Sosem gondoltam volna, hogy valaha is írni fogok, mivel régebben olvasni sem szerettem. Csak akkor ültem le először gépelni, amikor már annyi ötlet és jelenet volt meg a fejemben az Első táncból, hogy nem tudtam mindet megjegyezni. Annyira jól szórakoztam, mialatt kigondoltam a történetet, hogy nem akartam, hogy ez elvesszen, ezért leírtam Zoey kalandjait. Amikor már ezer oldalnál jártam, még akkor sem tudtam megfogalmazni, hogy mit is csinálok. Igazából észre sem vettem, hogy a hosszú folyamat alatt mikor váltam íróvá.

Mert Párizs a szerelem városa! :) A történet elejét kicsit klisésre és habos-babos romantikusra írtam, hogy aztán mindenkit jól gyomron vágjon a későbbiekben.

Ez elég egyszerű… Valamiért imádom a vörös hajat! Nem is volt kétséges, hogy Owen hogyan is nézzen ki. Ráadásul ott van a kilt is, ami igaz, hogy most nem kapott szerepet, de talán a folytatásban…

Szeretek táncolni. 4 évig táncoltam, és a mai napig elkap a hév, ha zenét hallok, ami a másik nagy kedvencem. Néha már az őrületbe kergetek mindenkit az állandó zenehallgatásommal, de számomra ez alap dolog munkába menet, munka közben, hazafelé, főzés közben, takarításhoz, még az ébresztőórám is a rádióra van kapcsolva. Egy-egy dallal annyi érzést lehet kifejteni, amire a puszta szó nem elég.

Nagyon korán járok dolgozni, így szerencsére korán haza is érek, a délutánjaimat pedig írással és marketinggel töltöm. Jelenleg két történetet írok, illetve az Első tánc folytatását szerkesztem, szóval mondhatni az írás teljesen kitölti minden szabadidőmet.

Szeretném még idén kiadni, de egyelőre még csak tervezgetek. Sok mindentől függ, hogy hogyan alakul majd a kézirataim könyvvé formálása.

A Facebook oldalam jegyzetében olvasható a második rész első jelenete.
 

Hogy sose adják fel, és ne hallgassanak a negatív hangokra. Fejlődjenek, tanuljanak, vegyék komolyan az írást, mert a sok ráfordított idő és energia meghozza a gyümölcsét!