Fülszöveg:
Anthony Jonathan Edwards egy a harmincas évei elején járó fiatal
építész, aki az apja cégénél dolgozik, meglehetősen szabad szájú, nem
veti meg az alkoholt és imádja a nőket, akik többnyire egyetlen
éjszakára ejtik rabul. A szex ugyanolyan fontos számára, mint másnak a
víz vagy a levegő, de érzelmileg képtelen kötődni. Egy nap teljesen
váratlanul betoppan az életébe valaki, aki fenekestül forgatja fel Tony
életét és romba dönti eddigi jövőképét. Múltbéli kalandos élete hamar
visszaüt, amiért nagy árat kell fizetnie.
Vélemény:
Az elsőkönyves szerzők nálam mindig nagy figyelmet szentelnek, hiszen általában az embernél az a könyv dönti el, hogy fog-e továbbiakban is olvasni a szerzőtől. Legalábbis nálam így van. Mimi Taylor könyvénél sem volt ez másképp. De nem csalódtam. Örültem, hogy elolvastam, még akkor is, ha nem a saját példányomként kaptam a könyvet, hanem utazókönyvként jött hozzám. Élveztem minden egyes sorát, a karaktereket egyszerűen imádtam (volt egy-kettő akit nem, de róluk lejjebb). Maga a cselekmény először nekem kicsit furcsa volt, annak ellenére is, hogy mostanában inkább erotikus könyveket olvasok. Furcsa volt egy olyan a harmincas éveiben járó férfiról olvasni, aki csak eszközként használja a nőket, aztán egyszer csak bombarobbanás szerűen megváltozik minden körülötte.
Megismer egy lányt, Amy-t, akiért tényleg úgy érzi az első pillanattól kezdve, hogy érdemes küzdeni. Jól érzi. Pont ezért nem adja fel. Még úgy se, hogy az élet és Amy is akadályok elé állítják. Küzd azért, hogy boldog legyen és megkapja az igaz szerelmet. Hogy ne legyen az a f*szfej, aki eddig egész életében volt egy r***c miatt.
A cselekményről picit röviden annyit, hogy ugye Tony egy épitkezési vállalatnál dolgozik, egyszer pedig elmegy bulizni, ahol találkozik ezzel a bizonyos Amy-vel. Először sajnos elutasítja, de Tony nem adja fel és küzd érte. Melynek aztán megvannak az eredményei. Amy beavatja szép lassan a titkaiba, elárulja, hogy van egy lánya, aki mindennél fontosabb neki, és ő csak akkor jön össze egy férfival, ha őt a lánya is elfogadja. Ezzel viszont egyáltalán nincs gond. Amy lánya Lucy azonnal megkedveli Tonyt.
Kedvenc idézet(ek):
„Hogy bírtam megdugni ezt a piszkafát?”
60. oldal
"Kiderült, hogy Mrs.
Martin a születésemtől kezdve végig kísérte a sorsokat, ezért ismert meg
olyan könnyen. Neki persze fel sem tűnt, hogy az egész étterem azt
hallgatta, amit ő, az unokáit túlharsogva mesélt a születések
körülményeiről. Persze minden apró részletre kiterjedően, anyám
hüvelyének kitágulásától kezdve a fütyim méretéig és színéig."
"– Az orvos azt mondta,
ha minden eredményed jó lesz, akkor holnap hazavihetlek! – Amy
felsóhajtott. Az ágyban feküdtem, félig ülő helyzetben. Fejét a
mellkasomra hajtotta én meg a hajával babráltam. Csak néhány perce jött
vissza a zuhanyzásból, frissen mosott hajából áradt az édes
vaníliaillat. Ujjammal beletúrtam a selymes fürtökbe, míg ő az
ujjbegyével a pólóm alatt a hasamat cirógatta. Odakint hideg volt, de az
ablakon beszűrődött a decemberi nap tompa fénye.
– Hm – jött a válasz.
– Ennyi? Hm? Én már alig várom, hogy hazavihesselek, te meg elintézed egy egyszerű hümmögéssel?
– Hm… – éreztem a mellkasomon a vigyorát, de ő ezt nem tudta. Hát úgy gondoltam kiugrasztom a nyulat a bokorból.
– De akár itt is hagyhatlak… – megvontam a vállam és próbáltam olyan hangot megütni, mintha már cseppet sem érdekelne, melyik megoldást választja. Önök szerint mi volt a válasz? Úgy van!
