"Egyszerűen csak magamért írtam, azért, mert minden percét élveztem." - Mimi Taylor inerjú

1. Hogyan és mikor jött neked az írás ötlete?

 Szeretném azt mondani, hogy már gyerekkorom óta írogatok, de az hazugság lenne. Igazából sosem szerettem sem olvasni, sem írni. Otthonülő kisgyerekes anyukaként tévét néztem és a facebookon lógtam. Úgy 4 évvel ezelőtt jött a változás, mikor is egy véletlennek, vagy inkább a kíváncsiságomnak köszönhetően, képbe került E. L. James nagysikerű könyve A szürke ötven árnyalata. Én is elolvastam és teljesen rabul ejtett akkor. A trilógiát követően egyre több romantikus és erotikus könyvet olvastam. Megszerettem ezt a műfajt, mást nem is nagyon olvastam. Talán innen jött, hogy ugyanebben a műfajban tevékenykedem. Olvasás közben sokszor kaptam magam azon, hogy azt latolgattam, hogy az írónő helyében én ezt tettem volna, én úgy csináltam volna... így jött az ötlet, hogy leírjam azt, amit én gondolok, ahogy én szeretném a történetet alakítani. 

2. A Fekete bárány c. első regényed ötlete, hogy fogant meg a fejedben?

Ez egy vicces történet. Igazából nem ez az első sztori, amit elkezdtem írni. Az első írásom már félig kész volt, amikor egyik vasárnap ebédfőzés közben szöget ütött a fejemben két mondat. Ez a két mondat annyira piszkálta a fantáziámat, míg végül már egy jelenet játszódott le a fejemben. Nem akartam elfelejteni, így elzártam a leves alatt a tűzhelyet és leültem a gép elé írni. Bár aznap délután 3 órára tolódott ki az ebédünk ideje, de örökké hálás leszek annak a döntésemnek (no meg a családomnak, hogy nem tették szóvá :) ) Úgy egy óra alatt megszületett a Fekete Bárány első két oldala, ami végül maradt is a történet első két oldala. A többi már jött magától.

3. Hogyan jutottál el addig, hogy úgy döntöttél, kiadod?

Nem terveztem kiadni a történeteimet. Egyszerűen csak magamért írtam, azért, mert minden percét élveztem. Jobb volt, mint olvasni, mert így az én szereplőim tették azt, amit én akartam, hogy tegyenek (na jó, ez néha nem igaz, az író kollégák biztosan tudják milyen az, amikor egy karakter önálló életre kel és még csak véletlenül sem azt teszi, amit elterveztem vele). Miután megmutattam egyik kolléganőmnek a félig kész történetet, azt elolvasva ő közölte velem, hogy azonnal menjek haza és fejezzem be, mert tudni akarja a végét. Ez az egyetlen vélemény indított el a kiadás felé.

4. A karakterek, hogy születtek? Csak leültél, írtad a történetet és nevet társítottál egy karakterhez?

Igen. Igazából semmit sem terveztem előre. Még azt sem, hogy pasi szemszögből fogom írni a teljes történetet. Egyszerűen így tűnt jónak. A női főszereplőm nevét közvetlenül kiadás előtt változtattam meg. Az eredeti neve Amy Potter volt, de aztán rájöttem, hogy ott van Harry Potter, így lemondtam erről a névről, bár csak egyetlen betűt változtattam meg benne. De az összes szereplőm magától jött. A névválasztás sem okozott gondot, mert én élvezem, ahogy elnevezhetem őket. Mindig próbálok a karakterhez illő nevet adni.

5. Most dolgozol valamin? Ha igen, min? Tudsz mesélni róla egy kicsit?

 Igen. Jelenleg egy komolyabb hangvételű regényen dolgozom. Amíg a Fekete Bárányban sok a humor, addig a most íródó könyvemben a humorra kevesebb hangsúlyt fektettem. "A bosszú ára" mindkét főszereplő szemszögéből íródik. Fontos szerepet kap benne a függőség (alkohol és drog), a nemi erőszak, a kegyetlenség, de persze ebben is lesz bőven romantika és erotika is, és azért a humort is igyekszem belecsempészni, mert azt nagyon fontosnak tartom, még egy komolyabb hangvételű könyvben is.

6. Nekem volt egy olyan érzésem a történet vége fele, mintha kezdene átmenni krimibe. Ezt szándékosan így írtad? (amúgy férre ne értsd, nagyon jó lett)

A  válaszom újra az, hogy igen. Kell az izgalom, még a romantikus történetekbe is.

7. Továbbiakban is maradsz hasonló vonalon?

 Imádom a romantika/erotika műfaját, így biztosan ugyanebben a műfajban fogok továbbra is írni, de az biztos, hogy mindegyikben lesz akció-jelenet is, szerintem az feldobja a történetet.

8. A végén azt a jelenetet, hogyan írtad meg, amikor Jonathan és Tony beszélgetnek a Mennyországban? Mármint hogy hogyan jött, hogy azt oda belerakd?

 Ez egy személyes történet. Már írtam a regényem, amikor egy súlyos betegség következményeképpen elveszítettem az anyukámat. Nem terveztem beleírni ilyen szomorú részt egyáltalán, de akkor úgy éreztem, hogy muszáj kiadnom magamból a fájdalmamat. Amit Tony az édesapja halálakor érez, az részben a sajátom... És igen, az a jelenet talán azért íródott, mert szerettem volna én is egy ilyen találkozást az anyukámmal, amikor megbeszélhettük volna mindazt, amit nem tettünk meg, amíg élt. Jó lenne tudni, hogy jól van és boldog. Nekem csak a remény maradt. Tonynak viszont megadtam azt, amit én nem kaptam meg.

9. Tervezel ennek a kötetnek 2. részt, vagy ezt már így késznek érzed?

Nem terveztem folytatást, nem akartam sorozatot írni belőle. Ha egyszer mégis rászánnám magam, akkor azt Natalie szemszögéből írnám. De ez egyelőre csak egy kósza gondolat, mivel a jelenleg íródó könyvemen kívül is van még legalább két ötlet a fejemben.
10. Mit üzensz az olvasóidnak?

Talán azt, hogy köszönöm! De kevés, holmi szavakkal kifejezni, mennyire hálás vagyok, amiért ismeretlenül is bizalmat szavaztatok nekem. Boldoggá tesz a tudat, hogy szeretitek azt, amibe a lelkem egy darabját tettem bele. És bízom benne, hogy a soron következő regényeim is elnyerik majd a tetszéseteket. Olvassatok sokat, mert olvasni jó!

You May Also Like

0 megjegyzés