2. Író *Blogger* Olvasó találkozó interjú (első rész)

Tegnap délután a 2. Író *Blogger* Olvasó találkozón három íróval és egy olvasóval beszélgettem.Témánk pedig a "Hogyan lesz valakiből író?"
Elsőként Krencz Nóra szerző húzott a kis borítékból, a kérdés pedig az volt, hogy: Mi kell ahhoz, hogy valaki az írást válassza hivatásának?
Nóra válasza: Én... Én saját magamból indulok ki. Magány. Az mindenképpen, meg szerintem... Én azt tapasztaltam, hogy minden író valamilyen szinten belül sérült. A legtöbb. Tehát... Aki megtapasztalta, hogy én egyedül lennék a világban... Most jól elmondtam, hogy milyen vagyok. (nevet). 
Fantázia is kell hozzá, hogy... ezt a magányt valami betöltse. 
Laci válasza: Én... Őszintén fogalmam sincs mi kell ahhoz, hogy valaki az írást válassza hivatásnak. 
Era: Te miért? 
Laci válasza: Én speciel... Nekem már voltak más jellegű írásaim, az ott kezdődik. 
Nóra válasza: Ha írsz, akkor már vagy valaki?
Laci válasza: De... De nagyon egyszerű volt nálam, mert volt egy... Volt egy novellapályázat, amire úgy volt leírva, hogy akármilyen jellegű írást beadhatnék. Onnantól már csak írnom kellett, mert... Mert jólesik. 
Nóra válasza: Igen. Nálam is ez egy nap alatt indult el. Tehát egyszer leültem és elkezdtem. És onnantól kezdve.
Laci: Általános iskolában kezdtem el írni, de akkor még csak verseket írtam, de voltak kihagyások is ebben az egészben. Bezzeg mióta megírtam a novellapályázatra azt az egy szem novellát azóta...
Nóra: Hova adtad be? Melyik pályázatra?
Laci: Kortárskapu vagy mi az isten a neve. Volt az indexen egy cikk, hogy Berlinben elszabadult egy hőlégballon és azzal kapcsolatban kellett írni egy novellát. És ez lett az első Afférok novellám. Aztán... Azóta elszabadult a pokol ugye egy könyvem már kint van, három írás alatt van, úgyhogy... Azóta nincs megállás. 
Én: Három? Nem csak kettő?
Laci: Van ugye a... Írom az Afférok-novellát, A testem a börtönöm és Az ujjbegyes gyilkos nyomában. 
Következő kérdés: Amit az olvasó szeret. Mennyire befolyásolja az írót?
Laci válasza: Semennyire. Érdekel is engem, hogy mit szeretnek. (nevet)
Nóra válasza: Az az igazság, hogy én azt tapasztaltam, hogy a legtöbb jelenlegi olvasó nagyon szereti a sablonokat. Ami már egyszer befutott és nagyon jó volt, akkor azt keresse. És nem akar újat olvasni. De én nem akarok sablont írni. 
Era: Milyen az a sablon?
Nóra: Például már a vámpíros könyvek. Az már egy sablon. És ha most én vámpírost írnék, akkor mindenki az alkonyathoz hasonlítaná. 
Én: De ha azt nézzük, akkor már nem lehet olyat írni, ami nem sablon. Legalábbis alig. 
Laci: Attól, hogy a téma egy picit sablonosabb, meg lehet úgy írni, hogy az ne érződjön. 
Nóra: Például szerelmi szál az manapság már mindenbe kell, mert különben nem olvassák. Az egy sablon. Tény, de kell bele. De amúgy lehet újat kitalálni. 
Laci: Nem egy egyszerű szakma.
Én: Hát nem. 
Laci: Most ismét magamból fogok kiindulni. Az Egy űrállomás takarító naplója az... A sci-fiknek megvannak a saját maga kis sablon felépítései. Én megnéztem, hogy mi jellemző az összes sci-fire és fogtam, kidobtam, És emiatt olyanok szeretik a könyvet, akik alapvetően a kezükbe nem vennének egy sci-fi regényt. 
Nóra: Én is úgy álltam neki ennek, hogy én olyan fantasyt fogok írni, amilyen még nem volt és... Halhatatlanok a szereplőim, de nem vámpírok. 
Era: Mitől halhatatlanok?
Nóra: Húha. Ők... Ők így születnek. 
Következő kérdés: Mi szól a szerzői kiadás ellen/mellett?
Én: Nekem lenne ehhez egy sztorim. Ugye én a Publionál vagyok (elvileg), amit az egyik ismerősöm ajánlott. Eleinte úgy voltam vele, hogy tök jó a kiadó. Aztán az anyukám átnézte a szerződést... Hát... Ebbe jó sok buktató van. Csak hogy akkor már aláírtam, tehát leszerződtem velük, mert itt ilyen netes szerződés van. És én mint ugye - akkor még tizenöt éves -...
Nóra: Aláírhattad egyáltalán?
Én: Szülői beleegyezést kértek, amit nem adtam meg és így elvileg nem is állok velük szerződésbe. Viszont ők már megjelentették e-bookban. 
Nóra: Nagyon gátlástalan a Publio. Ismerkedtem egy csajjal, aki szintén Publios...
Én: Melyik?
Nóra: L.T. Ő is olyanokat mesélt, hogy a hajam eldobtam. Komolyan mondom. 
Én: Nem egy ember már el is ment tőlük. Például a Meczkó Vivi, aki Fekete Liza néven ír.
Nóra: Igen. Az a baj, hogy szerzői kiadás, rengeteg pénzbe kerül és neked kell mindent megcsináltatnod. Mert... Mert... Én nem azt mondom, hogy nincs dolguk, elhiszem, hogy van, csak akkor valamit kéne, nem csak beszedni a pénzt. 
Én: Norbival az az egyetlen gond, hogy ő csak a pénzt látja az összes könyvben, amit kiadott. Meg ráadásul olyan rosszul tördelnek, hogy az valami borzalom. Egy centis sorközökkel adják ki némelyik könyvet. 
Nóra: Az Adlibrum ilyen téren nagyon szépen dolgozik. Semmi gondom nem volt vele, mert küldtek mintapéldányt... Megnézhettem... Én... Én ebbe nem. Viszont fizetni kellett ez nyilvánvaló. 
Laci: Én ugye a Colorcomnál egy fillért nem fizetek. Viszont van egy úgynevezett nullpont, tehát el kell érnem egy bizonyos százalékot.
Nóra: Viszont a rendes kiadóknál, ha valaki bejut, akkor nagyon szerencsés. 
Laci: Fél év, amíg általánosságban válaszolnak.
Én: Libri az ilyen. 
Laci: Én azt értem, hogy nagyok, de mennyi ideig tart elküldeni egy sablon szöveget, hogy "menj melegebb éghajlatra".
Nóra: Hát... A Cicerótól válaszoltak nekem. Két e-mailt váltottunk és utána semmi. Küldjem be a szinopszist. Ennyi volt. Csókolom. Most hogy kint voltam ugye a könyvfesztiválon egy ismerősömmel körbejártunk és érdeklődtünk, hogy náluk milyen lehetőségek vannak egy kezdő írónak. És volt olyan, aki a kérdést sem értette. Olyan lesajnáló tekintettel néztek rám, hogy én éreztem magam rosszul, hogy ilyet mertem kérdezni. De volt aki adott névjegykártyát. Például a Főnix Könyvműhely. 

You May Also Like

0 megjegyzés