Katie Françoise: Halálos vonzódás (Bosszú 2.)

Fülszöveg: 

Mire ​képes egy nő a szerelméért? 
Jessica gyönyörű, de kibírhatatlan természetű, elkényeztetett fiatal nő, aki gazdag apja jóvoltából burokban nevelkedett. Amikor az apja vállalatánál kezd el dolgozni, megismerkedik az új alkalmazottal, a jóképű Lukassal, aki a sofőrje lesz. Jessica viselkedése eleinte taszítja a fiút, de aztán mégis beleszeret a lányba. 
Szerelmüknek rengeteg akadályt kell legyőznie: kiderül, hogy Lukas valójában nem is Lukas, és a lány apja sem az, akinek egész életében hitte. Ahogy egyre több titokról hull le a lepel, úgy bonyolódik Jessica élete is. Megismeri Lucas titkait, mégsem tud lemondani róla, és ez a végzete felé sodorja a törékeny lányt. Jessica feláldozza magát a szerelemért, és nagyon súlyos árat fizet érte. Vajon megéri? 
Katie Francoise erotikában és izgalmakban bővelkedő regénye Jessica szemszögéből mutatja be az olvasóknak, hogy a nő mire képes a férfi szerelméért. Választ kapunk arra is, hogy a titkok meddig maradhatnak titkok, és megbocsáthatóak-e egyáltalán. Az írónő eddig megjelent sikerkönyvei: Egy igaz szerelem története és az Utolsó. Esély, Bosszú. A harag ébredése. 


KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT
 AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Vélemény: 

Az írónőnek ezzel a regényével megint sikerült nagyot alkotnia, hiszen, mint az előzőt, ezt is imádtam. Valamennyivel az elsőt jobban szerettem, de mind a kettő a szívemhez nőtt. Nekem jobban bejött Nathan oldala, de Jessica szemszögét sem volt szörnyű olvasni. Azok után, hogy én mire számítottam. A fülszövegből egyenesen arra számítottam, hogy végig a hisztis oldalát kapjuk meg, amikor "egyedül van". Hát ehhez képest nem jöttek be a sejtéseim. Maga a történet lebilincselő volt, fogva tartott és nem eresztett. Azt akarta, hogy olvassam és ne tegyem le. Tegnap kiraktam egy olyan írást a Facebook oldalamra, ahol elmeséltem, miszerint amikor anyum nekiállt vasalni, én elkezdtem olvasni és másfél óra után csak annyit hallottam, hogy anyum kérte, tegyem el a vasalt cuccot. Én ránéztem az oldalszámra és majdnem elájultam. Közel száz oldalt sikerült egy ültő helyemben elolvasnom. Vigyázzatok ezzel a könyvvel. Elkezded és onnantól kezdve magával ránt, mint egy kutya a gazdáját. Annyi különbséggel, hogy a kutyát el tudod engedni, a könyvet meg... Azt is el tudod, csak nem akarod. Amikor a vége felé közeledtem szó szerint izgultam, hogy vajon happy end lesz-e a vége, pedig az első kötetből következtetve tudhatom a választ, hiszen a szereplőknek minden egyes lépésére emlékeztem. Nikolára, Nathan kényszerből elkövetett hazugságára, Jessica sírig tartó szerelmére, amit Nathan iránt érzett... Mindenre. A történet röviden arról szól, aki esetleg nem olvasta volna a férfi szemszöget, hogy van egy lány Jessica Scott, aki egy gazdagnak mondható családban él. Kiskorában meghalt az édesanyja rákban, mi pedig komolyabban ott kapcsolódunk be a történetbe, ha jól vettem észre, amikor már tizennyolc körül van. Akkor jön meg az életébe Nathan Bergen, akit az egész család akkor még Lukas-nak ismert. Innentől pedig gondolom kitaláltátok, hogy szépen lassan eljutunk a szerelmi részekig, amiből nem feltétlen lesz jó a végére, de nem akarok semmilyen titkot elmondani. Bízzatok a jóban. Azt sosem árt. Lényegében én majdnemhogy nyolcvan százalékban tudtam azonosulni a karakterével. Nem szívesen mentem volna hozzá feleségül. Persze ő sem tudhatta, ki ő valójában és azt sem, milyen igazából. Viszont én kockáztattam volna Jessica helyében és egy olyan pillanatban, amikor nincs itthon felhívom a rendőrséget és kérem, hogy várják meg. Nem csináltam volna végig azt, amit ő. Nyilván abban is van valami ráció, hogy ő ezt így csinálta, de nem teljesen értek vele egyet. Én ezzel a kötettel is száz százalékig meg voltam elégedve. Az írónő nagyon ért hozzá, hogy kell szerethető karaktereket írni. Ami viszont a vége felé már kezdett idegesíteni az, az volt (nem cselekményben, hanem korrektúrában), hogy volt, amikor ragokat lehagytak a szavak végéről, volt, amikor egy-két betű hiányzott (bár azt betudtam gépelési hibának), de ami nagyon idegesített az a párbeszédeknél kihagyott egy két gondolatjel volt. Sokszor csak néztem, hogy "Most mi van?". Összességében viszont tényleg egy nagyon szépen összeszedett és megírt regényt adott ki a kezéből (és a fejéből) az írónő. Fantasztikusan fogalmaz. Imádtam minden egyes sorát. Egy valamire viszont még kíváncsi lennék. Esetleg egy másik kötet az Jessica apjának a szemszögéből. Kíváncsi lennék az ő gondolkodásmódjára is. Viszont anélkül is tökéletes ez az egész történet, ahogy van. Bár Jessicát azért sajnáltam a végén. Megérdemelte volna a boldogságot. <---- Itt spoiler található. A bal egér nyomva tartásával húzd jobbra, ha már olvastad ezt, vagy az első részt. 

Kedvenc idézet(ek): 

"Aztán ahogy erre a vibráló, bimbózó kis találkozásra gondoltam, eszembe jutott, hogy Lukasszal nem is olyan rég még itt csókolóztunk, de azóta színét sem láttam. Tudom, hogy szabadnapos, nem számíthattam a felbukkanására, mégis valahogy hiányzott." 

77. oldal 

 "– Most szólítom az egyetlen áldozatát ennek a történetnek. Akinek kisfiúként végig kellett néznie, ahogy az apját elhurcolják. Aki árván maradt a világban és egyedül kellett felnőnie. Aki kiváló ember lett, aki céltudatos és kitartó. Tanúnak hívom Tom Bergen fiát, Nathan Bergent." 

138. oldal 

"– Szeretetből bármire képes az ember. Szerelemből titkolózunk, hazudunk, akár még gyilkolunk is. Elviselünk bármit a szeretett félért – feleltem neki, és reméltem, hogy érti, mit akarok mondani." 

254. oldal 

"– Tudod, vannak olyan helyzetek, amikor nem tehetsz mást, mint beletörődsz a sorsodba (…)" 

257. oldal 

Kedvenc karakter(ek): 

Nathan: Mint az első részben, itt is nagyjából ugyan azt tudom mondani. Sőt. Nem változott egyáltalán a véleményem, pedig egy év különbséggel olvastam a két kötetet. 

Unszimpatikus karakter(ek): 

"Daniel": Az elejétől fogva nem volt nekem szimpatikus már az első kötetben sem, de így, hogy közelebbről megismertük, végképp nem. Kedvenc jelenet(ek): Leginkább azokat a jeleneteket szerettem, amik Nathannal közösek voltak. Mint az első részben is. Borító:

You May Also Like

0 megjegyzés