Noel's Bookland: érzelem

Fülszöveg:

Feladtam a küzdelmet, be kellett látnom. Ahogyan teltek a napok, még annyira sem fojtottam el az érzéseimet, mint eddig. Nem állítottam fel ellenük semmilyen mentális korlátot. Minden napszakban Laurára gondoltam, és ezt igen élveztem...

Kár, hogy hosszú távon nem tartható fenn ez az egész. Nem egészséges ez az édes gyötrődés. Egyszer megfizetek mindenért, tudom. Eljön majd az idő, hogy színt vallok, és úgy tűnik el Laura az életemből, mintha sosem ismertem volna.

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:

Völgyi Anna nevével eddig nem találkoztam, a könyve azonban a megjelenés óta izgatott. Habár bevallom a cím miatt egyszerre sírok és nevetek, de ez nem változtatott a tartalmon, amit örömmel olvastam el. Boldogság volt a könyvnek minden egyes sora. A szerző nagyon szépen megalkotta. Kifejezetten az érzelmek kibontakozására ment rá a szerző arra, hogy a főszereplő Sára hogyan találja meg a maga útját, ismeri meg önmagát. Valamint megemlíteném, hogy végre egy olyan könyvet foghattam a kezemben, ahol érződött az, hogy nem a tipikus „középgazdag” családból származó lányról olvasunk. Hanem egy olyan élet tárul a szemünk elé, ahol a lány megunta azt, hogy ő csak egy egyszerű konyháslány és visszautazott szülővárosába Budapestre ott hagyva Angliában mindent. Köztük a szerelmét, Andrást is. No, de itt jött számomra az első kérdés: Mihez szeretne Sári kezdeni Budapesten majdhogynem teljesen egyedül?

"Visszafelé miért nem működnek a lánc elemei? Miért nem lehetünk soha azzal, akivel szeretnénk lenni? Akkora bűnt követtünk el előző életünkben, hogy ez a megtorlás várt ránk a következőben?" - 113. oldal

Erre viszonylag hamar választ kaptam, hisz nem sokáig tétlenkedett, hamar a saját lábára állt és elkezdett munkát keresni. Bár... Bevallom kicsit hamarabb talált, mint azt én hittem volna. Na meg... igen. Az állásinterjúja sem volt egy könnyű eset. Szerintem egy örök trauma marad az életében. Bár kinek ne lenne az, ha majdnem rászakad egy mennyezet? (Ismét nem áll szándékomban spoilerezni). Viszont azt megjegyezném, hogy az elején (első fejezetben) hangoztatott megszerzett magyar diploma a későbbiekben nagyon feledésbe merült. Hiszen... Egy kórházba mióta kell magyar diploma? Ez volt az a pont ahol a gondolkodástól kis kínai szemeim lettek. Na mindegy. Itt pedig Sára számára elkezdődik valami ismeretlen, ezáltal pedig változásokon megy keresztül.

"A férfiak mindent szó szerint értenek. Nem ismerik az átvitt értelem fogalmát." - 145. oldal

A történet számomra végig izgalmas volt és egy percre sem untatott. Élveztem, hogy a főszereplővel átélhettem egy csomó kalandot, belepillanthattam ebbe a világba, ami eddig számomra teljesen idegen volt, mert tőlem mindig is távol álltak ezek a tantárgyak. Mind a fizika, a biológia és a kémia is. Egyiket sem szerettem, de izgalmas volt megnézni, hogy hogyan zajlanak ezek a munkák. Vagyis... Ha nem is kifejezetten a munkafolyamat leírásán keresztül, de valamennyi belelátást nyerhettünk.

"Hogyan érezhet az ember mindenféle szépet viszonzatlanul?" - 198. oldal

Élvezettel olvastam minden sorát, szinte alig bíztam letenni. Bár bevallom azért itt is akadtak ellenszenves karakterek, például Ella. Ő sem teljesen csak egy ponton, amikor megkérdőjelezi Sárát és hozzávágja, hogy ha más lenne, az már gyerekkorban megmutatkozott volna. Nem. Nem feltétlen mutatkozik meg. Nálam se mutatkozott meg négy-öt évesen, hogy az vagyok, aki. Sőt.

Nem kevés olyat lehet olvasni, hogy valaki harminc-negyven évesen jön rá. Na és akkor mi van? Unszinpaitikus szereplők mellett azonban akadtak kedvencek is (nagyjából az összes többi), ha pedig már ennél tartunk akkor megemlíteném a kedvenc jelenetemet, ami a Laurával közös Franciaországi utazásuk volt. Szerettem azt a jelenet olvasni, bár bevallom nehezen tudok kedvenc jelenetet választani.

"Értelmetlen a szemrehányás, a követelőzés, a siránkozás, hiszen amíg te az egyik oldalon úgy szenvedsz, hogy a földre veted magad, és különféle, lehető legfájdalommentesebb elhatározási lehetőségeket hasonlítgatod össze egymással, addig a másik nevet, eszik, alszik, egyszerűen csak éli az életét, és nem jut eszébe, vagy legalábbis nem érinti meg a te kínlódásod" - 251. oldal

Utolsó szó gyanánt pedig: MI VOLT EZ A VÉG? Úr isten. Még most sem tértem magamhoz. Megyek hibernálódni. Addig is feldolgozás alatt van a sztori.

9/01/2020 No megjegyzés

Fülszöveg:

A szerelem lehet erősebb, mint a családi kötelék?

Ian Bryton nem az én súlycsoportom. Igazi nehézfiúnak tűnik a képek alapján, de meg kell hagyni, állati jó pasi. Imádom a csibész mosolyú, dögös szívtiprókat. Ha pedig még bomba testük is van, néhány szexi tetoválással, na annak már tényleg nehezen tudok ellenállni. Nem tehetek róla, bukom az ilyen fazonokra. Izgalmasak, érzékiek, férfiasak és veszélyesek.

