Chicagó ​külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek.
A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel.
Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?

"– Ellis kisasszony? Ön következik. Mutassa be Alexet az osztálynak!
– Ez itt Alejandro Fuentes. Ezen a nyáron, amikor éppen nem utcasarkokon lődörgött ártatlan embereket zaklatva, a város börtöneiben turnézott. Gondolom, mindenki érti, hogy mit akarok ezzel mondani. Van azonban egy titkos vágya, amit senki sem sejt róla… A titkos vágya… A titkos vágya az, hogy főiskolára mehessen, és kémiatanár legyen, mint ön, Mrs. Peterson.
Brittany diadalmas mosolyt villant felém, azt gondolja, hogy ezt a kört megnyerte. Azt te csak hiszed, gringa!
– Ő Brittany Ellis – mondom a szemek kereszttüzében. – Ezen a nyáron elment a bevásárlóközpontba, és új ruhákat vett, hogy felturbózza a ruhatárát, és apuci pénzén felkeresett egy plasztikai sebészt is, hogy felturbózza… izé… amit fel kell. Az ő titkos vágya pedig az, hogy egy mexicanóval randizhasson az érettségi előtt."

A játszma elkezdődött.

Véleményem:

 Kérem a második részt. Fantasztikus volt az első, bár mint minden regénynek, ennek is megvoltak a hibái, viszont annak ellenére szerintem egy csodálatos regény. A karakterfejlődések pedig annál is jobbak. Csodálatos volt végig haladni úgy a történeten, hogy LÁTTAD Brittany és Alex jellenfejlődését. Nagyon jó volt úgy végigmenni a történeten, hogy a történet végére nem az volt, hogy egyszercsak mindenki átált a jó oldalra, hanem... Hanem látványosan fejlődtek a karakterek.
 Na, de az utálatos karaktereket se felejtsük ki. Brittany anyja például kifejezetten ilyen volt számomra. Az első pillanattól kezdve utáltam. Utáltam, hogy minden g meg akart mondani a lányának, azt akarta, hogy tökéletes legyen, ha már a nagyobbik lánya nem az.
 Mást mindenkit szerettem. Sokáig hallgattam ezt a regényt, hogy majd megveszem, majd elolvasom, de... Kár volt. Imádtam. Imádtam a spanyol kifejezéseket, Alex és Brittany stílusát... Mindent. Imádtam, hogy a regényt úgy írta meg a szerző, hogy érzelmeket is kiváltson az olvasóból.
 Aki még nem ismerné a történetet, annak mesélek egy kicsit róla. Ugye van a két szereplőnek Brittany és Alex, aki egy kémia órára járnak. Ám egy feladat miatt együtt kell dolgozniuk év végéig, ami azt jelenti, hogy többet kell együtt lenniük, mint szeretnék.

SPOERRES RÉSZ:

Nézzük meg szereplők terén Brittany-t és Alexet.
Brittany képes volt a végére olyan szinten talpra állni a tizennyolc évig tartó hazudozás és álarc mögé bújás után, hogy a saját anyjával szembe tudott szállni. Na és Alex? Ő pedig rájött arra, hogy kinek is kell valójában megfizetnie az apja haláláért, na meg arra is, hogy az apja sem volt egy szent. Ugyanúgy, ahogy ő sem lett volna az, hogyha nem veszi észre időben, mi is folyik körülötte és nem száll szembe Hectorral, azzal az emberrel, akiben egészen addig megbízott.
 Brittany és Alex kapcsolata viszont engem villámcsapásként ért, bár ezt már a címből is ki lehet következtetni, hogy lesz itt valami. Viszont, hogy mikor azt nem. Na, meg azt se, hogy milyen érzelmeket, tabukat hordoz magában a könyv. Gondolok itt a drogokra. Nem csodálkozom, hogy néhány itthoni könyvtárban és külföldön betiltották. Pedig mindezek ellenére, hogy egy bűnbandáól szól, baromi jó regény. Azt nem mondom, hogy hibátlan, mert minden könyvnek vannak hibái. Ennek is. Például, ami engem nagyon idegesített, hogy a spanyol kifejezések nem a lábjegyzetbe voltak beleszúrva, hanem a végén volt három külön oldal neki? Logika? Szerintem nincs. Tegnap voltam a könyvesboltban és bslepillabtottam a második (vagy harmadik? Nem tudom, hogy vannak egymás után) regénybe, ahol már a lábjegyzerbe voltak a spanyol szavak/kifejezések.

Kedvenc szereplő(k):

Alex: Szerintem őt nem nagyon kell senkinek magyaráznom. Bár először nem értettem miért vannak annyian oda érte, de a második fejezettől már rájöttem. Kell egy Alex. Mooost!!

Unszimpatikus szereplők: 

Egyetlen olyan szereplő volt nekem a regény során, akit már az első jelenetétől fogva nem kedveltem, ő pedig nem más volt, mint Bitthany anyja. Gyűlöltem. Nem értettem az elejétől fogva, hogy miért ilyen fontos neki, hogy tökéletesnek lássák a családját. 

Kedvenc idézetek:

Brittany:

"Úristen! Alex… ő lesz a tanulói áron kémiából? Egész évben? Azt már nem! Kizárt dolog! Segélykérő pillantást vetek Colinra, pánikroham kerülhet. Most már biztos, hogy jobb lett volna otthon maradni. Ágyban. Paplan alatt. Megfeledkezve a megaláztatásokról."

Alex: