ELŐOLVASÁS - Ludányi Bettina: Mennem kell

Az üres hely, a borító helye.
A történet dióhéjban: 

A főhősnőnk egy kemény újságíró, egy igazi kopó, aki nem fél a veszélyes helyzetektől sem, ha így lebuktathat egy-két mocskos bűnözőt. Korábban is voltak már összetűzései az alvilággal, de az élet a jövőben sem lesz túl kegyes hozzá. Azért érkezik Barcelónába, hogy új életet kezdjen (a múltban ért sérelmek, és egy csúnya szakítás után), de a hírneve még a spanyol városba is elér. Több kétes alak is megkörnyékezi, ám csak az egyikükbe szeret bele. Érzelmek, bonyodalmak, titkok, hazugságok egy izgalmas és veszélyes vázra felfűzve.


KÖSZÖNÖM AZ ÍRÓNŐNEK 
AZ ELŐOLVASÁSI LEHETŐSÉGET

Vélemény:

 Kezdjük ott, hogy a történet elejétől, a végéig úgy játszadozott velem, hogy úgy néztem ki, mint egy EKG jel. Természetesen csak belülről.
 Annak ellenére, hogy én a kéziratot olvastam, nagyon magával ragadott a történet. Bár volt benne pár hiba, ami természetes, hiszen az ember nem veszi észre írás közben a hibáit, csak hosszú idő után, amikor visszaolvassa. Viszont pont erre jó az íróknak, ha bloggerekkel bétáztatják a kéziratot. Én most ezért nagyon hálás voltam Bettinek, hogy nekem is odaadta a kéziratot. Ugyan az első regényét még nem olvastam, de már tudom, hogy be kell szereznem, mert fantasztikus a stílusa.
 A hibák alatt ne óriásiakra gondoljatok, mert semmi olyanról nem volt szó. Csupán vesszőhibák, melléütések és egy-egy betű kihagyása volt az, ami hibának számított ebben az esetben. Viszont meglepően kevés észrevehető volt. Őszintén megmondom, alig várom, hogy beszerezzem.
 Maga a történet hozzám nagyon közel állt, mivel - ti még nem tudjátok, de - imádom Spanyolországot, azon belül Barcelona a kedvenc városom. Pont ezért, amint megláttam, miről szól azonnal jelentkeztem előolvasásra. Hülye lettem volna kihagyni. Na, szóval. A történetünk fő helyszíne úgy Barcelona, ahova Bella elutazik, mert szeretné elfelejteni a volt barátját. Ez idővel sikerül is, de semmi sem úgy alakul, ahogy tervezi, ugyanis újságíróként mindig vonzza a bajt, ezáltal nincs - vagyis van, de alig - oldal, ahol nem keveredik bajba. De no spoiler. Aztán pedig felbukkan egy rejtélyes férfi. Na, de vajon ki ő? Szerintetek lesz valami köze a főszereplőnkhöz, vagy mi a fészkes fenéért kerül ő oda? Ezután a főszereplőnk rejtéjesen mindig belebotlik, és így a harmadik-negyedik találkozásukkor már te is megkérdezed magadtól: "Ez vajon véletlen volt"?
 Maga a történet néhol egy kis krimivel megfűszerezett, romantikus, humoros regény, melyet nagyon jól sikerült megalkotnia a szerzőnek. Annak ellenére is, hogy szegény telefonomat egyszer-kétszer majdnem ledobtam az emeletről, amikor a drágalátos "férfink" felbukkant. Amikor viszont Betti behozta a szerelmi háromszöget (vagy legalábbis nekem annak tűnt), azzal együtt pedig egy kicsit krimis irányba vitte a történetet, annak egyszerre örültem, és őrültem meg tőle. Annyira elkaptam már ezt a romantikus szálat a könyvben, hogy nem akartam felvenni a maffia vonalát is. Kicsit későn sikerült megtenni, viszont nagyon is élveztem ennek ellenére is a regényt, mert egy izgalmas világba vezetett el. Viszont az a szerelmi háromszög (ami lehet, hogy csak nekem tűnt annak, na, de mindegy) nagyon bökte a csőrömet.
 Annyit viszont megjegyeznék nektek, hogy már csak a vége miatt is megéri elolvasni. Imádtam a végét, viszont nektek nem akarok spoilerezni. Egy dolgot sajnálok csak, mégpedig, hogy szerintem nem olyan véget kapott, amit nem muszáj folytatni. Pedig ha lenne folytatása, szívesen olvasnám azt is. Ezt mondom úgy, hogy még az első sincs kint.
 Mivel én általában a könyvekben valamiért mindig a cím okát keresem, így ennél a könyvnél sem tettem másképp. Bár megvallom az őszintét, nem volt nehéz dolgom. Az első fejezettől az utolsóig, ott volt a szemem előtt a válasz.

Kedvenc karakterek:

Bella: Hihetetlen mekkora karakterfejlődésen ment át a történet alatt. Imádtam a kezdetektől fogva.

Eric: Ahhoz képest, hogy az egész történet alatt a belsőm gyakorlatilag EKG jelként nézett ki miatta... Imádtam.

Unszimpatikus karakterek:

Tulio: Ő volt az egyetlen, aki végig bökte a csőrömet, viszont nem mondok semmit.

Kedvenc idézetek:

Szándékosan olyan részeket írtam csak, amik nem árulnak el cselekményt, de nekem nagyon tetszik.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Tudom, hogy nem ostoba, hisz egy kicsit minden író átadja magát a könyveknek. Nála alapból úgy éreztem, nyitott könyv vagyok a számára, ha elolvassa a regényemet, összerakja a képet a fiatal lányról, aki sosemlehetett teljes."

"Felnéztem a hatalmas fákra, és körbefordultam a porban. Mindenhol turisták álltak és a szökőkutat fotózták. Régen én is egyike voltam az újonnan érkezőknek, de akkorra már az otthonomnak éreztem a várost; minden egyes madarat, minden egyes hullámot és pezsgést."

"Nincs mentség, nincs megbocsájtás és nincs engedékenység. Elegem volt abból, hogy az emberek úgy gondolják, hogy simán átgyalogolhatnak rajtam."

You May Also Like

0 megjegyzés