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green megírta a lázadó Maya Cross érzéki, humoros, ám szívszorító történetét. A kötetből megtudhatjuk, mi történik, ha egy olyan pasi keveredik a családba, aki már első ránézésre is igazi rosszfiú, akit semmi más nem érdekel, csak a csajok, a pia, a tetkói és a több száz lóerő a lába közt. Vagy talán mindez csak a látszat?

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK

A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:

Kezdeném az értékelésemet az Elfojtott indulatok "nulladik részével", ami egy novelláskötet Alex Cross lányának, Mayának a szemével nézve. Végigkísérhetjük a tinikorát és a felnőtt életét mindezt egyetlen negyvennégy oldalas novellába sűrítve. Megtapasztalhattuk, hogy Alex milyen féltékeny apa, ugyanakkor abba is bepillantást nyerhettünk, hogy Maya hogyan találja meg a szerelmet annak az embernek a személyében, akit úgy hívnak: Ian Bryton. Szerintem egy aranyos kis "felvezetése" volt a "nagy kötetnek" és örültem, hogy olvastam, mert már hiányzott Anne L. Green stílusa.

"De tudtam, hogy ezt a csatát nekem is meg kell vívnom, mert ha ha nem teszem, az egész életem az általam csodált két férfi bűvkörében élem le, amiből ritkán származik egyenrangú, mindkét fél számára kielégítő kapcsolat." - 8. oldal

No és itt jön az, hogyan született a novella folytatásaként egy teljes kötet. Anne L. Green-től ez volt a második regényem. Habár én az első regénye óta követtem őt és a munkásságát, valamiért nem nagyon mertem belekezdeni a regényeibe. Aztán egyszercsak nekikezdem a Törékeny vonzerőnek. Ugyan nem az volt az első könyve, de kezdésnek nekem tökéletes volt. Aztán egy hosszú kihagyás és most, mikor láttam, hogy jön az új könyve elolvastam miről szól azonban a fülszöveg utolsó sorainál megakadtam, mikor láttam, hogy a Cross család történetéhez kapcsolódik. Azonban a szerző megnyugtatta a hozzám hasonló olvasókat és velük együtt engem is, hogy attól még ez a regény és a folytatása is különálló regényként is megállja a helyét, habár nem árt, ha tisztában vagy vele, ki kicsoda. Én bár nem olvastam Adam történetét, tehát az Elvarratlan szálakat (de ez után szerintem azzal folytatom), de tudtam, kicsoda Adam, így értettem a történetet, hiszen úgy lett megírva. A Cross családból ebben a kötetben engem egy valaki idegesített egyetlen jelenet erejéig, mégpedig Aiden. Oké, értem én, hogy féltette a testvérét (Maya születésnapjának jelenetében), de attól még nem kellett volna (véleményem szerint) ilyen dúrván vélekednie Ian-ről. Csupa előítélet volt abban a jelenetben, amit nem tudtam magamban helyretenni. Idegesített, mert meg sem próbálta megismerni és lerombolni az előítéletek alapján épített falakat. A végére azonban teljesen megváltozott a véleményem és az egyik kedvenc karakterem lett.

"Hiába épültem fel, hiába küzdöttem végig az utolsó verejtékemmel is a hosszas kezeléseket, az orvosok soha többé nem engedtek hivatásos sportolóként a ringbe. Akkor tapasztaltam meg, milyen elveszíteni valamit, ami addig az életedet jelentette." - 42. oldal

Ian Bryton és Maya Cross történetét először egy novellában volt olvasható, mint ahogy azt fentebb is említettem, melynek egy része bele is került a könyvbe prológusként. A könyv első fejezetét ebből az okból kifolyólag Ian kapta meg. Már itt bepillantást nyerhettem az ő világába és az ő "titkos életébe", amit a Maya-val való találkozás sem fog megrengetni. Kivéve egy dolgot, hiszen rájön nem egy, nem két dologra. Na ezért is jó a könyv. Megmutatta nekem és szerintem minden eddigi olvasónak, hogy nem feltétlen jó az, hogyha tartozol valahová. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy azok, akiket az ember sok éven keresztül a barátjának/haverjának hisz... Nem feltétlen az. Ezzel most nem szeretnék semmi spoilert elárulni, de bennem ez nagyon mély nyomot hagyott a történet során. Hiszen a Hell's Angels tagjai mindig haverként/bajtársként tekintettek Ianre, azaz, ahogy ők emlegették Hammerre, azonban... Ez tényleg barátság? Tényleg ilyen egy bajtárs? Sok kérdést felvetett bennem ez a jelenet. Azonban Ian nem teljesen olyan, amilyennek megismerjük az első jelenetekben. Nem feltétlen az a macsó rosszfiú. Hiszen minden férfinak van valami érzékeny pontja, a férfiak sem kőszívűek. Azonban neki sincs a történet során és a visszaemlékezésekből megtudva nem is volt könnyű élete. Folyamatosan küzdenie kellett. Küzdenie az apja elismeréséért. Megmutatja az olvasónak meddig képes elmenni egy nőért, az írónő leírja az érzéseit, melyen keresztül megismerhetjük az igazi Ian Brytont. Azoban az is felmerült bennem a történet során, amikor Maya kérte Iant, hogy hagyja abba, amit csinál (a boxot), hogy... Ezt könnyű mondani. Nézzük meg egyszerűen Ian szemszögéből. Nem ilyen egyszerű. Az én gondolataim szerint neki ez egy menekülőút volt, egy újabb lehetőség, hogy visszakapja a régi életét. Hogy visszatérhessen a box világába. Ezt nem lehet olyan könnyen elereszteni.

"– Soha ne adj semmit, hogy megtarts valakit, aki még arra sem képes, hogy kimondja, hogy szeret (…)" - 95. oldal

Azonban Maya Crossról se feledkezzünk meg. Őt az olvasók egészen kiskorától megismerhették, én csak annál a tizenhat éves kicsi lánynál kezdtem, akit féltett az apja minden pasitól, aki csak az ő hercegnője közelébe ment. Anne L. Green eredetileg egy rossz fiú-jó kislány szálat vezet fel a történetben, mígnem szép lassan megismerjük a férfit, aki elrabolta Maya szívét.

"Egy igaz harcosnak egy idő után már nem fájnak az ütések, megtanulja elviselni a fájdalmat" - 193. oldal

Mivel a könyv megjelenése előtt olvastam az Elfojtott indulatok novellát, amit az írónő beleépített a történetbe, így az első tizennyolc oldalt, ami a prológus volt, kapásból átugrottam és az első fejezettel kezdtem. Viszont a prológusban nem az egész novella van benne, így a történet során itt-ott akadtak ismerős részek, de örömmel olvastam újra őket, főleg a kedvenc jelenetemet, mikor Ian lemászott Maya szobájának ablakából. Az nagy kedvenc jelenetem lett a történet során. A végéről nem is beszélve. Mindenre számítottam csak erre nem. Az utolsó fejezetek és oldalak hol nevetést, hol könnyeket csaltak elő belőlem. Mindenféle vég lejátszódott a fejemben, de ilyen nem.

Izgatottan várom a folytatást, kíváncsi leszek, mit tud még kihozni a történetből az írónő.

💀💀💀

Na és utolsó szóként egy nyereményjátékkal érkeznék azon ALG olvasók számára, akik még nem szerezték meg a könyvet, de szeretnék elolvasni.

Ehhez nem kell mást tenned, mint megválaszolni egy kérdést.

Mi a neve az Elfojtott indulat című regény női főszereplőjének?

a. Greta
b. Maya
c. Aria

Megoldásokat itt, a blog komment részlegébe várom, máskülönben sajnos nem fogadom el.

Sorsolás: augusztus 23.

7/22/2020 8 megjegyzés

Fülszöveg:

Elijah kényszerből vállalja el az aktmodell szerepét egy mesterkurzuson.

Leonard Chambers, a sikeres festő ugyanis köztudottan seggfej.

Arrogáns, beképzelt és elviselhetetlen.

Mégis annyira vonzó, hogy Ely az első pillanatban beleszeret.

Csakhogy a férfi tartós kapcsolatban él, Elijah pedig rejtőzködik.

El kell titkolnia a másságát, mert a nevelt fia gyűlöli a melegeket.

Ráadásul mindketten mást akarnak: Leon futó kalandot, Ely életre szóló szerelmet.

Becca Prior új sorozatának első kötetében ismét helyet kap a romantika, a bizsergetően nyers erotika és a humor is.

A tanítvány sorozat és a Stockholm-szindróma szerzőjének új trilógiája is tartogat meglepetéseket.

Vélemény:

Meg kell mondjam Becca Prior ezzel a könyvével is nagyot alkotott. A tanítvány sorozattól teljesen eltérő történetvilág, de mégis ugyan az, hiszen a szerző stílusa semmit sem változott. Ugyan az a szókimondó stílusa maradt meg Becca-nak, mint amit megismertem A tanítvány első és második részében, azonban ez a sorozat most nem feszeget tabu témákat, ezért is voltam rá kíváncsi. No meg azért is, mert a fülszöveg alapján kíváncsi voltam, milyen lesz belülről a történet. Mit ne mondjak... Többet kaptam, mint amire gondoltam volna. Tele volt a könyv meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal. És a vége... Jaj... Azt hiszem elvonási tüneteim lettek már az utolsó fejezetnél, hiszen tudtam, hogy nincsen nálam a második rész. Jaj... Már msot szenvedek. Alig várom, hogy nekikezdjek a második résznek és belepillantsak a következő párosunk életébe.

"Az én privátszférámat nem kell tiszteletben tartani – reklamált Gail. – Cserébe én is bejöhetek, amikor csak akarok – közölte és huncut pillantással nézett a fiúkra. – Mindkettőtöket láttam már pucéron, és nem állok meg a növésben a látványtól." /247.oldal/

Maga a történet egy festőről és egy cipőboltos fiúról szól, aki a történet elején lesz a festő modellje. Leonard, a festő arról híres a köreiben, hogy a párját fűvel-fával (általában a modelljeivel) megcsalja. Ez alól Ely sem kivétel. Ám valamiért ő mégis más Leon számára, mint az eddigiek. Voltak pillanatok a regény olvasása közben, amikor egy-egy szereplőt fel tudtam volna négyelni annyira idegesített, de nem akartam a könyvön kitölteni a haragomat, hiszen nem saját példány (az valahova felszívódott).

"…ezúttal társat akarok. Igazit. Nem olyat, aki kitölti az ürességet, ami bennem van, hanem olyat, aki űrt hagy maga után, ha nincs velem." /407-408. oldal/

Miközben olvastam a regényt rájöttem, hogy nem szabad a pletykáknak és különféle mende-mondáknak hinni, hiszen lehet, hogy nem is olyan az ember, mint azt állítják róla. Erre egy nagyon jó példa volt számomra Leon, akit a média egy beképzelt, egoista, szexmániás egyénnek akar beállítani, ám Elijah-nak megmutatta a valódi énjét. Azt, hogy ő teljesen az ellentétje annak, amit állítanak róla.
Pontosan ezért imádtam a jelenetet. Na meg persze az írónő folyamatosan ismertetett meg velem újabbnál újabb karaktereket, akiket még csak elképzelni sem tudtam volna. Ott van például Ink, aki egy nagyon érdekes, de annál izgalmasabbnak tűnő személyiség, no meg Russel. Russel volt a történet folyamán az a személy, aki ott volt Elijah mellett, ha szükség volt rá és mindig segített neki.
Ám ami a két "új" karakteren kívül meglepett az Ely fogadott fia Heath volt. Tisztában voltam vele már a történet elején, hogy mi történt vele és hogy miért gyűlöli a melegeket, de valamiért mégsem tudtam megérteni. Csak akkor értettem meg igazán, amikor egy picivel bővebben megismerhettük a bántalmazásának cselekményeit. Onnantól kezdve (na jó, nem teljesen onnantól) pedig ő lett a kedvenc karakterem. Mekkorát fordult a kocka... Hihetetlen mi minden nem történt egy év alatt. Hiszen annyi időbe telt, míg elolvastam a követ, ám ez egy hosszabb történet lenne.

"Itt senki nem tudja, mi történt veled. Nem is kell elmondanod. Vagyis csak akkor, ha készen állsz rá, és úgy érzed, megoszthatod velük. Nem mindenki gonosz és nem kell kiteregetned a múltadat." /244. oldal/

Remélem mihamarabb a kezembe velehetem a másodikat.

11/19/2019 No megjegyzés

Fülszöveg:

Amikor az első alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást.
Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról.
Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas partneremhez.
Később – elhaladván az asztalunk mellett – Chase kajánul vigyorgott, én pedig a pimaszul szexi, kemény fenekét bámultam, miközben odament a lányhoz, akivel együtt vacsorázott.
Képtelen voltam megállni, hogy néha lopva ne pillantsak rá erre a beképzelt és lekezelő modorú alakra, aki a terem túlsó végében ült a barátnőjével. Természetesen többször rajtakapott, hogy nézem, és mindannyiszor rám kacsintott.
Amikor ez a szívdöglesztő fazon és a hasonlóképpen szexi barátnője hirtelen ott termett az asztalunknál, megrémültem, hogy ez a jóvágású idegen be akar árulni a pasimnak.

Ehelyett azonban úgy tett, mintha régóta ismernénk egymást, majd leült az asztalunkhoz a párjával, és mindenféle kiagyalt és rám nézve módfelett kínos történettel szórakoztatta a társaságot a nem létező közös gyermekkorunkról.
A fickó – aki mellett addig halálra untam magam – furcsa módon izgalomba jött a tolakodó ismeretlen sztorizásától.
Amikor az este véget ért, elváltunk egymástól, én pedig sokkal többet gondoltam erre a vonzó idegenre, mint azt valaha is be merném vallani. Még annak ellenére sem voltam képes kiűzni a fejemből, hogy tudtam, sosem látom újra.
Úgy értem, mi az esélye annak, hogy csupa véletlenségből ismét belefutok valakibe egy nyolcmilliós nagyvárosban?
A véletlen mégis úgy hozta, hogy egy hónap múlva ez a szexi pasi lett az új főnököm…

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK

A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Vélemény:

A regényben az írónő két megtört lelket mutat be nekünk Chase és Reese személyében. Egyikőjük múltja sem "átlagos", a sors talán pont ezért is akarta, hogy találkozzanak. Azon a napon, mikor Reese elindult állást keresni fogalma sem volt, hogy ez lesz a vége. Ám úgy őszintén: Te számítanál rá? Számítanál arra, hogy egy ember, - akivel akkor találkoztál, mikor a pocsék randid közepette kimentél a mosdóba - a főnököd, lesz, majd később teljesen más irányba mentek? Teljesen hétköznapi. Nem?
Mindkét személy szerzett lelki sebeket a múltban, melyeket csak hosszú idő után tárnak fel egymás előtt. Addig pedig egy csomó kérdés marad mindkettőjükben a másikkal kapcsolatban. Vajon miért van ennyi zár Reese ajtaján? vagy Chase miért tart gitárt a nappalijaban, ha nen tud rajta játszani?
Örültem, hogy Reese élete mellett Chase múltját is megismerhettem és szép lassan választ kaphattam az engem érdeklő kérdésekre. Vagyis arra: Miért lett ilyen Chase? Minden oldalát faltam, imádtam minden egyes sorát. Az pedig egy külön öröm volt, mikor a szerzővel találkozhattam, hiszen már jóval a regény közepén jártam. Igen, tudom, lassan haladtam.
Na, de egy szónak is száz a vége: Ha nem tetted meg, bátran ajánlom az elolvasását, hiszen felemelő élményeket szerezhetsz vele. Hidd el, imádni fogod Chase stílusát és Reese karakterében is fel fogod magad ismerni.

Kedvenc idézet(ek):

"– Ch… Ch… Ch… – képtelen voltam kimondani a nevét.
Természetesen Chase ki nem hagyta volna az alkalmat, hogy égessen. Önelégült vigyorral az arcán odahajolt hozzám és azt mondta:
– Aranyos kis mozdony vagy, Mogyis Kosárka."

31. oldal

"– Horkol? – Megpróbálta elnyomni sunyi mosolyát.

– És Bridget? – vágtam vissza.
– Fogalmam sincs, nem feküdtem le vele. De visszatérve a témára, biztos vagyok benne, hogy te akkor sem horkolnál, ha az ágyamban feküdnél.
– Mi vagy te? Mobilos hangapplikáció kisbabák számára?
– Egy percet sem aludnál."

115. oldal

"– Ez nem félelem. Félni azt jelenti, hogy hagyod, hogy a félelem uralja és irányítsa az életedet, és megakadályozza, hogy azt tégy, amit akarsz. Amikor viszont félsz, de szembenézel a félelemmel és úgy élsz, ahogy akarsz, az bátorság."

129. oldal

Kedvenc karakter:

Owen: Igaz, hogy csak mellékszereplő volt, de szimpatikus karakter lett számomra.

10/29/2019 No megjegyzés

1. Miért kezdtél el írni?

Az alkotás – legyen szó írásról vagy rajzolásról – gyerekkorom óta a mindennapjaim része. Mindig is szerettem világokat alkotni, tovább gondolni egy kérdést. Idővel megpróbáltam nemcsak a fejemben megélni a képeket, hanem úgy leírni, ahogy én láttam őket. Ez a nehezebb része, leülni és papírra vetni a gondolatokat. Ez egy folyamatos lecke az alázatról, a türelemről és a kemény munkáról. Rengeteget tanultam a nyelvről, másokról és önmagamról. Ezért kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással, hiszen mindamellett, hogy kikapcsol, tanít is.

2. Hogy jött az első megjelent regényed, az Osztálykép ötlete?

Szerettem volna egy erős hangulatú, őszinte ifjúsági regényt írni. Először a nyitójelenetet láttam magam előtt, a falgrafikás fiúöltözőt, Leventét és Ákost, a rúzst és a döbbenetet – ezzel mutatkozott be az Osztálykép, és később minden sorral, minden fejezettel többet mesélt az iskoláról,

a gyászról, az erőszakról és az elfogadásról.

3. Mesélj egy kicsit magadról! Ki is vagy te?

Író, blogger, álmodozó, tanár és diák. Imádok olvasni és új világokat megismerni, rajongok a Harry Potter-sorozatért, a Scott Pilgrim-képregényekért és a Star Wars filmekért. Szeretem az esőt, a ködöt, a parkokat, a buszmegállókat és a tömegközlekedést. Ezek éppúgy megihletnek és megnyugtatnak, mint az elalvás előtti tíz percek és az írás.

4. Mi késztetett rá, hogy beküld a [bekezdés]-pályázatra?

Két dolog, az elhatározás és a kíváncsiság. Elhatározás, hogy elinduljak egy nyílt pályázaton, és ezzel többet tanuljak önmagamról és másoktól, és kíváncsiság, mert érdekelt, milyen szinten állok, miben kell még erősödnöm. Miközben szerkesztettem és megosztottam másoknak az Osztályképet, rábukkantam a [bekezdés]-pályázatra a Moly.hu oldalon. Szimpatikus volt a kiírás, tetszett a mentorprogram és a fejlődés lehetősége. Ezért is küldtem el a regényemet a pályázatra.

5. Miket tervezel a továbbiakban írás terén?

Jelenleg gyűjtöm az ötleteket, feljegyzem őket egy füzetbe, hogy tovább gondoljam őket. Figyelek, olvasok és igyekszek a pihenésre is kellő időt fordítani, hogy újabb lendülettel folytassam az elkezdett vagy szerkesztésre váró történeteket. Van ugyanis egy szerelemgyerekem, Pandóra arcai munkacímen fut, és már csak azért is közel áll hozzám, mert ő törte meg a jeget, ez volt az első, önálló világú regényem. Terveim között van a szerkesztése, a cselekmény átgondolása.

6. Maga az, hogy belevitted az LMBTQ+ témát, miért fordult meg a fejedben?

Keveset beszélünk a közvetlen valóságunk kérdéseiről, a kisebbségekről, noha a társadalmi sokszínűség körbevesz minket. Az irodalom – jelenesetben a kortárs ifjúsági regények – szerepe abban fontos, hogy a könyvekben megismert szemléletek által az olvasók toleránsabbá és elfogadóbbakká válhatnak más társadalmi csoportokkal szemben. Ezért is lényeges az LMBTQ-szál, értelmez és ismertet, új nézőpontot hoz a történetbe.

7. A Könyvfesztiválon debütál a regényed. Milyen fogadtatást vársz?

Nem tudom, hogy milyen fogadtatása lesz a regénynek, de bízok benne, hogy az olvasók nyitottak lesznek és kialakul egy párbeszéd.

8. Megbántad, hogy beküldted a műved?

A lehető legjobb döntés volt beküldeni az Osztályképet a pályázatra, örülök, hogy így tettem. A Twister Media Kiadó mindenben támogat és segíti a munkámat. Rengeteget tanulok tőlük.

9. Mit üzensz azoknak a leendő olvasóidnak, akik tervezik elolvasni a regényed?

Először is azt, hogy köszönöm. Hálás vagyok az érdeklődésükért, és remélem, hogy az Osztálykép adni fog nekik egy útravalónyi gondolatot.

Köszönöm az interjú lehetőségét!

Szeretettel,

Emma

Az Osztálykép egy LMBT ifjúsági történet a felnőtté válásról, a gyászról, az emberi gonoszságról és az elfogadásról.

Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.

Az Osztálykép elsősorban az útkereső kamaszokhoz szól, de bárkit elgondolkodtat, aki nyitott az őt körülvevő színes világ mozzanataira, az első szerelemre, csalódásokra és újrakezdésekre.

4/19/2018 No megjegyzés

Nálad hogyan jött az írás?

Általános iskolában kezdtem. Már akkor is nagyon sokat olvastam, de mindig úgy éreztem, hiányzik valami a könyvekből. Úgy értem, hogy aminek tetszett a romantika vonala, abban nem volt elég izgalom stb. Ezért kezdtem el írni. Olyan történetet akartam, amibe benne van minden, amit én szeretek. Aztán annyira megszerettem, hogy nem tudtam abbahagyni.

És hogy jött az első regényed ötlete?

Megálmodtam az előszó töredékét. Aztán napokig azon agyaltam, és végül kiírtam magamból. Utána egy kicsit lenyugodtam, de jött az ötlet, hogy felépíthetnék köré egy történetet. Én azt szoktam mondani, hogy nem véletlenül történnek velünk bizonyos dolgok. És az álom sem volt véletlen.

A második hamarosan megjelenő regényed mennyiben tér el az elsőtől?

Az első egy romantikus krimi, ahol egy nyomozás és a szerelmi szál áll a középpontban. A második regényemben is ott vannak ezek a vonalak, de nem olyan intenzíven. Inkább a szerelmi szál, önmagunk megtalálása és az akció a meghatározó. Ebben sokkal több a városleírás is, a turistacsalogató helyek bemutatása. Több hangsúlyt fektettem a tanácsokra is. Ha az olvasó jól figyel, levonhatja belőle a maga tanulságát úgy, hogy az számára is hasznos lehet.

Mi alapján találod ki, hogy melyik városban játszódjanak a történetek? Barcelóna például, hogy jött a Mennem kellben?

Az egyetlen menedéknél nem fektettem túl nagy hangsúlyt a városra. Aztán megtanultam, mennyire fontos. Azért lett Barcelona mert közel áll a szívemhez. Volt egy rossz időszakom, és én is ugyanazt csináltam, mint a főhősnő: repülőre ültem. Én ugyan csak három napot voltam akkor a városban (másodjára jártam ott), de hatalmas felüdülés volt és nagyon sokat segített. Akkor nekem a menekülést jelentette, így egyértelmű volt, hogy Bellának is azt jelenti.

Tanultad is a nyelvet? Mert ugye sokszor írsz spanyol kifejezéseket a történetbe.

Nem :) Utánanéztem. Angolul tudok csak, és egy kicsit olaszul.

Továbbiakban milyen vonalon szeretnél maradni írás terén?

Fogalmam sincs. Eléggé csapongó vagyok minden téren. Nem szeretek egy vonalat követni, és kiszámíthatatlan az ízlésem. A harmadik, már készülő történet sokkal keményebb lesz, mint a korábbi kettő. Nagyon szeretem ezt a horror, pszichothriller zsánereket, úgyhogy nagy álmom, hogy ebben a műfajban ki tudjak teljesedni. De soha nem lehet tudni, mit hoz a holnap. :)

Az a történet mennyire állt már össze a fejedben?

A történetek akkor állnak össze teljesen, amikor leteszem a pontot a végükre. Nagyon sokszor van, hogy eltervezek valamit, de valahogy nem úgy alakul.

Jelen esetben van egy alap elképzelésem, de szeretem, amikor a történet alakítja magát. Sosem volt abból gondom, hogy nem rendelkeztem konkrét tervvel. Szeretem, ha a képernyőn spontán alakulnak a dolgok.

Egyelőre megvan a főszereplő, a város, az első nagy találkozás és a fő probléma. Ennyi.

Mekkora terjedelemre tervezed?

Egy minimum karakterszámot szoktam magamnak belőni, ami általában 450 000 leütés, szóközökkel együtt. Ezt is a második történetnél vezettem be, és ott működött. Túl is léptem. Itt is ez a cél.

Írás terén nagyjából már megvalósítottad gondolom a céljaidat. Na, de a regényírással vannak komoly terveid vagy az csak hobbi?

Á, mindig van hova fejlődni. Minden nap azon vagyok, hogy tanuljak valami újat. Nagyon szeretek történeteket kitalálni, és persze örülnék, ha komolyabban is foglalkozhatnék vele, de nem ez a legfőbb terv. Ha hobbi marad, akkor az marad. Nekem az a lényeg, hogy élvezzem és szeressem csinálni. Az pedig megvan.

Benned és a Mennem kell főszereplőjében, Bellában mennyi közös van?

Hm, ez jó kérdés. Lássuk csak. Túl sok közös nincs. Újságíróként dolgozom, de nem olyan rovatban, ahol ő. Emellett nagyon szeretek utazni, jártam Barcelónában, jártam Nápolyban és a Vezúvon is, ahogy ő. Az ő életét is meghatározza az írás, ahogy az enyém, és ő is túl sokat gondolkodik, ahogy én. :D

Tehát te nem keresed a bajt, ahogy ő. :D A történet végét szándékosan ilyen rózsaszínre álmodtad meg?

Nem, én nem keresem xD

Igen. Az egyetlen menedék vége kicsit homályosra sikeredett, hogy ne mondjak túl sokat. Persze, ha az olvasó továbbgondolja, egyértelmű, de nekem úgy tűnik, hogy sokan nem akarnak gondolkodni. Így ennek teljesen nyilvánvaló és romantikus véget akartam írni.

Ami még a legjobban érdekel és ki szerettelek volna kérdezni ezzel kapcsolatban, az a drága testvérpárosunk a könyvben Eric és Christopher. Nekik miért adtál ilyen fajta szerepet a könyvben? Mármint a műkincs kereakedelemre gondolok.

Nem akartam, hogy Eric az a rosszfiú legyen, akit a nő majd megváltoztat. Nem akartam, hogy megváltozzon. Mégis akartam egy olyan férfikaraktert bele, aki benne van a piszkos ügyekben, és ez hatással van valahogy Eric-re. Így jött a testvérpár ötlete. Meg hát kellett valaki, aki egy kicsit megkavarja a... kulimászt. A műkincs kereskedelem pedig onnan jött, hogy nem akartam drogot. Nagyon sok könyvben erről olvasni, és inkább más vizekre eveztem. Műkincs kereskedelemről még nem olvastam (persze biztos vannak ilyen történetek is), ezért esett erre választásom.

A kutatómunka, hogy zajlott?

Ha kutatómunkát végzek, inkább külföldi oldalakat keresek meg az adott témával kapcsolatban. Jelen esetben néhány dolognak utána kellett néznem a városról és a műkincs kereskedelemről is. Ez mindig hosszadalmas, mert szeretem több oldalról is körüljárni az adott infót. Sajnos nem mindenhol lehet megbízható adatokat találni.

Mikorra várható a Mennem kell megjelenése?

Tavaszra szeretném, de pontos dátum még nincs. Egyelőre ott tart a folyamat, hogy hamarosan átjavítom még egyszer a kéziratot, majd keresek egy szerkesztőt.

Azoktól akik megveszik a könyved mennyire szokták visszajelzést kapni?

Olyan 70%-ban azért érkeznek visszajelzések. Van, hogy a szüleimen keresztül (sokan vették meg a faluból, ahol lakom), volt olyan, hogy leszólítottak a boltban, mikor hazamentem a szüleimhez, molyon jeleztek vissza néhányan, de sokan szoktak üzenetet is írni.

Tehát majdnem mindenki visszajelzést ad, aki elolvasta. Mit üzensz az olvasóidnak, illetve azoknak az embereknek, akik gondolkodnak az eddig megjelent és a jővőben megjelenő regényeid beszerzésében?

Ez nekem hatalmas lépés volt, így az élmény is óriási. Ezért hálás vagyok minden jelenlegi és jövőbeli olvasómnak. Azért hoztam létre a saját csoportomat is, hogy minél jobban megismerhessem őket, megismerhessük egymást. Köszönöm tehát nektek a sok elismerést, a gratulációkat és az érdeklődést. Ezekkel mind boldogságot csempésztek a napjaimba.

1/24/2018 No megjegyzés

Fülszöveg:

Meddig érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?
Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka.
Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.
Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján?
Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?
Baráth Viktória első regénye az álmok valóra váltásáról, a leküzdendő akadályokról, és a saját határaink átlépéséről szól.
Egy történet szívvel-lélekkel.

SZERETNÉM MEGKÖSZÖNNI AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK EZT A FANTASZTIKUS KÖNYVET.

Vélemény:

Wow. Meg kell mondanom, hogy ez egy nagyszerű könyv. Baráth Viki első könyves írónő egy olyan történetet írt ki a tollából nekünk, hogy azon még most is csodálkozok. Minden volt benne, ami kellett.

A történetről egy kicsit bővebben: Zoey a főszereplőnk musicalszínésznő szeretne lenni, így az iskolában a megfelelő szakirányt is választja. Ám nem innen indul a történetünk. A történet ugye onnan indul, hogy Zoey felszáll a repülőre, ahol egy nagyon helyes, skót származású srác, Owen mellett köt ki, akivel végig nagyon jól elvannak (na jó, kicsit össze is gabalyodnak).
Ám itt még közel sincs vége a történetnek. Szerintetek ezzel végleg elvált Zoey és Owen közös útja? Hát nem. Bár ezzel gondolom nem árulok el sokat, mert akkor felvetnétek magatokban a kérdést, hogy: Hogyan is folytatódik tovább a történet?
Nos. Nem akarom nektek lespoilerezni a történetet. Arra a kérdésre, hogy én kiknek ajánlanám ezt a történetet leginkább az lenne a válaszom, hogy azoknak az embereknek (főként lányoknak) ajánlom ezt a regényt, akik szeretik a táncot, a zenét, a színházat, Párizst, vagy a francia nyelvet és persze egy tökéletes fiúra vágynak (aki persze skót származású, mint a könyvből ki is derül, na meg valamilyen szinten a fülszövegből is.
Be kell vallanom én néha (na jó, sokszor) hangosan nevettem a történeten, ami meg kell ismételjem magam, tényleg zseniális lett. Én alig bírtam letenni. Egyszerűen imádtam minden egyes jelenetet a regényben, minden egyes mondatot, szót és szereplőt. Különösen Zoey-t. Hihetetlen, mekkora jellemfejlődésen ment át a karakter. Persze a két férfi főszereplő is, akikről inkább nem mondok semmit, de ők azt hiszem valamilyen szinten inkább a rossz irányba fejlődtek. Legalábbis ahogy a végéből kivettem. Egy mondatban összefoglalva a végét: Mind a két férfi főszereplő kiborított. Remélem nagyon-nagyon hamar megváltozik mind a kettő.
És igen Viki gratulálok, elérted, hogy a végén szegény könyv a földön végezze. :D

Kedvenc karakterem:

Minden bunkóságától és seggfejségétől eltekintve nekem Owen volt a kedvencem, mert ő tényleg az a karakter, akit Viki úgy is meg tudott velem szerettetni, hogy nem igazán szeretem a vöröseket, ha fiúkról van szó, mert a vörösökkel általában együtt jár a szeplősség és férfiba az nekem valahogy nem jön be. Na, de Owent sikerült megszeretnem. Sőt! De valamiért volt egy olyan érzésem, mintha külsőleg a barátjáról mintázta volna. 😄

Kedvenc jelenet:

Mindegyik. 😄 Viszont, ha egyet választanom kéne, akkor az, amikor Párizsban (SPOILER!) Owen megveszi neki szülinapjára azt a ruhát, ami kinézett a kirakatba.

Kedvenc idézet(ek):

"Kacsát rendelek hagymalekvárral, mint az első ebédünkön.
– Ma sem tervezel csókolózni? – piszkálódik Owen, miután elment a pincér.
Muszáj erre emlékeztetnie?
– Szörnyen zavarba voltam, azt se tudtam, hogy mit mondjak!
– Aranyos voltál! – mosolyog."

Borító:

Hát ez meg a másik, ami nagyon tetszett. Megragadta a borítótervező a könyvnek egy fontos témáját és azt rakta rá a borítóra, ráadásul úgy, hogy az olvasó, aki elsétál előtte a könyvespolcon, megáll, leveszi és megnézi. Egyszóval: magával ragadó. Na jó ez két szó, de értitek.

2/06/2017 No megjegyzés

Fülszöveg:

Te megérdemelnéd a második esélyt?

Anna mély érzésű lány, aki szeretetre vágyik. Igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. A Defektesek dobosa, András megadja neki mindazt, amire szüksége van: szerelmet, nyugalmat és boldogságot. De vajon mindez az övé lehet anélkül, hogy megjárná a poklot? Annának nem adatik meg a könnyebbik út

Az élet tragédiák sorozata. Anna, amikor már mindent elveszített, ráébred, hogy választania kell: hagyja, hogy végleg maga alá temesse az önsajnálat, vagy belekapaszkodik egy halvány napsugárba, és elhiszi, hogy az rá ragyog.

Vajon Anna képes szembe nézni saját félelmeivel, és megleli azt, amiért érdemes küzdenie? Lesz-e elég bátorsága újra szeretni és az új szerelemért áldozatokat hozni? Tud-e küzdeni egy olyan férfi szerelméért, akivel a kapcsolatát mindenki helyteleníti? Vagy engedi, hogy mások irányítsák, azt remélve, hogy így nem érheti több fájdalom?

HATALMAS KÖSZÖNET AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK ÉS JULIA LEWIS THOMSON ÍRÓNŐNEK.

Vélemény:

Minden volt ebbe a könyvbe, ami kellett. szerelem, bánat, boldogság, vicc, barátok. Tünde egy olyan könyvet írt elsőnek, amit mindenkinek el kellene olvasnia. Szívem szerint kötelezővé tenném az iskolákban. :)
A történet hullámként suhant át rajtam. Félbe is kellett hagynom, mert érzelmileg a földre vitt a harmadik rész után. A szereplőket imádtam, a cselekmények fantasztikusak voltak és egyáltalán nem az volt a vége, amire számítottam.
A történtről kicsit röviden csak annyit mesélnék nektek, hogy van egy lány, aki egy baleset miatt a fél oldalára lebénult, de valamennyire helyrehozták, de még így is sok nehézséggel kell szembenéznie.
De itt nincs ám végé Anna ugye az a fajta lány, aki nem fogadja el azt az érzést, hogy szerelem, egészen addig, amíg bele nem megy, a kapcsolatba egy fiúval, aminek végül nem lesz túl jó vége. Aztán... Itt sok minden van. Túl sok minden és nagyon kevés oldalban. De hála a jó égnek lesz folytatása. Juppi!

