Üzemeltető: Blogger.
  • Home
  • Ki vagyok én?
  • Támogatók
    • Category
    • Category
    • Category

Noel's Bookland

Fülszöveg:

ALVIN FIGYELEMZAVAROS ÉS UTÁLJA A MATEKOT.Végzős egy budapesti gimiben, egy zűrös osztályban. Szeptemberben új matektanár érkezik hozzájuk Sólyom Szabolcs személyében. A kapcsolatuk Alvinnal nem indul zökkenőmentesen.LEXI MATEKTAGOZATOS ÉS FIGYELEMRE VÁGYIK.Ő a matektanár lánya. Tizenegyedikbe jár két legjobb barátnőjével, de egy új osztálytárs befurakodik közéjük, így a lányok barátsága veszélybe kerül.És akkor még a családja is bonyolult. Lexi egyik kisöccse ADHD-s, és dobolni tanul. Mivel gyerekkorában Alvin is dobolt, Sólyom tanár úr felkéri őt, hogy gyakoroljon a kisfiával. A család gyorsan megkedveli a vadóc külsejű, ám barátságos srácot.

AZONBAN LEXINEK NEM TETSZIK, HOGY A FURA ALVIN MOST KI-BE JÁRKÁL NÁLUK.Ráadásul a céltudatos lánynak mostanában semmi nem jön össze. Amikor a várva várt fellépése a táncos eseményen meghiúsul, Alvin vigasztalja meg. Ekkor a fiú fejében már óriási a káosz, mert Lexi tölti ki a gondolatait, és minden mást hanyagol.A lány mégis attól fél, hogy az ADHD-ja miatt Alvin lelkesedése hamar elmúlik. Szép szavakra vágyik, a fiúnak viszont ez az egyik legnagyobb nehézsége.

ALVIN ALKALMATLANNAK ÉRZI MAGÁT A SZERELEMRE – ÉS ÚGY ÁLTALÁBAN AZ ÉLETRE.Lexi meg akarja őt érteni, de ezúttal nem engedhet a vágyaiból.Lehetséges, hogy valójában ugyanarra van szükségük?

Értékelésem:

Darvas Petra író, már több könyvet tudhat maga mögött, ez azonban mégis más, hiszen egy komoly problémára, az ADHD-ra hívja fel a figyelmet, amit sokan összekevernek a hiperaktivitással. A könyv témájában igen egyedülálló, hiszen még nem olvastam ilyen könyvet. Figyelmet és empátiát vár az olvasótól, ugyanakkor segítő szándékot is nyújthat, ha egy olvasó esetleg hasonló dolgokat észlel magán. Az én figyelmemet is hamar felkeltette ez a regény, hiszen kíváncsi voltam, hogy az ADHD-ról miként lehet megírni egy regény. Biztosíthatlak, fantasztikusan. Ugyanis nem elég, hogy erre a témára felhívja a figyelmet, de még egy apró romantikus szálat is belefűz az olvasó. 

"Attól, hogy másnak is nehéz, még nem számít kisebbnek a te nehézséged." - 291. oldal 

A könyv fő témája az ADHD, de emellett foglalkozik a tényleges tiniként érintő problémákkal, mint a szerelem, a tanulás, a barátok stb. Ez a könyv az ADHD-val élőknek támaszt, a laikusok számára pedig információt nyújthat. Hiszen ténylegesen bemutatja, hogy milyen egy ezzel élő fiatal aki az élete. Én személy szerint mindenkinek ajánlom, mert hacsak egy kicsit is, de mindenki felfedezheti benne saját magát, hiszen minden karakterben megtalálható valaki. Ha nem én, akkor a legjobb barátom vagy akárki más, akire ráismer az olvasó a történet során. Rám személy szerint nem gyakorolt különösebb hatást, bár az tény, hogy informatív volt a könyv, mert van ADHD-s ismerősöm, illetve a párom pszichiátere mesélt a páromnak néhány dolgot erről az állapotról, így pedig még érdekesebb volt olvasni. Mint említettem, ez a könyv mindenkinek szól. Legyél tini, felnőtt, idősebb korosztály. Bár az idősebb korosztály ezeket nemigen tudja hova tenni, mert ők csak azt tudják hangoztatni, hogy "a mi időnkben még nem voltak ilyenek" (megsúgom, de, voltak csak nem volt rájuk figyelve és emiatt szenved a mostani generáció. Köszi, puszi.)

"– Én csak normális akarok lenni.
– Normális vagy. Már ha létezik ilyen." - 218. oldal

 Szerintem a könyvhöz azért valamennyire nem árt tisztában lenni az ADHD fogalmával még ha nem is egy kifejezett szakkönyvről beszélünk, hiszen normál esetben az ember csak elkönyveli ezt az állapotot annak, hogy valaki hiperaktív. Nem. Nem feltétlen csak arról lehet szó. A könyv nyelvezete laza, barátságos, olvasmányos és remek kikapcsolódást nyújtó, legalábbis engem nagyon kikapcsolt olvasás közben. Ha nem olvastam volna el a végén az írói utószót és nem tudtam volna meg, hogy a szerző maga is ADHD-s akkor azt hittem volna, hogy csak rettentően jó kutatómunkát végzett, de így már mindent értek. Szerintem nagyszerűen meg lett írva. 

"Nem menthetik fel azt, aki bántotta őket csak azért, mert megértik." - 209. oldal 

A könyv már a témájától is különleges, hiszen én még a magyar könyvpiacon nem láttam olyan regényt, ami ezzel foglalkozna. Vagy csak én voltam elég figyelmetlen, de akkor szóljatok. Petra rettentően jól megírta a történetet. Barátságos karakterek, jó történetfelépítés és kicsit sem unalmas történet. Egyetlen, ami zavart benne, az a könyvnek a mérete volt. A könyv mint említettem, szerintem egyedülálló eddig a magyar piacon, pont ezért is ad újat az olvasóknak, informálja és kikapcsolja őket. 

"Nemcsak annak kell segítség, akinek mentális problémája van, hanem azoknak is, akik miatta sérültek." - 209. oldal

Összegzés képpen nekem egy fantasztikus élményt nyújtott a könyv, örültem, hogy a kezembe vehettem és el tudtam olvasni, hiszen valahol szükségem volt erre a történetre. Pedig nem vagyok ADHD-s. Pont ezért is mondom, hogy nem csak ADHD-sok találhatják benne meg magukat és azt, amire nekik éppen akkor szükségük van. Bátran olvasd el te is, hidd el nem fogsz csalódni. 


8/10/2025 No megjegyzés

 Fülszöveg:

Reggie ​Reynolds a Las Vegas-i rámenős csirkefogók gondtalan életét éli: szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Bellagio kaszinó játékasztalainál. Az életet játéknak fogja fel, elszántan hiszi, hogy kivétel nélkül mindent ő irányít. Hozzászokott a fényűzéshez, és ahhoz, hogy neki senki sem mondhat nemet.

Egy napon azonban szembesül a visszautasítással, amikor Victoria Sawyer szemrebbenés nélkül fordít neki hátat. Abban a pillanatban, ahogy Reggie belenéz Vicky haragos, igéző zöld szemeibe, a játszma elkezdődik. Gyors, szenvedélyes, spontán és kíméletlen módon kívánja leigázni vágyai tárgyát. A csábítás hazai terep számára, és bármire képes, hogy minden megkezdett partiból nyertesen kerüljön ki. Egy olyan játszma veszi kezdetét kettőjük között, aminek a kimenetele azonban még előtte is homályos.

Reggie-t sokként éri, hogy az ő életét is egy felsőbb hatalom befolyásolja. Rá kell ébrednie, hogy ő sem mindenható. Azok a dolgok ugyanis, amelyek a felismeréshez vezető úton fontossá válnak számára, mint az egészség, a szabadság, a szerelem és a boldogság, pénzzel nem megvásárolhatók. Kemény leckét kap a barátságról, megbocsátásról, és arról, hogy az élet törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan.

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 

Értékelésem:

Szép borító, szép élfestés. De vajon a történet is ennyire tetszett?  

Anne L. Green a kortárs magyar romantikus-erotikus irodalom egyik kiemelkedő írója. Soha nem hagyja ki műveiből a forró, igen pikáns jeleneteket, melyek az olvasó érdeklődésének fenntartását is szolgálják. Az Ördögi kísértéssel sincs másképp. A regény egy sötétebb hangulatú, bűnnel és szenvedéllyel teli történet, ami inkább a rosszfiúk kedvelőinek szól. Én azért választottam ezt a könyvet, mert érdekelt a téma és kíváncsi voltam, a szerző hogyan rakja össze ezt az igen komplikált dolgot egyetlen könyvbe. Korábban is olvastam már a szerzőtől, de ez most nem ütötte meg nekem azt a szintet, mint a korábbiak. A főszereplők Reggie Reynolds és Vicky akiket egy kaszinó köt össze. Női főhősünk Vicky erős, de egy megtört múlttal rendelkező karakter, ami a történetben hosszabb-rövidebb ideig említésre is kerül. A férfi főhösünk Reggie már az első oldalakon nem volt szimpatikus. Egy nárcisztikus, egoista személyiségnek jött le, ám ez a véleményem a végén elkezdett leomlani, de még akkor se teljesen. A történet fő iránya a vonzalom és az, hogy Reggie megszerezze magának Vicky-t. De vajon sikerül neki? A történetben a belső vívódások is nagyon szépen papírra vannak vetve, ez különösen tetszett, emellett van egy pont, mikor a múlt traumái nem engedik a továbblépést.

„-… Állandóan a visszapillantóba nézünk, ahelyett hogy az útra koncentrálnánk. Ha valaminek vége szakad, valami más elkezdődik.” - 555. oldal 

A történetre azt mondanám, hogy szenvedélyes, de mégsem annyira, mint én vártam. Számomra elmaradt a folyamatosan építkező erotika, a lehető legváratlanabb helyzetekbe voltak odaszúrva az ilyen jelenetek. Emellett azonban az írónő stílusa igen olvasmányos, amit nagyon szeretek. Vicky belső harcait azonban néhol sablonosnak véltem. Értem mi volt ezzel a szerző célja, egy bizonyos ponton át is jött, de nem nőtt a szívemhez. Reggie vonzereje viszont lehet, hogy más olvasónak hatásos, de nekem nem jött át. Próbálta az írónő a rosszfiú szerepét ráölteni, de én láttam a történetben – és ezt most a történet javára mondom –, hogy neki is megvannak a belső vívódásai. Akárcsak beszéljünk a családjáról, akik megpróbálják eltenni láb alól csak azért, mert nem nekik megfelelően hozott döntést. A mellékszereplőket nem mondanám teljesen „dísznek”, de számomra nemigen volt nagy szerepük. Persze voltak olyan jelenetek, ahol igenis jó és fontos volt a jelenlétük, de ez nem az egész történet során volt így. 

„Aki egyszer fájdalmat okoz, az megteszi újra.” - 84. oldal

A férfi főszereplőnk múltja nem mondható éppen makulátlannak és bűntől mentesnek. Pont ez eredményezi a történet során a családi viszályokat. Hiszen Reggie ki akar szállni mindebből és nem akarja tovább folytatni mindazt, amibe a családja – vagyis inkább csak a testvére és az apja – belerángatták. Az írónő szerintem nagyon jól kezeli az érzelmi és a fizikai határokat egyaránt. Ha viszont visszatérünk Reggie és Vicky kapcsolatára, valahol az ő kapcsolatuk se a tényleges vonzalmon alapul véleményem szerint. Azt viszont biztos állíthatom, hogy ha szereted az ilyen történeteket, akkor egy szenvedéllyel teli történetet kapsz. Más kérdés, hogy én miként látom ezeket, nem kell velem mindenkinek egyetértenie. Habár erotikus irodalomról beszélünk véleményem szerint megmutatkozik a nők túlzott szexualizálása, ami nekem nagyon nem tetszett. Hiszen a nők nem használati tárgyak. Hihetetlen, hogy a 21.században ennek hangot kell adni (ez nem a szerző ellen szól csak egy vélemény). Visszatérve a történetre nekem néhol kiszámítható volt, de a történet végére kialakult történésekre nem számítottam. 

"„Amit elkezdek, azt be is fejezem.” - 57. oldal

Összességében ezt a történetet mindenkinek ajánlom, aki rajong az erotikus-romantikus irodalomért és a sötétebb hangvételért. Remélem ti megtaláljátok benne azt, amit nekem nem sikerült. Hiszen mint tudjuk, nem vagyunk egyformák.

6/19/2025 No megjegyzés
Fülszöveg: 

A  ​vámpírkirály meghalt…

Szóval most menekülnöm kell a mániákus utódja elől, méghozzá egy súlyosan sebesült vámpírherceggel, akit etetni kell, és egy szobalánnyal, aki totál bele van zúgva. És én még azt hittem, hogy nincs rosszabb a szüreti játéknál…

A helyzetet tovább rontja, hogy teljesen odavagyok a vámpírhadsereg tábornokáért, aki azt a vadászokból álló csapatot vezeti, amelynek végeznie kell velem és a nem túl vidám, fura fazonokból álló, kis társaságommal.

Az egyetlen esélyünk a túlélésre, ha a szomszédos vérfarkasok befogadnak. Merem remélni, hogy nem tépnek cafatokra minket!

Velük legyőzhetjük az újonnan megkoronázott „királyt”, és megmenthetjük a Vámpírkirályságot attól, hogy visszatérjenek a régi idők, amikor a mindennapok része volt a gátlástalan kegyetlenkedés, kínzás és vérengzés. Egy kis ravaszság és rengeteg merészség kell ahhoz, hogy megkíséreljünk szövetséget kötni két, évszázadok óta háborúzó faj között.

Szerencsére én egyiknek sem vagyok híján.

A New York Times bestsellerszerző Shannon Mayer Alfa-sorozatának második, gyönyörűen éldekorált része még több izgalmat és fordulatot tartogat az olvasók számára. Cselszövéssel, feszültséggel, árulással és szívfájdalommal teli történet.

„A Bridgerton hangulatát idézi.” – C. N. Crawford bestsellerszerző

KÖSZÖNÖM A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK

Fülszöveg:

A történet pontosan ugyan ott folytatódik, ahol abbahagytuk. A vámpírherceg és a két szolga menekül, mert a király meghal és Edmund veszi át az uralmat, ezzel teljesen leigázva a birodalmat. Nos a második rész ténylegesen ott folytatódik, ahol az első abbamaradt. Egy lépéssel se előbb. A három hősünk kockázatok árán és reménnyel indulnak útnak a vérfarkasok földjére, hogy menedéket kérjenek, hiszen ott nem maradhatnak. 

"A szerelem… azt hiszem, nem is hiszek abban, hogy létezik. Egy ilyen életveszélyes világban, ahol csak a politika meg az ármány diktál, nem." - 32. oldal

Ez az út sok nehézséget tartogat, ugyanis a herceg sérült. Mikor megérkeznek és minden kedély megnyugodni látszik, Sienna nem feledkezik meg tervéről és arról sem, hol van. Hiszen egyből Jordant keresi. Ám a fiúnak vajon még mindig egy a terve Siennával? Mind a ketten meg akarnak szökni? Egyáltalán lehetséges ez nekik? Ezekre a kérdésekre mind-mind választ ad a kötet, illetve sok másra is. 

"-A legszebb fény, ami létezik, mert még a legsötétebb pillanatokat is beragyogja. Reményt ad a reményteleneknek. Ez vagy… csillagfény." - 240. oldal

Azonban vannak dolgok, amik kifejezetten idegesítettek a történetben. Ilyen volt például Sienna viselkedése egyes helyzetekben, valamint néhol az, hogy el van húzva a történet. Jó, tény, ez a kötet egy kicsit lassabb lefolyású lett, mint az előző, de így utólag átgondolva ennek így kellett történnie. 

"– Miért hagyod, hogy így ragaszkodjon a reményhez?
– Néha a remény az egyetlen dolog, ami megtart minket, amikor úgy érezzük, hogy nem megy tovább." - 272. oldal

Összességében és mindent átgondolva szerintem egy nagyon jó folytatása lett a történetnek. Ebben a kötetben se várható nagy világépítés és romantika, meg minden, ami a fantasykben szokott lenni, de pont megfelelő pluszokat adott, amik miatt az olvasó a végén várja a folytatást. Ilyen például a hercegnőnek és drága Dominicunknak az elejtett mondatai arra vonatkozóan, hogy Sienna valószínűleg nem ember, mint ahogy azt ő gondolta. Vajon mit tartogat a folytatás? Folytatódni, illetve kibontakozni látszik majd a jövőben Dominic és Sienna kapcsolata?

3/17/2025 No megjegyzés

 Fülszöveg:

Összeesküdtek ellened vagy valóban kezded elveszíteni az eszed?

Nathalie maga mögött hagyta a múltat. Egy új kapcsolatnak esélyt adva tiszta lappal indított. A férfi nyugalmat hozott az életébe, ám azt mindenki elől titkolja, hogy az elmegyógyintézet falai közti borzalmak nem múltak el benne nyomtalanul. A paranoia nem hagyja nyugodni, úgy érzi, valaki megint követi őt…

„Hiányoztam? Megígértem, hogy visszatérek.”
A félelme egynap megelevenedik és az élete rémálommá válik. Nincs más választása, a túléléshez el kell merülnie a sötétségben.

Készen állsz a félelemre?
Egy sötét, mindent elpusztító szerelemre?
Készülj fel a valódi őrületre!

Diana Hunt következő regénye, a nagy sikerű sorozat második része egy sötét, romantikus thriller, mely egyszerre szól szenvedélyes szerelemről, és egy nő harcáról, aki érveit eldobva keresi a kiutat az őrületből.

Vélemény: 

 Azt hiszem új kedvenc szerzőt avattam. Mi volt ez a könyv? A történet folytatódott, ezúttal már lerántva a leplet férfi főszereplőnkről. De mi van akkor, ha ez az egész csak egy kitaláció volt és ez az egész nem is történt meg? Történt ugyanis, hogy főszereplőnk Nathalie éli az életét, majd egy kórházi ágyon tér magához egy pszichiátriai intézményben. 

"A felszínes szar kapcsolat, amit néhány napra cukormázba forgattak, ettől még ugyanaz a


romhalmaz marad." - 44.oldal

Ám mivel ő végig kitart az igaza mellett, hogy ő Dr. Nathalie Lawson, így a lehetőségeihez mérten nyomozásba kezd. Furábbnál furább dolgok derülnek ki az intézet falai között. Vajon ez egy jól kigondolt terv volt? Egy bosszú? Úgyanis Nathalie épp egy kapcsolatból kilépve találta magát ebben a helyzetben. De hogy ki is volt az a pasi és milyen szerepe volt a történetben, arról nem árulok el semmit. 

"– Nem minden történetnek keli boldog befejezéssel véget érnie – válaszolom könnyedén.
– Nem kell minden történetben szerelemnek lennie.
– De aki nem szeret, az nem is él igazán." - 193. oldal

Ez a történet számos fordulattal és izgalommal áll az olvasók elé. Egy percig nem bántam meg, hogy elolvastam. Sőt. Örülök neki és nagyon várom a harmadik részt, hiszen kíváncsi leszek ennek a résznek a vége után, hogy mit tud még ez a könyv tartogatni. Hiszen álmomban sem gondoltam volna, hogy egy apró mondatnak ekkora jelentősége lesz a végén. Figyelj minden apró részletre, ha elolvasod a könyvet. Én szóltam.

12/09/2024 No megjegyzés

Fülszöveg:

Az ő kapcsolatuk a pokolban köttetett…
A Griffin és a Gallos család generációk óta csatározik a chicagói alvilág irányításáért. Rivalizálásuk mindig is egy valóságos puskaporos hordó volt, ám a helyzet akkor válik robbanásközelivé, amikor Aida, a legkisebb és legzabolátlanabb Gallo testvér belóg egy, a Griffin-kúriában rendezett partira, és akarata ellenére óriási kárt okoz. Hogy elejét vegye a totális háborúnak, a lány apja gyorsan feleségül adja őt Callum Griffinhez, az ír maffiavezér legidősebb fiához és örököséhez.
A rideg, ambiciózus és kegyetlen Callum eltökélt szándéka megszelídíteni konok menyecskéjét. Ám Aidát sem kell félteni, mindent megpróbál annak érdekében, hogy Callumnak ártson. Azonban ez egyre nehezebbnek bizonyul, mert Callum túl jóképű…
Aida a szívét egy páncélszekrénybe zárta. Callum bizonyítani akar.
Az irányításért folytatott küzdelembe vajon melyikük bukik bele elsőként?

 Véleményem:

 Nem tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy ennyire még nem fogtam mellé a borítónak a tippjével. Egész olvasás alatt azon gondolkodtam, mi köze lehet az epernek a könyvhöz. Aztán mindent megértettem és ott kellett egy pár perc szünet. Komolyan? Ennyi? Nem hittem a szememnek.  

"Másrészt pedig, ha a te hibád is lenne, akkor sem érdekelne. Két térdem van, de csak egy húgom."

 No, de a történet. Az egész történet ott kezdődik, hogy a Gallo család belopózik, a riválisainak lakásába, ám mikor a legfiatalabb gyerek Aida fellopózik a palota könyvtárszobájába történik egy kisebb baleset. 

"A bizalom, mint a szerelem esszenciája."

 Ennek okán a Griffin-ek és a Gallo-k egyezséget kötnek, ami nem más, mint Aida keze. Tehát a legfiatalabb gyermeket kényszerházasságra adják a Gallo családnak szimplán egy kampány miatt. De ki mondta, hogy egy kényszerházasságból nem lehet valódi szerelem? Talán lehet, de az is lehet, hogy nem. Ki mondja meg, hogy egy kényszerházasságból nem lehet később valódi szerelem? 

"A bizalom ritkább dolog a szerelemnél."

 Ez a könyv rengeteg kalandot és izgalmat tartogatott az olvasók számára. Ha tehettem volna egyben elolvasom az egészet, de sajnos mindig volt valami, ami megszakította az olvasási élményt. Ám előbb-utóbb mindennek a végére ér az ember. Így tettem én is Aida és Callum történetével. Ez a történet egy humoros, de mégis komoly történet volt

7/30/2024 No megjegyzés

 Fülszöveg:

A gimi utolsó évének első napján…

Minden megváltozik. Sal egészen idáig biztosan tudta, hol a helye az őt örökbe fogadó, meleg apukája mellett és a szerető mexikói-amerikai családjukban. De most váratlanul kísérteni kezdi a múltja, és az életét felforgató események következtében a legjobb barátjával, Samanthával együtt kénytelen szembenézni a hit, a veszteség és a fájdalom kapcsán felmerülő kérdésekkel.

Sal verekedni kezd, mindent megkérdőjelez, és már nem is tudja, ki ő valójában. De ha nem az, akinek hitte magát, akkor ki ő?

Benjamin Alire Sáenz, az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában díjnyertes írója lenyűgöző, sokrétű történetet sző szeretetről, identitásról, elveszített és megtalált családokról.

Véleményem: 

 Régóta várakozott ez a könyv a polcomon. Múltkor gondolkodtam, mit is olvassak következőleg, aztán megakadt a könyv gerincén a szemem. Nem is emlékeztem, mikori könyv ez, de a fülszöveget elolvasva tudtam, hogy ez lesz a következő.  

"Talán ebből áll az élet:
csinálsz egy cikket, aztán egy cakkot, aztán még többet cikkezel és cakkozol."

 Az egész történetet Sal meséli el, egy örökbefogadott srác, akinek meleg apja miatt néha-néha hallgatnia kell a beszólásokat. Azonban ezzel a megküzdéssel nincs egyedül, hiszen ott  vannak mellette a barátai, akik közül Samantha inkább olyan, mintha a testvére lenne. Érdekes kis olvasmány volt, néhol megrázó, könnyeket előcsalogató, egy másik részen pedig megnevettető jelenetekkel. Örültem, hogy a kezemben foghattam és felkerülhetett az olvasmányaim közé ez a könyv. Azonban egy valami miatt mégis egy fél csillaggal kevesebbet adtam, mint öt. Ez pedig nem más volt, mint az, hogy az eleje nehezen akart beindulni, de ezen viszonylag gyorsan túllendült a sztori és egyre izgalmasabb lett. A végére pedig egy igazi kincs, amit több embernek kéne ismernie. 

"Néha teret kell hagynunk másoknak, még ha ugyanabban a szobában vagyunk is."

 Ebben a könyvben szó van szerelemről, betegségről, halálról, családról, barátságról és sok-sok más szívmelengető témáról, mindez egyetlen könyvben. Nagyon nagy értéket nyújtott ez a regény nekem és szerintem az eddigi többi olvasónak is. Örültem, hogy olvashattam és neked is szívből ajánlom, ha szeretnéd megpillantani egy a felnőtté válás küszöbén álló fiatal srác küzdelmét a mindennapokban.

7/29/2024 No megjegyzés

 Fülszöveg: 

Egy lány.
Egy farkas.
Egy tőr.
Egy történet…

A harcos lélek küzdeni fog a végsőkig, a gyenge feladja, mielőtt célba érne.
A tizenhét éves Megaira feszegeti saját határait, mindent megtesz, hogy kiderítse, mire hivatott.
Miközben próbál rájönni, valójában hová tartozik, rejtélyes meghívást kap a Fegyverek Házába.
Vajon az a sorsa, hogy fegyverforgatóvá váljon?
Ahhoz harcos lélek kell, Megaira azonban még soha életében nem emelt kezet senkire.
Megállja majd így a helyét?
A válaszok keresése közben rájön, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak veszélybe sodorva a világot, amibe csöppent és a jövőjét, ami felé eddig csupán pár lépést tett.
Lehet egy békés természetű lányból fegyverforgató?
Tényleg ezt a sorsot szánták neki, vagy valami egészen mást?
Meg tud küzdeni a rá leselkedő veszélyekkel, vagy elbukik?

A tét hatalmas, sikerén vagy bukásán több múlik, mint gondolná…

Véleményem:

 Mint tudjátok, nem nagyon olvasok fantasy-t. Nem is nagyon szeretem. Ez a történet viszont nagyon tetszett. Annyira, hogy amint befejeztem a történetet ráírtam a szerzőre, hogy a második részt is elkérjem. Szóval amint lesz lehetőségem, folytatom a történetet, mert van egy kérdés, amire az első részben nem kaptam választ és nagyon érdekelne. Viszont a szerző biztosított róla, hogy a négy (!!!) rész alatt mindenre választ fogok kapni.  

 A legnagyobb kérdés ugyanis, amire a választ kerestem az az volt: Milyen kapcsolat lehet Christopher és Megaira között? Végig volt egy tippem, de nem merem beleélni magam, mert lehet, hogy nem az, de ha igen, akkor nagyon fogok örülni (mert a történet vége felé az egyik karakternek volt egy elszólása, ami a gyanúmat egyre jobban felélesítette). A történet maga viszont tényleg zseniális. Egy percig nem untatott, mindig figyelemmel kísértem, mikor mi történik. A végén pedig... Nem volt több sor. Én pedig csak néztem magam elé... Pedig nincs függővége. Legalábbis nekem nem tűnt annak. 

 Maga a történet ugye arról szól, hogy a végzős éveinek "utolsó" napjait taposó Megaira elmegy a legjobb barátjával Tony-val egy múzeumba, ahol meglát egy tört. Érdekes vonzás alakul ki közte és a fegyver között, azonban maga se tudja miért. Aztán olyat cselekszik, amihez nekem biztosan nem lenne bátorságom. Megszerzi. Bár azt nem árulom el hogyan, mert akkor nem tartogatna semmi meglepetést. Ám azt, hogy mi is ez a fegyver és miért érzett a főhősünk ekkora vonzást, az csak később derül ki. 

Kalandokkal, izgalmakkal megtűzdelt történet. Szépen lassan halad előre a történet, Megaira megkapja a meghívót (tiszta Harry Potter basszus :D ), aztán belecsöppenünk az új életébe. Azonban mint minden iskolában itt is vannak idegesítő tanárok. Jelen esetben Christopher. Azonban már az elejétől kezdve fura volt. Nagyon sokat törődött Megairával és végig erre kerestem a választ, hogy miért. Hihetetlen gondoskodást, emellett kellő szigort és nevelést mutatott a karaktere a főhősünkkel szemben. 

 Emellett viszont elmondhatom, hogy a végére minden karakterről elmondhatom, hogy szerettem őket. Kit ezért, kit azért. Köszönöm a szerzőnek, hogy olvashattam a történetet és Petrának, a Mert olvasni mindig jó bloggerének, hogy létrehozta a kihívást melynek keretében olvastuk ezt a könyvet.

7/05/2022 No megjegyzés
Fülszöveg: 

Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.

Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.

Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.

Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…

Véleményem: 

  Vélemény... HOGY MI A VÉLEMÉNYEM??? Kérem a második részt. Most komolyan. Kíváncsi vagyok, mit képes még belerakni az írónő ebbe a történetbe. Összességében tényleg egy nagyon összerakott regény tele váratlan fordulatokkal és rettentő sok izgalommal. Imádtam a történetet az első betűtől kezdve az utolsóig. Egyetlen pillanatra sem untatott. 

"Az ember mindig azoknak a véleményétől és ítéletétől tart a legjobban, akiket szeret." - 115. oldal

 Ezt a könyvet eredetileg az Almás pite readathlonra terveztem, de nem sikerült abban az idősávban befejezni, de sebaj, így is jó volt. Fő, hogy élvezzem a történetet.  Bár szerintem ezt a könyvet még aznap befejeztem volna, ha elmenekültem volna egy lakatlan szigetre. Vitt magával a történet és nem akart elereszteni. Mindenáron tudni akartam, hogy mi lesz a következő és az azt követő oldalon, míg az utolsó lapig nem érek. Ott pedig csak egyet akartam tudni: Hova mennek? Nem volt függővége, de a történet annyira jól meg lett írva, hogy nehéz volt elereszteni. Főleg Igort és Alaskát. Annyira a szívemhez nőtt az a két hülye, hogy az hihetetlen. 

"Ismét rádöbbentem, hogy ezek a Blankenschwifték egy külön állatfaj. Gyönyörű faj, de kiszámíthatatlan és életveszélyes." - 39. oldal

 Az egyetlen, aki a kezdetektől gyanús volt, az Chen személyében testesült meg. Az elején más szerintem még nem gondolta volna, hogy ő bármennyire is gonosz lehet. Én sejtettem, hogy nem komplett a pasi. Kíváncsi voltam arra, hogy ez mikor derül ki és... Mire kiderült már arra eszméltem, hogy az utolsó lapra értem. Szóval becsuktam a könyvet és csak tátogtam, mint egy hal. Szerintem a végén nevetségesebben festhettem, mint az elején, mikor Igor leugrott a tizenötödikről Alaska ablakába. 

"Neki volt egy piros szemüvege, nekem meg egy színes zoknim, amúgy talpig feketébe burkolóztunk. Úgy őriztük ezeket a színes foltokat a ruhatárunkban, mint a kifecseghetetlen titkokat. Pedig mennyi titok lappangott még azokon a zoknikon túl! Mi ketten is titkok voltunk. Ahogy a kirakatok üvegében őrült táncot lejtő Adorian, vagy az én lopott másodperceim. Elvesztünk az éjszakai fények között. Láthatatlanok voltunk." - 140. oldal

 De sajnos a második rész beszerzésével várnom kell még... Nem tudom meddig. Remélem csak karácsonyig, viszont akkor jön a másodikkal a harmadik is. Ha még nem olvastad, akkor nagyon ajánlom, hogy szerezd be. Vagyis csak akkor, ha szeretnél egy rettentő izgalmas világba csöppenni, ami magával ránt téged is.

9/26/2021 No megjegyzés

 

 Fülszöveg: 

Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.
Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hat éves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől.
Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… sem otthon.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért,hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni…
és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.

És akkor most lássuk a borítót:

Jegyezd elő ITT

Tedd kíváságlistára ITT


Idézetek a könyvből:

„– Akkor hát mit kívánsz?
Meghajolt. – Egy táncot.
– Micsoda?! – meredtem rá hitetlenül. – De hiszen megpróbáltál megölni.
– Technikai értelemben, Puckot próbáltam megölni. Te történetesen éppen ott voltál.”

„– Na, most ugye elmondhatom, hogy „én megmondtam”…
Gyilkos pillantást vetettem rá. Csak merje folytatni!
Lehervadt a vigyor az arcáról. – …de nem mondom. – Összepréselte a száját, hogy elfojtsa a nevetést. – Mivel ez… helytelen volna.”

„– Bravó! – szólalt meg Kacor, és lenézett ránk Rideg Tom melléről. – A Téli herceg és Oberon tréfamestere egyezséget köt. Itt a világ vége.”

A szerzőről:

Julie Kagawa a Vastündérek- és az Éden-sorozat sikerszerzője. A sacramentói születésű írónő dolgozott már könyvesboltban, volt állatidomár, imád olvasni, festeni, kertészkedni, és jártas a harcművészetekben is. Jelenleg Louiseville-től nem messze, Kentuckyban él a férjével és egy rakás háziállattal. További információkat tudhatsz meg róla a www.juliekagawa.com oldalon.


5/18/2021 No megjegyzés

Fülszöveg:

Hogyan ​nőnek fel gyermekek, akiknek nincsenek szülei? Milyen élet vár azokra, akikről lemondtak? Válhat boldog felnőtt azokból, akiket megkínoztak, bántalmaztak?
Létezhet mély, elválaszthatatlan lelki kapcsolódás ott, ahol a vér köteléke semmit sem jelent?
Születhetnek őszinte barátságok? Kitarthat testvériség szülői összetartás nélkül?
Juthat szeretet azoknak, akiknek sosem mutatták meg, milyen az?
Egyszerűen: létezhetnek még csodák?

Marion Leroux mára Párizs legbefolyásosabb madámja. Gyermekkorát szülei halála után árvaházban töltötte, majd onnan kiszabadulva annak szentelte életét, hogy két húgát magához vehesse. Ennek érdekében pedig semmitől nem riadt vissza.
Colette nővére befolyásának köszönhetően a gyermekéveiknek helyt adó árvaház intézményvezető apácájává válik. Célja, hogy az egyház sérthetetlenségével visszaélőktől óvja és védje az ott élő kislányokat, még akkor is, ha mindeközben ő maga is megbocsáthatatlan bűnöket követ el.

Léa a legfiatalabb és zabolázhatatlan Leroux lány, Franciaország ünnepelt balerinája.
Nővérének köszönhetően kevés időt töltött az árvaház falai között, ma mégis boldogtalan.
Kicsapongó, lázadó természete felnőtt korukra, úgy tűnik, éket ver a három nővér közé.

Véleményem: 

 Az első három fejezetben megismerhetjük mind a három lány életét. Az első fejezetet az írónő Marion Leroux-nak szentelte, aki egy befolyásos emberré nőtte ki magát árvaházi évei után. Itt kiderül, hogy Marionnak nincsenek jó élményei az árvaházból. Először nem értettem, miért is érkezett az árvaházba, ha ennyire rossz élményei vannak, aztán rájöttem. Ajánlatot akart tenni a plébánosnak. Vagyis csúnyán

szólva mondhatnám inkább fenyegetésnek is, ha nagyon akarnám. A történet a kezdetektől fogva olyan volt egy kicsit, mintha egy 19.századi történelmi regényt olvastam volna, de ez az író stílusa és nem a történet miatt volt. Bár ettől függetlenül mind a két szempontból imádtam. 

"– Lányom, az ember sose feledje, honnan indult!" - 27. oldal

 Akik rendszeresen olvassák a blogomat, ők tudhatják, hogy én egy könyvben mindig a pszichológiai szálakat keresem (basszus, lehet, hogy pályát kéne váltanom), ebben azonban hála a jó égnek nem kellett, hiszen erről szól maga a regény, sőt mi több a történet végén maga egy szakpszichológus írja le a véleményét a történetről részletesen. Maga a történet számomra ott kezdett "érdekes" (azért teszem idézőjelbe, mert tulajdonképpen az egész történet izgalmas volt, bár bevallom, az előző olvasmányom után nehezen rázódtam bele egy újba), amikor Léá a legkisebb testvér ott akarja hagyni a balett társulatot, de Marion megakadályozza ebben és nem engedi. 

"Egy dolgot meg kell jegyeznie a világnak, ha szeretné elsajátítani a párizsi nők stílusát. A ruházat olyan számunkra, mint egy vár. Átgondoltan látunk neki a felépítésnek, hiszen abban leszünk majd naphosszat. Ám hogy bírná ki az idő próbáját egy vár alapok nélkül? Úgy, mint egy ruha cipő nélkül." - 74.-75. oldal

 Az egész történet alatt Marion nem csak nekem, de Léá-nak és Colette-nek is olyan volt, mint egy sárkány, nem hiába volt ez a beceneve. Ez azonban szerény véleményem szerint a történet kilencvenkilenc százalékában megállja a helyét. De a maradék egy százalékában kiderül ki is Marion
valójában és minden értelmet nyer, hiszen megmutatja az olvasóknak az igazi arcát. 
 
"Amennyiben az ember képes sokáig hazudni önmagának, a végén nem lesz senki, aki bármivel is bizonyítaná az igazságot." - 122.oldal
 
 A történet során azonban szép lassan minden mocskos titokra fény derül, amit még én magam sem gondoltam volna és szerintem ti sem fogtok, ha majd elolvassátok a regényt. 
 
"Nem menekülhetünk életünk végéig a sorsunk elől." - 157. oldal
 
 A történet Léá szempontjából olyan volt, mint egy másik szögbe helyezett Rómeó és Júlia történet, hiszen Marion a kezdetektől fogva nem engedi közel egymáshoz Léá-t és Vincent-t, mindezt pedig azzal indokolja, hogy nem valók egymáshoz és nem lennének boldogok. Nem értettem egyet Marionnal, hiszen ezt had döntse el az ember saját maga, még akkor is, ha Léá-ról azt gondoljuk végig, hogy egy gyerekes kislány. Nem. Egyáltalán nem az, csak annak mutatja magát, a történet végére pedig ténylegesen fel is nő a nővérei szemében is. A történetet az írónő azonban úgy írta meg, hogy nagyon jól érzékelhető az olvasó számára a karakterfejlődés mind a három lány szemszögéből. Hiszen végül Marion is megbékél azzal, hogy nem állhat más boldogságának az útjába. 

"– (…) És lásd, hogy a boldog befejezést csak te idézheted elő a saját oldalaiddal." - 313. oldal

Mind a három lány egy olyan karaktere a történetnek, akiktől sokat lehet tanulni. Bár bevallom őszintén én nem kifejezetten vagyok vallásos (nem tagadom meg a hitem, de nem vagyok templomba járó típus), de a történet végére picit sok volt a bibliai idézet az agyamnak. Hiába. Négy év vallásos suli után az ember falramászik az ilyenektől. Léá karaktere pedig... Olyan, mint én, bár nem teljesen. Sokszor én is

olyan vagyok, mint ő, a balettot kivéve. A balett témájú könyvekkel eddig nem igazán voltam jóba, tekintve a magánéleti ügyeimet. Sőt, eddig ezzel együtt csak két balettos témájú könyvet olvastam (a második ilyen témájú könyv Sebők Aida: Pont, mint te! című regénye volt. 
 
 "Hogyan lehet megközelíteni egy várat, amit körbevettek betonkemény falak. Én sem tudom! De van valami, amit viszont biztosan állítok! Ha magukra hagyjuk őket, ha meg se próbáljuk áttőrni a falakat, nem is sikerülhet soha lyukat ütni azokon! Lebontani pedig végképp esélyünk sem lesz!" - 339. oldal
 
 A történet végéről pedig csak annyit mondanék, hogy véleményem szerint nagyon szépen meg lett írva és a végére rettentően jól megmutatkozott a három nővér kapcsolata, ami még az én szemembe is könnyeket csalt. Ez volt az első regényem az írónőtől, hiszen eddig valamiért tartottam tőle, hogy belekezdjek. Mindig ez van egy új szerzőnél. Ám most már nem kétség: a másik kettőt sem fogom kihagyni.

1/08/2021 No megjegyzés

Fülszöveg: 

Ahhoz, hogy megleld az igazságot, készen kell állnod rá, hogy meghalld.

Tavaly még Annabel volt „a lány, akinek megvan mindene” – legalábbis ezt a szerepet játszotta egy népszerű reklámban.

Idén azonban ő lett a lány, akinek nem maradt semmije: nincsenek barátai, mert a suli legálnokabb lánya, Sophie, ellenségnek kiáltotta ki; oda az otthoni béke is, mióta a nővére anorexiával küzd; és az iskolai ebédszüneteket egyedül kell töltenie. Egészen addig, amíg találkozik Owen Armstronggal.

A magas, sötét hajú és rosszfiú hírében álló Owen a zene és az igazság megszállottja. Owen segítségével Annabelnek talán sikerül szembenéznie azzal, ami azon az estén történt, amikor megszakadt a barátsága Sophie-val.

No és lássuk a borítót: 

 
Jegyezd elő ITT

 

A szerzőről:

Sarah Dessen tizenhárom regény szerzője. Könyvei 
között szerepelnek
olyan New York Times bestsellerek, mint az Álom két keréken, a Kulcsra zárt szív, a Figyelj rám!, a Tökéletes és az Altatódal. Több könyvéből film is készült.
Dessen műveit gyakran sorolják be a Tinik Top Tíz Könyve közé és választják meg Legjobb Ifjúsági Könyvnek. Regényeit huszonöt nyelvre fordították le. Az írónő 2017-ben az Amerikai Könyvtár Szövetség Ifjúsági Irodalom részlegétől elnyerte a Margaret A. Edwards-díjat.
AChapel Hill-i Észak-Karolinai Egyetemen végzett kreatív írás szakon, kiemelkedő diplomával. Jelenleg Chapel Hillben lakik a férjével, Jayjel és a 
lányukkal, Sasha Clementine-nal.

9/17/2020 No megjegyzés
Fülszöveg:

Dávid sikeres úszó volt, aki egy szerencsétlen baleset következtében megsérült, és már csak árnyéka önmagának. Mindenki a visszatéréséről faggatja, ő azonban hallgat.
Lili egy fiatal lány, aki az élet nehézségeivel néz szembe, miközben haldokló barátnőjét segíti át élete utolsó pár hónapján.
Mindkettőjüket megtörte az élet, de egy véletlennek köszönhetően találkoznak. Talán a nagybetűs Sors akarta így, vagy csupán a véletlen műve lenne? Vajon két összetört szív képes meggyógyítani és kiegészíteni egymást?

Vélemény:

A történet egy első könyves fiatal lány tollából született, mely eredetileg blogregénynek indult. Azonban meg kell mondjam: kár lett volna csak egy blogon őrizgetni. A netes változatát ugyan nem olvastam, viszont annál jobban vártam, hogy valamilyen módon bele tudjam vetni magam a sorokba, ha megjelenik. Amikor elkezdtem olvasni egyből kíváncsivá tett a történet, hiszen bár a fülszöveg figyelem felkeltő volt, nem árult el részleteket a történetről. Azonban ebben a mondatomban semmi hátsó szándék nincs. Pont ez volt a jó, hiszen azok az információk, melyek szerepeltek benne, elegendőek a figyelem felkeltésére.

"…el kell fogadnom magam olyannak, amilyen vagyok. Csak kitartó munkával érhetem el a sikert, önkínzással nem." - 83. oldal

 A történet során Lili és Dávid szemszögéből végig követhetjük, hogyan lesz egy balesetből szerelem. Imádtam a civakodásaikat olvasni főleg a méretkülönbségek miatt. Hisz nekem valahogy egész történet alatt így álltak a méretkülönbségek: Dávid 190 cm, Lili pedig 160-165 körül. Tehát el lehet képzelni már a történet elején, mikor az első találkozás megtörténik, hogy mik lehetnek a későbbiekben. Ezek után szépen lassan megismerjük a többi szereplőt is. Adrián oldaláról például a testvérét Adriánt, aki nálam néha nagyon kihúzta a gyufát és legszívesebben megfojtottam volna. Főleg amikor húzta a bátyja agyát.  Vagy amikor az orvosi rendelő majdnem közepén kezdett el vitatkozni a testvérével a nemi életükről. Lili oldaláról pedig első sorban megismerhettük É-t, a legjobb barátnőjét és az édesanyját (aki véleményem szerint egy gonosz boszorka) és az apját is (no comment). Na meg ott volt még drága, édes lakótársa, aki annyival kihúzta nálam azt a bizonyos gyufát, mikor közölte Lilivel, hogy költözhet. Hát mondom, nagyon cuki vagy... Vagy ha már az édesannyáról szót ejtettem akkor megemlíteném, hogy én majdnem megőrültem tőle. Oké, aláírom. Én is félteném a lányomat, hogy újra visszaesik az anorexiába. DE NEM ENNYIRE! Katasztrófa volt, amit ez a nő művelt. Lili éppen rosszabb napjait élte és kicsit lefogyott, erre magához akarja láncolni. Hát álljon már meg a menet... Jó befejeztem.

"Ha valamit az ember sokáig elfojt, az előbb vagy utóbb a felszínre tör. Így voltam én is az úszással. Újra ott akartam lenni a medencében. A testem vágyott vissza a vízbe, megmutatni az embereknek, hogy én vagyok a legjobb úszó. Igazából nem mások ellen versenyeztem, hanem az első helyért. Hiszen ha én voltam az élen, csak magamat kellett legyőznöm már. Mindig egyre jobb és jobb akartam lenni, kívántam az adrenalin jutalmát." - 203. oldal

 A történet során egy csomó olyan kalandnak lehettem tanúja, ami izgalmasabbnál is izgalmasabbá tette a regényt. Bár véleményem szerint jobban ki lehetett volna fejteni dolgokat, például Dávid szemszögéből a múltban történteket, de a reményem, hogy ezt a második részben meg is kapjuk, egyáltalán nem veszett el. Így volt jó a történet. Kisebb-nagyobb hibákkal, de sok-sok vicces pillanattal. Csak egy példa: Cucli a törpemalac. Imádtam. Ha kedvenc szereplőt kéne választanom, őt mondanám, hiszen olyan aranyos és vicces pillanatokat generált a történetbe. Vagy például Adrián és a biciklizés. Fogram a fejem a nevetéstől.

"Dávid bólintott egyet, majd szorosan átölelt, ami a méretbeli különbségünk miatt először kissé furcsa volt.
– Ez tök olyan, mintha egy kertitörpét ölelgetnék.
– Hé! Nem én tehetek arról, hogy ilyen pici maradtam – kértem ki magamnak.
– Jóból keveset adnak.
– Igaz – vigyorodott el, ettől máris jobb kedvem lett." - 215. oldal
7/06/2020 No megjegyzés
Leírás: 

Miért született Elza varázserővel? A válasz egyszerre szólítja el a lányt és jelent veszélyt a királyságra. Annával, Krisztoff-al, Olaffal és Svennel együtt veszedelmekkel teli utazásra indul, hogy fényt derítsen a titokra. Legutóbb hatalma túl sok volt a világ számára, most azonban mindenki azt reméli, elegendő lesz.

Véleményem: 

 Nekem a Jégvarázs második része bevallom, hogy sokkal jobban tetszett. Véleményem szerint jobban ki volt dolgozva, sokkal több izgalom volt benne, mint az elsőben, hiszen az egész film alatt a szereplők Elza varázserejének forrását akarták kideríteni.
 Ez a kaland sok mindent tartogatott a szereplők és a mese nézőinek is. Bár azért megmondom őszintén van különbség aközött, hogy felnőtt fejjel nézed, vagy gyerek szemmel. Hiszen annál a jelenetnél, mikor Anna elalszik a barlangban és másnap más ruhában ébred, én nemes egyszerűséggel csak megszólaltam, hogy "De gyorsan ruhát cserélt!". Persze ez csak egy megszólalásom volt a hatszázból, hiszen felnőtt szemmel olyanokat észrevesz az ember, amit egy gyerek soha nem venne észre.

 Sok pletyka keringett arról, hogy milyen fordulatokat fognak beletenni a mesébe, ám semmi nem történt, azonban szerintem nem is kellett volna bele. Ez a mese így volt tökéletes. Nem hiányzott belőle semmi. Legalábbis nekem nem.
 A szereplők ugyan olyan viccesek voltak, mint az első részben - sőt, talán azt is megkockáztatnám, hogy viccesebb momentumok voltak megtalálhatóak benne, mint az első részben.

Idézetek: 

"Anna: Nem vagy felelős a szüleink döntésért, Elsa.
Elsa: Csak a halálukért."

"Olaf: Érett fejjel könnyebb lesz az élet."

"Kristoff [Olafnak]: Tudtad, hogy ha hallgatsz egy hosszú úton, nem bolondulsz meg?"

"Troll papa (Pannie): Ha nem látni a jövőt, nincs más út, mint tenni, ami helyes.

"Olaf [Annának]: Alig várom, hogy én is őskövület legyek, mint te, és ne aggódjak a fontos dolgok miatt."
11/30/2019 No megjegyzés
 Ugye milyen hamar elment 2017? Nem? Mindez alatt pedig mennyi könyv került megjelenésre és egyes könyvmolyok polcaira, onnan pedig olvasásra. Kíváncsi vagyok: Nektek hány könyvet sikerült elolvasnotok 2017-ben? Nekem huszonhárom könyvet, plusz még van három, ami az óévből átjött velem az újévbe. Azokat pedig tudjátok is, hogy micsodák. Na, de akkor mutatom is, amiről a címben is beszéltem: Mely öt (plusz egy) könyv volt a kedvencem tavaly?

1. Baráth Viktória: Első tánc

Nekem ez a könyv hatalmas kedvencem lett, ugyanakkor nagyok is voltak az elvárásaim, mivel ez az írónőnek az első regénye volt. Hát, mit ne mondjak, nem csalódtam, mint ahogy ezt az értékelésemben is leírtam. Az értékelésemért kattints ide.


2.  Tabitha Suzuma: Forbidden - Kimondhatatlan

A másik hatalmas nagy kedvencem, még annak ellenére is, hogy "pont jókor" olvastam. Azért tettem idézőjelbe, mert valakinek a halála kellett ahhoz, hogy én bele tudjam magam temetni ebbe a könyvbe. Bár nem biztos, hogy az kellett hozzá. Ezt majd idén meglátjuk, ha újraolvasom. Az értékelésemet itt találod a könyvről. 


3. Baráth Viktória: A Főnök

Azért választottam ezt a könyvet harmadiknak, mert annak ellenérte, hogy az első regényét nagyon szerettem. Ez egy teljesen más téma, épp ezért ennél is úgy voltam, mint az első regényénél. Ha így a kettőt összevetem, nálam ez a vonal jobban bejött. (SPOILER: R.I.P. Ryan :'()


4. M.G. Brown: Kavargó rózsaszirmok

 Itt nagyon furcsa volt az, hogy hogyan is akadtam rá a regényre, ugyanis nem molyon, de még csak nem is Facebookon, hanem instagrammon kezdtem el beszélgetni a szerzővel, ahol szóba került a könyve, mert láttam egy képet, ahol még írja, erre mondta, hogy ha érdekel a könyv, akkor szívesen küld belőle egy példányt. A fülszöveg után őszintén szólva persze, hogy szerettem volna elolvasni. No, lám, mi lett a vége. Tessék, Hajni, ezt tényleg megérdemelted. :* Remélem idén a második része is benne lesz a listában. :) Az értékelésemet itt találod róla.  


5. Sam Wilberry: Cage

Drága, ezt képtelen voltam kihagyni. Köszönöm szépen, hogy megkerestél vele. Nem csalódtam benned. Az elsőkönyveseket különösen szigorúan veszem értékelés terén, de képtelenség volt erről rosszat írni. Kívánom, hogy a második rész is ilyen jó legyen. Na, meg, hogy hozzuk végre össze az interjút. 
 Most komolyan, tényleg fantasztikus volt a könyv. Csak ajánlani tudom. De csak akkor, ha szereted ezt a témát. Az értékelést itt olvashatod. 


+1. Simone Elkeles: Perfect Chemistry - Tökéletes kémia

Ez volt az a könyv, amire úgy találtam rá, hogy kiírtam egy Facebook csoportba, hogy írjanak nekem olyan könyveket, amikben szerepet kap a spanyol nyelv. Így találtam rá erre a csodára. Komolyan csak imádni tudom. Komolyan, ez nálam a luxennel egy helyen van. Mind a kettőt egyformán imádom. Akarom mondani, Te amo Perfect Chemistry. Az értékelésemet itt olvashatod róla. 


1/02/2018 No megjegyzés
„A szemed becsukhatod, hogy ne lásd, amit nem akarsz látni, de a szívedet nem csukhatod be, hogy ne érezd, amit nem akarsz érezni.”


Néha a szerelem dönt helyetted

Fülszöveg: 

A szerelem nem ismer határokat…
Lochant és Mayát a testvéri szálakon túl mindig is mély barátság fűzte egymáshoz. Mivel alkoholista anyjukra nem számíthatnak, közösen nevelik három kisebb testvérüket. Ez a megpróbáltatásokkal teli élet – és a köztük lévő tökéletes összhang – a megszokottnál jóval közelebb hozza őket egymáshoz.
Olyan közel, hogy végül egymásba szeretnek.
Lochan és Maya tudja, hogy a kapcsolatuk vállalhatatlan, és nem folytatódhat tovább. Ám tehetetlenek, mert amit éreznek, az semmihez sem fogható…


Vélemény: 

 NEM! NEM, NEM, NEM ÉS NEM!!! HOGY LEHET... Hogy lehet így vége egy könyvnek?
 Az eleje nem indul rózsásan, a közepe fantasztikus a vége pedig... Kész vége. Meghaltam.
 A végére teljesen megértettem, hogy miért a rázós könyvek kategóriájába sorolták. Nem csak azért, mert a testvérszerelem témáját boncolgatja. Nem csak azért, amilyen a főszereplő családnak az élete. Hanem a vége miatt is.
 Én őszintén, minden hazugság nélkül megmondom, hogy éjjel háromkor ott bőgtem a konyhában, amikor befejeztem. Nem bírtam tovább. Fantasztikusan lett megírva ez a regény, csak gratulálni tudok az írónőnek. 🙂 Az volt az érdekes, hogy én sokszor nem is úgy tekintettem rájuk, mint egy olyan családra, akit elhagyott az anyjuk, mert minden nap a sárga földig issza magát. Nem, hanem egy olyanra, ahol van egy kamaszgyerek (természetesen Kit) és két kisebb (Tiffin és Willa), na meg a szülők (Lochan és Maya).
 Én magam két szóval tudnám jellemezni a könyvet: érzelmi hullámvasút.
A karakterfejlődés is hatalmas volt, de ez főleg Lochenen látszott meg, aki egy félénk fiúból lett normális beszélő (nem antiszociális) ember. A végén pedig megkaptam azt a választ, amit az elején kerestem. Miért lett ilyen Lochan? Hát azért, mert valami sokk érte. Mint ahogy a rendőr kapitányságon is.
 Hallottam néhány olyat, hogy nem tetszett nekik a regény, meg ilyenek. Az szerintem azért volt, mert nem megfelelő idegállapotban olvasták. Én viszont pont beletaláltam. Pont akkor olvastam, amikor a legnagyobb katyvaszok borították be az életemet. És így teljesen át tudtam érezni a történetet.
 A másik, amin még meglepődtem, hogy ennek a regénynek a családi háttere az elmenne pszichológia tankönyvnek. De nem? Ha a tragédiákat nézzük: az alkoholista anyát, aki inkább lelép a stricijéhez, csak ne kelljen otthon lennie. Az öt "árván" maradt kisgyereket. A két "felnőttet. Szerintem egy pszichológusnak is nagyon sok kérdés merül fel a fejében a könyv olvasása közben. Na, még egy gyereknek.
 Egyszerűen nem tudom hova rakni ezt a könyvet. Baromi nagy igazságokat mond ki a regény. Hogy sok ilyen helyzet van, mégsem vállalják fel, pont a törvények miatt.
 Jó vérfertőzés. Bevallom, nekem sem tetszik a gondolat, meg most így leírva kicsit lesokkolódtam. De akkor is. Tetszik, nem tetszik, ez is egyfajta szerelem. Ugyanúgy, ahogy a homoszexualitás. Az is egyfajta tabutéma a mai világban. De azt végképp nem értem miért.
 Nekem a történetben az anya szerepe (és gondolom mindenki másnak is). Annyiban volt jelentős, hogy volt egy anyjuk, aki hébe-hóba adott nekik pénzt, hogy ne haljanak éhen. Ennyiben ki is merült. Ezzel az írónő azt is bemutatta a gyerekeknek, hogy milyen egy igazán rossz szülő. Olyan, aki nem törődik a gyerekeivel. Hogy a sorsára hagyja őket.
 Bevallom, hogy amikor elkezdtem olvasni a történetet úgy voltam vele, hogy ez a történet is (mint mindegyik) kiszámítható lesz és happy end. Aha. A nagy fenét. A történet olvasása közben két véglet volt előttem a jó és a rossz. És én mindig a rosszra gondoltam, de még annál is rosszabb lett. Én mondjuk arra sem számítottam, hogy az anyjuk annyira be fog rúgni, hogy képes lesz Lochan fejéhez vágni, hogy csak azért dolgozik, hogy a "nem kívánt gyerekeit" ellássa.

A fiú szereplőnk karakterében vettem észre először azt, hogy elkezd valamit érezni a húga iránt, aztán nemsokára Mayában is felfedeztem ugyan ezt.

Gondolom, hogy mindenki, aki nem olvasta még ezt a regényt úgy van vele, hogy csak azt látja, hogy mi a témája ennek a regénynek. De nem. Ebben sokkal több van, mint maga a témaválasztás. Sokkal több. Érzelem és pszichológia.
Kedvenc idézetek: 

"– Kiskorunkban elválaszthatatlanok voltunk. Tizenhárom hónap különbséggel születtünk, de mindenki azt hitte, hogy ikrek vagyunk. Mindent együtt csináltunk. Szó szerint mindent. Egy nap Lochan mandulagyulladást kapott, és nem mehetett iskolába. Apa nem engedte, hogy én is otthon maradjak. Egész nap bőgtem. Még titkos nyelvünk is volt. Néha, amikor a szüleink egymást ölték, úgy tettünk, mintha nem értenénk angolul, és egymáson kívül senkivel sem beszéltünk. Ebből aztán sok bajunk lett az iskolában. A tanárok azt mondták, nem tudunk beilleszkedni, nincsenek barátaink. Mekkorát tévedtek. Hiszen végig ott voltunk egymásnak. Lochan volt a legeslegjobb barátom. Még ma is az."

163.oldal

"... fáj, hogy hiába csókolom ilyen szenvedélyesen, nem szabad... nem szabad..."
169.oldal

"– Nem csókolt meg! – ordítom, azzal karon ragadom, hogy életet leheljek belé. – Jó, bepróbálkozott, de nem engedtem neki! És tudod, miért nem? Megmondjam neked, miért nem? Megmondjam neked, egészen őszintén, hogy miért nem? – két kézzel markolom Lochan karját, aztán előrehajolok, és ezt lihegem, miközben könnycseppek forró, kövér könnycseppek gurulnak végig az arcomon: – Ezért… – puszilom meg zokogva Lochan arcát. – Ezért… – Elcsuklik a hangom, az ajkam finoman érinti Lochan szája sarkát. – Ezért…! – Lehunyom a szemem, és szájon csókolom Lochant."
163.oldal

"Felkapja a gombócba gyűrt lepedőt az ágy végévből, és maga köré tekeri. A fehér anyag megmosolyogtatóan hullámzik a bokája körül. Felveszem az alsógatyámat, az ablakhoz lépek, és puszit nyomok az arcára.
– Igen.
Maya kérdőn néz rám, majd a lepedőre sandít, és kuncogásban tör ki.
– Egészségben, betegségben? – kérdezi. – Míg a halál el nem választ?
– Még azon is túl – rázom meg a fejem. – Örökké."

289.oldal 


Kedvenc szereplő(k):

Lochan, mert... Egyrészt azért, mert egy két ponton felfedeztem benne az általam megalkotott fiú főszereplőt, másodrészt pedig azért, hogy így kiáll a családjáért.

Kedvenc jelenetek: 

  1. Amikor Lochan és Maya elkezdenek táncolni, miután elmentek a testvérei vidámparkba. 
  2. Amikor Maya elmondja Lochannak, hogy miért nem csókolta meg a randin DiManco-t.
  3. Amikor a réten fekszenek, amit Maya mutatott Lochannek. 

Borító: 

Szerintem pontosan jelképezi a történetet. Mármint az, hogy nincs semmi más a borítón, csak egy szögesdrótból alkotott szív. Ennél jobb borítót szerintem nem lehetett volna találni. Letisztult, mégis kifejezi a történet lényegét. A tiltott és kimondhatatlan szerelmet.

Extra: 

 A testvér szerelemre vonatkozó törvények a btk-ban: 
  • Btk. 199. § (1) Aki egyenesági rokonával szexuális cselekményt végez, büntetett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
  • (2) Aki testvérével közösül, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
  • (3) Az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény miatt nem büntethető a leszármazó, ha a cselekmény elkövetésekor tizennyolcadik életévét nem töltötte be.

3/15/2017 No megjegyzés
Fülszöveg:

Senki ​sem érhet el Daemon Blackhez.
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja irántam az érzéseit, komolyan beszélt. Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobban köztünk a tűz.
Csakhogy még ő sem védheti meg családját a veszélyektől, ha eltökélik, hogy kiszabadítják szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibridek vizsgálatára és kínzására kiépült titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim előtt nincsenek határok.
A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza. Akkor sem, ha az eredmény örökre szétzúzza a világunkat.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.
"Armentrout a Luxen-sorozat harmadik kötetében sem lassít a lendületén. Az olvasókat az első laptól az utolsóig megbabonázza majd. Katy és Daemon körül pattognak a szikrák, ahogy az intrika szövevénye köréjük fonódik. A barátok és ellenségek végre megmutatkoznak, és a végén az olvasók kiabálni fognak." – RT Book Review, 4 1/2 csillag

Vélemény: 

Ismét egy fenomenális alkotás. Jennifer megint (harmadszorra is) olyat alkotott, amit kevés könyv írója. Egy olyan történetet folytatott, ami alapjában eddig is fantasztikus volt, de most annál is jobb. ❤ Daemon most is elvarázsolt, mint mindig, Dee... Hááát... Őt kezdtem megutálni. Dawson nekem olyan, mint Daemon (ergo: ❤). A cselekmények kicsit megleptek főleg az, ami a végén történt. A történetről annyit mondanék, hogy engem elsősotban Dawson lepett meg nagyon, hogy ilyen nagy akaraterely van az iránt, hogy megtalálja Beth-t.
 Daemon és Katy kapcsolata egy picit valljuk be tényleg elmerült, hogy szépen fogalmazzak. Először Katy féltékenysége miatt, másodszor pedig, ami a végén történt.
 Azt viszont hozzáteszem, hogy ez a könyv is a földön végezte. Vajon, ki volt az oka? Naná, hogy Blake!
 Komolyan kezdem azt hinni, hogy nálam tényleg az a jó könyv, ami a földön végzi. Úgyhogy, ha egy író ismerősömnek azt írom, hogy a földön végezte a könyv, azt vegye dicséretnek.
 Egy picit a Sátánra (alias Blake) visszatérve: akkor idegesített fel először, amikor (SPOILER!) a teremben nekitámadt Katy-nek. Akkor volt először, hogy elhajítottam a könyvet. Néha viszont voltak olyan jelenetek a végén, amikor azt hittem Katy meg fog halni (SPOILER) és vele együtt Daemon is, de aztán visszalapoztam a könyv legelső lapjára és megnéztem, hány része is van a sorozatnak. Akkor jöttem rá, hogy biztos nem, mert ez csak a harmadik rész és öt részes a sorozat (ha a kiegészítő köteteket nem számoljuk bele).


Kedvenc karakter: Daemon, és Dawson, mert... Daemont szerintem értitek, Dawson pedig... Nem tudom. Nekem nagyon jó fej és pozitív karakter volt már az elejétől fogva. Meg is sajnáltam.

Kedvenc idézet: 

"– Te nem tudod elképzelni, min mentem keresztül – vágott vissza, aztán lesütötte a szemét. – Na, jó, talán kicsit. Bethszel az ezerszeresét csinálták végig annak, amit veled tettek. Nem felejthetem el a szerelmemet, hiába szeretem a testvéremet is."
 64.oldal
 ***
"Olyan, mint egy öngyilkos hajlamú Duracell-nyuszi."
260.oldal
Borító: 

 Annak ellenére, hogy nem nagyon illik a történethez - mármint maga a képen látható pozíció -, szerintem nagyon is jól passzol. Sokan mondják, hogy nem a borító alapján kell megítélni a könyvet és ezt én is így látom. Szerintem ennek a könyvnek 5/5* a borítója, annak ellenére is, hogy a történetet nagyon nem tükrözi.

Legutáltabb/ellenszenves karakterek:  

(ilyen még nem volt egyetlen bejegyzésnél se, de most valahogy úgy éreztem, hogy a harmadik résznél már meg kell említenem őket): 

Blake: 

Ő sosem volt számomra színpatikus. Se maga a jelleme, sem a személyisége és miután azt tette Katy-vel amit, azok után még inkább nem kedvelem. Most pedig nem akar felszívódni. Csak remélem, hogy egyszer fel fog.

Lesa:

Itt jön az a kérdés, hogy: Miért nem kedveled Katy barátnőjét? Igazából nekem eddig az ég világon nem volt bele semmi bajom, sőt elviseltem, de a mostani rész végén ez a (SPOILER) állandó faggatózás Katy-vel, hogy mikor, hogyan és mint feküdtek le Daemonnel. Nem jött be. Meg az a szó se maga, hogy "követelem". Hogy lehet valakitől követelni, hogy mondja el a (valószínűleg első, de amúgy akárhányadik) szexuális aktusát egy illetővel?

Ash:

Szerintem őt megértitek, hogy miért nem kedvelem. Szerintem az olvasók 99,9 %-a így van vele. Nem tudom. Ahogy a banketten, meg előtte viselkedett az nekem nagyon nem jött be. Nem értem, miért van ennyire rátapadva arra, hogy Daemon Katy-t és nem őt választotta. Mindennel próbálja elérni, hogy Katy és Daemon szakítsanak. DE MIÉRT? (Nem fluimucil reklám akar lenni. 😃)

Plusz ahogy egyre jobban a történet vége felé haladtam, csak akkor kezdtem észrevenni, hogy Katy is és Daemon is mekkora jellemfejlődésen ment át. Nem? Nézzük végig a két karaktert. Daemont milyennek ismerjük meg az elején? Bunkó, egosista, (elnézést a kifejezésért) faszkalapnak. Most pedig egyre inkább kezdi megmutatni a jó oldalát is. Na és Katy? Őt egy könyvmoly, átlagos lánynak ismerjük meg, aki az olvasás és blogolás mellett imád kertészkedni. És most milyen volt a történetben? Olyan, aki szinte teljesen elhanyagolta azokat a teendőit, amik akkor szinte az egész napját kitöltötték.

Ha nektek tetszett és olvasnátok további regényekről is a véleményem, akkor iratkozzatok fel, hogy időben értesüljetek az új véleményeimről.
2/25/2017 5 megjegyzés
Older Posts

Most olvasom:

Üdv itt!

Üdvözöllek a blogomon, a nevem Noel. Tizenhárom éves korom óta írok, azóta ez a menedékem. A blog 2014-ben nyitotta kapuit, és azóta is szorgosan ügyelek arra, hogy időben hozzam az új híreket, és borítókat a nagyvilágból. Érezd jól magad, ne felejts el követni itt, és a Facebook oldalunkon is! :)

Író: Barta Noel
Társíró: Csík Zsófia

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

  • Becca Prior: A tanítvány 1.
    Fülszöveg: A fikciós történet egy kiemelkedően tehetséges, fiatal egyetemi professzor és azonos nemű tanítványa között kibontakozó, p...
  • 5 könyv, amit kötelező olvasmánnyá tennék az iskolákban
     Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok.  Na, há...
  • "Az újságoktól kezdve, az arab hírcsatornákon át, a magánemberekig, sokan segítettek" -Borsa Brown interjú
    Mikor kezdtél el írni? Tini koromban szerelmes versikékkel, majd naplóval kezdtem. Igazából a versek miatt, Ady miatt szerettem be...
  • CÍM- ÉS BORÍTÓLELEPLEZÉS: Sam Wilberry új regénye
    Íme a borító.  Fülszöveg sajnos még nincs, de hamarosan az is olvasható lesz. Viszont most a borítón van a hangsúly, na meg a címen. Sze...
  • Sebők Aida, avagy Magyarország legfiatalabb írónője
    Honnan jött a Pont, mint te! című könyved ötlete? A Pont, mint te! ötlete alapvetően nem jött sehonnan. Végig ott motoszkált benn...
  • Katie Françoise: A harag ébredése (Bosszú)
    Fülszöveg: Vajon létezik olyan szerelem, ami felülírja a bosszúvágyat is? Nathan korán árvaságra jutott. Az anyja elhagyta, az apj...
  • Leiner Laura: Egyszer (Bexi-sorozat 6.)
    Fülszöveg: Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, a...
  • "Sokan írták, hogy jó lenne egy folytatás a Mennem kellnek, én viszont azt sem gondoltam tovább." - interjú Ludányi Bettinával.
    Honnan jött egyáltalán neked az írás, illetve, hogy kiadd?  Általános iskolás koromban nagyon sok könyvet olvastam, és kedvet kapt...
  • Borsa Brown: Az arab
    Fülszöveg: Megbotránkoztató, ​ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő kö...
  • "Hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű" -Interjú Sam Wilberry-vel
    Mi késztetett arra, hogy írni kezdj? Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell...

Címkék

2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 2024 2025 Aheneum Kiadó Alexandra Kiadó Anne L. Green Atlantic Perss Kiadó Aurora P. Hill B. E. Belle Bakos R. Laura Baráth Viktória Becca Prior Berecz Ramóna Betty Forester Borsa Brown Bálint Erika Carol Souya Ciceró Colleen Hoover Colorcom Media Darvas Petra Dawn Silver Diana Hunt Dopamin Könyvkiadó Dream válogatás Elena Ferrante Elle Kennedy Emma ZR Erdőss Alex Farkas Anett Freida McFadden Fumax Kiadó Főnix Könyvműhely Gabo Könyvkiadó Gabriella Eld Hajnal Kitti Hayden Moore Helena Silence Julia Lewis Thomson K.M. Holmes Kelly Oram Könymolyképző Könyvmolyképző L&L L.J. Wesley LMBT LMBTQ LOL Lakatos Levente Leiner Laura Ludányi Bettina M. L. Eperke Magnólia Kiadó Maxim Könyvkiadó Náray Tamás P.C. Harris Papp Dóra Park Kiadó R. Kelényi Angelika Rácz-Stefán Tibor Sam Wilberry Sarah Dessen Sebők Aida Szivárványálom könyvek sorozat Tira Nael Twister Media Veréb Emese Vi Keeland Völgyi Anna Zakály Viktória Zubor Rozi adaptápció aszexuális baleset barátság bestseller betegség borítóleleplezés család családon belüli erőszak dark romance dedikálás ellentétek erotika fantasy filmajánló gyász halál igaz történet alapján interjú képregény maffia mentális betegség pszichothriller recenzió szerelem szórakoztató tabu történelmi regény Álomgyár Kiadó

Blog Archive

  • ▼  2025 (21)
    • ▼  szeptember (1)
      • Hogyan lettem könyvmoly? - egy eddig nem mesélt tö...
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (1)
    • ►  június (7)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2024 (21)
    • ►  december (7)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (6)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (7)
  • ►  2022 (37)
    • ►  december (2)
    • ►  november (6)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (8)
  • ►  2021 (45)
    • ►  december (1)
    • ►  november (4)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (2)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (5)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (7)
  • ►  2020 (59)
    • ►  december (6)
    • ►  november (9)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (2)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2019 (29)
    • ►  december (7)
    • ►  november (6)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  március (2)
  • ►  2018 (75)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (2)
    • ►  május (14)
    • ►  április (15)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (14)
  • ►  2017 (98)
    • ►  december (7)
    • ►  november (11)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (4)
    • ►  június (10)
    • ►  május (12)
    • ►  április (5)
    • ►  március (5)
    • ►  február (4)
    • ►  január (4)
  • ►  2016 (38)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  április (1)
  • ►  2014 (1)
    • ►  szeptember (1)

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates