Baráth Viktória: Első tánc



Fülszöveg:

Meddig ​érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?
Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka.
Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.
Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján?
Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?
Baráth Viktória első regénye az álmok valóra váltásáról, a leküzdendő akadályokról, és a saját határaink átlépéséről szól.
Egy történet szívvel-lélekkel.

SZERETNÉM MEGKÖSZÖNNI AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK EZT A FANTASZTIKUS KÖNYVET.
Vélemény:

 Wow. Meg kell mondanom, hogy ez egy nagyszerű könyv. Baráth Viki első könyves írónő egy olyan történetet írt ki a tollából nekünk, hogy azon még most is csodálkozok. Minden volt benne, ami kellett.
 A történetről egy kicsit bővebben: Zoey a főszereplőnk musicalszínésznő szeretne lenni, így az iskolában a megfelelő szakirányt is választja. Ám nem innen indul a történetünk. A történet ugye onnan indul, hogy Zoey felszáll a repülőre, ahol egy nagyon helyes, skót származású srác, Owen mellett köt ki, akivel végig nagyon jól elvannak (na jó, kicsit össze is gabalyodnak).
 Ám itt még közel sincs vége a történetnek. Szerintetek ezzel végleg elvált Zoey és Owen közös útja? Hát nem. Bár ezzel gondolom nem árulok el sokat, mert akkor felvetnétek magatokban a kérdést, hogy: Hogyan is folytatódik tovább a történet?
 Nos. Nem akarom nektek lespoilerezni a történetet. Arra a kérdésre, hogy én kiknek ajánlanám ezt a történetet leginkább az lenne a válaszom, hogy azoknak az embereknek (főként lányoknak) ajánlom ezt a regényt, akik szeretik a táncot, a zenét, a színházat, Párizst, vagy a francia nyelvet és persze egy tökéletes fiúra vágynak (aki persze skót származású, mint a könyvből ki is derül, na meg valamilyen szinten a fülszövegből is.
 Be kell vallanom én néha (na jó, sokszor) hangosan nevettem a történeten, ami meg kell ismételjem magam, tényleg zseniális lett. Én alig bírtam letenni. Egyszerűen imádtam minden egyes jelenetet a regényben, minden egyes mondatot, szót és szereplőt. Különösen Zoey-t. Hihetetlen, mekkora jellemfejlődésen ment át a karakter. Persze a két férfi főszereplő is, akikről inkább nem mondok semmit, de ők azt hiszem valamilyen szinten inkább a rossz irányba fejlődtek. Legalábbis ahogy a végéből kivettem. Egy mondatban összefoglalva a végét: Mind a két férfi főszereplő kiborított. Remélem nagyon-nagyon hamar megváltozik mind a kettő.
 És igen Viki gratulálok, elérted, hogy a végén szegény könyv a földön végezze. :D

Kedvenc karakterem: 

 Minden bunkóságától és seggfejségétől eltekintve nekem Owen volt a kedvencem, mert ő tényleg az a karakter, akit Viki úgy is meg tudott velem szerettetni, hogy nem igazán szeretem a vöröseket, ha fiúkról van szó, mert a vörösökkel általában együtt jár a szeplősség és férfiba az nekem valahogy nem jön be. Na, de Owent sikerült megszeretnem. Sőt! De valamiért volt egy olyan érzésem, mintha külsőleg a barátjáról mintázta volna. 😄

Kedvenc jelenet: 

 Mindegyik. 😄 Viszont, ha egyet választanom kéne, akkor az, amikor Párizsban (SPOILER!) Owen megveszi neki szülinapjára azt a ruhát, ami kinézett a kirakatba.

Kedvenc idézet(ek):  

"Kacsát rendelek hagymalekvárral, mint az első ebédünkön.
– Ma sem tervezel csókolózni? – piszkálódik Owen, miután elment a pincér.
Muszáj erre emlékeztetnie?
– Szörnyen zavarba voltam, azt se tudtam, hogy mit mondjak!
– Aranyos voltál! – mosolyog."

Borító:

Hát ez meg a másik, ami nagyon tetszett. Megragadta a borítótervező a könyvnek egy fontos témáját és azt rakta rá a borítóra, ráadásul úgy, hogy az olvasó, aki elsétál előtte a könyvespolcon, megáll, leveszi és megnézi. Egyszóval: magával ragadó. Na jó ez két szó, de értitek.

You May Also Like

0 megjegyzés