Kedvenc idézet:

"– Ha mindenki megbocsájtott neki, lesmárolhatom?"
Megjegyzésem az idézethez: Szeretlek Maxim. 😀

Kedvenc karakter:

Maxim 💝 Ki más? És az, hogy miért ő... Erre csak annyit tudok mondani, hogy olvassátok el és majd meglátjátok, mert nagyon nehéz elmagyarázni, hogy én miért szeretem. Lehet, hogy te pont más miatt fogod szeretni. Röviden, tömören: hülye és vicces.

Kedvenc jelenet:

Nem tudnék kiemelni egy jelenetet, mert az egész könyv egy hatalmas nagy kincs.

Borító:

Először nem nagyon értettem, mi köze a könyvhöz (bár most se nagyon), de megfogott annyira, hogy elolvassam a fülszöveget és hazahozzam a többi gyermekem közé. És nem bántam meg.

Ezzel az első regénnyel az írónő olyan élményt adott az olvasóknak, melyet nehezen lehet elfelejteni. Imádtam a regény minden egyes sorát.

11/14/2016 No megjegyzés

Mi volt az oka, hogy elkezdtél írni?

Hm... Talán általánosban kezdődött, amikor megtanultam írni. Állandóan fogalmazásokat gyártottam, és kikértem a magyartanárom véleményét róla. A saját élményeimet írtam le meseszerűen, gonosz boszorkákkal, hős megmentőkkel. Talán kicsit most is ezt teszem. Oka igazából nem is volt, csak jött és kész, mint egy reflex, vagy ilyesmi.

A magyartanárod mit szólt ezekhez?

Ez második osztályban volt. Elsőben máshová jártam, ott gonoszak voltak velem a tanárok, azért jöttem el. Azt mondta a tanárom, hogy szerinte a régi rossz élményeimet írom ki magamból, ettől nyugszom le. Az írás jó stresszoldó.

Az igaz. Mi hozta az ötletet erre, hogy Fantasy regényt írj.

Ez a műfaj áll hozzám a legközelebb. Filmekből, sorozatokból, könyvekből is ezt részesítem előnyben. Próbálkoztam egyszerű, romantikus regénnyel, de az valahogy nem teljesen az én terepem. Egy darabig élvezem, aztán elmegy tőle a kedvem. Így inkább maradtam a fantasynál.

És miért nem írsz azokról, amiket szeretsz és a mindennapjaidban csinálsz?

Azokról írok. Fantasyval vegyítve.

Hogyan jött maga a történet, hogy egy ilyen lányról írj?

Nem szoktam nagyon agyalni. Minden, amit leírok, az spontán jön, az ötlet is csak úgy beugrott alvás előtt. Olyankor jönnek a legjobb gondolatok.

Mondhatjuk, hogy egy álomból született a könyv?

Ez tetszik. Igen.

Ennek a könyvnek tervezel folytatást?

Persze, már a második rész negyedét meg is írtam, és már a harmadik könyvnek is megvan a tervezett borítója.

Hány részesre tervezed?

Egyelőre három rész tervezett.

Mesélnél egy kicsit a főszereplőről?

Léna igazából túl átlagos lány, mind belsőleg, mind külsőleg. Amikor a változás bekövetkezik apró lépésenként, de kilép a komfortzónájából. Nem csak a különleges tulajdonságai teszik őt átlagon felülivé... Minden, amit kibírt, amit elbírt viselni csodálatra méltóak, és minden egyes lépésével egyre

csak erősebb lesz és különlegesebb.

És magáról a történetről mesélnél egy kicsit?

Léna nem is sejti, hogy épp a tizenhatodik születésnapja lesz az utolsó nap életében. Talán nem kellett volna hagynia osztálytársának, hogy hazakísérje, hiszen már az első pár perctől érezte a veszélyt és azt, hogy a srác valamit rejteget. A táskája tartalma titkos, és senki sem kaparinthatja meg, még a rablók sem, akik megtámadták őket. A fiú nem adta oda nekik a táskát, még a fenyegetések ellenére sem. A lány a sokktól nem megdermedt, hanem a srác elé ugrott, amikor rálőttek. A puska dörrenése elvette Léna életét, feláldozta magát... A lány új lehetőséget kap az életre, egy új testben, cserébe embereket kell megmentenie a haláltól. Innentől Léna élete fenekestől felfordul, és különféle megpróbáltatások veszik kezdetüket. Nem elég, hogy titkolnia kell a gyászoló szerettei előtt a kilétét, még a srác is ellene fordul, akit megmentett. Egy titokzatos lány, Niki is a képbe kerül, akinek az élete talán veszélyben van. Lénán a sor, hogy megmentse, de nem csak ez köti össze őket. Niki pont úgy néz ki, mint Léna előző teste, a szemük színét kivéve, de ez talán csak a véletlen műve. Léna megfogadja, hogy küldetései mellett kideríti, hogy mi volt az a titok, amiért az életét adta, közben olyan összefüggéseket talál az esetek között, amelyek megrémisztik.

Érdekesnek hangzik. Mikorra várható a megjelenés?

Azt nem tudom, egyenlőre kiadóknál fogok próbálkozni, ha készen lesz a szinopszis. Talán a munkálatok közül ezt a legbonyolultabb összehozni, persze csak a regény megírása után következik a sorban.

Sok sikert a kiadáshoz. Remélem minél hamarabb olvashatjuk.

Köszönöm! Én is nagyon várom már, hogy a kezemben foghassam a könyvet. Mindig is ez volt a legnagyobb álmom.

UI.: Én már beleolvastam a könyvbe és nagyon tetszik.

Trailer itt látható

7/24/2016 No megjegyzés

Most olvasom:

Üdv itt!

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

Címkék

Blog Archive