Sam Wilberry: Cage




Fülszöveg:

Egy jó kis mozizás nem árt, igaz?!

Car szinte minden pillanatot megragad, hogy a folyamatosan otthonülő,
begyepesedett meleg barátját kirángassa a négy fal fogságából. Louis
Richardson eléggé zárkózott. Amolyan jó fiú. Szereti a jazzt, a forró kakaót,
a Disney meséket… Egyszóval mindent, ami kissé eltér a megszokottól.

Egy bizonyos este azonban mindent felforgat…

A mozivásznon a tökéletes férfi mintaképe jelenik meg előtte.
Mr. Adams tehetsége felülmúlhatatlan. Vajon akkor is érdeklődni
fog Lou, ha megismeri Harry életét? Mi az igazság?

Egy leplezetlenül erotikus regény, amit érdemes elolvasni,
ha egy kis kikapcsolódásra vágysz.

A kötet a szerző első regénye.

Vélemény:

Mivel a történet mondhatni három részből áll, így gondoltam, én is elosztom. Viszont a két novellából csak egyet értékelek. Nos.

1. Novella: A behódolt

Ez a novella nekem őszintén nagyon tetszett, bár semmi köze nincs a regényhez, mégis elnyerte a tetszésem. Az történet lényegében arról szól, hogy van egy a harmincas éveiben járó pasas Ricardo, akinek van egy... Hát, nem is tudom, hogy hívnám... Talán a rabszolga a legjobb szó. Szóval van egy rabszolgának, aki tulajdonképpen csak arra szóltál, hogy a vágyait teljesítse.
 Többet nem mondok erről, mert akkor az egészet elmesélném. Még talán annyit, hogy ahogy kivettem a történetből Nicolas (a rabszolga) 15 éves volt, amikor megismerte a férfit.

Kedvenc idézetek a novellából:

"- Egy álszent világában nem túl jó őszintének lenni, Nick. Nem támogatom, hogy felvállalt, sőt... Szerintem... - sóhajtott egy nagyot, és a kezével meglátogatta a kivasalt, szőke fürtjeit, amelyek mézkönnyűen olvadtak szét az ujjai között. - Szerintem rácezedheted magad, hogy a lányokat szeresd.
  - Ez ostobaság! Nem így megy, anya - védekezett Nick, mire a nő eltátotta a száját, és valami gúnyos beszóláson gondolkodott, de egyetlen találó mondat se ötlött a fejébe. Inkább csak hallgatott, szó nélkül bámulta a fiát, aki vette a bátorságot - a személyes félelmeit félretéve -, hogy megnyíljon neki. - Melegnek lenni egyáltalán nem leányálom, sőt, meg kell találni a megfelelő társadalmi réteget, ahol elfogadnak, megbecsülnek és tisztelnek. Azt hiszed, én választottam? Hogy mindez az én "szórakozását" szolgálja? Hogy ez egy rejtett vágyam volt? Koránt sem!"

A regényről:

Atya. Úr. Isten. Mikor jön a második rész? Remélem mihamarabb, mert én megőrülök, hogy ez lett a vége. De miért???
 Na jó. Összességében, mint kivehetzétek ebből a két sorból egyszerűen imádtam a regényt. Imádtam a szereplőket, az író stílusát, az írás módját és magát a történetet.
 Én alapból szeretem az ilyen regényeket, úgyhogy, amikor megkeresett és rákérdezett, hogy lenne-e kedvem elolvasni az első két fejezetet és elmondta, milyen a témája... Gondolkodás nélkül igent mondtam. És nem bántam meg. Ahogy azt sem, hogy megvettem és elolvastam a teljeset. Alig várom a következő (és ha jól tudom, egyben utolsó) részét a regénynek.)
 Maga az író a bemutatón említette, hogy az ő életéből pár dolog visszaköszön a sorok között a könyvben. Azt hiszem én megtaláltam mindent, és teljesen megértem. Át tudtam élni a regény és ezzel egy fantasztikus élménnyel gazdagodtak. Ráadásul egy első könyves író fantáziájából.
 Bátran mondhatom, hogy nem ez lesz az utolsó regény, amit olvasok tőle.
 Korábban még nem ismertem az írásait, de most szerintem fel fogom kutatni őket.
 Konkrétan miközben olvastam a regényt a közepe felé olyan érzésem volt, mintha egy nagyon jó Harry Styles fanfictiont olvasnék. Valahol benne is maradt egyszer Louis Tomlison-nak a neve. Azon mondjuk nagyot nevettem. De jó értelembe, félre ne értsétek. :)
 Őszintén, én nem voltam One Direction fan és ma is csak egyszer-kétszer hallgatom Harry-t, de nem utálom. Viszont szerintem ha ez a könyv olyan tizennégy évesen került volna a kezembe (természetesen nem ilyen szókimondó fogalmazással), akkor lehet, hogy megváltozott volna előbb a véleményem és nem mentem volna anyám véleménye után.
 Na, mindegy is. Összességében: HOL A MÁSODIK RÉSZ? 

Kedvenc idézet(ek):

"A délután javarésze elrepült az olvasással. A szavak mindig mentsvárat nyújtottak számomra, és a legédesebb kikapcsolódást ígérték."

54. oldal

"– Mindig ennyire önfejű vagy? – lépett közelebb, és amikor tiltakozni akartam, finoman a számra simította a tenyerét, és így szólt: – Vigyázz magadra, Louis! – kacsintott rá, rám, aztán felállt és szó nélkül kisétált a teremből."

60. oldal

"– Harry nagyon jól nyomja. De rájöttem, miért olyan sikeres… Folyamatosan ösztönöznöd kell magadat. Ha valamiben jó vagy, akkor csináld, csináld, csináld. Tanulj, tapasztalj, fejlődj. Ez mindennek a kulcsa! – merengett Zayn."

67. oldal

"– Gyere ide – suttogta.
– Mi van? – kérdeztem, mert nevetségesnem tűnt a mondandója, hiszen éppen le voltam kötözve.
– Nem neked mondtam, Lou.
– Hanem?
– Majd kiderül, cicus. Aki túl kíváncsi, hamar megöregszik. – Valaki megérintette a nyakát. Merőben más volt, mint Zayné. Az ő újjai kicsit érdekek, és a simogatásai inkább durvák voltak, mint ellazítóak. Az idegen ujjai puhán simultak a bőrömre, és finoman, lassan húzta végig rajtam a tenyerét. Korábban csak egyvalaki érintett ekkora gondoskodással, óvatos odafigyeléssel, de ő nem lehet. Ő nem."

78. oldal

"Ki mondhatja el magáról, hogy egy világhírű színész arcába élvezett? Nos, nem sokan."

106. oldal

"Amikor be volt kötve a szemem, és nem tudtam, hogy ő. Amikor lassan megfordítottam a fejem, és megláttam őt… Őt, a zöldszemű, göndör srácot, aki csibészesen nézett le rám, én pedig csak rémülten, sokkosan viszonoztam a gyöngéd pillantást, hiszen meglepett voltam."

132. oldal

"– Bolond vagy, Lou – morogta. – Ő… csak játszadozik veled. Miért? Miért érdekel ennyire?
– Magam sem tudom, de a vonzódás nem döntés kérdése.
– Hanem?
– Csak jön, és elsöpör minden mást. Megváltoztatja az életedet, új érzéseket ad, és valami olyan csodálatosat, amiről korábban sosem hitted volna, hogy a tiéd lehet…"

154. oldal

"Ott, a tengernyi tömeg előtt lágy, szűkös csókot hintettem az eszméletlen Louis ajkára, és megfogadtam, bármit is sodorjon elém az élet, kitartóan ápolni fogom az én védtelen angyalomat…"

173. oldal

Kedvenc karakter(ek):

Harry

Imádtam a karakterét, a viselkedését és azt, hogy bepillantást nyerhettünk a valódi énjébe is. Abba, hogy valójában mit is jelent neki Louis. 

Legjobban utált karakter: 

Carolin

Az elején még színpatikus volt, de... Ha elolvassátok, akkor rájöttök, hogy nekem a végén miért nem volt színpatikus. 

SPOILER RÉSZ - DÜHÖNGŐ, A FENT EMLÍTETT SZEMÉLY MIATT!

Nem hiszem el. Nem fér a fejembe, hogy miért volt ilyen a végén. Miért nem volt képes magába fojtani továbbra is az érzéseit és kussban maradni??? Akkor talán ő is életben maradhatott volna. Mondjuk legalább Shawny figyelmeztette Harryt (tényleg, neki honnan volt meg Harry száma?), aki oda tudott menni. Kicsit későn, de odament. 


You May Also Like

0 megjegyzés