Semmi kétség, az Iskolák Országos Versenye tizenegy napja több eseményt tartogatott eddig Újvári Hanna számára, mint az azt megelőző egy teljes év. Az édesanyja halála után zárkózottá és közönyössé vált lány kezdeti idegenkedése idővel semmivé vált, és a piros csapat teljes értékű tagjaként minden tehetségét és tudását arra használja, hogy elnyerje a Szirtes Gimnázium számára az áhított kupát. A győzelemig azonban hosszú még az út, és Szirtes-csapat tagjai hamar megtanulják, hogy ezen a vetélkedőn sem a feladatok, sem a versenyzők nem olyanok, mint amilyennek első pillantásra látszanak. Az élménytábor árnyas fái alatt könnyen válhat barátból ellenség, kellemetlen ismerősből hasznos szövetséges, tartósnak hitt kapcsolatból futó ismeretség…
Az Emlékezz rám az Iskolák versenye-trilógia harmadik része. 

Vélemény: 

Ezzel a kötettel lezárult az Iskolák Országos Versenye (avagy, ahogy Hanna nagyija mondaná: Iskolák Országos Viadala) trilógia. Sok jó és kevésbé jó pillanatot éltünk meg Hannával, Lórival, Zsombival és Bernadett-tel együtt. Tanúi lehettünk a veszekedéseiknek, Hanna depresszív gondolatainak, amikor visszarepült a múltba. Tanúi lehettünk annak, hogy hogyan lehetnek barátokból ellenségek és hogyan lehet ez ugyan így fordítva is.

• 

A három kötet során sok mindennek lehettünk szemtanúi Hanna depresszív gondolatain kívül. Szemtanúi lehettünk hogy Zsombi hogyan nyílik meg és talál igaz barátokat, hogy Lórinak mekkora szíve is van, hogy Bernadett mindig ott van a másiknak, ha kell. Hannának nagyon sokat segített, jóban és rosszban mellette állt. 

 Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ez az első Leiner Laura könyv, melynek az utolsó három fejezetét végigbőgtem. Végig velük izgultam, várva, hogy mi lesz a vége, hiszen bármennyire is kiszámítható egy LL kötet, attól még ott van bennünk az izgalom. Na igen. Kiszámíthatóság... Azt hiszem bátran mondhatom, hogy Laura lépést tart az olvasóival és "velünk együtt nő fel". Hiszen egyre érettebbek a főszereplői. Hannának nagyon korán kellett megtanulnia, hogyan is kell magáról, illetve az édesapjáról gondoskodni. Korán kellett felnőnie, ami nem feltétlenül rossz, de nem is feltétlenül jó. Mindenkinek más volt a tanulság ebben a sorozatban, azonban szerintem egyet mindenki megtanult: ne hanyagoljuk el a szeretteinket. Hiszen bármikor járhatunk úgy, mint Hanna az anyukájával. Mondom ezt én... Viszont én nem feltétlen hanyagolom el a családomat, ahogyan azt Hanna tette a gépes játékok miatt. Ám nem hibáztatom én sem, ugyanúgy, ahogy Hanna anyukája sem tette, hiszen minden tininek van egy ilyen korszaka, mikor mindennel el van foglalva, csak éppen a családját hanyagolja el. 

 Drága főszereplőnk erre azonban kicsit későn jött rá. Viszont az IOV-nak hála arra is ráébredt, hogy lehetséges, ez kellett ahhoz, hogy olyan legyen, amilyen mostanra lett. Na meg, hogy rátaláljon a szerelem. Kornél. Az a fiú, akire még én is azt mondom, hogy megéri várni. A csapatok pedig.... Az arany csapat olyan, amilyen, a sárgák szintén, rajtuk kívül pedig csak a sötétzöldek és a feketék voltak a kedvenceim. 

Kedvenc szereplők: 

Hanna:Sok mindent tanulhatott tőle az olvasó a történet folyamán. Nagyon megkedveltem, mert szembenézett a múltjával és megmutatta az olvasóknak, hogy semmi sem lehetetlen. 

Kornél: Hát, ő szerintem minden olvasónak a kedvence, tipik Leiner Laura könyv főszereplő. 

Hanna nagyija: Kész voltam a nénitől. Imádtam. Különösen, a beszólásait, na meg amikor a lehető legfurább helyzetekben hívta fel Hannát. (pl: a fodrásztól)

Róbert: Tudom, egyesek nem túlzottan tudják ezt megérteni. Ám azért került most ő is ide, mert a történetnek ő is egyfajta "főszereplője" volt és a beszólásain néha nagyokat nevettem. Na meg az arany csapattal szembeni türelmén. Na meg szerintem csak én voltam az egyetlen, aki amikor a  szimpátiaszavazásos jelenetnél amikor az arany csapattal mesélt hirtelen elképzelte az ő történetét is egy picit más aspektusban. :D (Hm... Lehet egyszer megírom....) 

Kedvenc idézetek: