Fülszöveg:

Bexi és Nagy Márk története sosem volt egyszerű. Az, hogy Márk leütötte Beki exét egy tévéműsor kellős közepén, nem sokat segített a kapcsolatukon, sőt. Vajon lehet újra Berk, esetleg Márxi, vagy a Fogd be Aszád tagjai újabb vicces párneveken törhetik a fejüket? És hogyan fog hatni mindez Körte, Evelin és Aszádék, Anti és a trágár csellista jól összeszokott csapatára? Van helye köztük újabb embereknek is, vagy végleg széthull a társaságuk?

Vélemény: 

Mondanom sem kell, imádtam a könyvet, mint minden egyes Leiner Laura kötetet. Bár Tomi kezdett kicsit idegesíteni. Akik viszont még nem olvasták, azok miatt inkább nem mondok semmit. Maga a történet jó volt, a szakmai rész is nagyon jól érthető volt, ebből is tükröződött, hogy Laura valamennyire a saját életéből adódóan tudja, hogy mit kell írni, hiszen mint mondta, az előadói és az írói szakma hasonló valamennyire, és ebben nagyon is igaza van, hiszen egy híres írónak, mint például Laura is, el kell viselniük a sajtó "nyúztatását", bár nem annyira, mint egy előadónak, de hasonlóan. Nekem összességében nagyon tetszett a könyv, és maga a történet is nagyon jó volt, szépen folytatódott a sztori, bár Laurától őszintln szólva még nem olvastam rossz könyvet. És szerintem nem is fogok. 

 Szerintem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy már tűkön ülve várom a következő részt, hiszen mint mindenki, aki olvassa a könyveit, az tudja, hogy ez milyen érzés.

Kedvenc idézet: 

"– Ez micsoda? – kérdezem Evelint, aki egy üveg nutellával állt az ajtóban.
– Ez a "legalább tizennyolc óráig Nagy Márk barátnője voltál" díjad."

 Na, vajon mire is jó a rosszfiú? Az elején, amikor a könyvesboltba megláttam a könyvet még én se

Luca és Ashton története még kiskorukban kezdődött, azonban egy fájdalmas eseménynél megszakadt a kapcsolatuk és mind a ketten megváltoztak. Ashtonból egy beképzelt pomponlány lett, Lucából pedig egy rocker. Innentől azt gondolná az ember, hogy semmi közös nem lehet bennük azon kívül, hogy egy suliba járnak. Tényleg ezt hiszitek? 

Had mutassam be nektek egy kicsit a szereplőket. 

 

Luca Byron: 

Luca Byront egy idióta rockernek ismerjük meg az első fejezetben, ami Ashton szemszögéből íródik, de aztán szép lassan kezd megváltoztatni. Itt a kérdés: Mi változtatja meg?

Ashton Blake Summers:

Ashton (Ashy) egy beképzelt "liba" lesz a gimiben a pomponlányok között, egészen, addig, amíg ez meg nem változik. Vajon mi történik, amitől Ashton meg tud változni?

Kance:

Liba. Szépen kifejezve. Az elején még Ashton barátnőjének mondja magát, de minden megtesz azért, hogy ártson neki. 

Blaze:

Blaze Ashton kisöccse, akinek van egy francia képzeletbeli barátja Mr. Rochester.

Ms. Summers:

Kedves, aranyos anya, íróként dolgozik és mindent megtesz a gyerekeiért.

Stace:

Végig féltékeny Ashtonra Luca miatt, amikor azonban látja, hogy már tényleg nincs esélye a srácnál visszavonul és békén hagyja. 

Fülszöveg: 

Mi a közös Ashtonban és Lucában? A világon semmi. Igaz, gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de évek óta szóba sem állnak egymással. Lucából azóta agyontetovált rocker srác lett, aki tesz rá, mit gondolnak róla a menők a suliban, a lányt viszont egyedül a népszerűség érdekli. Amikor Ashton helye meginog a gimis tápláléklánc csúcsán, dühítő módon Lucára szorul, aki persze egyáltalán nincs oda az ötlettől, hogy kisegítse az elkényeztetett pomponlányt − pláne úgy, hogy a pasiját kell alakítania!
De ahogy egyre több időt töltenek együtt, és egyre több régi sérelmet tisztáznak, már nem az a kérdés, hogyan viseljék el egymást, hanem hogyan tartsák távol magukat (na meg a kezüket) a másiktól.
Talán mégis van bennük valami közös…

Nálam a moly.hu-n ez csak három csillagot ért el bizonyos okok miatt, amit nem szeretnék elmondani, mert nem akarok azokra nagy hatással lenni ezzel a véleménnyel, akik még nem olvasták a regényt. De én összességében nagyon jó kis olvasmánynak találtam. 

Hagyj nyomot a leírásban: Köszönöm.