odáig, hogy elolvassam és nem bántam meg.
Ebben a könyvben a kedvenc szereplőm egyértelműen Daemon volt, bár szerintem ezzel nem mondok senkinek újdonságot. Bár Daemon-on kívül Katy és Dee is nagyon szimpatikus szereplő volt. Katy különösen a könyvmolysága miatt. Viszont Daemon... Ahw... 💟💟💟 Mondanám azt, hogy ő a szőke herceg fehér lovon, de az nem lenne túl igaz, hiszen ő fekete hajú és... Nem is tudom. A lóval nincs kifogásom. 😆
 Amikor hazaértem akkor gondolkoztam el, hogy mit olvassak és úgy voltam vele, hogy két luxen kötetet nem szeretnék egymás után olvasni, de a barátnőm (Kitablar) mondta, hogy szerinte kezdjem el a másodikat. Ugyanis mondtam, hogy azért nem akartam, mert másnak hónapokat kellett rá várni, én meg ilyen gyorsan kiolvasnám és az úgy nem lenne igazságos. Bár az igaz, hogy a lányok 90%-a olvasta a regényt. Legalábbis a tavalyi dedikálást elnézve, ahol volt vagy öt-hat órás a sor. Szegény lányok. De azért megérte. Gondolom. Végül is azért megéri kettő-három-négy órát ácsorogni, hogy élőben találkozz Daemon-nel. Nem?
 Egyik kedvenc részem (SPOILER!) az volt, amikor a végén Katynak az arum kiszívta az erejét és Daemon megcsókolta. Ott megmutatkozott, hogy Deamon-nek nem csak a seggfej énje van, hanem tud emberien is viselkedni.

Kedvenc idézetem: 

"Kérlek! Kérlek! Nem veszíthetlek el. Kérlek, nézz rám! Kérlek, ne hagyj itt!" - Daemon

Lena Wall boldogsága nem tarthat örökké: Enigma biztonságából kilépve a veszélyekkel teli valóságban találja magát. Egy különleges erejű férfi felfigyel érző képességére, és minden lehetséges eszközzel megpróbálja megtörni az akaratát. Lena egyetlen menedéke az emlékei a családjáról és szerelméről, Alexről. 

Vagy talán ezek sem. 

Egy jeges folyóban tér magához megmagyarázhatatlan sérülésekkel, és teljes múltját, még saját nevét is elfelejtve. Egy szabadnapos nyomozó menti meg, aki új életét kínál neki, új barátokat, és még annál is többet. 

Kialakulhat-e barátságból szerelem? Mi az összefüggés a véres, kegyetlen gyilkosságok között, amelyek Lena körül történnek? Vissza lehet-e kapni a múltat, vagy örökre elveszett? 

Kínzó látomások és egy szenvedélyes szerelemről szóló álmai labirintusában Lenának újra meg kell találnia önmagát és az utat, amely az Ezüsthídon át Enigmába vezet.

Vélemény:

 Meg kell mondanom, hogy nekek ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az első része. Sokkal több izgalom volt benne, bár Lenát csak a végén ismerhettük meg egy kicsit jobban, de ez se volt baj, mert akik bejöttek új szereplők fantasztikus színt adtak a történetnek. Gratulálok a szerzőnek, hogy sikerült ilyen jól megírnia ezt a két regényt és izgatottan várom a következő könyveit. Nekem ennek a regénynek az olvasása közben volt egy olyan érzésem, mintha az író átmenne egy kicsit a krimi stílusába. De lehet, hogy csak én látom így. Emlékszem arra, amikor elkezdtem olvasni és nem tetszett, ezért félretettem. Most pedig az egyik kedvencem. Csak ezt akkor még nem is gondoltam. Sem azt, hogy Lenát jobban megismerem, sem azt, ami a végén történt, bár azt nekem lespoilerezték, úgyhogy utólag is köszönöm nekik.
 A történet elején Lena ugye amnéziában szenved, ekkor megismerkedik egy fiúval New Yorkban, akivel szépen alakulnak a dolgok, aztán felbukkan egy nem várt személy, aki akkor, abban a pillanatban teljesen idegen. Ti mit csinálnátok ilyen helyzetben?

Kedvenc karakter: 

Lena. Mert szerintem egy erős és kitartó lány maradt még a végén is, annak ellenére, ami történt. 

Kedvenc idézet: 

"Elhatároztam, hogy egy szót sem szólok hozzá, amíg együtt vagyunk. Így sokkal kevesebb az esélye, hogy tökön rúgjam a bál végére. Csakis az ő érdekében."

Kedvenc jelenet: 

Amikor Lena újra megtudja, ki is ő valójában.

Borító: 

Fantasztikus. Szerintem nagyon illik a történethez az ezüsthíd miatt, ami a történetben fontos szerepet kap.

Fülszöveg:

Márk vagy Tomi? Bexi sokáig azt gondolta, hogy ez a kérdés nem létezik: Márkkal való kapcsolata már a múlté. A legutolsó szakításuk óta eltelt időben Bexi élete végre nyugvópontra jutott, és ebben fontos szerepe volt Tominak is az Üres Utcák együttesből. A nyári turné azonban felforgatott mindent a zenészek életében.
Fesztiválok, koncertek, fülledt turnébusz, őrült bulik Aszádékkal, zsarolás… Valahol a Balaton-parton.

Vélemény:

Nem is tudom, mit mondjak. Olyan volt, mint minden jó könyvnél: siettem, mert tudni akartam, hogy mi lesz a vége, de nem akartam az utolsó oldalára érni a könyvnek, mert fájt belegondolni abba, hogy ez az utolsó előtti rész. Nemsokára pedig jön az utolsó. :( De Laurának hála a jó égnek még lesznek könyvei és amilyen mázlink van, így csak egyre jobbakat várhatunk tőle.

 Na, akkor a cselekményről egy kicsit. Az elején még ugye benne van Tomi, akit annak, aki olvasta eddig a sorozatot nem kell bemutatnom, aki engem a kezdeteknél még nem irritált, de aztán egyre jobban kezdett.

 Nem tudom, hogy melyik Leiner Laura olvasó hogy van vele, de nekem ez és az első rész tetszett a legjobban, mert én valahogy nem csak a szerelmes szálat néztem ebben a sztoriban, hanem a szakmai részt is, így azon tépődök, hogy mi lesz Bexi karrierjével a következő részben. Remélem jól dönt. 

 Na, mindegy. A kedvenc szereplőm az egész sorozatban - különösen ebben a részben - Nagy Márk volt. Egoista "majom". Hiányozni fog, ha vége a sorozatnak, de legalább jön valaki a helyére. Hopp. Remélem ezt Márk nem olvassa, vagy kitekeri a nyakam. :D 

 Amikor belekezdtem a könyvbe egy ugyan olyan, mondhatni laza részre számítottam, mint az eddigiek, de nem. Ez sokkal jobb volt. A cselekmény, a poénok... De most komolyan. Én szinte minden második oldalon röhögtem, ha nem mindegyiken. Jó beszólások voltak. A másik kedvenc szereplőm pedig Lili volt. Tíz éves és olyan jó beszólásai voltak néha, hogy csak néztem, hogy egy tíz éves kisgyereknek, hogy lehet ilyen jó a humora. Ezek is csak könyvben történhetnek meg. Márkban viszont nem csalódtam. (SPOILER!!!) Tehát, amikor magával cipelte a szupermarkettből vagy honnan a karton-Nagy Márkot azon szétröhögtem magam. 

Balogh úrtól viszont agybajt kaptam. De komolyan. Ha nem szeretném úgy a könyveimet, mint a saját családtagjaimat, akkor nem tudom, hogy hányszor dobtam volna földhöz idegességemben. Szegény Bexit már tényleg megértettem, hogy fontolóra vette, amit ajánlottak neki. Remélem helyesen cselekszik és ott marad ahol (vagy aki mellett?) kell lennie.

Kedvenc szereplő:

Márk

Kedvenc idézet: 

"– Jó, mert csak arról van szó, hogy ő a volt barátod, akinek írtál egy rakás számot, aki megnyerte a műsort, amit én elbuktam, aki folyamatosan versenyez velem, és akiről ma azt hallottam, hogy olyan rohadt nagy volt a szerelem köztetek… De miért érdekelne? – nevetett lazán.
– Tudod, milyen aranyos vagy, amikor féltékeny vagy? – mosolyogtam rá."

Kedvenc jelenet:

Amikor Balogh nyaralójában kimennek a partra beszélgetni (Márk és Beki) kettesben.

Borító: 

Nem túlzottan értem, hogy miért épp violinkulcs van rajta, de nagyon megörültem, amikor megláttam, mert nem sokkal előbb tetoválták a csuklómra ezt a mintát.

Kicsit röviden a könyvről:

Író: Leiner Laura

Oldalszám: 446.oldal

Kiadó: L&L Kiadó
Kiadás ideje: 2016 október 14. Péntek

A Szent Johanna Gimi sorozatot nyilván mindenki ismeri, de aki nem, annak leírnám röviden, hogy miről szól.

A TÖRTÉNETRŐL RÖVIDEN: 

Rentai Renáta, a történet főszereplője Pestre költözik a családjával, hogy közelebb legyen a gimihez. Mivel pont akkor költöztek, mikor a gólyatábor volt, így nem ment, meg amúgy se volt kedve, pedig az anyukája mondta, hogy az osztályfőnöke (Haller) örömmel fogadta volna.

 Az első sulinap minden osztálytársa úgy néz rá, mint a tökre, hogy mégis ki ez a lány, hisz nem is volt a táborba. Az első nap megismerkedik Bencze Virággal (alias Emó).

 Pontosan egy hét múlva azonban minden megváltozik, ugyanis a sulit megtalálja a "szívtipró" Antai-Kelemen Ádám, (becenevén Cortez) aki mindent megváltoztat az életében a tudta nélkül. 

 Telnek, múlnak az idők, mindenki összeszokik mindenkivel, párkapcsolatok alakulnak ki, bulikon vesznek részt, balhéznak a fiúk... Szóval minden, ami egy gimibe szokott lenni. Azonban ez mégis más, mert a sorozat írója ezzel a sorozattal vált híressé, ezzel szerettette meg sok gyerekkel az olvasást (köztük velem is). 

 A történet alapjáraton vicces, főleg az utolsó rész, amikor mindenkinek meg kell csinálnia azt, amit húzott azzal a tanárral, aki a lapon volt, amellett, amit csinálnia kellett. 

 Na, de ne menjünk egészen az elsőtől az utolsó részig. Nézzük azt is, ami közbe van. Nagyon megszokták egymást a második részig, összeszokott csapat lett.Úgy, ahogy, de a további kötetekben egyre jobban. A harmadik részben Cortez és a barátai a hírhedt csapat bandát alapít, amivel kiborítják Máday-t, az igazgatóhelyettest. 

 A negyedik részre már telesen összeszokott lett a csapat, Reni nem mert közelíteni Cortezhez azóta, hogy azon a híres, nagybetűs SZEPTEMBER 8.-ÁN. Cortez azonban megpróbál közelebb kerülni, ami valamennyire sikerül is, egészen az ötödik részig. Gondolom kitaláltátok már, hogy mi fog ott történni. De vajon mikor? 

 A további részeket nem szeretném felsorolni, mert nem szeretnék sok-sok spoilert, ha esetleg valaki nem olvasta. Mindössze csak annyit fűznék a történethez: NAGYON JÓÓÓ!

Én magát a történetet ötből öt csillagra értékelném, mert a történet vicces és nagyon jó, nagyon lehet élvezni. Az írónőnek pedig fantasztikus a humora.

Fülszöveg: 

tudja, mi az. Viszont van a másik réteg, aki ezt pontosan tudja. Hogy mi is ez pontosan? Leiner Laura által megalkotott - egyik legjobb és legnagyobb - zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. De sajnos nem létezik. Pedig sok ember elmenne oda. Na, de térjünk is rá, hogy miről is szól maga a könyv. A story egy Zsófi nevű lányról szól, aki a barátaival Szaszával, Hipóval, Abdullal és Napsival elmennek Bábel fesztiválra, bár Zsófi azzal a szándékkal, hogy találkozzon Anthony Kiedisszel, az RHCP énekesével, akik a fesztivál zárónapján adnak koncertet. De itt még közel sincs vége a történetnek. Ez csak az eleje. A történet elején hozzájuk csapódik még egy punk srác, akivel kicsit érdekesek és
viccesek lesznek a helyzetek. Na meg megtalálja őket egy régi ismerős is, akit Kolosnak hívnak. Kolos egy kötözködő, de kedves, néha azonban kissé bunkó srác. Sok dolog történik velük ez alatt az egy hét alatt. Kamuházasság, szerelem és még sorolhatnám. Ha szereted a fesztiválokat, akkor mindenképpen olvasd el. Garantálom, hogy tetszeni fog. Ha voltál már fesztiválon azért, ha nem, akkor pedig itt most "átélheted", hogy milyen is, közben pedig egy csomót röhöghetsz a srácokkal, vagy éppen rajtuk.
 Nálam maga a történet ötből öt csillagot kap, mert a történet nagyon jó és sokat lehet rajta nevetni. Tipikus nyári fesztiválos könyv.

Kedvenc karakter: 

Szasz, mert... Mert ő Szasza. Igazából Leiner Laura karaktereinél baromira nehéz megmagyarázni, hogy kit, miért szeretek, különösen, ha fiúról van szó. 

Kedvenc idézet: 

Szasza megfogta a kezem és felhúzta az ujjamra a gyűrűt , miközben így szólt:
-Elveszlek, mert kérted, úgyhogy örüljél.
-Ez csodás volt- pislogtam felé tettetett hálával és kitört belőlem a nevetés.

Kedvenc jelenet: 

A végén, amikor Zsófi ahelyett, hogy bement volna a backstage-be inkább visszament Szaszához és a fa alatt nézték végig a koncertet.

Borító: 

Szerintem teljesen illik a történethez. Engem maximálisan megfogott. Szerintem minden ott van rajta, ami kell és nem csicsás. Szolid és laza.