– Hm… – „hát jó, szóval most ezt a játékot játszuk?”, gondoltam és feltettem azt a kérdést, amire biztosan felkapja a fejét.
– Hozzám jössz feleségül?
– Hm! – na, igen, nem épp erre a válaszra számítottam.
– Hm! – feleltem, aztán megköszörültem a torkom."
"– Mi a helyzet Diane-nel?
– Ő meghalt! Amikor elindultál felé, hogy megölesd magad, Max nem várt, azonnal meghúzta a ravaszt!
– De hát hol az ördögnek volt? Én azt hittem egyedül vagyok.
– Azt hiszem az egyik szemközti épület tetején.
– De hát akkor meg hogyan…?
– Max mesterlövész fiam! A legjobbak egyike, sosem mondta neked? – megrázták a fejem. A legjobb haverok voltunk, de tényleg soha nem mondta. Tudtam, hogy nagyon kemény és hosszú kiképzés volt, de sohasem beszélt róla. Ha rákérdeztem, mindig sikeresen elterelte valamivel a figyelmemet. És most megmentette az életünket.
– Hol van most?
– Az ajtóban toporog, és már alig várja, hogy szétrúgd a mogyoróit!
– Na, de anya! – anyám megvonta a vállát.
– Ezt ő mondta nekem! (…)"
136. oldal
– Hm – jött a válasz.
– Ennyi? Hm? Én már alig várom, hogy hazavihesselek, te meg elintézed egy egyszerű hümmögéssel?
– Hm… – éreztem a mellkasomon a vigyorát, de ő ezt nem tudta. Hát úgy gondoltam kiugrasztom a nyulat a bokorból.
– De akár itt is hagyhatlak… – megvontam a vállam és próbáltam olyan hangot megütni, mintha már cseppet sem érdekelne, melyik megoldást választja. Önök szerint mi volt a válasz? Úgy van!
– Hm… – „hát jó, szóval most ezt a játékot játszuk?”, gondoltam és feltettem azt a kérdést, amire biztosan felkapja a fejét.
– Hozzám jössz feleségül?
– Hm! – na, igen, nem épp erre a válaszra számítottam.
– Hm! – feleltem, aztán megköszörültem a torkom."
211-212. oldal
– Ő meghalt! Amikor elindultál felé, hogy megölesd magad, Max nem várt, azonnal meghúzta a ravaszt!
– De hát hol az ördögnek volt? Én azt hittem egyedül vagyok.
– Azt hiszem az egyik szemközti épület tetején.
– De hát akkor meg hogyan…?
– Max mesterlövész fiam! A legjobbak egyike, sosem mondta neked? – megrázták a fejem. A legjobb haverok voltunk, de tényleg soha nem mondta. Tudtam, hogy nagyon kemény és hosszú kiképzés volt, de sohasem beszélt róla. Ha rákérdeztem, mindig sikeresen elterelte valamivel a figyelmemet. És most megmentette az életünket.
– Hol van most?
– Az ajtóban toporog, és már alig várja, hogy szétrúgd a mogyoróit!
– Na, de anya! – anyám megvonta a vállát.
– Ezt ő mondta nekem! (…)"
270.-271.oldal
Amy:
Hihetetlen karakter. Erős, bátor, és a gyerekkorában történtek ellenére sem rogyott össze. Nem úgy, mint a testvére, aki a drog vígaszába menekült.
Max:
Nincs nagy szerepe a történetben. De amit a végén tett az... Hát fogalmazhatunk úgy, hogy csodálatos. Pici spoiler: Tudom, az nem csodálatos, hogy meglőtte Tony-t, de az viszont igen, hogy ezzel mit és kiket adott vissza neki. Hacsak egy kis időre is.
Kedvenc jelenet:
- Pici spoiler: -
Amikor a végén találkozik az apjával, aki akkor már két hónapja halott és a meg nem született lányával. Bár azt nem értem, hogy ott hogy írhatta le tizenkét-tizenhárom évesnek, mikor akkor még csak kisgyerek lehetett maximum.
Borító:
Nem túlzottan értem a borítót, de lehet, hogy csak én vagyok ilyen lökött. Ettől elvonatkoztatva viszont tetszik.
Nem túlzottan értem a borítót, de lehet, hogy csak én vagyok ilyen lökött. Ettől elvonatkoztatva viszont tetszik.
