Julia Lewis Thomson: Többek szerint

by - 11/25/2017



Fülszöveg:

Te ​melyiket választanád: a bosszút vagy a szerelmet?
Többek szerint felelőtlen nőcsábász vagyok, aki magasról tesz az érzelmekre, és képtelen kötődni egy másik emberi lényhez. Ilyennek lát mindenki, mert az életstílusommal ezt hitetem el velük. Bulik, nők, zene… ez határozta meg az életemet egészen addig, amíg nem találkoztam Nastyával.
Igazi rockernek tartom magam. Olyan helyről jöttem, ahol a bűn a mindennapok része. Hiába szántak nekem különb életet, talán soha nem tudok kilépni a múltam árnyékából. Különösen úgy, hogy az orosz maffia látóterébe kerültem.
Zsák a foltját, szokták mondani, és az enyém egyértelműen Nastya, aki a legnagyobb természetességgel táraz, céloz és lő. Ráadásul úgy hajt át motorral a piroson, mint a rosszfiúk a csajokon.
Julia Lewis Thomson új, akciókban és meglepő fordulatokban bővelkedő történetben leplezi le a nagy sikerű Többek által című regényben megismert Maxim sötét titkait. Vajon beszippantja-e az a világ, amitől a családja egész életében óvta? Vagy elég ereje lesz ahhoz, hogy ellenálljon a csábításnak?

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT
AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK
Vélemény:

 Egy már biztossá vált számomra. Julia Lewis Thomson remekül ért ahhoz, hogyan nevettesse, vagy éppen sirassa meg az embert. Én bevallom, hogy nekem az első részhez képest ez sokkal jobban tetszett, annak ellenére, hogy az első részét két részletben kellett elolvasnom az érzékeny lelkivilágom miatt. Viszont a második részért oda, meg vissza voltam. 
 Nem csak azért, mert Maxim volt a főszerepben, akit az olvasók kilencvenkilenc százaléka megkedvelt már az első részben. Én is közéjük tartozom, nem tagadom. Imádtam, hogy Maxim életébe ekkora betekintést nyerhettünk és azt is, hogy megismerhettük gyerekkori szerelmét, akit szintén azonnal megkedveltem. 
 Amikor elkezdtem olvasni vegyes érzelmeim voltak a könyvvel kapcsolatban, de annak ellenére nagyon szerettem. A vége miatt meg gyűlöltem és imádtam is a szerzőt. Gyűlöltem azért, mert ilyen vékony lett a könyv. Tovább is olvastam volna. Esetleg egy Biblia vastagságú, B5 méretű, bővített változatot nem kaphatnánk? Kezdem azt érezni a második könyve után, hogy ő direkt az emberi érzelmek kihozatalára szakosodott. Ha van ilyen szak egyetemen áruljátok el hol, és hogyan lehet jelentkezni. Akkor már meglesz, hogy hova megyek érettségi után.
 Konkrétan bennem annyi kérdést felvetett a könyv, hogy az már szinte megszámlálhatatlan. Ennek pedig csak egy töredékét válaszolta meg a regényben.
 Maximon kívül. aki nagyon szórakoztatott még, ő Dima volt a végén. (INNENTŐL APRÓ SPOILERT TARTALMAZ. Amikortól megismerte az apját, onnantól visítva röhögtem magamban. Róla is olvasnék még egy "kicsit". 
 Abban viszont megvallom az őszintét - és szerintem sokan egyet fognak érteni velem -, hogy Boriszt legszívesebben kiheréltem volna. Hátha normálisabb lesz. Mert amit csinált Nastyával, valljuk be, minden volt, csak nem normális. Vagy csak én gondolom új, hogy ne teljesen komplett az az ember, aki terrorban tartja a családját.
  Nekem egyetlen gondom volt a könyvvel. A váltott szemszög, de az még oké, mert más regényekben már megszoktam. Viszont a múlt és a jelen közti ugrálása kicsit néha összezavart. Én egy picit máshogy oldottam volna meg, de így is tökéletesen volt. A szereplőket meg imádtam. Kivéve Boriszt.

Kedvenc idézet(ek):

"Feladom. Ez a pasi kiakasztó!"

22. oldal

"Hirtelen kitisztult a fejem: bevillant egy képsor, ahogy a gyerekkori játszópajtásomat megharapta egy kóbor kutya. Akkor történt, amikor egy kis ideig a gyereksintér nem figyelt ránk, és elcsatangoltunk otthonról. Alig lehettünk ötévesek. Felületen és csak néztem őt, ahogy visszaváltozik kislánnyá.
Basszus! Nastya!
– Te… – kezdetem, de képtelen voltam folytatni. Zsongott a fejem az emlékek tőle, melyek tehervonatként száguldottak át rajta.
– Mi az, Maxim? Mintha kísértetet látnál – mondta kacagva. – Nehogy bepánikolj azért, mert ki akarlak dobni! Azt hittem, jobban viseled majd.
– Te…
– Igen?
– Hogy nem jöttem rá előbb? – dörzsöltem végig az arcom.
– Mire?
– Ha azt mondom neked, hogy Maximilien Karamanov…
– Na, ne! Ezt nem hiszem el! – hitetlenkedett elkerekedő szemekkel. – Hiszen Grehov a vezetéknevét."

32.-33.oldal

"A rohadt életbe! Nem tehetek semmit azonkívül, hogy itt állok a sírjuknál, és figyelem a kőbe vésett arcukat. Olyan fiatalok voltak, és én annyira szerettem őket. A világot jelentették nekem, és ez a világ elkezdett visszafelé forogni, amikor a lábam elé ömlött a holttestük."

74. oldal

"– „Foxinak, mert hazavárjuk. Anna.” – olvastam fel lefordítva oroszra, majd automatikusan magyarul hozzátettem: – Foxi Maxi az öreg anyátok!
– Mit dünnyögsz?
– Semmi.
– Ilyen könnyen nem rátok le! Mi ez a Foxi-izé?
– Foxi Maxi. Érted, Maxim. Maxi."

212. oldal

"Jó volt végre együtt látni a fiamat Maximmal, az édesapjával."

238. oldal

"Az első pillanattól kezdve szerettem őt, és amikor már azt hittem, hogy nem tudom őt annál jobban, ő csinált vagy mondott valamit, amitől még közelebb került a szívemhez. – Én nagyon szeretem Maxot… – és ettől a vallomástól teljesen kész lettem."

243.-244.oldal

Kedvenc szereplő(k):

Maxim: Szerintem nem kell elmagyaráznom, hogy miért is szeretem annyira. Mert... Mert Ő Maxim... Kész. De szerintem ennyi indok bőven elég azoknak, akik olvasták. Akik nem, azoknak mondom: Szőke, kék szemű, izmos, egoista, gyerekes és aranyos. Kell ennél több?

Dima: Haláli volt a kisgyerek. Remélem a továbbiakban még olvashatok majd róla. 

Utálatos szereplő(k):

Borisz: Az elejétől kezdve irritált. Hogy képes így bánni egy nővel? A végén is csak azért nem nyírtam ki, mert megtette azt, amit én szerettem volna (szándékosan nem spoilerezek).

Juliana: Na, ő meg a másik disznó. A felbukkanásától kezdve idegesített. Alig vártam, hogy felszívódjon. 

Kedvenc jelenet(el):

Amikor Nastya megszökik Dima-val, mert értesültek róla, hogy Maxim megkapta a festményt, azzal együtt pedig az üzenetet.

Borító: I-MÁ-DOM!!!

You May Also Like

0 megjegyzés