Ally Carter: Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek (Gallagher lányok 1.)


Fülszöveg:

Cammie ​Morgan a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja. Tipikus lányiskola ez, amennyiben szokványosnak tekinthető, hogy a tanulók harci művészeteket, valamint a kémiai hadviselés legújabb módjait sajátítják el, és CIA–kódok feltörésével szerezhetnek plusz krediteket. Cammie Morgan kémnek tanul. Tizennégy nyelven beszél folyékonyan, és hétféleképpen képes puszta kézzel megölni valakit, de minden tudománya csődöt mond, amikor találkozik egy hétköznapi fiúval, aki őt ugyanolyan hétköznapinak hiszi, mint bármelyik másik lányt…

„Megfigyelési jelentés” 
A munkatársak egy sor felderítési akciót hajtottak végre, amelyek során a következő megfigyeléseket végezték: 
A célszemély: Josh Adamson Abrams, lakhelye 601 North Bellis Roseville, Virginia. 
A célszemély online aktivitásának átvizsgálása kimutatta, hogy rendszeresen e-mailezik Dillon Jones-szal, nickneve D’Man (ugyancsak a North Bellis Streeten) – leggyakrabban „tök baró” videojátékokkal, „ciki” filmekkel, „az én hülye” apámmal és iskolai feladatokkal kapcsolatban. 
Foglalkozása: másodikos a Roseville Gimnáziumban, ami a Harcos Kalózok otthona (de nyilvánvalóan nem harcolnak túl jól, hisz a további kutatások kimutatták, hogy a győzelem-vereség arányuk 0-3). 
Átlaga: 3,75. A célszemélynek, úgy tűnik, nehézségei akadnak a számolással és a famegmunkálással. (Ez kizárja a NSA kódtörő és a Szexi asztalos című otthon-átalakító tv-showban befutható karriert. NEM zárja ki azonban annak lehetőségét, hogy dögösen néz ki szerszámövben.) 
Úgy tűnik, a célszemély kiváló angolból, földrajzból és állampolgári ismeretekből.

Ally Carter ifjúsági regénye egy átlagon felüli képességekkel rendelkező diáklányról szól, mely egy ezzel a könyvvel induló sorozat első kötete. A szerző nemrég fejezte be a nagysikerű sorozat ötödik kötetét. Az írónő izgalmas és titokzatos világba csábít, ahol sajátos, különleges szabályok szerint kell játszani annak, aki túl akarja élni a sulit. 
Cammie, a Kaméleon története világszerte elnyerte az olvasók rokonszenvét.

Vélemény:

 Másodszorra olvastam a regényt és annak ellenére, hogy minden oldalnak minden egyes másodpercnyi cselekményére emlékeztem, hatalmas élmény volt olvasni. Hozzám nőtt ez a könyv és nem tud elengedni. Fantasztikus, kicsit sem sablonos tini sztori. Soha nem felejtem el azt a napot, amikor még Budapest belvárosában, a hetedik kerületben laktunk és lementem anyummal a postára. Ott pedig, amíg ő feladta a levelet én nézegettem a könyveket és... Rátaláltam erre a csodára. Első látásra szerelem volt. A cím hosszúsága először kicsit megriasztott, de elolvastam a fülszöveget. Aztán hazajött velem. Természetesen akkor még abban a fázisban volt anyám, hogy tudni akarta, mit olvasok, így először ő olvasta el, aztán én. Mondanom sem kell, neki is nagyon tetszett. Emlékszem, amikor megkérdeztem, hogy milyen cselekménynél tart a könyvben, ő pedig olyan szavakat használt, mint Tit.Műv., VO., satöbbi, én pedig nem értettem. Jól sejtem, hogy most te is úgy nézel a képernyőre, mintha kínai szöveget olvasnál? Aztán amikor már elolvastam, mindent értettem. Amikor pedig az első rész végére értem, örömmel szereztük be a második részt. Utána pedig valahogy úgy éreztem, hogy befejezetlen maradt a sztori, de sajnos nem tudtuk beszerezni a többi kötetét, mert a kiadó megszűnt. Most jutottam el odáig, hogy próbálom pdf-ben (tudom, csúnya dolog, én se szívesen teszem, de nem tudok külföldről rendelni) a harmadik részét angolul, így legalább abban is fejlődök.
 A történetben ott kapcsolódunk be, hogy Cammie Morgan a másodikos félévi szünet utáni első napja van az akadémián. Végig egy olyan lánynak ismerjük meg, aki láthatatlan. Ám egy nap betoppan egy titokzatos fiú. Juj, hogy ott mik voltak. Élveztem azokat a jeleneteket, ám én mégis az iskolával és a Cammie-val kapcsolatos leírásokat élveztem a legjobban. Így összetéve, pedig imádtam a kötetet. Imádtam, amikor az életéről, vagy az apjáról mesélt, vagy a régi emlékeiről. Nem is egy olyan rész volt, ahol majdnem folytak a könnyeim. Tudom, túl érzékeny lélek vagyok. 
 Szerintem megér egy próbát, olvasd el, hátha megtetszik. Nem bánod meg. Csak tudjál angolul. A második rész ennél is jobb.

Kedvenc idézet(ek):

"Persze, ezek a tapasztalatok nagyszerű a Világ Országai (VO) tanárrá tették, de a legjobb, amit Smith tanár úr hozzátett a Gallagher Akadémiához, az a várakozás és találgatás minden évben, hogy vajon milyen arcot ölt fel, hogy élvezze a nyári szünetét. Nőként még nem jött vissza, de ez talán csak idő kérdése."

13. oldal

"– Ebben a szakmában, ha fegyverre van szükség, akkor talán már túl késő, hogy bármi hasznát vegye. – Úgy tűnt, egy kevés levegő kisurrant Mick jól formált testéből. – De van ennek előnye is – folytatta. – Talán azzal együtt temetik el. Feltéve persze, ha egyáltalán eltemetik.
Az arcom vörösen izott. Könnyes lett a szemem. Még mielőtt tudtam volna, mi történik, a torkom annyira összeszorult, hogy alig kaptam levegőt, Joe Solomon pedig engem figyelt. Aztán, amint a pillantásunk összemapcsolódott, félrenézett.
– Aki szerencsés, az hazajön, még ha csak dobozban is."

22. oldal

"A fülbevalókat tapogattam a zsebemben. Hirtelen világos lett, a könnyek miért azt az éjszakát választották.
– Te jó ég! – mondtam aznap éjjel már sokadszor, bár most valami egészen más okból.
Továbbosontam a folyosón, és végül becsusszantam egy üres osztályterem ablakülésébe. Valami azt súgta nekem, hogy az univerzum nem bír el egyszerre két síró Morgant. Úgyhogy csak ültem sztoikus nyugalommal, hagytam, hogy most anya legyen kicsit gyenge, és én legyek erős.
Nem mozdultam. Csak vártam a hajnalt. Az iskola csendes volt körülöttem, hagytam, hogy a némaság lecsendesítse a szívverésem, álom nélküli transzba ringasson. A sötét ablakban a tükörképemet bámultam, és azt suttogtam:
– Boldog szülinapot, apa!"

195.-196.oldal

"Bexnek, bár az apja sok ezer kilóméterre volt innen, még van esély, hogy visszakapja. Ki vagyok én, hogy ezt idő előtt elvegyem tőle? Én mit nem adnék néhány plusz óráért…"

198. oldal

"– Igen, kölyök. Elvesztettem apádat, és tudtam, hogy vissza kell vonulnom a terepről…
– Kellett valami munka? – próbáltam befejezni helyette.
Elhallgatott.
– Haza kellett jönnöm."

248. oldal

Kedvenc karakter(ek):

Cammie: Hihetetlen, milyen erős személyiség. Na, meg ravasz.

Zach... Upsz, asszem előre szaladtam. Ő csak a második részben van...

Kedvenc jelenet(ek):

Ér azt mondani, hogy az egész könyv? Ha nem, akkor úgy fogalmazok, hogy főleg azok a részek, ahol a suli történetéről mesél.

Borító:

Az alak egyből megfogott a borítón, na meg a skótkockás gerinc. Mai napig oda meg vissza vagyok érte. 

You May Also Like

0 megjegyzés