Szombaton egész korán kimentem 10.30 körül ott voltam, hogy még időben be tudjak állni Diana Hunt írónő sorába, ami szerintem említenem se kell, hogy kilóméteres volt. Három óra valahány percet álltunk. Közben mondjuk nem sokat tudtam olvasni, mert az időmet lekötötte az előttem álló lánynak a kislánya illetve később a párom. Azonban mikor odaértünk az mindent megért. Diana Hunt nagyon aranyos volt és mikor megkérdezte, hogy kinek dedikálja, meglepetésemre felismert, ami nagyon jól esett egy ilyen nagy nevű írónőtől. Nála végezve rohantam Farkas Anett dedikálására, ahol ismételten kellemes meglepetés ért, ugyanis ő is felismert, aminek szintén rettentően örültem.
Mindezek után szomorúan néztem rá a naptáramra, hogy egy dedikálást elnéztem, ugyanis kiment a fejemből Adele Dan dedikálása, de sebaj, majd bepótoljuk. Farkas Anett dedikálása után tehát futottam tovább B.E. Belle dedikálására, ahol találkoztam Gerivel az egyik kedvenc bookstagrammosommal. Itt már a párom is jelen volt, így a közel négyórás sort igyekeztünk elütni. Sorban állás közben én elfutottam az utolsó állomásomra, P.C. Harris dedikálásra, akivel fantasztikus volt megint találkozni. Rácz-Stefán Tibi dedikáló sorába viszont már nem álltam be, mert kilóméteres volt és éhen haltam, mert Noel természetesen miért is evett volna reggel, mikor eljött otthonról.
Egy szónak is száz a vége. Ezek az események mutatják meg, hogy se az írást, se a bloggerkedést nem szabad feladnom, mert megéri csinálni és nem, nem a számok számítanak (ezt evészavarosként jó ember mondja, de sebaj). Ti voltatok kint? Ha igen, mit szereztetek be?
