Amy Harmon: Arctalan szerelem



Fülszöveg:


Ambrose ​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta
a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.

ELŐSZÖR IS MEG SZERETNÉM KÖSZÖNNI A KIADÓNAK A PÉLDÁNYT!

Vélemény:

Nem... Nem tudom, mit mondjak erről a könyvről. Egy biztos: Ha azt kérnék, hogy fogalmazzam meg egy szóban az egész regényt, biztos, hogy nem tudnám. Nem. Nen tudnám, mert ez a könyv nem egyszerűen csodálatos. Ez a történet egyszerre csodálatos, szívbemarkoló és szomorú. Nem hiába szeretik ennyien. Viszont ha te még nem olvastad, akkor olvasd el.
 Maga a történet tipikus olyan sztori, amivel ma már dunát lehetne rekeszteni, de ebben mégis van valami különleges. Bailey karaktere egy olyan szálat ad hozzá a történetet, melybe csak beleszeretni lehet.
 A többi karakter pedig minden regényben megtalálható, csak más formában. Nézzük csak:
Ambrose: Tipikus szépfiú, aki az elején észre sem veszi a lányt, majd rájön, milyen is ő valójában.
Fern: Béna, picit alacsony, csúnya kislány, aki szerelmes a nagymenő sportolóba.
Rita: A kicsit szerencsétlen barátnő, aki először rossz társat választ.
Becker: A rosszfiú, aki csak halássza kifelé a csajokat, akik csak arra kellenek, hogy az ágyba vigye őket.

Kedvenc idézet:

"Legyél önmagad, kovácsolj előnyt a hátrányaidból, és kerekedj felül az ellenfeleiden."
221.oldal

"Mi a jó a repülésben, ha nincs senki a zsinór másik végén?"
254.oldal

" - Mit akarsz tőlem, Ambrose? - zokogta Fern a tenyerébe. Ambrose megragadta a lány csuklóját, mert látni akarta az arcát.
 - A testedet akarom. A szádat. A vörös hajadat. A nevetésedet akarom, és a grimaszaidat. A barátságodat akarom, és azt, hogy megoszd velem a bölcsességeidet. Shakespeare-t akarom, Amber Rose regényeit és a Bailey-vel közös emlékeiteket. És azt akarom, hogy velem gyere.
Fern leengedte a kezét az arca elől, és bár még nedves volt a szeme a sírástól, elmosolyodott, és belemélyesztette a fogát az alsó ajkába. A könnyes szem és a mosolygó száj különösen elbűvölő párost alkottak, és Ambrose nem tudta megállni, hogy ne hajoljon oda Fernhez, ne harapjon bele óvatosan az alsó ajkába, és ne szabadítsa ki a foga szorításából. Gyengéden megcsókolta, de aztán elhúzódott, mert szerette volna folytatni a beszélgetést.
 - Csak attól félek, hogy amikor legutoljára rábeszéltem valakit, hogy jöjjön velem egy olyan helyre, ahová amúgy nem ment volma, tragédia lett a dologból. - Ambrose az újja köré csavarta Fern egyik hajtincsét, és elmélázva lebiggyesztette a száját.
 - Azt akarod, hogy veled menjek az egyetemre? - kérdezte Fern.
 - Valami olyasmi.
 - Valami olyasmi?
 - Szeretlek, Fern. És szeretném, ha hozzám jönnél.
 - Tényleg? - sikoltott Fern.
 - Tényleg. Fern Taylornál nem találok jobbat.
 - Tényleg nem? - sikkantott a lány.
 - Tényleg nem. - Fern hitetlenkedő arckifejezése láttán Ambrose nem tudta megállni nevetés nélkül. - És ha hozzám jössz, életem hátralévő részét azzal fogom tölteni, hogy boldoggá tegyelek, és ha már nem bírod elviselni a fejemet, megígérem, hogy énekelek neked valamit.
 Fern nevetni kezdett, de olyan hangon, mintha csuklana.
 - Igen vagy nem? - tette fel a fiú komolyan a végső kérdést, és megfogta Fern kezét.
 - Igen."
355.-356.oldal

Kedvenc jelenet: 

(AKI NEM OLVASTA MÉG, ANNAK EGY KICSI SPOILER)

Amikor kiderült, hogy nem Rita, hanem Fern írta a leveleket és miután beszélt Ambrose-val leül a padra. Erre Ambrose odamegy hozzá és odaadja neki a leveleket és mobdta, hogy tartsa meg.


***
Amikor Ambrose megkéri Fern kezét. (Utolsó idézet.) 

Kedvenc karakter:

Bailey. Szerintem egy nagyon pozitív és kitartó karakter. Sokat tanulhat tőle az ember.

Borító:

Nem illik annyira a történethez, de nekem nagyon tetszik. ☺

You May Also Like

0 megjegyzés