Üzemeltető: Blogger.
  • Home
  • Ki vagyok én?
  • Támogatók
    • Category
    • Category
    • Category

Noel's Bookland

Fülszöveg:

 Aliz ​mindent elért, amit egy fiatal sminkes csak kívánhat: egy népszerű televíziós műsor stáblistáján szerepel, stabil kapcsolatban él, és úgy érzi, hogy végre minden a helyére került. Egyetlen nap alatt azonban a magánélete összeomlik. Azt hitte, menyasszony lesz, csakhogy barátja eljegyzés helyett szakítással lepi meg.

A hirtelen jött csalódás elől Londonba menekül, hogy nővérénél töltsön néhány napot, amihez le kell győznie a repüléstől való félelmét. Ebben egy véletlenül mellé sodródó angol fiú segít neki – végigbeszélgetik a zökkenőmentesnek egyáltalán nem mondható utat.
A leszállás után útjaik különválnak, és úgy tűnik, hogy ez a rövid ismeretség itt véget is ér. Azonban Aliz nem számol azzal, hogy váratlan érkezése a nővére életében is átrendezi az eseményeket, és hamarosan teljesen egyedül találja magát Londonban. Egy ismerős marad a hatalmas városban: a repülőn megismert fiú.

A Londonsztori Leiner Laura régóta várt romkomja, amely humorral, érzelmekkel és váratlan fordulatokkal mutatja meg, hogy néha egy véletlen találkozás és egy ismeretlen város vezet el az újrakezdés lehetőségéhez.

Véleményem:

Igazi Laurás történet. Ismét jó volt látni, ahogy az írónő könyvről könyvre nő fel az olvasóval és ennyire inkább a felnőtté vállalást helyezi a középpontba a könyveiben. A Londonsztori egy olyan történet, ahol az írónő a valóságot mutatja be, ahol nem kezdődik minden tökéletesen. Hiszen az életben sem ékszem tökéletes minden. Ahogy Alíz életében sem. Hiszen melyikünk örülne annak, hogy eljegyzést vársz a barátodtól, helyette viszont egy szakítást kapsz? Én

biztosan nem. 

Aliz viszont szerintem a lehető legjobban döntött. Hallgatott az első megjegyzésére és a legnagyobb félelmét legyőzve (spoiler: nem legyőzve) repülőre szállt és útnak indult London felé, hisz semmi mást nem akart, csak felejteni. 

"– Nézd. Nem túloztam, amikor azt mondtam, ez a fél életem. De van másik fele is. És szeretném azt is jól csinálni. Viszont ahhoz az kell, hogy ne maradjak le róla."

375. oldal

Ebben nagyon nagy segítségére volt az elsősorban a nővére, másodsorban pedig Gavin a repülőn megismert srác, akiről azt hitte, hogy a repülőút után már soha nem találkoznak (és akinek a nevét egy kávézóban mindig Kevinnek írják). Azonban a sors kezébe kerültek és mégis keresztezték egymást az útjaik. A történetben a karakterfejlődés nagyon érzékelhető volt, főleg Aliz karakterén keresztül, hisz próbálta legyőzni a félelmét és bár annak ellenére, hogy tudta, valószínűleg nem fog sikerülni, nekivágott ennek a kalandnak és nem tántorodott

vissza. 

"– Reméltem, hogy ha nem zuhanok le, akkor ma még hallom ezt a számot – ismertem be.
– Hogy gondoltad? – nézett rám Gavin szemrehányóan.
– Hogy nem fogom hallani? – kérdeztem vissza zavartan, mert azt hittem, arra gondol, hogy ismerem a zenelistát, tekintve, hogy jelen voltam az összeállításánál.
– Hogy egyedül lezuhansz – javított ki, mire hangosan felnevettem. – És én? – tárta szét a kezét színpadiasan."

390-391. oldal

 Nekem nagyon tetszett ez a történet és ezek után felkerült a bakancslistámra London annak ellenére, hogy sokan azt mondják, a képek ellenére igen nagy csalódás. Ettől függetlenül a jövőben meg szeretném nézni a saját szememmel is. Bár az esős időt ténylegesen nem hiányzik. A Gavin-em pedig már megvan. Úgyhogy tényleg csak várost nézni mennék. 

6/05/2025 No megjegyzés

Fülszöveg:

Liza ​szinte összeroppan kényszer szülte kapcsolatának béklyói alatt.

Az aranykalitka egyre szűkebb számára, a boldogság lehetőségétől is megfosztottan semmire sem vágyik jobban, mint hogy visszakapja szabadságát. Az összeomlás peremén egyensúlyozva egy botrányos éjszakát követően úgy dönt, hogy külföldre utazik.

A kormánypárt új szóvivője, Szentesy Igor veszélyesen mélyre merül a politikai hazugságok feneketlen tengerében. A férfi, a válófélben lévő elnök jobbkezeként számtalan külföldi útra hivatalos, ami éppen kapóra jön a számára: idegen nők ágyában hajszolt élvezetekkel vesz elégtételt darabokra tört szívéért.

A politikai érdekek által szétválasztott páros útjai egy görögországi este keresztezik egymást. A kettejük között fellángoló szenvedély újabb fájdalmat szít vagy ezúttal kegyelmet gyakorol felettük a sors?

A kétszeres Aranykönyv-díjas Lakatos Levente hatalmas sikernek örvendő Szigor című regénytrilógiának második kötetében érdek és érzelem ismét összecsap.

Arcpirító erotika és gyilkos hatalmi játszmák csipetnyi humorral megszórva – lépj be Szigor világába!

Véleményem: 

 Levente esküszöm kicsinál. Mi volt megint ez a rész? Fordulat fordulatot követett, én pedig csak kapkodtam a fejem, hogy mikor mi történik. 

"Egy embert nem lehet megmenteni saját magától" - 222.oldal

 Ebben a részben minden volt. Szex, szelem, barátság, halál... Na jó, nem spoilerezek. Ezek után nem merem még egyszer komolyan leírni a "Mi történhet még?" kérdést, hiszen tuti, hogy lesz valami. Csak kapkodtam a fejem. Igornál pedig az a karakterfejlődés, amin a két regény alatt eddig végigment, az valami nagyszerű. Hihetetlen változásokon ment keresztül. Mind érzelmileg és máshogy is. Na meg Liza is, hiszen nála is érzékelhető a karakterfejlődés csak nem olyan intenzíven, mint Igornál. De maga a könyv... Szívem szerint már most folytatnám a harmadik résszel, de két gond van:

1) Nincs meg.

2) A páromnak megvan, de nem lakom nála. :D 

"...bármilyen rossz is gyötri az embert, minden kérdésben maga dönt a sorsa felől." - 267.oldal

 Na, de sebaj. Addig gondolkodom azon, mi a jó fene várhat rám ezek után a harmadik kötetben. Bár tudom giccses, de én ezek után már csak jóra számítok. Hiszen azzal a halálesettel nagyon sok kérdést nyitva hagyott a szerző. Nagyon remélem, hogy azokra a kérdésekre is választ fogok kapni. 

 Megérte idáig halogatni. Liza és Igor története kíváncsi vagyok, hova fog kilyukadni. 

7/05/2024 No megjegyzés

Fülszöveg: 

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Véleményem: 

Évek óta csücsül a polcomon. Soha nem mertem eddig nekikezdeni, mert féltem. Féltem, hogy nem lesz annyi zsebkendőm hozzá. Az egész történet alatt nem sírtam. Kivéve az utolsó tíz-húsz oldalt, amit esti műszakban olvastam végig a sziget fesztiválon kint a szabad levegőn, miközben mentek körülöttem az emberek. Izgalmas volt. Egy ember oda is jött megkérdezni olyan éjjel három körül, hogy minden rendben van-e. Éppen akkor fejeztem be a könyvet és kicsit sokkos állapotban voltam. Mint mindig, most is előbb láttam a filmet, minthogy olvastam volna a könyvet. Ám most annyival volt másabb, hogy a filmet pár évvel ezelőtt láttam és nem nagyon emlékeztem rá. Ezért is volt akkora élmény számomra a könyv. Érdekes volt olvasni Hazel világlátását és életfelfogását. Érdekes volt megismerni a körülötte élők élettörténettét. Gondolok itt Van Houten-re és az ő történetére. Arra, hogy miért született meg az a könyv, amit írt. Arra, hogy miért döntött úgy, ahogy. 

 Ám pont ezért is ért váratlanul a vége. Mert már nem emlékeztem a filmre. Műszak közepén befejeztem a könyvet és csak küszködtem a sírással. Egyáltalán nem erre számítottam. Tudtam, hogy

nem lesz egy happy ending story, de... Akkor is. Ez olyan igazságtalan. 

 Most viszont, hogy pár év tologatás után elolvastam a könyvet azt hiszem ideje lesz újranézni a filmet, mert szeretném összehasonlítani a kettőt. Azonban biztos vagyok abban, hogy a könyv egy nagyon mély nyomot hagyott bennem (mint a Sziget fesztivál. :D) 

 Bár így utólag azért elgondolkodtam. Mi lett volna, ha... Igen, tudom, sok ilyen kérdés van. De szerintetek mi lett volna, ha minden fordítva történt volna? (szóismétlésért sorry) Mármint Augustusssal kapcsolatban (no spoiler)

8/20/2022 No megjegyzés

Fülszöveg:

Egy ​fáraó.
Három fiatal egyiptológus.
Egy idős kalandor.
No meg egy kairói tolvajbanda és egy macska.

Gracie új tárlatra készül a British múzeumban. Úgy gondolja, a legnagyobb problémája az, hogy asszisztense, a jóképű Louis folyton összecseréli a leleteket, és hogy a nagyképű újságíró, David mindenbe beleüti az orrát.
Ám este felhívja őt a Kairói Egyiptológiai Múzeum igazgatója, hogy helyettesítsen egy tárlaton, mivel a helyi egyiptológusnő, Rania rejtélyes körülmények közt eltűnt.
Gracie és Louis hamar rádöbbennek, hogy darázsfészekbe nyúltak. Kiderül, hogy Rania eltűnése szokatlanabb, mint hitték és a baljós eseményeknek itt nincs vége.
A fiatalok rábukkannak egy titkos kamrára III. Amenemhat csarnokában. Gracie a bazárban belebotlik bácsikájába, és az idős kalandor sietősen a lánynak adja a naplóját, mert valaki üldözi. Ráadásul Louis is eltűnik.
Mi olyan fontos a naplóban? Ki ez a III. Amenemhat? Ki van az idős kalandor nyomában és miért?

Gracie, Louis és David egyesíti erőit. Kalandjuk során a napló újabb és újabb titkait fedezik fel.
Ez a különös ókori egyiptomi rejtély valóban a múltba röpíti olvasóit, keljünk útra Kairóba!

Véleményem: 

 Féltem ettől a regénytől. Egészen addig, amíg túl nem lendültem az első pár oldalon. Féltem, mert azt hittem, a régies téma miatt nem fog nekem tetszeni, Tévedtem. Tetszett. Izgalmakkal teli utazásnak lehettem tanúja. Nem bántam meg, hogy elolvastam. 

"A lány kiment az étkezőbe egy hosszú kávéra – ez volt az egyik, amit úgy szeretett Kairóban, itt kóstolta a világ legfinomabb kávéját." - 128. oldal

 Maga a történet egy egyiptológusról szól, akit arra kérnek, tartson meg egy tárlatot kolléganője helyett, aki rejtélyes módon eltűnt. Igen ám, de drága főhősünket nem csak a tárlat megtartása tartja lázban,

hanem a nagy kérdés is: Vajon hová tűnt a kolléganője? Az egész könyv erre a kérdésre keresi a választ, én pedig lassú észjárású vagyok (vagy csak fáradt voltam az elmúlt napokban) és nehezen raktam össze a képkockákat a közepe/vége felé, hogy akkor most ő az, aki, de ő mikor ment oda és hogyan. Tehát érdekes egy utazás volt. 

 "Ez az ügy egyre bonyolultabb. Nem tudom, fiúk, ti hogy vagytok vele, de szerintem ez egy rossz álom. És én fel akarok ébredni." - 144. oldal

 Habár én soha nem vágytam Egyiptomba, most mégis felkeltette az érdeklődésemet, de most se "bakancslistás pont". Viszont egyszer megnézném. Izgalmas egy utazás volt azért is, mert a szerző egy percig nem untatta az olvasókat. Minden oldalon történt valami, amit figyelemmel kellett követni, mert különben nehezen értem meg a következő történéseket. 

"Te szerencsemacska!" - 271. oldal

 Ez a regény azonban nem az a tipikus szerelmes regény, amiket eddig a blogon megszokhattatok. Sőt mi több. Ennek a regénynek egy nagyon kis része szól a szerelemről/romantikáról. Ez pedig így volt jó. Néha kell az ilyen is. Kíváncsi vagyok, mit tartogat az olvasók számára a második rész. Hogy mi célból repíti vissza az olvasókat az író a piramisok világába. Kíváncsi vagyok arra is, milyen titkokra derül még fény a következő kötetben. Mert az elsőben néhányszor a földön landolt az állam.

4/30/2022 No megjegyzés

Fülszöveg:

Soha ​ne add fel az álmaidat, tűnjön bármilyen végtelennek is az út…

Katie és Daniele, leküzdve a köztük lévő kulturális és ízléskülönbséget, szenvedélyes viszonyba keverednek egymással. Ám a váratlan viszontagságoknak és a köztük zajló csatározásoknak koránt sincs vége, mert valaki igyekszik folyamatosan megkeseríteni az Allegrini Birtok és a szerelmesek életét.

Habár úgy tűnik, Daniele Katie-nek hála kilábal a válságból, olyan családi titkokkal szembesül, amelyek hatására megkérdőjelezi önmagát és az addig biztosnak hitt világát. Ahogy gyülekeznek felettük a sötét fellegek, úgy válik a napsütéses toszkán birtok is egyre titokzatosabbá.

A Toszkán örökös a Hatalom, mámor, Toszkána-sorozat második része, amely egy festői helyszíneken játszódó humoros, olasz intrikákkal, érzékiséggel fűszerezett folytatás, amelyben az írónő varázslatos módon tárja elénk a lenyűgöző toszkán tájat és annak húsvér lakóit. Bizonyosságot kapunk a történet által, hogy a föld nem csupán érték, ahogy a bor sem csak egy alkoholos ital.

Véleményem:

Alig vártam, hogy olvassam a folytatást, hiszen az első rész olyan csavarokat tartalmazott, ami után akarva, akaratlanul is vártam, hogy magamhoz tudjam venni a folytatást. Ez most jött el. A második rész azonban még nagyobb fordulatokat tartalmazott, mint az első. Te jó ég, mi lesz még itt? 

"A múlt tanított meg, hogy a jelenben bölcsebben tervezzem meg a jövőmet." - 210. oldal

 A történet ott folytatódott, ahol az első rész befejeződött. Ugyanúgy próbálták kideríteni, mi lehet az,
aki mindenáron próbál az életükre törni? Ha igen, akkor ki az és mit akar? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, közben pedig sok-sok más is történt a történetben. A végéhez érve pedig újabb kérdések fogalmazódtak meg a fejemben, amire csak remélni tudom, hogy választ kapok a befejező kötetben. 

"Egyet azonban ne felejts el soha: Isten, még ha úgy is tűnik, soha nem fordít senkinek hátat!" - 316. oldal

 Tetszett Katie kitartása és küzdeni akarása. Hiszen mikor más azt mondta, hogy adja fel, ő akkor is ment tovább. Vajon ki mondta neki, hogy adja fel? A szülei? Igen, ők is. De ki még? És ő miért mondta? Ezek a kérdések cikáztak a fejemben a könyv végén, mikor még nem derült ki az egyik legnagyobb kérdésre a válasz. Tetszett, mikor Daniel a pappal beszélgetett. Az volt az egyik kedvenc jelenetem. Mindennél többet mondott. A vége viszont mindent vitt, hiszen az volt az a pont, mikor
szívem szerint azonnal a kezembe vettem volna a folytatást, de nem tudtam. Nem tudtam, mert a havi kötelezőm várt rám. Viszont kétségetek ne legyen, az lesz a következő olvasmányom, hiszen május második hetéig még mindig tart a Toszkána kihívás, amit Anne L. Green indított. 

"Érted a lelkemet is eladnám. Ha te lennél maga az ördög, akkor sem mondanék le rólad." - 384. oldal

 A történet maga vicces, fordulatokkal teli. Egy percre nem untatott. Imádtam itt is a szerző humorát és hogy beszélteti a szereplőit. Nem csak üres, semmitmondó sorokat ír le, hanem élettel tölti meg a lapokat. Ezt pedig imádom. Soha nem unatkozom, ha az ő könyveit olvasom. 

4/09/2022 No megjegyzés

Fülszöveg: 

Caroline Wood a neves londoni magazin rovatvezetőjeként folyton keresi az izgalmas történeteket. Egy nap hírt kap egy legendás római házról, melyet a helyiek csak így emlegetnek: La casa dell'amore, a Szerelemház. Azt beszélik, aki beköltözik ebbe az épületbe, arra varázslatos módon rátalál a szerelem…

Caro úgy dönt, hogy egy ilyen fantasztikus sztorit nem hagyhat ki a rovatából, ezért Rómába utazik, bár a kedvese egyáltalán nem örül ennek… A különös kalandokba keveredő újságírónő lelkesen kutat a romantikus, rejtélyes legenda után, aztán egyik pillanatról a másikra egy cseppet sem veszélytelen nyomozás kellős közepén találja magát.

Mindeközben felfedezi az örök várost, megismer egy határozottan vonzó olaszt, aki miatt felteszi magának a kérdést, vajon elég erősek-e az érzelmei Barcelonában élő szerelme iránt. Meddig tarthat egy kapcsolat, ha havonta csupán pár napot tölthetnek együtt?

R. Kelényi Angelika, díjnyertes sikerszerző Caroline Wood-sorozatának új része humorával, titokzatosságával és bájos romantikájával ismét lebilincselő élményt nyújt az olvasóknak.

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK 
A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:

 Az írónő Caroline Wood történetének kezdetekor Barcelonába kalaúzolta el olvasóit, hogy megismerjük az ottani férfiakat és a gasztrokultúrát. Most a második kötetben pedig Rómába utazhattunk, ahol őszintén megmondom, hogy én nem várt fordulatokba ütköztem. Mindenre számítottam csak erre nem. Jó, oké, a fülszöveg alapján sejtettem, hogy más lesz, de valamiért mégis az első kötettől megkapott randizgatós, kajálós, városnézős, pasizós történetet vártam. Ehhez képest kaptam egy olyan sztorit, ami inkább hasonlított egy kis krimire, mint romantikus regényre. Ám ezt most ne vegyétek rossz néven. Hihetetlenül élvezem. Bár azt azért megjegyezném, hogy a könyv első aprócska hibáját azonnal észrevettem, mégpedig azt, hogy Caroline rovatának a neve az első részben Határtalan szerelem néven futott, a második rész elején pedig egy jópár alkalommal Szerelem határok nélkülként lett említve. Ez azonban tényleg csak egy aprócska baki, hiszen a végére lényegében már tök mindegy. Azt azonban nem árulom el, hogy miért.

"És arra is rájöttem, hogy a fejemben élő elképzelés a jövőmről teljesen elhibázott, mert valójában csak egy elvárást követek, amit a társadalom állított fel, amit minden kislányba belekódolnak a tündérmesék, aztán minden nagylányba a romantikus történetek, és nem azt, amit én igazából szeretnék." - 48. oldal

 A történet elején Caroline Rómába utazik egy rég nem látott barátnőjéhez, aki bevállalta, hogy a két hét alatt, míg Caroline

ott tartózkodik, ő megmutatja neki a várost. Drága főszereplőnk terve az, hogy Rómába utazva felkutatja egy híres háznak a La casa dell’amore-nak a legendáját és hogy ebből mennyi az igazság. Végig ezt próbálja kideríteni, miközben szerelmével a távkapcsolat miatt igencsak bonyolódnak a dolgok. Azonban, hogy sikerül-e és miken megy keresztül, hogy megírjon egy ilyen cikket olvassátok végig és mindenre választ kaptok.

"[…] a tudomány csődöt mond, ha szerelemről van szó." - 323. oldal


 
Nem telik el sok idő, hiszen Caroline már az első napon kezdi megismerni a vendégeket elkezdve Georgio-val, aki bárhogy is nézzük, férfi. Bárhogy is ágált ellene, hogy ő márpedig nem lesz szerelmes... Úgy őszintén

ki garantálja ezt? Amikor a párod kilóméterekre van tőled... Na, de én itt be is fogom a számat. Lényeg a lényeg, hogy aznap délután megismernek mindenkit egy kertiparti keretein belül. Köztük a rejtélyes Nicola-t is. Azonnal felmerül az emberben a kérdés, hogy ő miért van ott? Hisz egyértelmű, hogy nem szerelmet keres. Ő még egy érdekes szereplője lesz a regénynek, hiszen Carolinnal csomó érdekes, vicces pillanatot generálnak.

 A kertipartin összeismerkednek Marla-val, akivel „barátnőként” viselkednek és mindent megbeszélnek (na jó csak a házbeli ügyeket). Itt derült számomra fény egy információra, amiből egy újabb kérdés született a fejemben. Juliának van magyar vonatkoztatása és valami kötődése Caronak is van, melyből én azt szűrtem le, hogy nem szereti Magyarországot. DE! Akkor miért megy pont a balatonhoz az utolsó részben?

"Soha életemben nem estem hasra sem a pénz, sem az előkelő származás előtt, hiszek az egyenlőségben, hiszek abban, hogy minden társadalmi rétegnek megvannak a maga csodái és a szemete, és ez nem függ az anyagi helyzettől, a bőrszíntől, a nemtől, vagy a szexuális beállítottságtól." - 150. oldal

 Itt kezdenek el kutakodni és kérdezősködni Buffon és Mancini után és egy csomó titokra fény derül, melynek következtében Caro mindent megtesz, hogy a lehető legtöbbet tudja kihozni a cikkéből. A másik kedvencem az volt, hogy a történetben Caro említ egy idézetet, melynek nem tudja a szerzőjét. Az idézet így szólt:

„A stílus maga az ember” – Georges-Louis Leclerc de Buffon

 Igen, utánanéztem, hiszen ha már nyomozós regénybe csöppentem, én is nyomozgattam. Na de a szerző azért mosolyt csalt az arcomra. Most komolyan. Buffon?  Apropó nyomozás. Utánakerestem a La casa dell’amore-nak vagy legalábbis az épületnek és tényleg létezik. A legendának nem kerestem utána, de az is egy érdekes kutatás lenne.

Az épìletre rákeresve ezt találtam.
Habár ma már csak múzeumként működik.


Te olvastad már a regényt? Vagy esetleg kedvet kaptál hozzá?

11/19/2020 No megjegyzés
Fülszöveg:

Barcelona ​és a szerelem íze…
Caroline Wood a londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense.
Nem túl változatos munkája mellett hobbiból gasztroblogot vezet, melyben próbálja kiélni az írás és a finom ételek iránti szenvedélyét.
Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja.
Mivel 35 éves korára még mindig nem fedezték fel páratlan írói tehetségét, és boldog feleség sem lett belőle, tudja, tennie kell valamit az álmai megvalósításáért.
Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét egyetlen zseniális húzással pörgeti fel, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát.
Egyedül.

Barátai féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét is.
Egyedül azonban még enni is unalmas, így egy szerinte korszakalkotó ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának.
Mindennapra egyet, így rögtön két legyet üt egy csapásra…
Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…

R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal napjaink Barcelonájába ruccan ki, és egy humoros, vérbeli romantikus történettel örvendezteti meg olvasóit.

KÖSZÖNÖM AZ ÁLOMGYÁR KIADÓNAK
 A RECENZIÓS PÉLDÁNYT

Véleményem:

 R. Kelényi Angelika leginkább a történelmi romantikus témákat mondhatja íróként a zsánerének. Ezért is nem olvastam tőle nagyon eddig, (Az ártatlan trilógia első részébe belekezdtem, szerintem nemsokára folytatom is) viszont amikor megláttam, hogy az új sorozata egy kicsit könnyedebb, nyáriasabb, akkor azt mondtam, hogy ennek adnom kell egy esélyt. Mit is mondhatnék... Nem bántam meg. 

"Az evés számomra több, mint táplálkozás. Amikor finom ételt kóstolok, az olyan, mint egy új szerelem, egy első randi; izgalmas, és nem tudom, mi lesz a vége. Vagy az első pillanatban elvarázsol, vagy nem, és ha nem, akkor nem lesz belőle hosszú távú kapcsolat." - 13. oldal

 A Barcelona, Barcelona egy olyan kötet volt, amit én már csak a cím miatt is a kezembe vettem volna, hogy csak úgy – fülszöveg nélkül – csöppenjek bele egy kalandba. Hiszen a kiadó borítótervezője már arról is gondoskodott, hogy az olvasó a borító láttán egy igazi, feledhetetlen kalandban érezze magát. Bevallom régi vágyam, hogy eljussak Barcelona-ba, ezzel a regénnyel pedig, ha nem is ténylegesen, de eljutottam.

"Furcsa, de a nők harminc felett már egy cseppet sem viccesek, ha többet isznak a kelletenél." - 38. oldal

Azonban Caroline Wood története olyan volt, amire én vágytam. Na jó, a kort ne nézzük, hisz csak most leszek húsz, ő pedig harmincöt volt a történet során. No, de hogyan is jellemezném Caroline-t? Egy céltudatos és bátor személyiségnek mondanám, aki ki akar törni és tovább szárnyalni. Több akar lenni egy egyszerű titkárnőnél a szerkesztőségben. Cikkeket akar írni, hisz ő már kiskora óta érzi, hogy erre született. Azonban pasizás terén nem igazán jellemezném ennyire pozitívan, hiszen folyamatosan a „legjobb pasit” keresi és nem elégszik meg az „elég jó” kategóriával. 

"– Az az idő lényeges, amit együtt töltünk. A többi nem számít." - 45. oldal

 A könyv elejétől azon gondolkodtam, vajon Caroline hogyan kerül Barcelonába. Aztán, mikor megkaptam a választ azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi lesz ennek a küldetésnek a végeredménye. Vajon tényleg megtalálja az igaz szerelmet? – tettem fel magamnak a kérdést. No, de itt a tényleges kérdés: Hogyan is került Caroline Barcelona-ba? Az újságírói ambícióit nem feladva bátorkodott és odaállt a főnöke elé, felvázolva egy remeknek tűnő ötletet. Ebből pedig következett, hogy regisztrált egy az újságot támogató társkeresőre, ahol kizárólag barcelonai randipartnereket vadászott. Indulhat is a küldetés. Izgalmas volt belepillantani az életébe, megismerni azt, hogyan kezeli az ilyen helyzeteket (a randipartnereit), no meg a szőke macsót, akibe belebotlott. Szó szerint. És mint tudjuk a romantikus regényekben senki sem bukkan fel ok nélkül. Így a szó szerinti szőke herceg jelenléte sem ok nélküli. De vajon mi fog ebből kialakulni? Azon kívül, hogy Caroline első balul elsült randija után átavanzsálódott az eredeti pozíciójából testőrré és úgy vigyázott a nőre, mint a gyémántra. Ugyanis a történetben az írónő Caroline szemén keresztül mutatta be az olvasóknak a netes társkereső oldalak hátrányait. Azt, hogy amit ott látsz az nem feltétlen a valóság és nem minden a külső vagy az oldalra feltöltött fotók. Itt gondolok például a második randipartnerére, aki tökéletes mintája volt az előbb leírt mondatomnak.



 Az írónő arról is gondoskodott, hogy a főszereplő készülő cikkébe is belepillantást nyerjünk. Habár a szenvedéseit is láthatjuk, mikor éppen nem tudja, mit írjon. Azonban ez egy természetes írói folyamat része. Ezzel semmi baj nincs. A könyv lényegében egy gasztroblogger lány életét mutatja be, nekem pedig ebből kifolyólag hiányzott valami a könyvből. Én például el tudtam volna képzelni egy-két spanyol ételnek a receptjét. Szerintem az még jobban feldobta volna a regényt. Azonban így se nagyon volt okom panaszra. Valamint azt is imádtam, hogy napló formájában ismerhettük meg Caroline kalandját, hiszen én különösen szeretem az ilyesfajta történeteket. Ezzel sem tudtam sem én, sem az ízlésem kivételt tenni. 

"Mert a szerelem megváltoztatja az embereket, jobbá teszi őket, a szerelmes ember nem lehet önző, törődik azzal is, akit szeret, nem csak magával." - 48. oldal

  A végéhez pedig csak szimplán annyit fűznék spoiler nélkül: Imádtam. Imádtam annak ellenére is, hogy sablonos, hisz olvastam már ilyet. Ennek ellenére viszont mégis úgy olvastam a végét és vártam, hogy végül mi fog történni, mint ahogy egy kisgyerek várja, hogy kibonthassa a karácsonyi ajándékot. Vártam, hogy happy end lesz Caroline részéről vagy sem. Imádtam minden egyes sorát, minden izgulással töltött pillanatot, melynek köszönhetően csak úgy faltam a sorokat. 

Valamint egy külön érdekesség a végére. Érdekelt, hogy az a lakás, amit az írónő Caroline Londoni lakásának említ, a valóságban hol helyezkedik el. Ilyenkor pedig mit csinál a jó olvasó? Google térképet hív segítségül. Íme:

8/06/2020 No megjegyzés
Nálad hogyan jött az írás?

Általános iskolában kezdtem. Már akkor is nagyon sokat olvastam, de mindig úgy éreztem, hiányzik valami a könyvekből. Úgy értem, hogy aminek tetszett a romantika vonala, abban nem volt elég izgalom stb. Ezért kezdtem el írni. Olyan történetet akartam, amibe benne van minden, amit én szeretek. Aztán annyira megszerettem, hogy nem tudtam abbahagyni.

És hogy jött az első regényed ötlete?

Megálmodtam az előszó töredékét. Aztán napokig azon agyaltam, és végül kiírtam magamból. Utána egy kicsit lenyugodtam, de jött az ötlet, hogy felépíthetnék köré egy történetet. Én azt szoktam mondani, hogy nem véletlenül történnek velünk bizonyos dolgok. És az álom sem volt véletlen.

A második hamarosan megjelenő regényed mennyiben tér el az elsőtől?

Az első egy romantikus krimi, ahol egy nyomozás és a szerelmi szál áll a középpontban. A második regényemben is ott vannak ezek a vonalak, de nem olyan intenzíven. Inkább a szerelmi szál, önmagunk megtalálása és az akció a meghatározó. Ebben sokkal több a városleírás is, a turistacsalogató helyek bemutatása. Több hangsúlyt fektettem a tanácsokra is. Ha az olvasó jól figyel, levonhatja belőle a maga tanulságát úgy, hogy az számára is hasznos lehet.

Mi alapján találod ki, hogy melyik városban játszódjanak a történetek? Barcelóna például, hogy jött a Mennem kellben?

Az egyetlen menedéknél nem fektettem túl nagy hangsúlyt a városra. Aztán megtanultam, mennyire fontos. Azért lett Barcelona mert közel áll a szívemhez. Volt egy rossz időszakom, és én is ugyanazt csináltam, mint a főhősnő: repülőre ültem. Én ugyan csak három napot voltam akkor a városban (másodjára jártam ott), de hatalmas felüdülés volt és nagyon sokat segített. Akkor nekem a menekülést jelentette, így egyértelmű volt, hogy Bellának is azt jelenti.

Tanultad is a nyelvet? Mert ugye sokszor írsz spanyol kifejezéseket a történetbe.

Nem :) Utánanéztem. Angolul tudok csak, és egy kicsit olaszul.

Továbbiakban milyen vonalon szeretnél maradni írás terén?

Fogalmam sincs. Eléggé csapongó vagyok minden téren. Nem szeretek egy vonalat követni, és kiszámíthatatlan az ízlésem. A harmadik, már készülő történet sokkal keményebb lesz, mint a korábbi kettő. Nagyon szeretem ezt a horror, pszichothriller zsánereket, úgyhogy nagy álmom, hogy ebben a műfajban ki tudjak teljesedni. De soha nem lehet tudni, mit hoz a holnap. :)

Az a történet mennyire állt már össze a fejedben?

A történetek akkor állnak össze teljesen, amikor leteszem a pontot a végükre. Nagyon sokszor van, hogy eltervezek valamit, de valahogy nem úgy alakul.
Jelen esetben van egy alap elképzelésem, de szeretem, amikor a történet alakítja magát. Sosem volt abból gondom, hogy nem rendelkeztem konkrét tervvel. Szeretem, ha a képernyőn spontán alakulnak a dolgok.
Egyelőre megvan a főszereplő, a város, az első nagy találkozás és a fő probléma. Ennyi.

Mekkora terjedelemre tervezed?

Egy minimum karakterszámot szoktam magamnak belőni, ami általában 450 000 leütés, szóközökkel együtt. Ezt is a második történetnél vezettem be, és ott működött. Túl is léptem. Itt is ez a cél.

Írás terén nagyjából már megvalósítottad gondolom a céljaidat. Na, de a regényírással vannak komoly terveid vagy az csak hobbi?

Á, mindig van hova fejlődni. Minden nap azon vagyok, hogy tanuljak valami újat. Nagyon szeretek történeteket kitalálni, és persze örülnék, ha komolyabban is foglalkozhatnék vele, de nem ez a legfőbb terv. Ha hobbi marad, akkor az marad. Nekem az a lényeg, hogy élvezzem és szeressem csinálni. Az pedig megvan.

Benned és a Mennem kell főszereplőjében, Bellában mennyi közös van?

Hm, ez jó kérdés. Lássuk csak. Túl sok közös nincs. Újságíróként dolgozom, de nem olyan rovatban, ahol ő. Emellett nagyon szeretek utazni, jártam Barcelónában, jártam Nápolyban és a Vezúvon is, ahogy ő. Az ő életét is meghatározza az írás, ahogy az enyém, és ő is túl sokat gondolkodik, ahogy én. :D

Tehát te nem keresed a bajt, ahogy ő. :D A történet végét szándékosan ilyen rózsaszínre álmodtad meg?

Nem, én nem keresem xD
Igen. Az egyetlen menedék vége kicsit homályosra sikeredett, hogy ne mondjak túl sokat. Persze, ha az olvasó továbbgondolja, egyértelmű, de nekem úgy tűnik, hogy sokan nem akarnak gondolkodni. Így ennek teljesen nyilvánvaló és romantikus véget akartam írni.

Ami még a legjobban érdekel és ki szerettelek volna kérdezni ezzel kapcsolatban, az a drága testvérpárosunk a könyvben Eric és Christopher. Nekik miért adtál ilyen fajta szerepet a könyvben? Mármint a műkincs kereakedelemre gondolok.

Nem akartam, hogy Eric az a rosszfiú legyen, akit a nő majd megváltoztat. Nem akartam, hogy megváltozzon. Mégis akartam egy olyan férfikaraktert bele, aki benne van a piszkos ügyekben, és ez hatással van valahogy Eric-re. Így jött a testvérpár ötlete. Meg hát kellett valaki, aki egy kicsit megkavarja a... kulimászt. A műkincs kereskedelem pedig onnan jött, hogy nem akartam drogot. Nagyon sok könyvben erről olvasni, és inkább más vizekre eveztem. Műkincs kereskedelemről még nem olvastam (persze biztos vannak ilyen történetek is), ezért esett erre választásom.

A kutatómunka, hogy zajlott?

Ha kutatómunkát végzek, inkább külföldi oldalakat keresek meg az adott témával kapcsolatban. Jelen esetben néhány dolognak utána kellett néznem a városról és a műkincs kereskedelemről is. Ez mindig hosszadalmas, mert szeretem több oldalról is körüljárni az adott infót. Sajnos nem mindenhol lehet megbízható adatokat találni.

Mikorra várható a Mennem kell megjelenése?

Tavaszra szeretném, de pontos dátum még nincs. Egyelőre ott tart a folyamat, hogy hamarosan átjavítom még egyszer a kéziratot, majd keresek egy szerkesztőt.

Azoktól akik megveszik a könyved mennyire szokták visszajelzést kapni?

Olyan 70%-ban azért érkeznek visszajelzések. Van, hogy a szüleimen keresztül (sokan vették meg a faluból, ahol lakom), volt olyan, hogy leszólítottak a boltban, mikor hazamentem a szüleimhez, molyon jeleztek vissza néhányan, de sokan szoktak üzenetet is írni.

Tehát majdnem mindenki visszajelzést ad, aki elolvasta. Mit üzensz az olvasóidnak, illetve azoknak az embereknek, akik gondolkodnak az eddig megjelent és a jővőben megjelenő regényeid beszerzésében?

Ez nekem hatalmas lépés volt, így az élmény is óriási. Ezért hálás vagyok minden jelenlegi és jövőbeli olvasómnak. Azért hoztam létre a saját csoportomat is, hogy minél jobban megismerhessem őket, megismerhessük egymást. Köszönöm tehát nektek a sok elismerést, a gratulációkat és az érdeklődést. Ezekkel mind boldogságot csempésztek a napjaimba.
1/24/2018 No megjegyzés
Fülszöveg:


A szülei halála után Lena Wall a bűntudatban fuldokolva utazik sosem látott nagybátyjához, hogy új életet kezdhessen. Mélyen magába zárja a titkot, amely fokozatosan felemészti: képes lett volna megakadályozni a tragédiát, ha hallgat az álmaira. A meggyötört lány nem tud felejteni, amit csak súlyosbít feltartóztathatatlanul éledező képessége, mely örökre az őrületbe taszíthatja. Megtagadja önmagától az emberi érintés melegét, mert retteg a következményektől, de új gondviselője ráébreszti, nem kell többé rácsok mögé bújnia. Lena lassanként erősebb lesz, és igazi érzővé válik. Egyetlen érintéssel belelát múltba, jelenbe, jövőbe. Biztos támaszra, barátra lel, majd ott, ahol nem is képzelné, a szerelem is rátalál.

Sokáig úgy tűnik, minden egyenesbe jön, de aztán történik valami.

Egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.

Vélemény:

Hát nem is tudom, mit mondhatnék. Sok olyan meglepetést tartogatott nekem ez a könyv, amire nem is számítottam, és olyanokat is, amire számíthattam volna, de mivel hülye voltam, így tettem meg. Na, de mindegy. Lényeg, hogy jó vége lett. Bár ezt valahogy gondoltam, csak azt nem, hogy MIÉRT lesz jó vége. A történetben Lena számomra egy nagyon szimpatikus ember volt és Zoe, a barátnője is egy tipikusan olyan lány, akit szerintem mindenki elfogadna magának. Victorral már más a helyzet, őt valamiért csak a kilencedik fejezet körül kedveltem meg, minek nem tudom, mi volt az oka. Na, és persze ott volt Alex. Nem tudom, ki, hogy van vele, de én elfogadnám. Lena is ezt tette, hála a jó égnek.

A történetről még annyit, hogy sok nem várt fordulat volt, emiatt is imádtam meg, pedig nem szerettem a fantasyt, de mostmár egy kicsit jóban vagyok vele, de még mindig nem a kedvencem. Amikor elkezdtem olvasni nagy izgalommal indultam neki, minden nap éjjel kettőig maradtam fent olvasni, annyira lekötött (de győzött a fárattság). Amikor viszont befejeztem örültem, hogy ott van a polcomon a második része és nemsokára nekikezdhetek, csak előbb kiolvasok még egy Leiner Laura könyvet.

Kedvenc karakter: Lena, mert sok mindent képes leküzdeni.

Kedvenc jelenet: Amikor (SPOILER) összejönnek Zoe testvérével.

Kedvenc idézet: 

"– Egyetértek – bólintottam, és átkulcsoltam a derekát. – Legalább lesz időm, hogy újra megkedveltessem veled a házasság gondolatát.
– Asszony, ha így nézel rám, már most beadom a derekam! – csóválta meg a fejét.
– Akkor gyere vissza az ágyba! – Hátráltam, és húztam magammal őt is."

Borító: 

Nem igazán értem, hogy miért egy levél van ott, de valamennyire már kezdem összeszedni az agyamban a gondolatfoszlányokat.

Néhány fontos infó a könyvről:
Írta: Helena Silencce
Kiadás éve: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző
Terjedelem: 356 oldal
10/14/2016 No megjegyzés
Older Posts

Most olvasom:

Üdv itt!

Üdvözöllek a blogomon, a nevem Noel. Tizenhárom éves korom óta írok, azóta ez a menedékem. A blog 2014-ben nyitotta kapuit, és azóta is szorgosan ügyelek arra, hogy időben hozzam az új híreket, és borítókat a nagyvilágból. Érezd jól magad, ne felejts el követni itt, és a Facebook oldalunkon is! :)

Író: Barta Noel
Társíró: Csík Zsófia

Látogatók

Rendszeres molyok

Kövess minket!

Népszerű bejegyzések

  • Becca Prior: A tanítvány 1.
    Fülszöveg: A fikciós történet egy kiemelkedően tehetséges, fiatal egyetemi professzor és azonos nemű tanítványa között kibontakozó, p...
  • 5 könyv, amit kötelező olvasmánnyá tennék az iskolákban
     Ugye mindenkinek fel-feljönnek az emlékkek az általános iskolai (és néhány iskolában még középiskolában is) kötelező olvasmányok.  Na, há...
  • "Az újságoktól kezdve, az arab hírcsatornákon át, a magánemberekig, sokan segítettek" -Borsa Brown interjú
    Mikor kezdtél el írni? Tini koromban szerelmes versikékkel, majd naplóval kezdtem. Igazából a versek miatt, Ady miatt szerettem be...
  • CÍM- ÉS BORÍTÓLELEPLEZÉS: Sam Wilberry új regénye
    Íme a borító.  Fülszöveg sajnos még nincs, de hamarosan az is olvasható lesz. Viszont most a borítón van a hangsúly, na meg a címen. Sze...
  • Sebők Aida, avagy Magyarország legfiatalabb írónője
    Honnan jött a Pont, mint te! című könyved ötlete? A Pont, mint te! ötlete alapvetően nem jött sehonnan. Végig ott motoszkált benn...
  • Katie Françoise: A harag ébredése (Bosszú)
    Fülszöveg: Vajon létezik olyan szerelem, ami felülírja a bosszúvágyat is? Nathan korán árvaságra jutott. Az anyja elhagyta, az apj...
  • Leiner Laura: Egyszer (Bexi-sorozat 6.)
    Fülszöveg: Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, a...
  • "Sokan írták, hogy jó lenne egy folytatás a Mennem kellnek, én viszont azt sem gondoltam tovább." - interjú Ludányi Bettinával.
    Honnan jött egyáltalán neked az írás, illetve, hogy kiadd?  Általános iskolás koromban nagyon sok könyvet olvastam, és kedvet kapt...
  • Borsa Brown: Az arab
    Fülszöveg: Megbotránkoztató, ​ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerelemről egy szaúdi herceg és egy magyar nő kö...
  • "Hamar tudatosodott bennem, hogy a könnyűnek hitt út nem is annyira egyszerű" -Interjú Sam Wilberry-vel
    Mi késztetett arra, hogy írni kezdj? Nem igazán tudnám szavakba önteni a pillanatot, amikor megfogalmazódott bennem, hogy írásra kell...

Címkék

2017 2018 2019 2020 2021 2022 2023 2024 2025 Aheneum Kiadó Alexandra Kiadó Anne L. Green Atlantic Perss Kiadó Aurora P. Hill B. E. Belle Bakos R. Laura Baráth Viktória Becca Prior Berecz Ramóna Betty Forester Borsa Brown Bálint Erika Carol Souya Ciceró Colleen Hoover Colorcom Media Darvas Petra Dawn Silver Diana Hunt Dopamin Könyvkiadó Dream válogatás Elena Ferrante Elle Kennedy Emma ZR Erdőss Alex Farkas Anett Freida McFadden Fumax Kiadó Főnix Könyvműhely Gabo Könyvkiadó Gabriella Eld Hajnal Kitti Hayden Moore Helena Silence Julia Lewis Thomson K.M. Holmes Kelly Oram Könymolyképző Könyvmolyképző L&L L.J. Wesley LMBT LMBTQ LOL Lakatos Levente Leiner Laura Ludányi Bettina M. L. Eperke Magnólia Kiadó Maxim Könyvkiadó Náray Tamás P.C. Harris Papp Dóra Park Kiadó R. Kelényi Angelika Rácz-Stefán Tibor Sam Wilberry Sarah Dessen Sebők Aida Szivárványálom könyvek sorozat Tira Nael Twister Media Veréb Emese Vi Keeland Völgyi Anna Zakály Viktória Zubor Rozi adaptápció aszexuális baleset barátság bestseller betegség borítóleleplezés család családon belüli erőszak dark romance dedikálás ellentétek erotika fantasy filmajánló gyász halál igaz történet alapján interjú képregény maffia mentális betegség pszichothriller recenzió szerelem szórakoztató tabu történelmi regény Álomgyár Kiadó

Blog Archive

  • ▼  2025 (21)
    • ▼  szeptember (1)
      • Hogyan lettem könyvmoly? - egy eddig nem mesélt tö...
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (1)
    • ►  június (7)
    • ►  április (2)
    • ►  március (2)
    • ►  január (1)
  • ►  2024 (21)
    • ►  december (7)
    • ►  november (1)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (6)
    • ►  február (1)
  • ►  2023 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (7)
  • ►  2022 (37)
    • ►  december (2)
    • ►  november (6)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (2)
    • ►  március (3)
    • ►  február (1)
    • ►  január (8)
  • ►  2021 (45)
    • ►  december (1)
    • ►  november (4)
    • ►  október (5)
    • ►  szeptember (3)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (2)
    • ►  június (4)
    • ►  május (1)
    • ►  április (5)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (7)
  • ►  2020 (59)
    • ►  december (6)
    • ►  november (9)
    • ►  október (6)
    • ►  szeptember (7)
    • ►  augusztus (4)
    • ►  július (6)
    • ►  június (2)
    • ►  május (3)
    • ►  április (3)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2019 (29)
    • ►  december (7)
    • ►  november (6)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (2)
    • ►  június (3)
    • ►  május (1)
    • ►  március (2)
  • ►  2018 (75)
    • ►  december (1)
    • ►  november (1)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (4)
    • ►  augusztus (2)
    • ►  július (4)
    • ►  június (2)
    • ►  május (14)
    • ►  április (15)
    • ►  március (9)
    • ►  február (2)
    • ►  január (14)
  • ►  2017 (98)
    • ►  december (7)
    • ►  november (11)
    • ►  október (13)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (10)
    • ►  július (4)
    • ►  június (10)
    • ►  május (12)
    • ►  április (5)
    • ►  március (5)
    • ►  február (4)
    • ►  január (4)
  • ►  2016 (38)
    • ►  december (3)
    • ►  november (3)
    • ►  október (7)
    • ►  szeptember (6)
    • ►  augusztus (7)
    • ►  július (6)
    • ►  június (5)
    • ►  április (1)
  • ►  2014 (1)
    • ►  szeptember (1)

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates