Abban ​nincs semmi különleges, hogy egy milánói férfi, bizonyos Andrea Rigo, aki éppen felfüggesztett nyomozóként tengeti unalmas napjait, csomagot kap a postástól. Az már inkább furcsa, hogy a pakkot másnak szánták, neki ez azonban egyáltalán nem tűnik fel. Hogy miért? Mert a címzett Rigó Andrea, egy magyar vendégmunkás nő, aki diplomás létére két műszakban dolgozik, és tíz házszámmal odébb lakik. Ő nagyon is hiányolja, és felkerekedik, hogy kiderítse: hova került a küldemény… Mi lesz ebből?!

Semmi komoly – vagy épp túlságosan is?

Mennyire kavarhat be két egyéjszakás szerető, ha kávéházas?

És ami a legfontosabb: meg lehet-e menteni a Földet a totális kipusztulástól és a gépek rémuralmától?

Robin O’Wrightlynál, a narrációs szatíra meghonosítójánál ismét elgurult a pirula: az Andrea & Andrea című romantikus-erotikus sci-fi-krimi-paródia így született meg. Az író két énje a kiborulás szélére juttatja még a főhősöket is…   

18+ Kedves kiskorú embertársam! Ebben a kötetben csupa olyat olvashatnál, amit már egyébként is tudsz. Szóval ez nem érdekes, és nem is neked szól! Bocsi! Passzold le szépen anyuéknak! Köszi! 

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK

AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET  

Véleményem: 

Ez... Mi volt? Pillanat, mindjárt visszajövök. 

××××

  Na, itt vagyok. Amikor a szerző megkérdezte, nem lenne-e kedvem elolvasni valamelyik regényét azok közül, melyek a könyvfeszten' debütálnak. Megörültem a lehetőségnek, mert sokat hallottam a szerzőről, így aztán rögtön két regénye közt is vacilláltam. Az egyik az Erelem (Eszetlen szerelem) volt, a másik pedig ez. Bevallom őszintén, amikor elkezdtem a regényt, furcsa érzések voltak bennem. Sokszor csak fogtam a fejem, hogy itt most mi van, de aztán a szerző mindenről felvilágosított. Ami nekem abból leesett: furcsa egy könyv. Viszont maga a történet nagyon tetszett. Tetszett ahogy a két Andrea csipkelődött egymással, és mégis milyen jól megtalálták a hangot egymással. 
 Aki nem hallott volna még a szerzőről, annak csak annyit mondok, hogy ne rémüljön meg a könyv felépítése miatt. Én ezt pont elkövettem, kezdve ott, amikor megláttam, hogy nincsenek benne fejezetek, folytatva ott, hogy néha kiszakítja az olvasót a történetből és leírja azokat, amiket szerinte gondolunk egy-egy rész után. Vagyis nálam többnyire így volt. Kivéve, amikor valami olyasmit írt, hogy "Kösz, most magamra öntöttem a kávém.", mert amikor azt olvastam már pont este volt és ágyban voltam. Azon kívül pedig minden betalált. A furcsa felépítésétől eltekintve tetszett a regény és örülök, hogy nem lett függővége, hanem végig vitte a történetet.  
 Amikor mondjuk a közepe/vége felé átment sci-fibe azért haraptam. Tök jó sztori volt, miért kellett ezt a szálat belevinni? Bár így utólag megnézve egész jó kis sztori lett így is. A szerző stílusával kapcsolatban azt gondoltam az elején, hogy nem fogom megszokni, de a végére már fel se tűnt. Eddig még nem olvastam ilyen regényt, de... Nem szeretném túlzásba vinni. Maga a történet írtó jó volt, de a sok csillag, meg ez az egész, ahogyan megírta, valahogy nem jött be. A csillagokat mondjuk egy idő után megszoktam, de szerintem simán ki lehetett volna írni. Ez attól függ, kik a célközönség. 
 A másik, amit először furcsálltam, hogy miért ugyan az a neve a két főszereplőnek. Első gondolatom: A szerző biztos nehezen tud megjegyezni neveket. :D Aztán ez megváltozott arra, hogy csak a poén kedvéért. Mondanom sem kell: bejött. Sokat röhögtem a könyvön, attól függetlenül, hogy ilyen rövid. 
 A végén pedig a novella, amit a szerző külön hozzácsatolt, ami a sztori után pár évvel játszódik. Az is nagyon tetszett különösen, hogy a két időutazónk, akiket nem kedveltem először, egészen közel húztak magukhoz.

Kedvenc idézet(ek):

"– Amúgy mi bajod lenne egy randival?
– Semmi, csak most nem akarok komoly kapcsolatot – legyintett a nő. „Pasival pláne, a csajokra meg nem bukom… Kutya, macska, tengerimalac
jöhet."

Kedvenc karakter(ek):

Andi: 

Kedveltem, mint karakter, egész jókat mulattam rajta.

Borító: 

Bocsánat, de ez most nem. Nem tudtam összerakni, mit akart szimbolizálni. A kirakós megoldás viszont bejött,

4. Francesca H. Nielk: Daniel

 Francesca H. Nielk könyvét ugyan még nem olvastam teljesen, ezért is nincs róla értékelés a blogomon, mert egyszerűen olyan erős témával foglalkozik és olyan jól írta meg, hogy én, aki érzékeny típus vagyok, nem tudtam egyszerre elolvasni ezt a könyvet, kénytelen voltam félbehagyni. (Viszont hamarosan folytatom.) Ez a téma pedig nem más, mint a családon belüli erőszak. Nyilván a borítóról már valami hasonlót kivehettetek. A történetünkben megismerhetjük a 17 éves Danielt, akit éli átlagos kamasz életét és mit tudjuk, a kamaszok sokszor csinálnak olyat, amit a szülők nem néznek jó szemmel. Ez alól ő sem kivétel. Ezektől pedig az anyja besokall és elküldi rég nem látott volt férjéhez, akit, amikor legutoljára látott, majdnem megölte a fiát. (ennél többet majd az értékelésben mondok, most pedig befogom a számat) 

3. Simone Elkeles: Tökéletes kémia

 Simone  Elkeles legsikeresebb trilógiája a Tökéletes kémi kötetével indul, mely egy átlagosnak tűnő családnak írja le az életét. Illetve a főszereplőinkét Alexét és Brittany-ét. Mind a kettőjük élete másért tartozik ebbe a listába, de én most Alex részére gondoltam, ahol nem olyan erősen, de szerepet játszik a drogfogyasztás. Alex az apja halála után belép egy bandába és őt már ebben az életben ismerjük meg. Természetesen mondanom sem kell, hogy ő az, aki úgymond különc a haverjaival együtt, de a legtöbben pedig félnek tőlük. HA MÉG NEM OLVASTAD SPOILER: (Ennek ellenére a suli egyik legnépszerűbb diákjával mégis gerlepárt játszanak.)

2. Becky Albertalli: Simon és a homo-sapiens lobbi

 Itt biztos felmerül bennetek a kérdés, hogy ezt a könyvet, miért tettem be a listába, ha csak a homoszexualitással foglalkozik. Itt a válasz: Azért, mert egy olyan "tévhitet" ölel magába a könyv, amiről kevés szó esik. Legalábbis csak szerintem az, de szóljatok, ha rosszul gondolom. Hiszen Simon csak 17 éves a regényben és száz százalékig biztos a másságában. A szülők negyede/fele pedig azt szajkózza a gyereknek, amikor elmondja, hogy meleg/leszbikus/transznemű, hogy "majd kinövöd ezt a hülyeséget", meg stb., hiszen szerintem azt gondolják, hogy a gyereknek 18 év alatt még nincsen döntési joga a saját élete felett még ilyen dolgokban sem. 

 1. Sam Wilberry: Rush

Sam Wilberry legújabb regénye ugyan még nem látott napvilágot, de nekem volt szerencsém beleolvasni, ami egy nagyon nagy öröm volt, mert imádom a stílusát. Ebben sem csalódtam. Ebben a regényben olyan két ellentétes karakterrel találkozhattam, hogy nem hittem volna, hogy lesz itt valami. Amellett, hogy ez egy fantasztikus regény a fő témája mégis az egyik főszereplő Alex köré épül, aki heroinfüggő. Mint tudjuk ez nem egy kellemes dolog és ilyenkor az emberek behódolnak a szernek. Alex is így van, de aztán... Találkozik Ábellel és minden megváltozik. 

 Mai napon tette közzé a szerző, hogy elő lehet rendelni a legújabb regényét, mely Rush címen lesz megtalálható. A szerző első regénye viszonylag széles kőrben elterjedt, így ezáltal akik tagjai a Facebookos csoportnak, ők már olvasták az új csodálatos művet. Ha olvastad az interjúmat a szerzővel, akkor már biztos rájöttél, hogy én is köztük vagyok. Röviden pedig csak annyit mondanék: Egy csodálatos szerelem történetét írja le a szerző az új művében.

 Alex és Ábel története tényleg egy nagyon nagy öröm volt számomra, különösen, hogy ilyen a témája. Ami még számomra mindig is érdekes volt az íróknál, az, hogy egy egyszerű cselekményről képesek akár egy egész fejezetet, vagy egy egész könyvet megírni. Sam is így írta meg Rush-t, amit az interjúmban még A 4-es 6-os utasa novella sorozatként olvashattatok.

 A szerző bejelentése szerint novemberre várható a kötet, (bár a moly.hu 2019-et ír) akkor már minden lelkes olvasó a kezében tarthatja. Én szívből kívánom Neki, hogy sikeres legyen írás terén (ennél is sikeresebb, pedig most sincs kevés olvasója).

 Ahogy olvastam a történetet nem egyszer futott át az agyamon, hogy milyen lehetett ezt a könyvet megírni, miknek, és hogy nézett utána. Nagyon sok kutatómunka lehet mögötte és ez látszik is.

 Az első könyvében is imádtam a stílusát és most is, ebben a regényben. Úgy fogalmaz, hogy az megfogja az olvasóit (az már csak egy bónusz, hogy nagyon kedves is velü(n)k).

 A borító nekem nagyon tetszett - és nem csak azért, mert én lepleztem le, ilyen egoista nem vagyok - a fülszöveg és a történet már csak egy bónusz. Na, meg a várható oldalszám, amit molyon olvastam. Sokkal több, mint a Cage volt. Több oldal az egyenlő a hosszabb és több élménnyel.

 Nagyon várom a regényt és hogy megint beszélgessek a szerzővel, ezúttal ezt a regényt kivesézve (előre félek).

ITT előrendelheted a regényt.

ITT megtalálod a borítóleleplezésem

Kedvcsináló idézetek:

"Levegő után kaptam. Belekapaszkodtam a karjába, próbáltam

visszafojtani a könnyeimet, és kicsit lehiggadni.

– Ez nem… nem igaz. Én – vettem egy mély levegőt – értékellek.

– Értékelsz? – Úgy köpte a szót, mintha méreg lenne, amit a

szervezete visszautasít. Bárcsak a heroinnal is így tenne!

– Igen. Értékellek."

×××

"- Mióta?

– Egy éve.

Zsebre dugta a kezét, és a távolba révedt, a kriptaszerű feketeség falát

kémlelve a magasba nyúló épületek között.

– És milyen érzés?

Alex felvonta a szemöldökét. Kicsit gúnyosan, mintha némán

kinevetne.

– Mintha bennem élne… – sóhajtotta. A szeme könnybe lábadt,

cseresznyepiros, elnyílt ajkát kemény vonallá préselte. – Egy szörnyeteg…

A részemmé vált. Mardos. Felzabál. De akkor is vágyom rá. – Alex egész

testében reszketett."

 Volt szerencsém megnézni ezt a csodálatos filmet. Ugyan nem moziban, hanem neten és felirattal, de így is megvolt az élmény. Most pedig, hogy megnéztem a filmet... KÉREM A KÖNYVET! Ugyanis azt még nem volt szerencsém elolvasni. A film viszont számomra egy olyan csodálat volt, amilyet még nem láttam. Egy csodálatos szerelem. Amit nekem megmutatott ez a film, hogy igenis van első látásra szerelem, ami jó irányba végződik. Egy átlagos nyaralással kezdődött minden. Akkor még nem gondolta volna senki, hogy több lesz belőle. 

 Ami engem leginkább meglepett, az-az apa reakciója volt. Kevés az ilyen. Viszont a függővégért ölni tudnék. Legalábbis nekem az volt. Kíváncsi leszek, hogy könyvben mennyivel másabb.
 Nyilván már tudjátok, mert a Minden, mindenről írt filmkritikában leírtam, hogy én nem vagyok egy filmes típus. De az adaptációkat többnyire megnézem. Ez sem volt kivétel. Megbántam? Nem. Nem bántam meg, mert egy csodálatos élménnyel lettem gazdagabb. Imádtam a karaktereket és az egész filmet. I-MÁD-TAM!

 Amikor először rátaláltam a könyvre, első látásra szerelem volt, így nem csoda, hogy a filmet is szerettem volna megnézni. Ezek alapján pedig, ha a film ennyire tetszett, a könyv még jobban fog. Szóval ezzel kapcsolatban egy biztos infót mondhatos: lesz Szólíts a neveden könyvvéleményezés a blogon, remélhetőleg még idén. Azt viszont már tényleg nem tudom megmondani, hogy mikor. Na, de most megyek és kijózanodom, mert még mindig a film hatása alatt vagyok. 

Fülszöveg:

Egy baleset, ami mindent megváltoztat. Brooke emlékek nélkül a saját testének börtönébe kerül. A kezelések hatására lassan visszatérő emlékei meggyötrik a lelkét. Vajon miként viseli ezt az időszakot? Ugyanaz az ember lesz, aki volt? Van még bármiféle jövő Brooke számára?

KÖSZÖNÖM A SZERZŐNEK
AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET

 Hékás, Laci! Erről nem volt szó. Kérek még pár oldalt. Méééég. Most. Na, de viccet félretéve. Az író egy humoros, de mégis tragikus és egy picit elborzasztó történetet csepegtetett ki a tollából. Ami iszonyúan rövid, de sebaj. Így is jó. Amikor megláttam a "VÉGE" feliratot, majdnem megszólaltam, hogy "Itt nem lehet vége". Na! Laci. Egy második részt is kérek. Tudom, hogy nem vagy romantikus alkat, de kíváncsi vagyok, mi történt Brooke-ékkal. 

 Maga a történet annyiról szól, hogy Brooke egy rejtélyes balesetben megsérül és hónapokig tartó kómába esik. Onnantól kapcsolódunk bele a történetbe, hogy már se az elején, se a végén nincs akómának. Olyannyira, hogy magában bizonygatja az orvosoknak, hogy, "de igen, én ébren vagyok". Aztán pedig egy másik orvos átviszi a magánklinikájára, bebizonyítva ezzel, hogy ő igenis tud gyógyítani az ő módszereivel. 

 Ami viszont ténylegesen meglepett egyrészt az, hogy mi volt a múltjában, amiért a jelenben is küzdenie kellett, másrészt meg, hogy kivel jött össze. Na, nekem emiatt is hiányzott a végéről valami. Legalábbis nekem.

 Furcsa volt magának a könyvnek a felépítése, mert egy idő után két fejezet között mindig emlékeket írt az író, amik Brooke fejében utat törtek magának.
 A másik pedig, amit élveztem, amikor au exének odavávja, hogy már így is sokat volt nála, a pasi meg nem érti, honnan tudja. De többet nem mesélek. Zárom a szám.

 A szerző ezzel a művével engem száz százalékosan megvett. Jobban imádtam, mint az Egy űrállomás takarítóját. Nem néztem volna ki belőle, hogy tud ilyet írni. Ezek szerint mégis. Remélem, mégtöbb ilyen történetet kapunk, mert tényleg fantasztikus a fantáziája. 

 Bátran ajánlom nektek, hogy a könyvfeszten szerezzétek be. Nem bánjátok meg. 

Kedvenc karakter(ek):

Brooke: Imádtam a csajt, eltekintve a kóma előtti életéről. Imádtam a humorát. 

Borító:

Fura. Ezzel a szóval tudnám illetni. Tetszik is, meg nem is. Egy egy képrészlet tetszik, van, ami pedig nem, összerakva, pedig csak ennyit mondok: fura.