Egy jó kis mozizás nem árt, igaz?!

Car szinte minden pillanatot megragad, hogy a folyamatosan otthonülő,
begyepesedett meleg barátját kirángassa a négy fal fogságából. Louis
Richardson eléggé zárkózott. Amolyan jó fiú. Szereti a jazzt, a forró kakaót,
a Disney meséket… Egyszóval mindent, ami kissé eltér a megszokottól.

Egy bizonyos este azonban mindent felforgat…

A mozivásznon a tökéletes férfi mintaképe jelenik meg előtte.
Mr. Adams tehetsége felülmúlhatatlan. Vajon akkor is érdeklődni
fog Lou, ha megismeri Harry életét? Mi az igazság?

Egy leplezetlenül erotikus regény, amit érdemes elolvasni,
ha egy kis kikapcsolódásra vágysz.

A kötet a szerző első regénye.

Vélemény:

Mivel a történet mondhatni három részből áll, így gondoltam, én is elosztom. Viszont a két novellából csak egyet értékelek. Nos.

1. Novella: A behódolt

Ez a novella nekem őszintén nagyon tetszett, bár semmi köze nincs a regényhez, mégis elnyerte a tetszésem. Az történet lényegében arról szól, hogy van egy a harmincas éveiben járó pasas Ricardo, akinek van egy... Hát, nem is tudom, hogy hívnám... Talán a rabszolga a legjobb szó. Szóval van egy rabszolgának, aki tulajdonképpen csak arra szóltál, hogy a vágyait teljesítse.
 Többet nem mondok erről, mert akkor az egészet elmesélném. Még talán annyit, hogy ahogy kivettem a történetből Nicolas (a rabszolga) 15 éves volt, amikor megismerte a férfit.

Kedvenc idézetek a novellából:

"- Egy álszent világában nem túl jó őszintének lenni, Nick. Nem támogatom, hogy felvállalt, sőt... Szerintem... - sóhajtott egy nagyot, és a kezével meglátogatta a kivasalt, szőke fürtjeit, amelyek mézkönnyűen olvadtak szét az ujjai között. - Szerintem rácezedheted magad, hogy a lányokat szeresd.
  - Ez ostobaság! Nem így megy, anya - védekezett Nick, mire a nő eltátotta a száját, és valami gúnyos beszóláson gondolkodott, de egyetlen találó mondat se ötlött a fejébe. Inkább csak hallgatott, szó nélkül bámulta a fiát, aki vette a bátorságot - a személyes félelmeit félretéve -, hogy megnyíljon neki. - Melegnek lenni egyáltalán nem leányálom, sőt, meg kell találni a megfelelő társadalmi réteget, ahol elfogadnak, megbecsülnek és tisztelnek. Azt hiszed, én választottam? Hogy mindez az én "szórakozását" szolgálja? Hogy ez egy rejtett vágyam volt? Koránt sem!"

A regényről:

Atya. Úr. Isten. Mikor jön a második rész? Remélem mihamarabb, mert én megőrülök, hogy ez lett a vége. De miért???
 Na jó. Összességében, mint kivehetzétek ebből a két sorból egyszerűen imádtam a regényt. Imádtam a szereplőket, az író stílusát, az írás módját és magát a történetet.
 Én alapból szeretem az ilyen regényeket, úgyhogy, amikor megkeresett és rákérdezett, hogy lenne-e kedvem elolvasni az első két fejezetet és elmondta, milyen a témája... Gondolkodás nélkül igent mondtam. És nem bántam meg. Ahogy azt sem, hogy megvettem és elolvastam a teljeset. Alig várom a következő (és ha jól tudom, egyben utolsó) részét a regénynek.)
 Maga az író a bemutatón említette, hogy az ő életéből pár dolog visszaköszön a sorok között a könyvben. Azt hiszem én megtaláltam mindent, és teljesen megértem. Át tudtam élni a regény és ezzel egy fantasztikus élménnyel gazdagodtak. Ráadásul egy első könyves író fantáziájából.
 Bátran mondhatom, hogy nem ez lesz az utolsó regény, amit olvasok tőle.
 Korábban még nem ismertem az írásait, de most szerintem fel fogom kutatni őket.
 Konkrétan miközben olvastam a regényt a közepe felé olyan érzésem volt, mintha egy nagyon jó Harry Styles fanfictiont olvasnék. Valahol benne is maradt egyszer Louis Tomlison-nak a neve. Azon mondjuk nagyot nevettem. De jó értelembe, félre ne értsétek. :)
 Őszintén, én nem voltam One Direction fan és ma is csak egyszer-kétszer hallgatom Harry-t, de nem utálom. Viszont szerintem ha ez a könyv olyan tizennégy évesen került volna a kezembe (természetesen nem ilyen szókimondó fogalmazással), akkor lehet, hogy megváltozott volna előbb a véleményem és nem mentem volna anyám véleménye után.
 Na, mindegy is. Összességében: HOL A MÁSODIK RÉSZ? 

Kedvenc idézet(ek):

"A délután javarésze elrepült az olvasással. A szavak mindig mentsvárat nyújtottak számomra, és a legédesebb kikapcsolódást ígérték."

Fülszöveg:

Bexi és Nagy Márk története sosem volt egyszerű. Az, hogy Márk leütötte Beki exét egy tévéműsor kellős közepén, nem sokat segített a kapcsolatukon, sőt. Vajon lehet újra Berk, esetleg Márxi, vagy a Fogd be Aszád tagjai újabb vicces párneveken törhetik a fejüket? És hogyan fog hatni mindez Körte, Evelin és Aszádék, Anti és a trágár csellista jól összeszokott csapatára? Van helye köztük újabb embereknek is, vagy végleg széthull a társaságuk?

Vélemény: 

Mondanom sem kell, imádtam a könyvet, mint minden egyes Leiner Laura kötetet. Bár Tomi kezdett kicsit idegesíteni. Akik viszont még nem olvasták, azok miatt inkább nem mondok semmit. Maga a történet jó volt, a szakmai rész is nagyon jól érthető volt, ebből is tükröződött, hogy Laura valamennyire a saját életéből adódóan tudja, hogy mit kell írni, hiszen mint mondta, az előadói és az írói szakma hasonló valamennyire, és ebben nagyon is igaza van, hiszen egy híres írónak, mint például Laura is, el kell viselniük a sajtó "nyúztatását", bár nem annyira, mint egy előadónak, de hasonlóan. Nekem összességében nagyon tetszett a könyv, és maga a történet is nagyon jó volt, szépen folytatódott a sztori, bár Laurától őszintln szólva még nem olvastam rossz könyvet. És szerintem nem is fogok. 

 Szerintem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy már tűkön ülve várom a következő részt, hiszen mint mindenki, aki olvassa a könyveit, az tudja, hogy ez milyen érzés.

Kedvenc idézet: 

"– Ez micsoda? – kérdezem Evelint, aki egy üveg nutellával állt az ajtóban.
– Ez a "legalább tizennyolc óráig Nagy Márk barátnője voltál" díjad."