Cammie ​Morgan a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja. Tipikus lányiskola ez, amennyiben szokványosnak tekinthető, hogy a tanulók harci művészeteket, valamint a kémiai hadviselés legújabb módjait sajátítják el, és CIA–kódok feltörésével szerezhetnek plusz krediteket. Cammie Morgan kémnek tanul. Tizennégy nyelven beszél folyékonyan, és hétféleképpen képes puszta kézzel megölni valakit, de minden tudománya csődöt mond, amikor találkozik egy hétköznapi fiúval, aki őt ugyanolyan hétköznapinak hiszi, mint bármelyik másik lányt…

„Megfigyelési jelentés” 

A munkatársak egy sor felderítési akciót hajtottak végre, amelyek során a következő megfigyeléseket végezték: 

A célszemély: Josh Adamson Abrams, lakhelye 601 North Bellis Roseville, Virginia. 

A célszemély online aktivitásának átvizsgálása kimutatta, hogy rendszeresen e-mailezik Dillon Jones-szal, nickneve D’Man (ugyancsak a North Bellis Streeten) – leggyakrabban „tök baró” videojátékokkal, „ciki” filmekkel, „az én hülye” apámmal és iskolai feladatokkal kapcsolatban. 

Foglalkozása: másodikos a Roseville Gimnáziumban, ami a Harcos Kalózok otthona (de nyilvánvalóan nem harcolnak túl jól, hisz a további kutatások kimutatták, hogy a győzelem-vereség arányuk 0-3). 

Átlaga: 3,75. A célszemélynek, úgy tűnik, nehézségei akadnak a számolással és a famegmunkálással. (Ez kizárja a NSA kódtörő és a Szexi asztalos című otthon-átalakító tv-showban befutható karriert. NEM zárja ki azonban annak lehetőségét, hogy dögösen néz ki szerszámövben.) 

Úgy tűnik, a célszemély kiváló angolból, földrajzból és állampolgári ismeretekből.

Ally Carter ifjúsági regénye egy átlagon felüli képességekkel rendelkező diáklányról szól, mely egy ezzel a könyvvel induló sorozat első kötete. A szerző nemrég fejezte be a nagysikerű sorozat ötödik kötetét. Az írónő izgalmas és titokzatos világba csábít, ahol sajátos, különleges szabályok szerint kell játszani annak, aki túl akarja élni a sulit. 

Cammie, a Kaméleon története világszerte elnyerte az olvasók rokonszenvét.

Vélemény:

 Másodszorra olvastam a regényt és annak ellenére, hogy minden oldalnak minden egyes másodpercnyi cselekményére emlékeztem, hatalmas élmény volt olvasni. Hozzám nőtt ez a könyv és nem tud elengedni. Fantasztikus, kicsit sem sablonos tini sztori. Soha nem felejtem el azt a napot, amikor még Budapest belvárosában, a hetedik kerületben laktunk és lementem anyummal a postára. Ott pedig, amíg ő feladta a levelet én nézegettem a könyveket és... Rátaláltam erre a csodára. Első látásra szerelem volt. A cím hosszúsága először kicsit megriasztott, de elolvastam a fülszöveget. Aztán hazajött velem. Természetesen akkor még abban a fázisban volt anyám, hogy tudni akarta, mit olvasok, így először ő olvasta el, aztán én. Mondanom sem kell, neki is nagyon tetszett. Emlékszem, amikor megkérdeztem, hogy milyen cselekménynél tart a könyvben, ő pedig olyan szavakat használt, mint Tit.Műv., VO., satöbbi, én pedig nem értettem. Jól sejtem, hogy most te is úgy nézel a képernyőre, mintha kínai szöveget olvasnál? Aztán amikor már elolvastam, mindent értettem. Amikor pedig az első rész végére értem, örömmel szereztük be a második részt. Utána pedig valahogy úgy éreztem, hogy befejezetlen maradt a sztori, de sajnos nem tudtuk beszerezni a többi kötetét, mert a kiadó megszűnt. Most jutottam el odáig, hogy próbálom pdf-ben (tudom, csúnya dolog, én se szívesen teszem, de nem tudok külföldről rendelni) a harmadik részét angolul, így legalább abban is fejlődök.
 A történetben ott kapcsolódunk be, hogy Cammie Morgan a másodikos félévi szünet utáni első napja van az akadémián. Végig egy olyan lánynak ismerjük meg, aki láthatatlan. Ám egy nap betoppan egy titokzatos fiú. Juj, hogy ott mik voltak. Élveztem azokat a jeleneteket, ám én mégis az iskolával és a Cammie-val kapcsolatos leírásokat élveztem a legjobban. Így összetéve, pedig imádtam a kötetet. Imádtam, amikor az életéről, vagy az apjáról mesélt, vagy a régi emlékeiről. Nem is egy olyan rész volt, ahol majdnem folytak a könnyeim. Tudom, túl érzékeny lélek vagyok. 
 Szerintem megér egy próbát, olvasd el, hátha megtetszik. Nem bánod meg. Csak tudjál angolul. A második rész ennél is jobb.

Kedvenc idézet(ek):

"Persze, ezek a tapasztalatok nagyszerű a Világ Országai (VO) tanárrá tették, de a legjobb, amit Smith tanár úr hozzátett a Gallagher Akadémiához, az a várakozás és találgatás minden évben, hogy vajon milyen arcot ölt fel, hogy élvezze a nyári szünetét. Nőként még nem jött vissza, de ez talán csak idő kérdése."


"– Ebben a szakmában, ha fegyverre van szükség, akkor talán már túl késő, hogy bármi hasznát vegye. – Úgy tűnt, egy kevés levegő kisurrant Mick jól formált testéből. – De van ennek előnye is – folytatta. – Talán azzal együtt temetik el. Feltéve persze, ha egyáltalán eltemetik.
Az arcom vörösen izott. Könnyes lett a szemem. Még mielőtt tudtam volna, mi történik, a torkom annyira összeszorult, hogy alig kaptam levegőt, Joe Solomon pedig engem figyelt. Aztán, amint a pillantásunk összemapcsolódott, félrenézett.
– Aki szerencsés, az hazajön, még ha csak dobozban is."


"A fülbevalókat tapogattam a zsebemben. Hirtelen világos lett, a könnyek miért azt az éjszakát választották.
– Te jó ég! – mondtam aznap éjjel már sokadszor, bár most valami egészen más okból.
Továbbosontam a folyosón, és végül becsusszantam egy üres osztályterem ablakülésébe. Valami azt súgta nekem, hogy az univerzum nem bír el egyszerre két síró Morgant. Úgyhogy csak ültem sztoikus nyugalommal, hagytam, hogy most anya legyen kicsit gyenge, és én legyek erős.
Nem mozdultam. Csak vártam a hajnalt. Az iskola csendes volt körülöttem, hagytam, hogy a némaság lecsendesítse a szívverésem, álom nélküli transzba ringasson. A sötét ablakban a tükörképemet bámultam, és azt suttogtam:
– Boldog szülinapot, apa!"


"Bexnek, bár az apja sok ezer kilóméterre volt innen, még van esély, hogy visszakapja. Ki vagyok én, hogy ezt idő előtt elvegyem tőle? Én mit nem adnék néhány plusz óráért…"


"– Igen, kölyök. Elvesztettem apádat, és tudtam, hogy vissza kell vonulnom a terepről…
– Kellett valami munka? – próbáltam befejezni helyette.
Elhallgatott.
– Haza kellett jönnöm."


Kedvenc karakter(ek):

Cammie: Hihetetlen, milyen erős személyiség. Na, meg ravasz.

Zach... Upsz, asszem előre szaladtam. Ő csak a második részben van...

Kedvenc jelenet(ek):

Ér azt mondani, hogy az egész könyv? Ha nem, akkor úgy fogalmazok, hogy főleg azok a részek, ahol a suli történetéről mesél.

Borító:

Az alak egyből megfogott a borítón, na meg a skótkockás gerinc. Mai napig oda meg vissza vagyok érte. 

Vajon létezik olyan szerelem, ami felülírja a bosszúvágyat is?
Nathan korán árvaságra jutott. Az anyja elhagyta, az apját pedig megölték, amiért bosszút esküszik még kisgyerekként. Felnőve a CIA munkatársa lesz, és beépített ügynökként megkapja élete legfontosabb megbízatását: egy családnál kezd dolgozni sofőrként, ahol a családfő a maffia tagja, és mint később kiderül, Nathan apjának halálához is köze van. Egyenesnek tűnik az út a bosszúja kivitelezésében, egyetlen problémát Jessica felbukkanása jelenti, Nathan esküdt ellenségének elviselhetetlen természetű, de őrjítően vonzó lánya.
Nathannak és Jessicának rengeteg akadályt kell leküzdeniük ahhoz, hogy együtt lehessenek, a sors mégis elválasztja őket egymástól.
Minden titkukra fény derül, Nathan elveszíti élete értelmét, a szerelmét és a hitét is. Van innen visszaút?

Vélemény:

Hogy megmondják az őszintén, én már akkor imádtam ezt a könyvet, mikor még a kezemben sem volt. Mikor megláttam molyon, hogy megjelenik egy új Álomgyáras könyv azonnal utánanéztem. A témája azonnal megfogott. Én imádom a kémes, nyomozós történeteket (kivéve egyet, de azt hagyjuk). Ezt a történetet egyszerűen nem tudtam nem imádni. Annyi fordulat volt benne (például, hogy valójában kicsoda is Daniel), annyi váratlan fordulat, hogy kész csoda is lenne, ha nem szerettem volna bele ennyire ebbe a regénybe. Nem lehetne megoldani, hogy valamilyen módon legyen folytatása és ne csak két része legyen?
  Azt viszont meg kell mondjam, nem irígylem Nathan-t. Egyrészt, mert elvesztette élete szerelmét. (SPOILER!) Másrészt pedig, mert a baleset után nem dolgozhatott terepen, ami egy olyan kémnek, akit oda helyeznek ki, a legnagyobb kínzás.
  Őszintén szólva, azért is imádtam ezt a történetet, mert humoros, mégis szomorú és komoly volt. Imádtam a szereplőket, a fordulatokat, az izgalmat, és minden mást, amit az írónő ebbe belerakott.
 A két főhőst Nathan-t és Jessica-t különösen szerettem, de a férfi karakter picit közelebb állt hozzám. Nem csak a munkája miatt (😀), hanem amiatt is, mert nem adta fel, akármilyen akadály is került a bosszúja és közé.

SPOILER!

Bár az őszintén szólva meglepett, amikor kiderült, hogy Daniele valójában Nikola, ráadásul a testvére, akiről nem is tudott. Plusz még az is lesokkolt, hogy nem az az apja, akit eddig annak hitt. 

A történetről csak annyit, hogy ugye van a férfi főszereplőnk Nathan, akinek elég tragikus volt a gyerekkora, mert az anyja elhagyta őt, az apja pedig hamis vádak miatt börtönbe került, ahol sajnos meg is hal. Nathan pedig nevelőintézetének kerül, de mivel a tanulmányi eredményei kiválóak, így kiveszik az intézetből a tanárai és tovább tanulhat a katonai iskolában.
 Pár évvel később pedig kap egy megbízatást a CIA-nál, hogy kapja el az egyik család apját, aki gyilkos, viszont nincs ellene bizonyíték. Így ál-szeményazonossággal be is férkőzik a család bizalmába. Viszont a család egyszem lányával kicsit összemelegednek és lesz ott egy és más.
Kedvenc idézet (ek):

"Azt hiszem, ebben a pillanatban megváltozik a véleményem róla. Olyan szép a mosolya, hogy egyből levesz a lábamról."


"Most először látom a rémületét és a törékenységét. Eddig fel sem tűnt, mennyire sérülékeny, és hogy amit mutat, a ridegség és a keménység, az csak álca."

"Tudom, hogy a végzet nem létezik. Hogy mit hagyunk hátra, azt a döntéseink határozzák meg. A sorsunkat magunk írjuk, bár az enyémet már akkor megírták, mikor még gyerek voltam…"
Kedvenc jelenet:

Amikor Jessica bemegy Nathan szobájába, miközben jelentést ír és... Több van ott, mint beszélgetés. :D
Amikor Nathan a virágba megy kifizetni a rózsákat, amiket Jessica sírjához rendelt minden másnapra (idézetet is megtaláljátok a bejegyzésben).

Borító:

Őszintén szólva a borítón szereplő szereplők kinézete felől van egy kis kötekedni valóm, mert egy huszonhárom éves férfit valahogy nem így képzeltem el és ebből kiindulva Jessica karakterét sem. Viszont ez magánvélemény, amúgy tényleg ez a borító is fantasztikus. :)